futó gondolatok

nem azé, aki fut

nem azé, aki fut

Szélárnyék - taktika vagy sunyulás?

2014. július 14. - SimonyiBalázs

kindl simonyix.jpg

A vébének vége, foci után ismét a futásé a pálya. Ez a poszt a frusztrációmról szól. Mint a szél, én is ventillálok, talán jobb lesz tőle. Ha sportról, közlekedésről van szó, a szél nem a barátom. Sőt: utálom a szelet. A huzatot, a bevágódó ajtót, az ellapozódó könyvet, a kifordított esernyőt, a csontig hatoló cúgot. Világcsúcsokat tud elfújni a szél - akár mert szembejön, akár mert nem hitelesítik a túlzott hátszél miatt. A pofaszélnél nem kapsz időjóváírást. Mindenkit ugyanúgy akadályoz. Vagy mégsem? Netán még segít is? Két versenyen is szó szerint belefutottam a szélárnyékozás dilemmájába. Nekem inkább probléma, mert rohadtul zavar. Profiknál járulékos elem, amatőröknél viszont érthetetlen megoldás. (Ha van futós, bringás stb. történetetek szélárnyékról, kommentbe küldjétek. Amúgyis remek hozzászólások jöttek már. ) Tehát, ami jön: filozofálgatás a szélárnyékozásról (főleg versenyélmények alapján), plusz aktív ill. visszavonult elit futók véleménye - Beda Szabolcsé és Markocsán Sanyoszé.

GRUPETTÓ

aiolosz.jpgA szél nem felülről jön, mint az eső, ami felfrissítő vagy bosszantó is tud lenni. Nem, Aiolosz hadai minden irányból támadnak, és konkrétan visszavet a mozgásban. Undorító dolog, mert nem tudsz ellene védekezni, hátráltat, zavar, kiismerhetetlen. A rakparton az északi szél uralkodik, de időnként megfordul, és váratlanul délről támad. Az is igaz, a szél mindenkinek ugyanúgy fúj. Hátszél esetében keskeny mezsgye húzódik a "még igen" és a "már nem segít" között. De az biztos nincs, hogy amennyivel tol szembe, annyit tudsz nyerni, ha hátulról segít. Ez ugyanúgy érvényes az emelkedőfutásra: ha síkon az átlagtempód 5:00/km, és hegyre 7 perces kilikkel mész fel, kizárt, hogy 3 percesekkel gyere lefelé, s máris nincs meg a középérték. A célegyenesben való sprintelésről már írtam egy fejcsóváló posztot. Hasonlóképpen vagyok a szélárnyékkal is. Nagyon háklis vagyok a szélárnyékban megbújásra. Nem is értem, miből gondolja valaki, hogy neki jár a versenytárs mögött a szélárnyék. Jobb helyeken úgy odasuhintanak a bringapumpával az ilyenért, hogy máskor kétszer is meggondolja az illető.

Világos, hogy a szélárnyékozás nemcsak a technikai (autó-motor) sportokban van jelen, vagy a vitorlázásában (ott a szél alatt haladókra külön ökölszabály vonatkozik), hanem legfőképpen a kerékpáros - s így a triatlonos - taktikai repertoár része, ahogy a hosszútávúszóknál a lábvízen haladás is. Ugyanez igaz az atlétikai pályaversenyekre (5000, 10000, 3000 méter stb.), ahol nincs mód nem grupettóban futni, és ahol leginkább a végén lehet robbantani; hacsak nem öngyilkos előrevágtatást választ az ember. A hosszútávú ironmanen a bringás szélárnyékozás (bolyozás) tilos: vagy a másik mellett mész vagy 5m-rel előtte/mögötte. Ugyanakkor pont a triatlon rövidebbik távjain a bolyozás megengedett, sőt kívánatos dolog. Tiltani - pedig próbálkoztak és ma is próbálkoznak vele egyes versenyeken - lehetetlen a sűrű, gyors mezőny miatt. A triatlonos mondás is ezt erősíti: "egy versenyt az úszáson lehet elveszíteni (=ha nem tudsz kijönni a jó úszókkal és elmenni az első kerékpáros bollyal), és a futáson megnyerni (ott egy erős tempóval leszakítani a többieket)". A drifting, azaz (jó esetben váltott) felvezetéses bolyozás a kerékpáron (mezőnyversenyen) természetes. Ha nem vezetsz, megmorognak, leugatnak. Légy partner, vállalj te is nehézségeket!

Ha már nehézség: Kulcsár Andris sporttársam, spártai hős küldte ezt a 2013-as videót, amiben 8:10-nél látszik, hogy még a Spartathlonon is szélárnyékoznak. Az amerikai menő, Mike Mortonra tapad a holland gyerek még Athén külvárosában. Morton utána le is írta, hogy mennyire zavarta a srác, megpróbálta lerázni, de amikor megállt, mintha húgyozna, akkor megállt a holland is...

VITETNI MAGUNKAT A PB-ÉRT

sanyosz.jpgMarkocsán Sanyosz ezt mondja erről: "A szél nem különböztet meg amatőrt a profitól, ugyanúgy fújja. Én nagyon ritkán vezettem bolyt, mert nagyon jó hajrás voltam, nem állt érdekemben vezetni. Elől azok futottak, akik képesek voltak (viszonylag) jó tempót futni, hogy széthúzzák a mezőnyt. Amatőröknél más a motiváció, nekik azért hasznos a szélárnyék, mert tudnak "utazni" valaki mögött, nem feltétlenül hajrára spekulálnak. Sőt, mivel náluk annyira nem vérmes a versenyszellem megbeszélhetik, hogy kerékpáros mintára felváltva vezetnek. Még annyit tennék hozzá, mint tanács amatőröknek, hogy érdemes plusz energiát mozgósítani egy bolyhoz való felzárkózáshoz (pl. rakpart), mert utána ők elvisznek, nem fog felőrölni a szél."

190640_1002936429316_983_n.jpgBeda Szabi, aki vegán futó, és volt már magyar maratoni OB 3. is, és idén a pozsonyi maratonon 2h30m-t futva 6. lett, így gondolja: "Szoktam szélárnyékban futni. Nagyon hasznos dolog, főleg szembeszélben, sokat nyer vele az ember. Vagy a saját tempóját tudja sokkal könnyebben futni, vagy egy gyorsabb tempót is elbír, mint amire egyedül lenne képes. Persze ez vissza is üthet, ha túlzottan is "ragaszkodik" a bolyhoz, és szinte a maximumon fut, csak hogy velük maradjon. Talán akkor a leghasznosabb dolog a szélárnyékban futás, ha nem a többiekkel akarsz versenyezni, hanem mondjuk szeretnél egy PB-t futni. Ez nekem is sokat segített a pozsonyi maratonon, olyan 35 km-ig tudtunk együtt futni, és segítettük egymást, ami nagyon jó volt:-)"

Szabi a futóetikettről is szót ejt: "Szerintem elfogadott dolog a szélárnyékozás, de persze itt is vannak szabályok, néha illik előre menni, és fogni a szelet a többieknek. Van, hogy az ember nem tud vezetni, mert örül, hogy még él:-) Ilyenkor természetesen "nem illik" a végén lehajrázni azokat, akiknek végig a szélárnyékában futottál."

Én azt gondolom, hogy egy amatőr futáson, ami őszinte és kőkemény, mint a kőbányai rock, nincs sok helye a csoportosulásnak. Még akkor sem, ha közel azonos a tempód 1-2 versenytársadéval. Nem fair. Nincs hozzáadott értéke. Piócáskodás. Sunyulás. Soroljam még? Nem szeretem a könnyen kapott dolgokat, biztos velem van a baj, de nekem ezek a megúszósdi kategóriájába tartoznak. Annyira bosszant, hogy amikor simán bringával közlekedem, akkor is vagy elengedem, aki a pl. az alsó rakparti bringaúton rám tapad, vagy eltekerek, hogy legyen egy tíz méter köztünk. A legtöbben értetlenkedve és arrogánsan reagálnak, amikor intek nekik, hogy menjek csak szépen el mögülem. Sorry, de háklis vagyok erre. Mellesleg londres kommentjéből kiderült, hogy ezen Runner's World-cikk alapján 80%-ot lehet energiával spórolni egy 3:00-ás tempónál, ha szélcsendes napon szélárnyékozunk valaki mögött, mintha a széllel küzdenénk. Ez 400 méterenként 1 mp előnyt jelent. Szeles időben sokkal többet. Ja és 40-80 cm-rel érdemes a mésik mögött loholni, mert akkor közel 0%-nyi légellenállásban lesz részünk, amíg az előttünk futó barom töri az utat nekünk.

SAJÁT ESETEK

szélárnyék.jpg

Régen is csak kétszer volt olyan, hogy nem tudtam mit tenni a dolog ellen: egyszer a szálkai féltávon, ahol a bringapályán, ami egyben közút is volt, elém került egy megrakottan döcögő, platós teherautó. Megelőzni nem tudtam, de gyorsabb se volt nálam, így kényszerűségből mögötte haladtam pár kilométert. Veszélyes és kellemes is volt, hisz nagyon nem kellett tekernem, hogy tartsam a 37 kilis tempót.

A másik eset: 2012 szeptembere, Duatlon Budapest Bajnokság, 3. hely. Az első futást nagyon megnyomtam, és el tudtunk menni négyen a biciklin. De annyira kemény és gyors bringások voltak a többiek - 41 km/h körül tolták a rakparton -, hogy képtelen voltam vezetni nekik akár 2 kilit is. Pedig próbálkoztam, de fejcsóválva visszavették a vezetést. Szégyen, de huzattam magam.

Aki szélárnyékol, az nyilván találékonynak és élelmesnek érzi magát, aki jól tudja az energiatartalékolás szabályát is. Olyan, aki ismeri a sport csínját-bínját, aki az edzői utasításokat a gyakorlatban is kamatoztatja. Valószínűleg úgy van vele, mint a fehérgalléros bűnöző: "amit a törvény nem tilt, azt szabad." Oké, csak a fairplay nem így működik szerintem. Hazudik magának is, mert nem adja le azt a teljesítményt. Lehet, hogy pont azért nem adja le, mert nem tudná. Mert a bújócskára épít. Azt adja le, amit a helyzet megkíván, s így a megúszásra játszik.

Két eset, ami a közelmúltban történt. Egy amatőrfutó pitiáner versenyei, de illusztrációnak tökéletesek:

1) ESZTERGOM

10 km-es verseny a rakparton. A célban nem volt okom panaszra, az eddigi legjobb tízest (35:59) repesztettem a remek, lapos Duna-menti úton. Eleve ritka a 10 kilis verseny közel s távol, pláne nyílegyenesen, egy fordítóval, így megbecsülöm, ha alkalom adódik. Az elejét meghúzta a sashegyi gepárdos Deli Gergő, csak egy helyi ifjú triatlonos ment vele - mint kiderült, végig Deli szélárnyékában. Én kb 50 méter távolról figyeltem őket, gondoltam, ez nekem kezdésnek erős, lassan daráltam be az előttem futókat, és így feljöttem a harmadik helyre. A fordítónál láttam, hogy leszakadt a triatlonos srác a neki addig tempót nyomó Deliről, elkészült az erejével, hiába törték neki az utat. Addig amúgy hátszélben futottak. 

b1.jpg

A fordító után kiderült, bitang erős ellenszél vár a maradék 5 kilire a Dunaparton. A srác konkrétan lelassított, és bevárta, amíg felérek mellé. Na és mit csinált? Beállt mögém. Ott lihegett a hátamra, miközben széllel szemben törtem a 3:35-ös tempót. Csak utazott a szélárnyékomban. A tíz kili tán a legkeményebb hosszútávfutó szám, ami a csövön kifér duplán, viszont azt elég hosszan tartani. Nagyon idegesített, hogy a srác egyszer sem vezetett. Nem is akaródzott neki. 7 km-nél jeleztem, hogy ez gáz. Kiléptem jobbra, de mágnesként besorolt mögém. Kiléptem balra, ugyanez.

Akkor elpattantam, és ráripakodtam lihegve-akadozva, hogy húzzon ki mögülem. Mire ő, hogy "ott megyek, ahol akarok". Meg hogy teljesen készen van. A szuflától és a méregtől lila fejjel mondom neki, hogy "még második is lehetnél, de inkább sunyulsz". Ott jött mögöttem 9 kilométerig. Nevetségesnek és gyávának találtam, úgyhogy egy ponton félreálltam, galoppra lassítottam, hogy utat mutassak neki. 5 méterrel utána folytattam a futást. A srác (a képen kékben) vérszemet kapott, elindult. Pihentebb volt, sokkal kevesebbet tett bele a versenybe, mint én, így a különbség, amit szándékosan felkínáltam neki megmaradt. Öklendezésig véghajráztam, ez csodálatosan látszik az alanti képen, de mindez nem volt elég, ő 2., én 3. lettem (35:59). Nem mentegetőzöm, csak leírtam a történteket.

b2.jpg

b12.jpgAz biztos, hogy több önfegyelem és teherelviselés kellett volna, hogy ne foglalkozzam a srác "harcmodorával." Erkölcsi győztesnek érezve magam odamentem a célban negyedórával később a sráchoz, aki a triatlonos barátai körében állt. Mondom, gratulálok, de nekem a versenyzése antipatikus volt, s ilyen fiatalon nem is értem, hogy magától sunyul vagy az edzője oltja bele ezt a viselkedést. A srác köpni nyelni sem tudott - nyilván azt érezte, hogy egy borostás, kopasz felnőtt őt most lebassza -, de a tini haverja, aki nem indult a versenyen, de triatlonos szettben tette-vette magát vigyorogva, kioktatóan hozzám fordult, és felmondva a leckét, amit az edző bája a fejébe vert, azt nyögte: "Ezt taktikának hívják."

Még ment a szóváltás egy darabig - nem is értették, hogy mit kértem számon a versenyzésén. Baromira zavart, hogy a Deli is, én is kikaparjuk neki a gesztenyét, és ez a versenyhozzáállása. Ha ez habitus totál természetes már egy ifjú sportolónál, milyen ethosz várható egy éles felnőtt versenyben? Viszont biztos zokon vette a számonkérést, mert eltűnt az eredményhirdetésről, ahol pedig egy ezüstérmet akasztottak volna a nyakába a dobogón.

2) VIVICITTA FÉLMARATON

Itt már írtam erről is. A lényeg, 17.5 km-nél feljöttem a 11. helyre, s nagyon csábított, hogy az első tízbe kerüljek többezer futóból. A Dráva utcai rakparti fordítónál beértem egy szikár futót, később kiderült, hogy a mai napig remek triatlonosnak számító, '90-es évek nagymenőjét, Kindl Gábort. Mindig ezek a triatlonosok, akiknek a legcsekélyebb szélárnyék is falat kenyérként kell. Amikor fej-fej mellett haladtunk a Margit-híd felé, hogy aztán a Szigetre ráforduljunk, egyszercsak mögém állt Kindl. Nem volt olyan nagy a rakparti szél, mint szokásosan, de számított. (Azt persze kevésnek érezzük, amikor hátulról fúj, pedig egy versenyen ugyanannyit fúj így is, úgy is, ha ugyanoda kell visszamenni, ahol a start volt.).

Mivel ki voltam hegyezve a szélányékozásra, azonnal léptem: először jobbra, aztán balra, de Kindl lekövette. Akkor mondom neki a nagy hörgés közben:

SB: - Baszki, ne szélárnyékozz, gyere egyedül.

KG: - Eddig az enyémben futottak, nehogy már én ne.

Az enyémben biztos nem futott, mert én addig folyamatosan daráltam be az előttem futókat, és az előzésnél a határozott ellépést választottam, amivel jelzed, hogy ne is próbálkozzon az illető a tempód felvételével, mert gyorsabb vagy. Így én nem is bujkáltam senki szélárnyékába addig. Az meg nem érdekel, hogy valaki úgy érzi, neki jár szélárnyék. A kicsit mogorva szóváltás után egymás mellett tepertünk, lásd a videót. 

Aztán a megkínál-visszakínál játék ment a célegyenesig, amit Kindl jobban bírt. A célban már higgadtabban elmagyaráztam az álláspontomat, nem biztos, hogy megértette, inkább tudomásul vette. Egy héttel később pedig nem is engedtem, hogy bárki ezt játssza velem: az esztergomi csúcsfutáson a képen látható oldaltávolságban futottam. Képernyőfotó 2014-04-22 - 8.21.45.png

A NAGY ÖREG MEGMONDJA

sanyi_fut_web3.JPGMarkocsán Sanyosz a fentiekre rímelve hozzáteszi (a kép forrása futo.blog.hu): "Sokszor alkalmaztuk a szélárnyékozást: elsősorban pályaversenyeken, de nyilván utcai versenyeken is volt erre precedens. Szeles versenyeken szinte kizárt volt a jó idő futása, ezért ezeken inkább a helyezésre törekedtünk, és általában a hajrában dőltek el ezek a futások. A kérdés mindig az volt, hogy ki álljon a boly élére, ki legyen a balek, aki vezeti a mezőnyt. Azért mindig akadt bevállalós, aki élre ment. Nagyon figyelni kellett arra, hogy ne maradj le egy kicsit sem, mert ha a szél befér a mezőny és te közéd, akkor nincs visszaút. Én nagyon szerettem mezőnyben futni, nem csak a szél miatt, hanem kinéztem egy pontot az előttem futó vállán és arra összpontosítottam, az volt a "nyulam", arra koncentráltam. Mivel annak idején nagyon jól ismertük egymást, ezért az előttem lévő mozgásából láthattam mikor fárad, mikor van holtpontja, mikor érdemes kilőni a szélárnyékból és ellépni mellőle. Az előzésnek is megvolt a maga pszichológiája. Mindig lendületből kellett elmenni, hogy demoralizáljam az előzöttet, hogy ne tudja az én tempómat felvenni, ne én legyek az új "nyúl"."

 

KONKLÚZIÓ

Szóval nagyon érzékeny lettem a szélárnyékozásra, az effajta cselezgetésre. Értem én, hogy

A) ez a pozícióharcos attitűd a triatlonos repertoár része (meg vitorlázósé, a bringásé, ahol X a neki vezetőre "teszi" a kereket, meg a technikai sportoké mint autózás és motorozás, stb... offtopic, de újabb frusztráció: technikai sport, oké azt még lenyelem, hogy gépek, műszerek és mérnökök embersofőrök által kivitelezett matekolását sportnak hívják, de hogy bazmeg a vadászatot is?!), és bizonyos versenyeken életszerű, elkerülhetetlen, és a játék része

B) Valamint azt is értem ha mindez egy atlétikapályán történik, ahol a legbelső pályára szorulva ölik egymást a versenyzők körről körre. Ott nincs más lehetőség, és a profiknál dollártízezrekben mérhető egy helyezés.

De könyörgöm amatőrök közt, helyi versenyen, ahova azért mész ki, hogy felmérd magad, az erőd meg másokkal összemérd?! Hogy őszintén odatedd magad, odaszánd magad a távnak?! Egy nyílt pályán az órával versenyzel, a felkészültséged a döntő, a versenyzőtársak pedig csak viszonyítási alapok, akik jó játéknak szolgálnak, hogy egy plusz faktor is legyen a megmérettetésen: a helyezés.

Nem lehet hiteles egy verseny úgy, hogy nem tisztán, a legjobbadat adva mentél végig. Öncsalás. Ugyanakkor egy ismerősöm szerint nem tudok versenyezni, el kell fogadnom, hogy ezek a dolgok a verseny részei, és így működnek, és nekem is alkalmaznom kellene őket. A felemás versenyélmények alapján megállapítható: összességében a szél mindenkit ugyanúgy gátol, és a szél ellen mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek. De ők nem fineszesebbek, csak nem mernek beleállni a "dologba". Az index.hu írta az idei Tour de France-ról: "A sprinterek pontversenyét tavaly után újra Peter Sagan nyerte meg óriási előnnyel. A szlovák bringás azért így is elég frusztrált maradt, idén egyetlen szakaszt sem tudott megnyerni. Mikor lett volna esélye rá, akkor dacból sem vitte végig akcióit. A Sagannal meglépő kerékpárosok sosem dolgoztak vele össze, a Cannondale bringása pedig így senkit sem akart győzelemhez segíteni." Ugye, ez egy derék magatartás a résztvevők felől: mindenki a maga teljesítményét adja le, ne a másikon piócázzon.

És ha már az autósportot emlegettem, tévedtem: nem, Senna sem azért bujkált Prost mögött egy-egy versenyen, mert az neki kényelmes volt, és nem kellett addig sem nyomnia a gázt. Hanem azért, mert nem volt helye kielőzni. A szélárnyék neki kényszerűség volt, csak azért kellett, hogy egy előnyösebb aerodinamikai helyzetből kigyorsíthasson és mehessen a maga útján. Ugyanúgy egy atlétika pályaversenyen 800-1500-3000 méteren sincs rá mód nem bolyban futni (ékes példa erre a 200m-s tartanon megrendezett fedettpályás OB-k a SYMÁban). Az edzők be is kiabálják: Maradj rajta! Csak közel! Tapadj! Itt a szélárnyékozás (inkább húzatás) elkerülhetetlen, nincs ezzel baj. Ezzel szemben mit csinál a szabadtéri versenyen szélárnyékozó triatlonos/bringás/futó/stb? Bújik, pihen, huzatja magát, esze ágában sincs menni a maga útján. Basszus az idei UB-n 90-100 km között beértem egy srácot, aki felvette a tempómat, és jött velem. Kétszeres dupla-ironman teljesítő amúgy, de nem mellettem futott a szigligeti várat elkerülő szakaszon, hanem mögöttem. Szél nem volt, tempó sem, de ez volt a zsigereiben.

A szélárnyékozás (vagy akár a végesprint is) egy dologra megy vissza: mit merünk és mit nem? Bízunk-e magunkban? Nem merni és másokra hagyatkozni: nem fifika, hanem gyávaság. A szélárnyék egy metafora: mész más mögött (akár cserélgetve is), vagy vállalkozol-e egyedül? Előbbi esetben nekem a gyávák és/vagy kényelmesek menedékének tűnik a szélárnyék.

A bejegyzés trackback címe:

https://nemaze.blog.hu/api/trackback/id/tr535877033

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

világevő · http://vilagevo.blog.hu 2014.07.14. 11:57:48

Még amatőr futónak is alig vagyok mondható, de - talán mert vízilabdásként szocializálódtam - nem tekintem annyira elítélendőnek a dolgot. Szerintem az sem teljesen jogosulatlan felfogás, miközben értem a tiedet is, hogy aki az árnyékodban fut, igazából nem vesz el tőled semmit sem, döntsd el, hogy hagyod-e vagy nem. És némi csibészség sem akkora katasztrófa, a vízilabdában például kifejezetten erény, ott máshogy értelmezzük a sportszerűséget.
Amúgy eddig soha nem jutott eszembe, hogy bárkinek is keressem a szélárnyékát, a méreteim miatt nem is lenne egyszerű, igaz az sem, hogy figyeljem, hogy bárki az enyémben lebzsel-e. (de ismét jelzem, hogy semmi közöm a futásaim során a versenyek versengő részéhez, a középmezőny leghátsó fele jó esetben az én otthonom, azaz nem feltétlenül releváns a véleményem. vagy épp ezért.)

snatch_ · http://futas.asroma.hu 2014.07.14. 13:14:44

2 hete Kaposváron a sprint távon biciklin akiket az emelkedőn megelőztem, rendre beálltak mögém az egyenes részen és szélárnyékoztak, majd a cél előtti fordítónál mind eltekert mellettem (4 kör volt a bringapálya). Béna vagyok, nem tudok bolyozni, ezt el kell fogadnom, az én bajom. Mondjuk annyira amatőr vagyok, hogy ez nálam nem is számít. Én viszont tudatosan sosem állok be futáson sem senki mögé, egyszer a siófoki félmaratonon álltam egy srác mögé de normális távolságon belül és ott az volt a célom, hogy erőt adjon az utolsó 3-4 km-re a jobb időm eléréséhez. Magasságom miatt vagy 1 fejjel magasabb voltam nála, így sokat nem ért a szélárnyék, ami nem is volt igazán az, mert kicsit oldalt/mellette is futottam, nekem csak a tempója kellett, és én is megszenvedtem azt a tempót. Ezen kívül sosem alkalmaztam, ha meg rám ragadnak, azzal nem szoktam foglalkozni, de ez tényleg azért van, mert mondom még egyszer, nagyon amatőr futó és hobbi triatlonista vagyok.

snatch_ · http://futas.asroma.hu 2014.07.14. 13:24:00

Még annyi, hogy amíg pl. az én esetemben semmit nem számít a szélárnyékozás a helyezéseket tekintve, addig nálad más a helyzet, mert sok versenyen joggal pályázol a szoros élmezőnybe, ahol sokat számít, hogy ki hanyadik, már csak a presztízs miatt is, ahogy Te is írtad, a Vivicittán: "nagyon csábított, hogy az első tízbe kerüljek többezer futóból"
Így van ezzel valószínűleg mindenki, aki ilyen szinten versenyez, ezért élnek ezzel a lehetőséggel, mert ez egy lehetőség. Szerintem egy ilyen után nem is jut eszükbe az, hogy ezt az eredményt a szélárnyékozásnak (is) köszönhetően érték el és hogy mondjuk legközelebb ha nem lesz szélárnyék akkor majd 2 perccel rosszabbat fut, mert következőnek is lesz szélárnyék, találnak olyat.

gbkMnkii 2014.07.14. 17:32:40

Vártam már ezt a bejegyzést, mert érdekes a dolog.
172cm, 63kg vagyok, tehát sokat nem lehet velem nyerni, amíg triatlonoztam addig is inkább tempómenő voltam, ennek ellenére ironman-en is volt akit mögülem szedtek ki egy stop-n-go-ra. :) Engem nem zavar, sőt néha én szoktam mondani, hogy nyugodtan álljanak rám, ha nekik fekszik a tempóm.
Tavaly a suhanjon futottam kb 5km-t Maráz Zsuzsa mögött, de már az elején szóltam hogy ha zavarja akkor lemaradok, aztán egy frissítés miatt elhagytuk egymást. Egyébként én azért nem szeretek legfőképpen szélárnyékozni, mert nagyon hamar elkezdem nem a saját tempómat futni, ami később általában visszaüt.

Szerintem a mértéket érdemes eltalálni és akkor mindenki boldog marad, (bringán mondjuk lánctalpazni, hasonlót futva is lehet szerintem) az első sztori szerintem necces a második viszont tényleg a verseny/taktika része.

SimonyiBalázs 2014.07.15. 10:38:21

@világevő: András, ez érdekes megközelítés, nem gondoltam rá. Valóban nem vesz el tőlem semmit, viszont lehet, hogy nem is adnám oda neki ezt az ajándékot vagy előnyt. (Vízilabdában lábvízről beszélsz?) Az én problémám sajátságos, mert az elit nem gondolkodik ilyenről, futnak szélárnyékban, a jóérzésre futó amatőr pedig szintén nem érdekelt benne, csak az időért nagyon teperő haladó amatőrnek fontos. De mégis: ahogy vannak a törvények, vagy alkotmány vagy bármi, annak van egy gyakorlati hatása, és van ugye a láthatatlansága, a törvények szelleme, ami kijelöli a kereteket. Nem deskriptív dolog, nem kötelező, de etikailag tán érdemes betartani őket. Nekem a szélárnyékozás is ilyen: magam készülök, magam versenyzek, arra vagyok kíváncsi, mit tudok. Ezzel nem fér nekem össze az ügyeskedve versengés.

SimonyiBalázs 2014.07.15. 10:41:08

@gbkMnkii: @snatch_: más az, ha te segítesz valakinek a hátaddal, vagy az, ha a másikat nem zavarja, ha mögé állsz be, mert neki édesmindegy. A nagy maratonok nyulai is felvezetik a tempót, de azt nem látom, hogy libasorban mennének mögöttük az afrikai gazellák. Megjegyzem az egész szélárnyékozásnak akkor van értelme, tapadni mint a kalauzhal a cápán, ha van SZÉL.

londres 2014.07.15. 11:43:01

Hali,

Izgi kérdés. A szélárnyékozás nyilván számít futásban is, sőt én úgy gondolom szél hiányában is kell, hogy legyen hatása (kisebb légellenállás)

nekem az tűnik lényegesnek, hogy amatőr versenyen nem a helyezésre, hanem időre, őnmagad megmérésére mész...ebben a tekintetben kukk mindegy, hogy a másik mit csinál, amíg nem hátráltat. Amennyiben helyezésre mész, már nehezebb a helyzet, de ott úgy tűnik, hogy Te is kezded elfogadni a szélárnyékozás "létjogosultságát" a megnövekedett tétre való tekintettel, vagy rosszul értem?

találtam egy ilyet is:

www.runnersworld.com/running-tips/does-drafting-help-running

SimonyiBalázs 2014.07.15. 11:47:04

@londres: köszi a cikket, nagyon hasznos, a 11 %-os plusz a felvezető futó mögött azért jelentős. Abszolút elfogadom a te álláspontodat is, akárcsak @világevő-ét, valóban nem hátráltat a mögöttem levő. Mondom, nekem ez az ethoszról szól, és bosszantó, ha más versenyzők ugyan nem jogosulatlan, de mégiscsak unfair eszközökkel kerülnek veled egyenlő vagy épp feljebbi polcra. És ez nem az a kategória, hogy az egyik vizet visz a kulacsában, a másik meg dekára kikevert izócsodát.

myronman 2014.07.15. 13:02:07

Nehéz kérdés. Igazi olyan kérdés, hogy akkor most ki jogosult a nyerésre. Mit illik és mit nem.

Van egy hobbim - keleti táblajáték és a Gó névre hallgat. Sokszor szoktam hódolni ennek és néha szembejön velem egy érdekes "etikai" probléma. Néha alakul úgy, hogy az ellenfelem sokkal jobb a játék elején mint én, akkor mindenki azt mondja, hogy fel kellene adjam, de én küzdök a végsőkig és ha hibázik egyet akkor azt azonnal kihasználom és ezzel megnyerem a játékot.
Ki volt az erősebb akkor most? Ő mert az elején csúnyán vezetett? Én mert készenlétben álltam a utolsó pillanatig és kihasználtam a lehetőséget? Mind a két definiciónak meg van a maga értelme.

Gyakran megyek bringával is edzeni és ha csoporttal csináljuk, akkor visszatérő elemek a táblasprintek. Lehet hagyni valakit magad előtt előre menni és utolsó pillanatban megelőzni de mi van akkor ha ezt nem tudod megcsinálni? Nyilván ez csak játék, de kő kemény szerepe van a taktikának? Akkor most ki a jobb? Aki törte a szelet addig és felhúzott minket, vagy pedig én aki áthaladtam a táblánál? Attól függ, hogy akarjuk nézni :)

Kicsit ilyen kettős érzésem van ezzel kapcsolatban is, de úgy gondolom, hogy ahol te tartasz ezt már a taktika részének lehet tekinteni és már élnék vele. Amatőr futóversenyen még nem találkoztam ezzel a kérdéskörrel, de valószínűleg csak azért nem mert lassú vagyok :)

londres 2014.07.15. 13:46:48

@őze bálint: az ethosz, fair play dolgot abszolút megértem, és különösen bosszantó, hogy tét nélküli amatőr versenyen a világ élvonalától igen távoli szinten egyáltalán szóba jön egy ilyen szintű ügyeskedés...ennek szerintem egyedül az utsó másodpercek kicsiholása címszó alatt lehet értelme a profik mezőnyében

SimonyiBalázs 2014.07.15. 15:10:19

@Icarus_: @londres: nem tudom felfogni a 1-1 ember egymás elleni küzdelmeként a futóversenyt, mint a gót. Alapvetően az idővel és/távval versenyzünk, filozófiai értelemben nem az egymáshoz viszonyított helyezésünk, beérkezésünk dönt. Itt egy attitűdről van szó: szélárnyékozik, mert lehet és mert NEM egyéni indításos versenyről van szó. Ugyan miért kéne elfogadnom azt, ha valaki az én zsíromon hízik?! És miért nem őszinte magához, aki szélárnyékba bújik? És miért természetes valakinek az, hogy automatikusan más mögött húzatja magát A táblasprintnél egyértelmű: az nyert volna, aki elől ment, csak neked több energiád maradt a végére, mert X%-ban nem tekertél, lásd www.runnersworld.com/running-tips/does-drafting-help-running

myronman 2014.07.15. 16:05:09

@őze bálint: Nem értek veled egyet :) A lényeges kifejezés itt "volna". Történhetett volna az is, hogy nem lő ki túl hamar és nem tudok beállni mögé hanem pont hogy mögöttem marad és húzom el egy ideig. Szerintem eltaktikázta.

Érdekes kérdések, de ellentmondásokat érzékelek. Azt mondod alapvetően az idővel és távval versenyzünk, akkor miért zavar az téged, ha valaki ezeket saját kárára lerontja? Attól még a te időd nem lesz rosszabb.

Én nem szoktam levágni a kanyarokat a futóversenyen és mindenképpen fel és leugrálni a járdára a belvárosban, mert minek? Ezen nem múlik már semmi szerintem. N vagy N+1 vagyok az nem kifejezetten számít amikor magam ellen versenyzek. 10 másodperccel később érek be? Na bumm.

Viszont a hétvégén volt egy 24 órás 6 fős bringás csapatverseny a Hungaroringen. Ott nem magam ellen versenyeztem hanem másik x csapattal és minél több kör megtétele volt a cél nyilván minél kevesebb idő alatt. Akkor már igenis jönnek az olyan dolgok, amivel időt tud nyerni az ember. Jön a taktikázás, hogy le lehet tekerni úgy is, hogy mindenkinek 4 órát kell egyhuzamban tekerni de egy órás váltásokkal relatív frissen is le lehet. Jön a kanyarok levágása amivel még gyorsabb köridőket lehet elérni és jön az összebeszélés és bolyok formálása összebeszélve és közös "ellenséget keresve".

Lehet úgy is nézni a témára, hogy valaki mindent megtesz a győzelemért amit csak a szabályok engednek és lehet úgy is nézni, hogy de hát ez nem fair mert más nem használja ezeket ki. Hosszúra nyúlt, de amit igazából mondani akarok:
Döntsd el, hogy csak magaddal versenyzel és akkor ne zavarjon az, hogy más versenyzik veled és hogy esetleg a saját szórakozását rontja. Vagy döntsd el, hogy mással versenyzel és akkor ne lepődj meg ha kihasználják mások a szabályok adta lehetőséget és taktikáznak is. Taktika ilyen vagy olyan formában a sport része lesz és meg kell tanulni kezelni ezt a részét.

igorx 2014.07.15. 16:43:57

Én amatőr bringásból "képeztem" át magem még amatőrebb futóvá :)
A szélárnyékról megkérdeztem egy korábban szép amatőr sikereket elérő futó barátomat/szomszédomat. Előtte eszembe sem jutott, ez alkalommal is a bringa miatt került csak szóba.

Ő azt mondta, hogy teljesen elfogadott a szélárnyékozás, de van aki nem szereti és ezt tiszteletben kell tartani. Szerinte elsősorban pszichésen segít, vagy nagyon erős ellenszélben.

Én előtte több alkalommal is rálltam másra, de eszembe sem jutott szélárnyékozni. Versenyen a szempont az volt, hogy nálam picit gyorsabb futót találjak, így fejben könnyebb legyűrni a távot. Tisztes távolságból szoktam követni a kiszemelt áldozatot, ez 8-10 métert jelent, ez nem hiszem, hogy zavaró.

Egyszer kipróbáltam, hogy ér-e valamit a szoros fogás. Szerintem szélcsendben is érezhető volt, 4 perc alatti tempónál. Másik oldalról túl sok plusz koncentrációt igényel. Úgy, hogy az ember a saját nyálában fuldoklik egy keményebb tempónál, elég egy másodpercre nem figyelni és letaposhatod az előtted futót, teljesen feleslegesen, mert egy amatőr versenyen ez semmit nem számít.

Egyetértek Balázzsal: ha valakit láthatóan zavar és még meg is kér, hogy nemábazmeg, akkor azt igenis tiszteletben kell tartani.

SimonyiBalázs 2014.07.15. 22:32:10

@Icarus_: Azt kell hinnem, sőt elismernem, hogy aki nem csal, az nem igyekszik eléggé?! Abszurdnak tűnik, hogy a szélárnyékba bújó "saját kárként" értelmezi az eredményét. Kizárt, hogy akár el is szégyellné magát. De nem is kell, készséggel elismerem, hogy taktikai manőver, de 1) ha kérem, hogy ne jöjjön mögöttem, akkor miért teszi? mehetne mellettem, előttem sréhen, mögöttem sréhen. Oké, nem kényeskedem, az is a verseny része, h el kell viselni a nyakadba lihegőt. 2) a verseny után miért nem jön oda, és mondja, hogy "kösz a takarást"? Vagy evidens, hogy vannak balekok, akik "felszopják" a szélárnyékozót és az ő eredményét? A hungaroringes taktikázás, amiről írsz, az szerintem inkább már stratégiai tervezés, és ott a csoportnyomás is, hogy identitásoddal össze nem férő dolgot csinálj: levágd a kanyart. A bolyozás meg nem tilos.

Magammal versenyzem, ez régi döntés, de rosszul esik nemcsak látnom, hanem saját eseteimen tapasztalnom, hogy egy ilyen kvázi-tiszta sportban, mint a futás, megy az öncsalás és az ügyeskedés.

SimonyiBalázs 2014.07.15. 22:36:35

@igorx: Te nem szélárnyékoztál, hanem fogtál egy "nyulat" a mezőnyből 8-10 méterre, ez tök jó módszer iramtartáshoz. Amúgy nemcsak a követőnek, de a követettnek is melós egy valódi szélárnyékozás, mert az "összképed" (saját lélegzet, saját lábtempó, mozgás stb) bezavaródik azáltal, hogy egy eltérő ütemű, lihegésű egyén tapad rád.

Hajlok rá, h elfogadjam a dolog létjogosultságát, csak én menekülök az ilyen szitukból. Az viszont nem derül ki a kommentekből, hogyhol lehet meghúzni a határt? Elitnél OK, amatőrnél meg az amatőr élmezőny? És mi van a feltörekvőkkel? Meg mi van a középmezőnyben virgonckodókkal?

myronman 2014.07.16. 00:02:36

@őze bálint: Te tartod csalásnak vagy a szabály szerint az? Ez nagyon nem mindegy :)

Ha szabály szerint nem az, akkor könnyen lehet pusztán a lehetőségek kihasználásának is tekinteni. Szerintem alap lenne egyébként megköszönni, de ez érdekes kérdés.

Volt egyszer egy olyan eset, tekertünk le a Balatonra a dög melegben és elfogyott teljesen a kulacsunkból a víz. Odamentünk egy forráshoz, ahol jó kis fél hektós dobozokba töltötték a vizet, ahogy az lenni szokott. Én megkérdeztem, hogy szabad-e tölteni a kulacsba vizet, hiszen szomjasak vagyunk. Megengedték de amikor az utolsót és majdnem teletöltöttem jött a beszólás, hogy na de meg sem köszöntem a segítséget. Szándékomban volt de ez a kierőszakolt köszönet kihozta belőlem a rosszindulatot: "Minek köszönjem meg a türelmüket, ha láthatóan nincs mit?"

Amit mondani akarok, ne így kezdj :) A kierőszakolni köszönetet nem lehet. Példáidnál nem írtál annyi körítést, hogy meg lehessen ítélni, de lehet hogy konstruktívabb lett volna, hátra fordulni és azt mondani, hogy "bocsánat, de zavar ha a nyakamba lihegnek. Tudnál inkább mellettem futni vagy lemaradni pár métert?". El tudom képzelni, hogy az ilyen nyugodt és nem azonnal támadó hozzáállás jobbat hoz ki a helyzetből, de legalábbis egy próbát megért volna. Persze tudom, hogy ilyenkor nem mindig van az embernek ereje ilyen megoldásokat keresni.

Kanyar levágását szerintem félreértetted egyébként :) Én úgy értettem, hogy általában nem keresem a legjobb ívet, mert minek. Semmi nem múlik rajta - nem lesz tőle sikeresebb az edzésem és munkába sem érek be sokkal hamarabb. Futás közben sem kell keresnem a legjobb ívet. Itt a kanyar "levágásával" kvázi a legjobb ívet kerestem meg, amivel mondjuk minden körben nyertem 2 másodpercet ezzel 1 perc előnyt összeszedve.

igorx 2014.07.16. 10:40:00

@őze bálint: Szerintem elitnél OK a szélárnyék, amatőrben az élen határeset, középmezőnyben trollkodásnak számít :)

Rám is tapadtak már szorosan, nem mondom, hogy nem zavart, mert nem tartom magam rutinos futónak, erőből megyek.

DSL · http://runbabyrun.blog.hu/ 2014.07.16. 15:38:04

na itt jon az be , hogy dejo hogy egy bena amator vagyok, soha, de soha nem akarok ilyen kerdesekkel foglalkozni, egy percig sem idegesitem magam ezzel. a kerdes az, hogy ha a dolgok nem valtoznak, akkor mi tesz neked jobbat? az hogy szolsz, hogy ne csinaljak, vagy az, hogy arrebb mesz? mivel vesztessz kevesebb energiat? en csak magamra fokuszalnek, es soha nem indulnek ki abbol h majd valaki jofej lesz es kimegy az arnyekodbol.viszont ha nagyon felb.szod magad, az id oka lehet annak, hogy rosz kimenetele lesz a versenynek. de en csakis elvi sikon kozelitem ezt meg, hiszen hala istennek kozom nincs ehhez a szinthez.

haanchee · http://haancheefut.blog.hu 2014.07.22. 15:01:57

Értem a gondodat, és valóban idegesítő lehet, ha valaki rád tapad és kihasznál (engem mondjuk inkább az idegesítene, hogy a hátsómban liheg valaki és közel van). Viszont ugyanaz merült fel bennem, mint Zsófiban. Nem pazarolsz túl sok energiát arra, hogy "lerázd" az üldöződ, és veszekedj vele? Nem lehet, hogy ha nem foglalkoznál vele, akkor a végén simán lehajráznád, mert a bosszankodásra és a vitára elfogyasztott energiát bele tudod tolni a véghajrába? Amúgy nem tudom, ez hogy működik, mert ilyen éles versenyes szélárnyékolásban még nem volt részem, mint neked.

SimonyiBalázs 2014.07.22. 18:32:43

@haanchee: Hát igen, eleve baromi rossz, ha a sarkadban tapodnak. És igen, elmegy energia a mérgelődésre, de nem értem, ha az idővel versenyez valaki, pláne ha versenytársával, akkor miért nem tiszta eszközökkel akar győzedelmeskedni? Tanultam a hibákból, nem fogok foglalkozni vele.

SimonyiBalázs 2014.09.09. 21:50:40

A FaceBookon olvastam pár napja a gyorslábú Makár László esetleírását: "Vidor félmaraton. Számtalan futóversenyen futottam már, de ilyen kellemetlen "élményben" még nem volt részem! Bár egész héten beteg voltam, ennek ellenére elmentem fiatalkori edzőhelyemen rendezett félmaratonra. Szuper szervezés, jó hangulat. 3 aspirin c a rajt előtt, és go. Egyből az elején egy fiatal srác beállt mögém jó szorosan a sarkamban. Gondoltam majd pár kili után elmegy és futom azt az iramot amit ebben az állapotomban tudok. De nem. Nem akart megelőzni. Mondom neki menjen csak előre, erre a válasz hogy ne dumáljak neki, ez nem csapatverseny! Hoppá. 10 kiliig már kétszer rugta össze a bokàm. Kezdtem ideges lenni. Megálltam hogy majd megelőz. Erre ő is megállt és ott állt mögöttem és várta hogy újra elinduljak!!! Ekkor rászóltam hogy ne szórakozzon velem, mire a válasz az volt hogy ne kapjam fel a vizet!!! 14 kilinél mikor már úgy összerúgta a bokám hogy majdnem elestem, ismét megálltsm hogy most már elég!!! Erre ő megint csak állt mögöttem!! Én még ilyen szituációba egy futóversenyen sohasem kerültem. Azt hittem eddig hogy a futás egy tiszta sport!! Sajnálom hogy a szülővárosomban rendezett versenyen kellett szembesülnöm ennek az ellenkezőjével! A poén a végén a sráctól! Esélyem sem volt ellene! Ekkor kicsit sajnáltam hogy betegen nem tudtam olyan tempót futni amiben nem lett volna esélye szétrúgni a lábamat. De azért én gratulálok neki, és további sok sikert kívánok sportpályafutásához!!"

snatch_ · http://futas.asroma.hu 2014.09.11. 09:19:06

És ez a "harc" egy jó helyezésért ment?
update: közben megnéztem, az eredmények szerint Makár 2. lett és ezek szerint Balogh Lőrinc volt ez a "szimpatikus" arc...
Amúgy a nemrég megrendezett budaörsi félmaratonon az első kettő nagyon sokáig együtt futott, de nem egymás mögött, hanem egymás mellett. Még beszélgettek is, hallottam.

SimonyiBalázs 2015.01.07. 21:08:50

@Gábor Kindl: Kedves sporttárs!

Mivel már a saját nevedre való hivatkozással problémád volt a posztomra adott válaszodban, így szólítalak.

A válaszodat kénytelen vagyok egyfajta (ön)PR-szövegnek venni, amelynek nyomvonala a következő: ledorongolni a másikat, felmagasztalni magunkat a követőink szemében. De azért hasznos, ha kijövünk néha a saját homokozónkból és találkozunk más véleménnyel is, és nem próbáljuk meg karaktergyilkolni a másikat. „Seggbe lőtt kecskebéka” – írod rólam humornak szánva magadat minősítve, ahogy a kommentelők is magukat minősítik, miután totál ismeretlenül negatívkodnak velem - amúgy üdv, kedves kommentelők.

Ezzel szemben én végig úgy emlegetlek: „a mai napig remek triatlonosnak számító, '90-es évek nagymenője”. Ezt nem vetted észre. A figyelmes olvasás, ugye.

Konkrétan nem értem, min húztad fel magadat és írtál egy ilyen pöffeszkedő választ, amit elolvasva már szinte azt gondolja az ember, hogy mekkora király ez a „meggyötört” sporttárs, aki meg se erőltetve magát, de azért egy nagy grupettót vezetve, féltávnál visszavéve a célegyenes előtt könnyedén lefutott egy kecskebékát. 3 másodperc, kemény!

Habosítás helyett egyszerűbb lett volna elolvasnod a posztomat, és akkor nem kellett volna szemellenzősen egy zsákutcába vezetned magad, ahol a küzdősportolónak titulálod a másik futót. Kösz, de gondolta a fene! Én biztos nem.

Sajnálom, hogy több mint félévig hurcoltad magaddal ezt a „traumát”, látod, ha a célban elmondod az álláspontod, ahogy én megtettem akkor és ott neked, nem kell most magyarázkodnod, és közben a másikat kioktatnod egyfajta sportpedellusként meglehetősen dehonesztáló módon. Mindezt teszed úgy, hogy tisztelettel voltál kezelve, nem támadva – ráadásul egy hosszú, elemző posztban említettelek meg, pro és kontra vélemények feltüntetésével.

Azt is sajnálom, hogy botor módon elolvasol egy címet, és rögtön magadra vonatkoztatsz valamit, ami nincs (= sunyulás). De nem zörög a haraszt, ha az a bizonyos szél nem fújja. Ja és innen már csak egy sarokra van, hogy valakit lelki szegénynek, pitiánernek titulálj. Bravó.

Nos, sajnos kedves sporttárs, el kell fogadnod, hogy ahány ember, annyi nézet. Az angolok tejes teáját sem kell meginnod, de fogadd el, hogy mások úgy isszák. Meg kéne szoknod, hogy valakik nem a régi iskolát vallják, és nem szeretnének szélárnyékkal jobb eredményt. Nem kérnek és nem is adnak. A fociban is nehéz volt megszokni 1966-től a sárga/piros lap rendszert, de elfogadták.

Szerinted a futás csapatsport, szerintem pedig egyéni teljesítményen alapuló tevékenység. Őszintén sajnállak, hogy az ironman-távú versenyeken nem tudsz bolyozni a futásban - óh mennyivel szebb eredményeket futhatnál, csak lehet, hogy csekélyebbnek éreznéd az elégedettségedet, mivel nem magad erejéből, hanem mások közreműködésével érted el.

Szerintem kihívás a közegellenállás legyőzése, szerinted ki kell használni a szélárnyékot. Szíved rajta, csak egyet kérek, és a Vivicittán is azt kértem: ezt ne rajtam gyakorold. Az meg tényleg senkit nem érdekel, hogy te voltál akkora nemes, hogy húztad a mezőnyt. Szerinted ezt a mögötted később érkezők honnan tudnák?

Lehet, hogy „sok élménytől és remek eredménytől fosztom meg magam”. Ezzel az erővel mondhatnád, hogy utazz tömött buszon csúcsidőben, ott is milyen sok kellemes élménytől fosztod meg magad, ha egy tapizó is felszáll. A lekvárt sem szeretem, pláne, ha arról akarnak meggyőzni, hogy szeretnem kell.

Inkább érek el eredményt saját erőből (egyébként igen, dehát ezt te honnan tudnád, utána sem néztél), mint másokon utazva, cserealapon. Ha te megvakarod az én hátam, én is a tied... régi lemez, cseréljünk. Én elfogadom, hogy sokan vannak, akik inkább puskáznak vagy összedolgoznak a padtársakkal, mint saját kútfőből vizsgáznának, de tudják legbelül (és mi is tudjuk), hogy az az eredmény nem a realitás.

Na de virágozzék minden virág, felőlem te szélárnyékozz kedvedre, csak azt kérem, hogy azokat hagyd ki ebből, akik nem kérnek a jótéteményből. Ha esetleg egyszer eljössz egy Spartathlonra, vagy egy UltraBalatonra, ami csak kicsivel hosszabb egy ironmannél, szeretettel várunk. Nem ketrecharcosok vannak ott. Ha nem jössz, bizony sok élménytől és remek eredménytől fosztod meg magad, de szélárnyékban ne is reménykedj.

Ahogy a múltkori posztban írtam: nem biztos, hogy megérted, de remélem, tudomásul veszed az álláspontomat.

Üdvözlettel
Simonyi Balázs

ringsider · http://fussatokbolondok.blog.hu 2015.01.23. 09:38:38

teljesen megértelek Balázs, engem a múltkor egy rohadt szeles napon edzésen követett valami majom, és pont a lassú körömnél tapadt rám, a gyors körömnél meg indult haza, így meg se tudtam tisztességgel rágatni! :-D

Bálint Gadányi 2015.01.23. 20:34:22

Tény, hogy rengeteget segít a szélárnyék. Amikor tehetem élek is a lehetőséggel és nem érzem, úgy hogy ezzel sértenék bármilyen etikettet. A lehetőség mindenkinek adva van. Az egyik versenyen te sunnyogsz a másikon meg mögötted. Az, hogy élsz e a lehetőséggel saját választás. Engem is zavar ha valaki rám tapad, de csak azért, mert lelkes amatőrként a helyezésre megyek és nem szeretném, hogy lehajrázzanak. Amíg nem az előttem lévő sarkára lépkedek nem ártok senkinek. Ez egy verseny legalábbis én versenyként fogom fel és a verseny velejárója a taktika. Az alföldi gyerek sem kérheti ki magának egy szintes versenyen, hogy ő nem tudott hegyre edzeni. Ahogy elnézem néha biztos, hogy már én is sunnyogtam mögötted ezért elnézést kérek. Próbálom a jövőben tiszteletben tartani és igyekszem előtted menni :)

SimonyiBalázs 2015.01.24. 19:02:26

@Bálint Gadányi: Tény, hogy segít. Nem is írtam mást. Ahogy Miki haverom mondta, el kell fogadnom, h vkinek kulcscsomó csörög a zsebében, vagy hangosan szuszog versenyen, netán csoszog (pl. az (ultrás japánok). Mindenki másra "használja" a sportot, fogja fel a futást. De legyünk őszinték magunkhoz: ha felteszem azt a kérdést, hogy melyik ér többet, az egyénileg elért eredmény, amit csak magadnak (teljesítményednek, akaratodnak, stb) köszönhetsz, vagy a segítséggel, akkor ki fogja a második opciót választani? A sportfilozófiámban, etikámban nincs benne a szélárnyékozás, ennyi volt a poszt lényege. Nem kérek belőle, viszont kihasznált sem szeretek lenni. Nekem Balczó versengése (amikor a müncheni olimpián 2. helyről indulva kellett 30 mp-t lefaragni az egyéni indításos öttusa-futásban az aranyért), vagy a Dave Scott - Mark Allen páros által 1989-ben nyomott őszinte váll-váll mellett futás sokkal szimpatikusabb.

fosdapass 2015.04.22. 02:28:29

Nincs bennem versenyszellem, meg győzni akarás, de a piócáskodást erősen rühellem, ez a szőrös talp felé van, félúton. A másik nyomorult, (ön)csaló helyett is szégyellem magam, amikor néha a bringaúton beáll mögém egy kis parazitizmus erejéig. Marha nagy gáz.
A jellem e nagy óriásaitól az a kedvenc gesztusom, amikor pár km útsöprés meg szélfogás után még nagy fölényeskedve le is akarnak iskolázni. Hogy akkor most már rakjuk meg végre jelleggel...
Néha, diszkrét köhintéseket ejtve, kíváncsian követem őket az spd-s outival, tesztelve a következetesség szintjét.

SimonyiBalázs 2015.04.22. 08:14:34

@fosdapass: szívemből szóltál, s most hogy itt a tavasz és a jó idő, a hirrtelen a semmiből előkerült, eddig téli álmot alvó bringások előszeretettel huzatják magukat. Örülök, hogy egy biciklis is írt, nemcsak futótéma ez.
süti beállítások módosítása