futó gondolatok

nem azé, aki fut

Tökéletes felszerelés, tökéletlen verseny, tökös élboly, töketlen turisták - Bp Terepkupa 2014

2014. augusztus 02. - őze bálint

terepkupa2014x.jpgEgy vitát kiváltó posztban már írtam a túrázó-terepfutó ellentétekről, de most a BTK2014 kapcsán turista-terepfutó cicaharc is képbe kerül, no meg egy pazar futóhátizsák a Salomontól. Miért köcsögök egyes turisták? Hogyan nem tudtam megvédeni a tavalyi dobogós címemet, hogyan lett a hivatalos 86 km 91 a végére, a 3000 végül 3500 szint, és közel 40 perces hátrány, ami a fix dobogómba került a mostani Budapest Terep Kupán? Miért futottam közel 5 kilométert teljesen rossz irányba, oda és vissza? Hogyan nyal vissza a fagyi annak, aki azzal vesztegeti el az idejét, hogy a sporttársaknak visszaszalagozza a pályát, akik pedig köszönik szépen a szívességet, élnek vele, és megelőzik? (fotókért köszönet Homoki Lacinak)

A verseny egyik rendezője, Börcsök András egy FB-kommentben pöttyintette el, hogy az idei volt az utolsó terepkupa. Sajnálnám, sőt hiányozna ez a verseny, mert sok távot kínál, és otthonosan mozog benne a fővárosi vagy akörnyéki ember, hisz nem érzi úgy, hogy ha el is veszne, akkor valahol nagyon messze otthonától tépnék szét a keselyűk. Az útvonal egy-egy része "begyakorolható" helyeken zajlik (Csillebérc, Normafa, HHH, Hűvösvölgy), az útvonalban szinte szinuszgörbéhez hasonló precizitással váltogatják egymást a lefelék és felfelék, az ultratávban is van 3000 szint a 86 km alatt. A pontokon mindig kedves, rendes és figyelmes az önkéntes személyzet, a frissítés erős, a nagyobb pontokon kétfajta izo, narancs juice, víz, dinnye, gumicukor, kekszek, kenyerek, snackek, Csanya állomásán még jég is - mint mindig.10256551_705967469439902_5291410748716095085_ox.jpg A kis csekkpontokon is víz+snack, kivéve ahol csak dugni kell. Tavaly óvatosan versenyeztem ultratávon, nem is voltam se felkészülve rendesen, és a tudatos alapozás is hiányzott, mégis 3. lettem ezen a versenyen. Idén az eredményeim és az állapotom, specifikus edzéseim okán is felkészültnek és dobogóesélyesnek éreztem magam. Rengeteg kifulladásig vitt, kőkemény szériás lépcsős edzés, sok 20-22 km-es hegyifutás versenytempóban, számtalan Citadella le-föl caplatás - ezekkel készültem az elmúlt hetekben a terepkupára. Aztán a verseny utáni napon analitikusan a következőkre jutottam.

Szinte tökéletes felszereléssel, na jó majdnem tökéletessel vágtam neki a távnak, mert cipőt kellett váltanom 50 km után. Gondoltam, a blogon is megénekelt városi tereptrappolások után élesben és hosszútávon tesztelem a Salomon City Trail csukáját. A hegyi terepen is jól fogott, könnyű és gyors viselet volt, de amit éreztem már korábban, az itt hatványozottan jött át: a cipőben kevés a csillapítás, kemény a talpa, és pár óra után nem ergonomikus, nem jó benne futni, sajog a láb. Jött a lestrapált, visszavonultatott, aszfaltra való Brooks Ravenna, ami csak az ilyen vészmegoldásos akciók miatt van még a cserepadon.

IMG_4184.jpgCsúszott is rendesen, főleg azon a zergebaszó köves ösvényen a HHH-ról lefelé Virágos-nyeregre. Viszont a laza short, a napellenzős és izzadságfogós sapka, és a félmeztelenül futás jó döntésnek bizonyult, amit megkoronázott a kipróbálásra kapott hosszú nevű (hydro, s-lab, skin, stb) Salomon-hátizsák. Hamarosan írok róla egy részletes tesztelős posztot, de egyelőre csak annyi: köszönöm, hogy végre olyan zsákkal futhattam, amiben nem hallod a folyadék lötyögését. Egy baj volt csak, hogy az nem lett lepróbálva, hogy ruha nélkül hol érintkezik a bőrrel durván, s izzadtan, vizesen véresre sikálta több ponton a mellkasomat, még jó hogy pulzuspántot nem vittem. Legközelebb leukoplaszttal ragasztom le a kritikus részeket, mert nagyon jó volt benne póló nélkül futni, mondhatni a zsák öltöztet.

IMG_2496x.jpg

Az idei terepkupa tökéletlen versenynek sikerült. Tavaly kétszer is eltévedtem önhibából. Idén ez nem fordulhatott elő: egyrészt jobban ismertem az útvonalat már, másrészt nagyon figyeltem a földet és a fákat, azaz a narancs felfújásokat és a szalagozást. 10 mp-cel később startoltam el, mert Miki haverommal annyira későn érkeztünk a rajthoz, hogy a rajtszámátvétellel, napkrémezéssel, csomagleadással pillanatok alatt elment az idő, s már kint riadót fújtak. Az elején nagyon gyorsan mentem, előny kiépítésére törekedtem, de akkor még volt pár fél- vagy maratoni távos, akikre lehetett tapadni, 15km után már fókuszált figyelem kellett a vízre, kajára, sóra - mindenütt gyorsan frissítettem - és a jelzésekre, de így is volt bennem némi szorongás, amíg fel nem tűnt a következő szalag vagy fújás. Az első 13.5 km-t 63 percre futottam, és az ötperces átlagot majd 40 km-ig sikerült tartani még büfézéssel is. 18-nál beért "a sportág nagy és színes egyénisége", Sperka Tamás (Speró), és a lefeléken el tudott lépni a puha Hokájának is köszönhetően. 28-nál rámfutott Hajduska Balázs, a későbbi győztes. Tavaly 48 környékén feladta, az árnyékban feküdt. Idén keményen, egy kulaccsal nyomta, riszpekt. 36-nál jött a Csanya-féle pont, ahol már sajgott a nedvességtől kidörzsölt, kiizzadt sótól kicsípett mellkasom. Jég a sapkába, és neki az emelkedőnek, aminek a hosszan elnyújtott végén, egy kiszögellésnél csodálatos völgypanoráma tárul elénk a Piros ▲ jelzésen.

IMG_2672x.jpg

Harmóniámból az riasztott fel, hogy már vagy 10 perce semmi megerősítő jelzést nem látok. A terepfutó íratlan szabályok szerint ennyi időt/távot engedhet az ember, s ha nincs bizonyosság, akkor vissza kell fejteni a dolgokat. Stop. Megállok egy hármas kereszteződésénél, itt tutira kéne lennie valaminek. Cipőnyomokat nézek: mintha egy Hoka barázdái lennének, arra megyek. Kiérek egy bazi nagy rétre, ahol elfogy az út. Itt kezdődött a "félrevezetések vígjátéka", lásd a lenti 3 térképrészlet karikázott részeit. Hangos anyázás közepette visszafordulok: megy el az időm, az erőm. Még mindig rossz vagyok az "igazságtalanságok" kezelésében: ellenem, a teljesítményem ellen elkövetett merényletnek tartok mindent, ami indokolatlanul visszafog egy versenyen.

eltévedések btk 2014.jpgHangos szitkozódás, önhergelés, ordibálás - rengeteg felesleges energiavesztés, ördögi spirál, mely csak lefelé húz - közepette futok vissza az utolsó elágazáshoz, ahol jelzés volt, ami basszus arra mutat, ahonnan jöttem. Épp jön egy bringás, kérdem, merre mentek futók? Ketten és a másik ágon. Üvöltve megyek tovább, 22 percet vesztettem, mikor Speróba és egy másik srácba botlok, ő lehetett mögöttem úgy 20 perccel, ami most nullára redukálódott. Ők sem túl boldogok: mint kiderül, Speró egy másik úton, de szintén kiért a rétre, szintén félre vitte egy szalag, ő még több időt vesztett. Gyors térképolvasással kiderül, hogy a szalagokat átcserélték a pályán. Állítólag már hét közepén kikerültek a jelzések, volt idő rosszindulatú túrázóknak, bringásoknak, futóknak (?) gonosz tréfát űzni a versenyzőkkel: csak annyi kellett, hogy egy szalagot leszedjenek, és máshova rakjanak fel, s így a futó tévútra megy.

De a tökös élboly szépen visszarakta a szalagokat, így az utánunk futók már nem tévedhettek el, igaz így borult a világ rendje. Onnantól kezdve olyanok hátát láttam meg, akik hivatalosan és a szemem láttára sosem előztek le, de egyszercsak beértem őket - merthogy még több ilyen tévútra vitelem volt a 86 km során. Olyanok előztek meg, akiknek többek közt én építettem vissza a pályát. A lenti, normafás képen épp látható egy szalag is, amit a kezemben viszek, hogy felkössem.IMG_2793x.jpg

És innentől ez ment végig: az csak egy buta szórakozás, ha egy ultra-terepfutó verseny útvonalán leszaggatják a jelölőszalagokat a Normafa, Csillebérc, Hűvösvölgy kocakirándulói, az már súlyosabb, ha lesikálják a kövekre fújt pöttyöket kritikus tájékozódási helyeken - merthogy ez történt nagyobb számban. De az egy igazi geci, sunyi dolog, jó mókának gondolt tetűség, amikor kereszteződésekben, Y-elágazású ösvényen konkrétan átszalagozzák a pályát direkt a rossz irányba, és a több órája tempót menő élboly többször is megeszi a dolgot. Én ugye megettem 38 km környékén, de még 51 km-ig 2-3. helyen futottam Speróval együtt (lásd lenti kép), bízva abban hogy ketten nem hibázunk. Csak Speró fürgébb volt és meglépett. Így Csillebércen, 61 km-nél is "megettem" egy jelzést, ahol mint a mesében egy elágazás mindkét útjára ki volt rakva egy-egy szalag. Aztán a Kakukkhegyi állomás felé vezető ösvénynél, egy éles jobbra átnál nem volt jelzés, mert leszedték, így a KFKI-hoz lukadt ki az ember. Térképem elővenném, de a rajtnál a maratonit kaptam, így Gyurkó Petit bevártam, aki mögöttem volt, és a GPS-ével és térképével visszanavigáltunk az útra. Ő frissebb volt, ellépett, nekem már plusz 4 kili volt szintekkel idegeskedéssel a lábamban volt, meg voltam törve, hogy legalább 30 percnyi előnyöm olvadt el a semmire.

IMG_2712x.jpg

De még nagy nehezen visszavettem a 3. helyet a tetemes hátrányból, merthogy Csillebércen és a Normafánál még azzal is ment stopper, hogy kötözgettem vissza a töketlen turisták által letépett szalagokat, nehogy a kevésbé tapasztalt futótársak eltévedjenek: pl. a verseny azon közös szakaszán, ahol a piros jelzés lefelé Szépjuhásznéhoz, és onnan felfelé a sárga egy pillanatra metszi egymást. Börcsök András elmondta később, hogy az Adorjáni úti elegáns villanegyed lakói mindig letépik a fákról a piros-fehér szalagot, annak ellenére, hogy Bp Terepkupa 2014.07.26. felirat virít rajta. Miért? Félnek, hogy ez "tolvajjelzés", és ezzel indexálják a társaknak, hogy ezt a házat itt érdemes kirabolni. Őrület, nem? De mit csodálkozunk, ha a Normafa rendszeresen feltűnő jelensége a nyugdíjas baltás bácsi, aki fejszés jelzésgyilkos néven ismert a terepes körökben. Mint valami ortodox purista, kivágja a fákra festett turistajelzést, sőt néha jellegzetes jelzőköveket is tördel. Pépp Csabi, aki a Szépjuhászné duplaponton (kétszer érintettük ugye) volt pontőr, mesélte kulacstöltés közben, hogy amikor két éve megnyerte a versenyt, akkor nem hitt a szemének: egy kisfiú az anyukájával vagy két tucat szalagot begyűjtött, és midőn Csabi számonkérte őket, akkor azt mondták, hogy "dehát ez egy hónapja volt, nem?" Nem, elnézték a dátumot.

IMG_2906x.jpg

A legsúlyosabb megszopatás, amit szégyellek is, az 74-nél jött. Klasszik Balboa-útvonal, sokszor futottam, csukott szemmel is megy, Szépjuhászné-Hűvösvölgy sárga jelzésen. A kilátótól lefele rongyolok, amikor egy elágazásnál két szalag is mintegy egymás megerősítéseként lóg: de nem a sárga jelzésen, hanem a zöld patkón. Nem hiszek a szememnek, de jólnevelt versenyzőként, még ennyi baki után is, inkább a szalagokban bízom, biztos módosítottak a szervezők az útvonalon. Nos, le kellett volna szarnom, és mennem ahogy ismerem az utat. Bassza meg, a Nagyréten lyukadtam ki, futok vissza 1.5 kilométert a Hűvösvölgyi végállomásig az autóúton. Plusz 15 perc.

Onnantól már kétségbeesett küzdelem: erőltetetten, de gyengén menő hegymenet, gyilkos tempójú egyenesfutás, de még így is kevés voltam. HHH-n Reicher Norbi pontőrként várt, tavaly 4. lett mögöttem, de sajnos csak a vért hányós anyázást kapta tőlem, igaz pár méterre később összeszedtem magam, és egy násznép közt fényképezkedő házaspárnak sok boldogságot kívántam. Aztán jött a zergebaszóan meredek, csúszós-köves Virágos-nyereg, és minden kedvem elment. Végül 5. helyen végeztem, 10h 23m-as idővel. A 3. és 4. helyezetthez képest nyolc percen belül jöttem be, Speróhoz képest 22 perccel később, Hajduska meg egy remek 8:53-as idővel finiselt elsőként. Kényelmesen meg lett volna a 3. hely, ha nincsenek a lukra futások. Gyurkó Peti lett a 3., ő legutóbb az esztergomi 10 kilis aszfaltversenyen 5 percet kapott tőlem. Na mindegy, ez is benne van a versenyben, a "mi lett volna, ha" lényegtelen. Lenyújtottam, frissítettem, másnap egyáltalán nem fájt a lábam, csak a balt érdem kopogott, és a vádlim éjszaka sajgott, de mintha nem is futottam volna kemény hosszútávot rajta.

P7261744x.jpg

Tanulság: minden centiméternyi utat kiszalagozni, ami a terepverseny útvonalán fekszik, nem érdemes. Fújni sokkal inkább tűnik jobb ötletnek, azt nehezebb eltüntetni, átrakni nem lehet, és a futó amúgy is inkább a földet nézi, ahogy egyre fáradtabb. Nem mellesleg a T100 útvonalán miért nincs ilyen átszalagozás? Mert arra alig járnak turisták, vagy értelmesebbek, mint a Normafán urizáló alkalmi kirándulók (nem reprezentatív felmérés). A Budai-hegyek ostoba turistái pedig, akit illet, kapják be!

ui: Amúgy meg néha a futós-bringás versenyszervezők is okolhatók: lásd  a FB Terepfutás fórumába feltett képeken.  után gyakran

A bejegyzés trackback címe:

https://nemaze.blog.hu/api/trackback/id/tr146547805

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2014.08.04. 06:48:58

Egy másik blogban arról beszélgettünk, hogy van, aki kütyüre feltöltött GPS trackkel fut, ami nem akkora vagányság, mint csak itinerrel menni, de itt most tökéletesen érthető lett volna az ilyen eszköz.

6. alabardos · http://hatodikalabardos.blog.hu 2014.08.04. 10:24:08

@rrroka: Szerintem ott is írtam, hogy TT esetében a magam részére nem tartom követendőnek a trackkel futást, versenyen én is feltenném. :)

őze bálint 2014.08.04. 10:40:54

@rrroka: ódzkodok alapvetően a segédeszközöktől, és inkább a puritán/őszinte vonalban hiszek, de túl sokszor szívtam már meg a terepversenyeken, így felrakom én is legközelebb

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2014.08.04. 11:02:10

@6. alabardos: @őze bálint:
bár az Igazi Tökéletes Ingyenes Megoldás az lenne ha nem tűntetnék el a szalagokat... :)

Ppix 2014.08.04. 11:48:27

A track mellett én időt szánnék arra is, hogy az útvonalat térkép alapján memorizálom, feltéve hogy jelzett túristautakon megy.
Az eltévedés főleg az élbolynak szívás a középmezőnyben inkább belefér a track nézése menet közben.
Az átszalagozással viszont nem tudom mit kezdenék.
Leginkább a szervezőknek lehetne arra figyelni, hogy minden szalag mellett felfújt jelölés is legyen. Méghozzá "kódolt", randomnak látszó minta (pl. nem szabályos Y alakban 4 pötty), amit ha egy-egy kő áthelyezésével hamisítani próbál valaki, akkor kiderülne azonnal, hogy manipuláció volt. Mert nincs ott a nem mozdítható felfújás, vagy nem megfelelő alakban.

nezumi 2014.08.04. 16:45:38

Köszönöm a beszámolót, és minden szóval egyetértek. Bocs, én nem élmezőny voltam, és nem is közép-, hanem vastagon a vége :). Maratonon indultam, viszont van garminom, csak nem tudom, hogy kell rá tracket feltölteni, de legközelebb nem indulok el anélkül. Egy hétig magoltam az itinert minden segédeszközt bevetve, de az átszalagozás felkészületlenül ért - arra megyek, amerre a szalag van. A Vörös-pocsolya csekkpontját kihagytam, mondták, menjek vissza, kicsit sírtam, aztán visszamentem. Az emberi gonoszság legyőzhetetlen. Olyan plusz öt lett nekem, de én futottam egy jót, aki meg ki akart velünk baltázni, azt nem irigylem - de ez egy nem konfrontáló női magatartás :)

őze bálint 2014.08.04. 23:45:03

@Ppix: A memorizálás szerintem max rövidtávon működik. Egy 6-10 órás versenyt képtelenség fejben tartani, hacsak nem ment végig már az ember többször (akár részletekben) a pályán élőben.

@nezumi: A Vörös-pocsolya csekkpontja az a lókarámnál volt?

nezumi 2014.08.05. 11:08:06

@őze bálint: a lókarám előtt még, a cserkésztábornál volt a csekkpont, ahova visszamentem. Akkor már egy ideje külön ment a maraton és az ultra. Mesélték a csekkponton, hogy láttak turistákat, ott lógott a hátizsákjukon egy csomó szalag szépen feldátumozva.

Igen, én is azokat a szakaszokat tudom memorizálni, amit már ismerek :) Ezt meg pont csak visszafelé futottam még :(

iramszarvas 2014.08.14. 10:30:33

Szerintem nem kéne általában szidni a turistákat azért, emrt van köztük töketlen is. Arról nem beszélve, hoyg a fene se tudja, ki szórakozott. Egyébként meg persze.

őze bálint 2014.08.14. 23:01:13

@iramszarvas: valakit szidni kell :-) nagyon sanszos, h turisták voltak, vagy esetleg bringások, de az is lehet, h egy arra járó, elég magasra két lábon felálló vadkan vagy egy (iram)szarvas

Gyűrött Papír 2014.08.15. 21:40:28

Jelölő festéket nem lehet alkalmazni az erdőben? Nem hinném, hogy ne lenne lebomló vízbázisú jelölő, amivel a fa kérgére lehetne pamacsolni egy nagyot. Vagy ott az a festék, amit a colorrun alkalmával használnak. Vagy lisztből kirajzolni (www.kor2000.hu/transamerica.html 1.nap).
Egy három méteres liszt nyilat nehéz eltüntetni, mert nyoma marad. Még ha esik is az eső - többé kevésbé. Vagy egy strucctojást rákenni a fára. Persze lehet, hogy az erdészet ezt nem engedi, még meg is érteném. :)

Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2014.08.16. 00:21:26

Véleményem bemásolom ide is:
Jó írás, igazán izgalmas olvasnivaló!
Párszor szalagoztam és fújtam már útvonalat és mindenhol azt tapasztaltam, hogy előző 1-2 napban érdemes ezeket megtenni. Valamint a lehető leggyorsabban el kell távolítani verseny után. Még az elhagyatottabb hegyekben is elég 1 nap, hogy egy arra járó mókás ember letépkedje azokat. A lehető legrövidebbre kell tenni azt az időszakot, ameddig a jelzések kinn tartózkodnak. Itt Budapest határában a legkülönbözőbb alakok megfordulnak a hegyen (túrázó, iskoláscsoport, hajléktalan, baltás ember). Potenciálisan nagyobb a kockázata annak, hogy eltűnik vagy átkerül egy-egy jelzés.

Ezzel a módszerrel elkerülhető, hogy az útvonalat elcsesszék és a még jóérzésű természetjárók ingerküszöbét se üti meg a zavaró festés/szalagozás napokig kinn léte. Mikor futottam hegyen Terepkupás jelzéseket híresen sokáig láttunk ami olykor nekem is már zavaró volt. Egy verseny nem ott ér véget, hogy kiosztom a díjakat. VTM volt az utolsó élményem, ahol már a seprűk szedték fel a festést és a szalagozást. Azokat melyek a versenyt megelőző napon kerültek csak ki.

Másik oldal az amit mindig hangoztatok, hogy én általában úgy indulok el egy terepfutáson, hogy ismerem az útvonalat. Legalább egyszer bejárom és fejben végig ott van, hogy melyik jelzés után mit kell követnem. Ezzel minimalizálhatom az elkavarást. Egy piros esetén ez nem nehéz feladat, de egy T100-nál se volt leküzdhetetlen. Terepkupán még nem indultam, de szeretnék, szóval remélem jövőre is lesz!

A festés általában jobb, mint a szalag, ahogy te leírtad a földet gyakrabban nézi az ember már csak a terep miatt is. Én "szalagozásnál" azt az elvet követem, hogy lefelé inkább szalagot érdemes használni, hiszen akkor előre néz a futó magasan. Emelkedőn a festés jobb, mert a földet nézi a futó. Az elágazásoknál pedig mindkettőt és sűrűn érdemes használni. Ahol viszont nincs leágazás fölösleges, hiszen nincs mód letérésre az útvonalról.

(bocs a szófosásért, ha már nem futhatok, akkor beszélek róla)

Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2014.08.16. 00:24:39

@őze bálint: Azért lehet memorizálni, én főleg a jelzések színének változását memorizálom és a pontok helyét. Kb. annyit, hogy "na most akkor a következő pontig még a sárgán kell menni" "az első lehetőségnél, ahol bekapcsolódik a zöld, ott átváltok arra"

Ennyi már elég megerősítés a festésen és szalagozáson túl. Tavalyi VTM-en az általam előző nap hóra felfújt jelzéseket másnapra lemosta az eső, nem kellett ellenszenves túrázó. :(

őze bálint 2014.08.19. 22:52:13

@Gyűrött Papír: Lisztnyíl - nekem tetszik, de nem látom magam előtt, h a nyúzott honi versenyszervezők grínpíszes glóriával a fejük felett a verseny előtti nyugodt és unalommal teli napjaikban liszttel szórakoznának. Bár így lenne. És Raиdoм_ fenti kommentjeiből az derül ki, h a szervezők néha még a jelzést is fennhagyják sokáig.

őze bálint 2014.08.19. 22:56:33

@Raиdoм_: Ezt be kéne vésni a szervezőknek szentírásként: Lefelemenet - szalag, felfele - festés, kereszteződés - mindkettő. De nekem futóként fontos a megerősítés is, szóval legyen 500-800m-ként egy jel, h jó úton megyek.
Nemrég volt egy eredménytelen és haragos vitám arról, h kellene-e a futónak (szolgáltatást igénybevevőnek) útvonalat bepórbálnia, memorizálnia. Szerintem nem, még úgysem, hogy elfogadom a terepfutás "karakterisztikáját", s javaslatként érdemes megfontolni az útvonal betanulását. De mivel nem tájékozódási futásra nevezek, ezért nem is akarok foglalkozni semmivel, csak menni előre, tartani a tervet és tempót, eredményesen frissíteni és alkalmazkodni a terep- és időjárási viszonyokhoz.

lefelé inkább szalagot érdemes használni, hiszen akkor előre néz a futó magasan. Emelkedőn a festés jobb, mert a földet nézi a futó. Az elágazásoknál pedig mindkettőt és sűrűn érdemes használni. Ahol viszont nincs leágazás fölösleges, hiszen nincs mód letérésre az útvonalról.

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2014.08.20. 09:57:42

@Gyűrött Papír: nem hiszem, hogy élelmiszert kéne szétszórni az erdőben azért hogy tudjuk az irányt, elég undorító dolog lenne...

@őze bálint: egyetértek, sima terepversenynél, nem tájfutásnál jelöljék ki a rendezők az utat, a nagyon elbaszós részekre meg menjen ki egy pályaőr. ha ezt nem tudják vagy szeretnék valamiért megtenni hülyebiztos módszerrel, akkor külön hívják fel rá a figyelmet, hogy memorizálni is kell, meg nagyon itinerezni.
Persze lehet hogy csak nem voltam elég terepversenyen ahhoz, hogy tudjam ez az utóbbi kettő alap kell legyen...

Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2014.08.20. 11:30:15

@őze bálint: Én nem veszélyeztetem a dobogót a teljesítményemmel, de saját érdekemben is inkább memorizálom a pályát. Nagyon megnyugtató, ha tudom éppen hol tartok és mire számíthatok.
Egyértelműen kevésbé kimerítő, ha a futó ismeri az útvonalat, ezt saját példámon tapasztaltam a Piros85 teljesítésekor. Borzasztóan nagy előny, ha nem kell a jelzéseket követned, mert ismered a pályát. Persze a bejárás távoli versenyek esetében nem lehetséges, de térképen akkor is érdemes átvenni, hogy melyik jelzés után mi jön és mikor jönnek fontosabb elágazások vagy technikásabb terep.

Sajnos hülyebiztos jelölés nem létezik, ezt tapasztalatból tudom. Hiába fested tele az erdőt, ha a futótárs éppen beszélget egy másik versenyzővel és átszaladnak a kereszteződésen, mint a pinty. Továbbá mérlegelni kell, hogy azért mégis más is használja az erdőt és érdemes egy ideális egyensúlyt megtartani a jelzések gyakoriságában.

Sarkcsillag Sport · http://sarkcsillagsport.hu/ 2014.09.09. 12:59:53

2014. augusztus 18-án örömmel ajánlottuk Facebook oldaluknon az idei terepkupa fenti versenybeszámolóját, mely ezzel a bevezetővel indul: Egy nagy vitát kiváltó posztban már írtam a túrázó-terepfutó ellentétekről, de…
A szeptemberi verseny áradatra való felkészülés miatt csak most jutott időnk néhány gondolatot megfogalmazni ezzel kapcsolatban.
Túrázó-terepfutó ellentétről beszélni nem biztos, hogy szerencsés az Álmos könyv szerint, az „ostoba turisták kapják be” meg kifejezett hadüzenetnek hangzik meglátásunk szerint. Mivel mi multi-kulti játékosok vagyunk a Sarkcsillag Sportnál, vagyis futunk, túrázunk, kerékpározunk, túrasízünk, sífutunk, hótalpazunk és ki tudja még mit csinálunk, illetve ezen sportoknak hódolókat szolgálunk ki nap mint nap legjobb tudásunk szerint, többek között a cikkben is emlegetett jól bevált Salomon futóhátizsákkal, ezért több szemszögből is nézzük a dolgokat. Így vagyunk ezzel a cikkben felvetett problémával is, miszerint a bunkó turisták leszedik a futók verseny jelzéseit. Beszéljünk inkább a békés egymás mellett élésről, mert az erdő nem csak a futóké, ahogy nem csak a túrázóké, de nem is csak a bringásoké, sem a kutyásoké, sem a… Ne vigyük ki az erdőbe az utcáinkról már oly jól ismert autós-bringás-gyalogos ellentétet! Abszolút megértjük ezzel együtt a cikkben oly jól leírt dühöt, magunk is jártunk már így nem is egyszer verseny közben. Hónapok kemény edzése válik köddé ilyenkor. Tudomásul kell azonban venni, hogy egyre többen használjuk erdeinket, főleg a főváros környékén. Mi rendszeresen járunk a Hármashatár-hegyre futni, nordic walkingozni, sőt bringázni is, és meg kell valljuk kezd elegünk lenni abból, hogy a környék úgy néz ki, mint egy jó fajta májusfa és szemetes kosár. Egyre több a rendezvény, verseny, mindenki kipántlikázza az útvonalát, ide fest, oda fest különböző UV színű jeleket, mindféle sillabuszokat akaszt a fák törzsére, ami holmik egy része aztán ott marad az erdőben azok „örömére”, akik az zöld erdő kedvéért mennek oda kikapcsolódni és nem csak egy versenypályát látnak az ösvényekben. Ehhez még hozzájönnek az esküvők, szülinapok és azok jelei, díszei, valamint a fákra, villanydrótokra feldobált cipők, zsinórral összekötött pillepalackok, nem beszélve az elsősorban futók által hátrahagyott géles tubusok és egyéb teljesítményfokozók szemetéről. Úgyhogy engedtessék meg a másik oldalnak is, hogy ebből elege legyen és begyűjtse, leszedje és szemétbe dobja az erdőben napokig, sokszor hetekig éktelenkedő holmikat. De anyázás és egymásra mutogatás helyett kereshetünk megoldást is. Legyünk Sportemberek nagybetűvel írva. Kezdésnek mondjuk köszönjünk egymásnak az ösvényen, ne pedig egymásra morduljunk, amiben pl. nem egy futó jeleskedik azzal együtt, hogy a döntő többség mosolyogva köszönti a többi sportolót (egyéni, nem reprezentatív felmérés). A természet kedvéért erdőt járók tudomásul veszik, hogy a versenyek idejére kicifrázzák az erdőt, cserébe legyen ennek szabálya, amit mindenki betart. Kezdésnek néhány javaslatunk van, amit még tovább kell gondolni. A hely hiánya miatt ezeket Facebook oldalunkon tudjátok elolvasni. Ha bármivel tudjuk a közös nevező megtalálását segíteni, lévén hogy futókat és túrázókat egyaránt kiszolgálunk és támogatunk, állunk rendelkezésre és szívesen találkozunk bárkivel személyesen is boltunkban, vagy pl. szeptember 20-án a Salomon City Trail versenyen, ahol mi képviseljük a Suunto és Salomon márkákat. Nagyon szép őszt mindenkinek az erdőben!

őze bálint 2014.09.09. 13:20:04

@Sarkcsillag Sport: Egyetértek mindennel, csak azt nem értem, hogy ti a "másik" (?) "oldal" (?) vagytok. Nyilván a cikkben leírt düh annak szólt, hogy a pántlikákon AZNAPI dátummal és jól olvashatóan szerepelt a rendezvény neve, ezért nem értem, miért kell leszedni/átkötni. A verseny végén vannak "seprűk", akik leszedik ezeket, úgyhogy a titeket zavaró dolgokat a Bp terepkupától vagy Piros85-től vagy T100-tól elparentálnám. A köszönés is alap, de bevallom, egy tempós és rohadt fárasztó terepversenyen, erre nem törekszem, mert nem tudok.

Sarkcsillag Sport · http://sarkcsillagsport.hu/ 2014.09.09. 14:49:51

Kedves Bálint! Mi „minden” oldal vagyunk, ahogy írtuk is. Azzal a szándékkal írtunk, hogy összehozzuk az erdőt használókat. Tettünk is konkrét javaslatokat, amiken már lehet gondolkozni, azokat továbbfejleszteni. Nem bántottunk sem Téged sem a futókat, hanem egy láthatóan meglévő problémára adtunk megoldási javaslatot. De ha ez támadásnak minősül és mindenképpen meg kell határoznunk kinek az oldalán állunk a háborúban, akkor kiszállunk, mert vitához sem erőnk, időnk, sem kedvünk nincsen. Magunk is több mint 10 éve futunk, gyalogolunk és bringázunk a Hármashatár-hegyen, és olyan időben szerveztünk terepfutó versenyt a Bakonyban, amikor még egy kézen meg lehetett számolni a potenciális résztvevőket. Olyan időkben kezdtünk a hegyen sportolni, amikor még emberrel sem találkoztunk út közben, olyan kevés bolond járt fel a hegyre. De az utóbbi 1-2 évben drasztikusan megváltozott az erdőben sportolók létszáma, ami egyfelől nagyon jó hír, másfelől magával hozza a konfliktusokat is. A köszönés sajnos nem alap, azt kell mondjuk saját tapasztalat alapján, de nem a köszönésen akarunk lovagolni, mint minden baj okán. Sokan nem köszönnek, ami egy dolog, ettől mi még tudunk aludni. Sajnálatosabb, hogy sokszor ha mi köszönünk a másik sportolóra, akkor sem köszön vissza, hanem úgy néz ránk, mintha molesztálnánk őt. És a legrosszabb, amikor a gyorsabb futó rámordul a lassabbra, vagy a gyaloglóra, amikor az nem ugrik el elég gyorsan az útjából, mert mondjuk nem hallotta meg lépteit. Mi ettől még nem szaggatjuk le a versenyjeleket, de úgy néz ki, hogy más igen. És erre mondjuk azt, hogy mindegy ki lőtt először, a lényeg, hogy háború van, ami senkinek nem jó. A helyzet téged is eléggé zavar ahhoz, hogy újra és újra írjál róla. És igazad van, nem helyes más programját, versenyét tönkretenni. Mi sajnálunk minden embert, akinek az jelenti az örömöt az életében, hogy másoknak kárt, bosszúságot okoz. Azt mondjuk viszont, hogy a helyzet nem oldódik meg azzal, ha újabb és újabb bejegyzésekben beszélsz a háborúról, ettől csak valóban háború lesz. Az egyetlen megoldás, ha leülünk egymással, megbeszéljük kinek mi bántja a csőrét és megoldást keresünk, amit aztán terjesztünk magunk között. Tőlünk függ, hogy a helyzet egyre rosszabb lesz, vagy egyre jobb. Ha tovább bántják a felek egymást, attól csak hosszabb háború lesz. De ha mondjuk egymásra mordulás helyett köszönünk, és azzal jelezzük a másiknak, hogy ott vagyunk mögötte és utat kérünk, akkor a béke indul el, mert az a másik akkor valószínűleg nem fogja úgy gondolni, hogy kárt tegyen a futók jeleiben bosszúból. És ha valakinek nincs elég szusz a köszönéshez, nem gond, ettől még nincs harag. Vannak amúgy, akik ilyenkor bólintanak, vagy intenek, mert még kifulladva is köszönteni akarják a másikat. Ők amúgy jellemzően mosolyogva futnak szemben a morgósokkal, akik összeráncolt homlokkal gyűlölik még futás közben is a világot és az összes szemben jövőt. Személyes sértésnek veszik, hogy bárkit ki kell kerülniük, vagy bárki egy perc késlekedésre is kényszerítik őket puszta létükkel. És aztán persze ők lepődnek meg legjobban, amikor más morgósok meg őket gyűlölve leszedik a versenyjeleiket. Szóval a spirál az spirál, csak tőlünk függ, hogy a mélybe csúszunk vele, vagy a csúcsra jutunk. Mi a csúcsot javasoljuk és szívesen segítünk a felfelé haladásban. Ezért is írtunk a bejegyzésedre, mert magunk is érezzük a feszültséget. Senki más csak a béke pártján állva továbbra is szívesen segítünk a megoldás megtalálásában ugyanúgy, ahogy sport boltként segítünk a legjobb sportfelszerelés megtalálásában. A köszönés csak egy nagyon egyszerű, ingyenes, instant segítő ötlet, amitől ráadásul az is jól érzi magát, aki mosolyog, meg az is, akire rámosolyognak. És máris elindult valami pozitív. Kivéve persze, ha valaki még azon is berág, ha rámosolyognak, vagy ráköszönnek, mert mit mosolyog meg köszönget az a másik idióta. Őket bölcsen, szó nélkül ki kell kerülni:-)

őze bálint 2014.09.09. 20:55:23

@Sarkcsillag Sport: Én nem vegzálom a teljtúrázókat, turistákat és facilitásaikat, teljesen az élni és élni hagyni elvet követem. Éppen ezért háborút sem szimatolok, max a két "tábor" furcsán méregeti egymást . (Bringás-gyalogos-autós ellentét sokkal inkább egy valós dolog.) Azt viszont zokon veszem, ha tudatlanságból, jófejkedésből vagy akár szándékosságból elkötnek szalagokat. A békéltetés, egy asztalhoz ültetés helyett inkább a kommentedben leírt példamutatás mellett szavazok. Csak a példa nevel. Üdv!

Sarkcsillag Sport · http://sarkcsillagsport.hu/ 2014.09.25. 18:13:34

Amen, mutassunk jó példát! És ha már írok, akkor örömmel adom hírül, hogy a nálunk kapható tizenegynéhány féle Salomon futózsák és futómellény mellett van The North Face és immár az amerikai Nathan cégtől is számos futó hátizsákunk, melyek közül a Nathan WapourShape versenymellény a Runners World magazin Gear Of The Year 2013 díjával is büszkélkedik. Rövid ismertető itt olvasható: sarkcsillagsport.hu/nathan-uj-marka-sarkcsillag-sport-boltban/