Messzire jutok a végén a kezdőponttól, de szimbolikus ügyek sok elkalandozást igényelnek. A futás és a kerékpár ilyen ügyek a Nem azé-blogon. Szó lesz az akaratgyengeség egy sajátos formájáról, a szabadságfok kiterjesztéséről és annak megakadályozásáról, komplexusos és előítéletes városvezetésről, múltba forduló jövőképről. Felvetek pár szempontot a józan belátásra apellálva. Kicsit vészmadár-poszt, bocs.

Nem érdemli meg bármelyi politikai formáció, a politikus siserehad, hogy foglalkozzunk velük, mégis az elmúlt héten volt pár olyan bornírt bejelentés (kvázi "hadüzenet" a futók és bringások ellen), amire reagálni kell. Tarlós István főpolgármester mondatai ugyan kevésbé voltak bántók és ostobák, mint a nők tenyészállatnak való besoroltatása Kövér László házelnök részéről a pártkongresszuson (majd annak még félelmetesebb bizonygatása, nehogy már meghátrálj, László!), viszont pontosan mutatja a következetlenül, izomból való, retrográd politikusi mintázatot - és sajnos ezt a mutatványt már oly sok homo politicustól láttuk. Eközben zajlik egy óvodai farsang is: a rockénekesnek, a hivatali seriffnek és a telefonnak öltözött kisfiúk csúnyán összekapnak a lányok miatt.

A fentieknek javaslom rögtön kezdésként az Asszonyok zenekar Maraton albumát :-) Klikk ide.

Induljunk ki egy alapvetésből: a tisztelet jár mindenkinek. Viszont a tisztelet csak kiérdemelni lehet, nem kikövetelni. Még szóbűvészettel sem. A politikusok urazása, úrnőzése áporodott, alámenős, téves gondolkodásra vall: akiket megválaszt a pórnép, azok szolgák lesznek. (Lásd a minister jelentését: szolga, segéd, az államapparátusba vett ember, aki szolgálja a népet.) S mivel az alázat és serénység a jó szolgák ismérve, ezért valaki minél inkább az ellenkezőjeként cselekszik, annál kevésbé lehet komolyan venni, viszont annál veszélyesebb. De ő persze (ideiglenes) hatalommal felruházva egyre jobban dölyfösködik bebizonyítandó, hogy bizony jó szolga, annyira jó, hogy már a végén többnek látja magát, míg végül az aesopusi mese kipukkadt békájaként finisel. Kipukkadás? Ó, ilyet vizionálni egyrészt nem illik, másrészt nem lehet, mert ez egy következmények nélküli ország. A dolog lényege az lenne, ahogy Balczó András is fogalmazott: "Nem szeretem, ha felnéznek rám, és azt sem, ha lenéznek rám. Azt szeretem, ha vízszintesen néznek rám." De legalábbis nem néznek hülyének.

Merthogy Tarlós múlt heti sajtótájékoztatóján, úgy tűnik, mégis hülyének nézte az embereket. Teszi mindezt  a keménykezű, keményfejű seriff pozíciójából. Sőt az akrázia tüneteit is produkálja, de erről a poszt végén.  Mindamellett, hogy ez elsőre fővárosi ügynek tűnik, a vidéki blogolvasóknak mondom: nem az. Elég csak az EU-s pénzből lerakott, nemtörődöm körmendi bringaútra gondolni (kéz leporol, bringás örülj és kussolj). Vagy arra, hogy milyen hozzállás övezi a vidéken futkorászó sportembereket.

Az egész úgy volt, hogy december 10-én megjelent egy cikk a rakpart várható megújulásáról (maga a Fővárosi Polg. Mest. Hiv. ítélte győztesnek a tervet), ami belengette, hogy hamarosan egyirányúsítanák a Lánchidat, lenne rajta egy autó sáv és egy kétoldali bringasáv, és egy csomó jó újítás várható még. No erre másnap délben Tarlós belendült (hogy mi miként volt eltervezve, hogy ez vajon így volt vagy egy pánikreakció szülte, nem tudni), és visszavágott. Ugocsa non coronat! Nagyon röviden összefoglalva, amit szeretne elrendelni majd Budapesten! Mindez annak fényében tényleg érthetetlen, hogy ő adta áldását a rakpart és környéke ilyen irányú rendezésére.

Egy ismeretlen összetételű szakértői bizottsági jelentés alapján Tarlós...

- a buszsávban felfestett kerékpárjeleket (a bicikli lassítja a buszt), az egyirányú utcákban a szembe-kerékpározást (balesetveszélyes) felszámolását

- a kerékpárosok büntetését, fokozott ellenőrzését (pl. piros lámpa figyelmen kívül hagyása)

- a kerékpározás KRESZ-vizsgához kötését ("Nem terrorizálni szeretnénk a kerékpárosokat, de...")

javasolja.

Utóbbi pont kifejezetten értelmetlen: üdvözölöm, hogy a közlekedési készségeket és a rutint szeretnék elérni a kerékpárosoknál, van is erre egy EU-s csíraprogram (részletek itt: www.bringaakademia.hu), ami a sulikat célozza meg. De a gyakorlatban ez hogy nézne ki? Nem lehetne egy jogsi nélküli kilencéves gyerekkel kibiciklizni Szentendrére? Vagy a bérelt bringákon kerekező külföldieket is véletlenszerűen vegzálnák a (nyilván nem létező) jogsiért? Miért nézik default gyengeelméjűnek az embert, akit terelni kell, büntetéssel kell kordában tartani? Miért nem bíznak az önrendelkezésben, a saját felelősségben?

És ha lesz kerékpáros jogsi, politikus jogsi lesz-e, István?! (Bocs az istvánozásért, tudtommal egykoron te is sportoltál, szóval spori vagy.) Vagy politikai autoritásnak születni kell? Szalagátvágni, terelve beszélni a felfújt semmiről, mindenttudni és magunkat letéteményesnek tekintetni alapból tudni kell a kiválasztottaknak? Ők azok, akiknek mindig jár valami?

A sajtótájékoztatón Tarlós így folytatta: szeretné limitálni a futó-tömegrendezvényeket. Engedélyezné...

- maximum évi három, útlezárással járó futóverseny megrendezését (Vivicitta, Bp 21km, Bp Maraton). Indoklás: "a városokat nem arra találták ki, hogy éjjel-nappal tömegek rohangáljanak benne", mondja Tarlós, valamint hogy "a társadalom megosztott ebben a kérdésben, és a nagyobbik felét irritálják a közlekedési akadályokkal járó versenyek".

Mindezt úgy, hogy

- közben minden statisztika azt mutatja, hogy a napi szintű mozgás nagyban növeli az életminőséget, és évekkel hosszabbítja meg a várható életkort. Nem korlátozni kell, hanem bátorítani, elősegíteni.

- közben a világ kulturált részein, ahol lehet, segítik, favorizálják a kerékpáros közlekedést.

- közben a világ fenntartható városban gondolkodó, okos és kreatív megoldásokkal operáló fele arrafele halad, hogy a piros lámpáknál engedik a kisívben kanyarodást.

- közben a két hétig tartó párizsi klímakonferencián a politikusok már érzik vesztünket (legalábbis ükonokájukat nem szeretnék nagyon kényelmetlen helyzetbe hozni), és egy radikális húzással próbálják megállítani, amit az ember cirka 100-200 év alatt szétcseszett a nem éppen környezetbarát megoldásaival. Értsd: lehet, hogy vége lesz az amúgy is kizsigerelt szénhidrogén korszaknak, az alternatív energiakiaknázási megoldások dominálnak majd, és ennek hozadéka lehet az, hogy nem kell majd egy városban autószmogban létezni. Mert az úgy tűnik, manapság mintha valami eleve elrendelt alapadottsága lenne egy városi létnek. 

Csak egy érv: miattunk, futók és biciklisek miatt, még nem kellett elrendelni szmogriadót.

Így mondta Tarlós:

A nagymamám tényleg old-szkúl figura, 87 éves lesz, életében nem sportolt, nem ült repülőn, a legtávolabbi hely, ahova eljutott az Németország, no meg a mariazelli zarándoklat. Szóval egy beszűkült, mondhatni "ánti" világképe van. Igaz, ő aztán nem eregetett mérgeket a levegőbe soha. Buzgó Tarlós-hívő, a pápa képe mellett Orbán Viktoré is a varrógépnek van támasztva. És képzeljétek, bár minden agymosó propagandát felszív, de még őt sem irritálják a biciklisek vagy a futók, legfeljebb a lastexnadrágokon fintorog. És ő is azt gondolja - majd évszázados rálátása van -, hogy bringával és tömegközlekedéssel nemcsak környezetünket kíméljük, de egészségünket is őrizzük.

Én is ezt gondolom. Te is ezt gondolod. Elég sokan gondoljuk ezt így. Néha még Tarlós István is jobb pillanataiban. Plusz a tudomány is. Sorry.

Először az ember futni, mozogni tanul meg, ez örökké kitart. Utána gyerekkorában kerékpározik, ez is automatizmussá válik. Csak utána ül autóba - akkor miért is van az autózásnak ekkora primátusa a többivel szemben? Miért van az, hogy többre tartják egy kerék (tengely) tekergetését és egy helyettünk dolgozó monstrum váltott lábú nyomkodását, mint az egyensúlyt, erőt, kombinálást kívánó bringázást / futást? Miért státusz az autó, miért megmosolygott dolog a futás / bringázás? Miért foglalhatja el aránytalanul a mindenki adójából épült utcán egy bicikli sokszorosát az autó, akár halad, akár áll? Tényleg tényező lehet egy Emberibb Parkolásért Mozgalom?

De amíg ilyen a felülről sugárzott és alult táptalajt kapó közhangulat, addig ez a poszt is ármánykodásnak tűnik. Tessék elolvasni bármilyen autós-bringás-futós cikk alatt a kommenteket - mintha polgárháború készülne. Vagy itt ez a 2013-as riport Küküvel (Hajtás Pajtás tulaj, most Kerékpáros Klub elnök) és az M1 elképesztően felhergelt, bosszúvágytól fűtött műsorvezetőjével.

Mit fáj neked, Tarlós István, és a bizottságodnak, hogy sokan gyorsabb, kézenfekvőbb, pulzálóbb közlekedési módot preferálnak, mint amire te szeretnél minket szorítani? Mit fáj neked, hogy vannak, akik nem eszement greenpeacer módra, de mégis azt tűzték ki, hogy minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyjanak? (Magyarországon az átlagos, egy főre eső öko lábnyom 37000 négyzetméter, ami az ideális értékhez, 22000 nm/fő elég magas.) A következő lépés az lesz, hogy szűnjön meg a szelektív kukázás, mert az valami úri huncutság? Vagy aki tandemen kerekezik, az túlméretes kerékpárra is szerezzen jogsit? Vagy aki 8 km/h-nál gyorsabb lábmozgást végez közterületen, az erdőbe-mezőre kiutasítható?

Tényleg azt gondoljátok, hogy hiteles bármilyen politikusfazon, amikor öltönyben kamuból bekerékpározik a média kamerái előtt a munkahelyére? Vagy amikor egy friss bringaúton végigkerekezik 200 métert? Miért van egy olyan hátsó érzésünk, hogy vannak a támogatott közlekedési formák (autó), meg a tűrtek (bicikli)? Visszajön a 3T modellje, és lesznek tiltottak is? A futóverseny okozta fennakadásokról, bevételkiesésekről (?) vannak kimutatható hivatkozási adatok, amiért meg kéne regulázni a szervezőket? 

- Sanyikám, hát csinálni kéne valamit ezekkel a futókkal. Basszus, nem bírtam eljutni vasárnap csak kerülőúton a Daubnerba a Gusztika születésnapi parfétortájáért, mert ezek ott futkorásztak a rakparton. Mi jó ebben?

- Jaja, hát ott van nekik az erdő. Menjenek oda, nem, Gyurikám? Hát a beton az nem erre van. Itt kérem haladni kell, mégpedig autóval.

- Ahogy mondod, de nem lehet rendesen haladni, mert ezek a biciklisparaziták mindenütt ott vannak. Nem felbukkan a holtteremben, elémkerekezik, legyorsul, miközben állok a dugóban?! Valamit ezzel csinálni kéne, már csak az ő érdekük miatt is. Cikáznak, ugratnak, túl szabad pórázra vannak engedve.

- Sőt, ezek még télen is bringáznak. Na ez már tényleg biztos nem egészséges. Meg aztán, a kisujjad nyújtod, már a karod kell? Megkaptak mindent,  új futógumit a szigetükre, bringautakat meg miniszteri biztost, mi a f**t akarnak még?

A képzelt párbeszéd után megmutatom, Lettországban hogyan demonstráltak az autómentes napon tavaly összehasonlítva az autó és a bringa által elfoglalt területet. Arról már nem is beszélek, hogy időnként a járdán alig férek el futva, mert arra a kötelezően meghagyandó 1.5 méterre is ráparkolnak.

Miért nem arra tesz javaslatot Tarlós, hogyan csökkentse a szorongást azokban, akik elindulnának bringával, de gyakran a közlekedési morál, az autósoktól való félelem tartja vissza őket - mint a csajomat? Miért csak a Margitszigetről hiszik, hogy az az egyedüli "futó-állatkert", ahol érdemes fejleszteni rekortánnal, rendőrségi jelenléttel, pánikgombbal (támadás esetén)? Miért egyfajta polgárhergelésnek, provokációnak, amolyan futó Critical Massnak tekintik a városi futóversenyeket, ahelyett hogy a turisztikai, imidzs és revitalizáló oldalát látnák?

A közlekedési módok, maguk a megválasztásaik gyakran pragmatikusak, de nagyon sokszor szimbolikusak. Autó = bezárt szabadság, biztonság, gyorsaság, önmagam kiterjesztésének megnövelése. Bringázás = nyitott szabadság, rizikó, leleményesség, adaptivitás, önmagam megélése a kinti világban. A futás = az önrendelkezés legmagasabb foka, a segédeszköz nélküli, teljes szabadság. Az ilyen politikusi akarványok mindig a szabadság korlátázására, megzabolázására szolgálnak, nem pedig a hatékonyságot, a környezetbarát módokat, a megváltozott generációs és városlakói szokásokat és igényeket (society 3.0) tartják szem előtt. 

Nem szeretnék az autósok ellen beszélni - csakis a (nem kihasznált, túlzásba vitt) autózás ellen. Ahogy arról sem beszélek, hogy minden táborban akad mindenféle habitusú, szabálykövetőbb vagy éppen hmm... leleményesebb fajta, aki nyilván borzolja a másik táborbeli idegeit. Vagyok én is ilyen is, olyan is, kedvemtől, időmtől, hangulatomtól függően. 

Magam telekocsizom, wundercarozom, nagyritkán kölcsönkapok egy autót, ha valami tömegközlekedéssel, bringával megoldhatatlan dolgot kell intézni. Nem is tudom megmondani, mennyi időt, energiát és pénzt spóroltam meg, hogy nincs autóm. (Általában a reakció erre: de nem is jutottál el sok helyre. Nos, ez éppenséggel nem igaz. Te se kocsival mész feltétlen világot látni. Másfelől a futás és a bringa sajátosságai miatt, sokkal többet látsz, tapasztalsz a környezetedből, és olyan helyekre is eljutsz, ahova autóval nem.)

Gyakran futva intézek ügyeket camelbaggel, de leginkább bringázom: mindig sisakkal a fejemen, van KRESZ által előírt felszerelésem a cangán, Kerékpáros Klub tagságim felelősség biztosítással, jogi segítséggel, bolti kedvezményekkel. Mindehhez járul harmincévnyi bringás rutin, a közlekedés "olvasása", ez minden szaros jogsinál többet ér. (Ahogy a vitorlázást sem úgy tanulod meg készsgszinten, hogy így-úgy leteszed a máregdrága tanfolyam utána  a gyakorlati vizsgát, hanem menet közben, gyakorlással, évek alatt.) Én így csinálom, más meg amúgy, de a lényeg, hogy mozgással használjuk a várost. Tán a sisak és a fényvisszaverő cuccok azok, amit kötelezővé tennék. Erről már sokszor írtam itt meg itt.

Ugyanez pepitában egy évtizeddel később:

Tiniként vágytam autóra, az autonómia, felnőtté válás, tulajdonlás szimbóluma volt. Lett autóm, kis Polski, majd egy dupla szintlépéssel egy hitelszerződéses Toyota Yaris (másfélszer annyit húzott le a bank, mint a vételár), majd utána egy kölcsön Daewoo. Kevés öröm volt, inkább fejfájás. Az egy dolog, hogy annyira unalmas autót vezetni, hogy mindig elálmosodom közben. De a stressz... Stressz rendőrtől, parkolóőrtől, biztosítótól, balesettől (vagy te leszel vétkes, vagy neked okoznak bajt), ingadozó (de azért mindig magas) benzináraktól, parkolástól, de főleg a dugóktól. 10 éve, az első fiam születésekor eladtam az utolsó kocsit is, ő pedig ugyanazzal a BMX-szel nyomul, mint amin a nyolcvanas években én hajtottam. Szóval 2005 óta nincs autó, és 2 gyerekkel sem igénylem. Pedig bőven megengedhetnénk akár két autót is a családban. Ez belátás kérdése. De megértem azt, akinek szüksége van rá. A hangsúly a szükségen van, nem a kényelmen, vagy a praktikusságon (= van autóm, tehát használom, bármire.)

Egyébként meg fel vagyok háborodva, hogy az iskolában mindenféle poros dolgot lehet tanulni ilyen-olyan színvonalon oktató, és megkérdőjelezhető felkészültségű/alapállású tanároktól, de életszerű, gyakorlatias ismereteket nem. Én szerettem hittanra járni (de azt külön tettem, nem a suliban), nagyon hasznos is volt, ahogy a latin nyelvtanulás is, de örültem volna, ha biciklizést és biztonságos közlekedést is tanítanak a tanórák alatt. Vagy "felnőttügyek" intézését (posta, csekk, közjegyző, ügyvéd, hivatalos ügye, céges dolgok, akármi). Vagy sütés-főzést, hézkörüli dolgok szerelését, barkácsolását: csak a lányoknak volt háztartástan, mi rendszerint a barbárszakkörnek nevezhető foglalkozáson ütöttök egy Queen-szám ritmusára csavarhúzókkal a satut. A satut, bazmeg! Életemben nem kellett satuval bánnom. A Dagály utcai könyvtárban ilyen szórólapot találtam (lásd lent), könyörgöm, itt tart a világ, tessék már felébredni lemaradt gondolkodású, öregszagú, egymást abajgató, gerontokrata politikusaink!

Annak ellenére, hogy egy csomó jó dolgot végigvitt Tarlós, és hogy láthatóan koncepciózusan gondolkodik a városról (vagy csak jó segítői voltak, mint Vitézy Dávid vagy Finta Sándor főépítész), és van egy rakat  szívderítő fejlesztés, mégis: közlekedés+emberek ügyben rendre avítt nézeteket közvetít, ajtóstul ront be a házba, megalázóan beszél tisztségviselőkkel, civilekkel vagy eleve ánblokk kisebbségekről. Mi sem írja le jobban, mint az a rémisztő pöffeszkedés a hivatali pulpituson, ami egy városházi Híradó-riport során szembetűnik.

Azért is fura ez az egész, mert Tarlós időnként a dugódíj bevezetését is mindig belengeti. Olyan, mintha egyik nap a tényekre, a pozitív jövőképre hallgatna, másik nap pedig az autós lobbi agymosásán venne részt. Ugyanilyen "egyik kézzel adok, másikkal elveszek"  politikai gesztus, hogy (nagyon helyesen) rendszabályozza a taxizást, majd meg akarja fojtani a progresszív alternatívákat (Uber, Wundercar, stb). Meg van tévedve.

Tarlós miközben végrehajtja a maga által kreált városfejlesztési tervet (Balázs Mór projekt), a mostani bejelentéseivel egyben vissza is vonja, Budapestet pedig - ami a felszíni közúti közlekedést illeti - mintha vissza akarná kormányozni egy motorizált balkáni káoszba. Sikerrel működik a városi bringahálózat (BuBi), kibővültek a villamosvonalak, van Metró4 (hatásfoka ugyan kérdéses), vannak hibridbuszok, egy évtized alatt megsokszorozódott a bringát napi szinten használók száma, és mindennek alávágna a Tarlós a korlátozásokkal. Minek festettek fel sávokat, engedték a bringák egyirányú utcába beengedését, ha ezeket annullálni akarják? Áthúzzák majd pirossal, vagy lemarják a sárga bringajeleket? Miért nem értik meg, hogy a futás fellendülése nem egy hype, hanem sokak (és egyre többek) tudatos választása, hogy jobban éljenek?

Ahogy a tisztább, szellősebb, emberközpontúbb, a régi-új mobiltást előrehelyező várossal is jobban élünk. Hogy a zajos, bűzös, szennyező városnál a forgalommérsékelt város sokkal jobb. Rá kell nézni egy régi budapesti fényképre: tágas, nyitott utcák, kevés autó, lüktető élet. Igen, azóta megváltozott a világ, de már azóta mégegyszer: ismét az az uralkodó nézet, hogy minél kevesebb motorizált cucc egy városba annál jobb. Értem, hogy az autós lobbi, meg a vezetést élményként megélők a szuverenitásukat érzik veszélyeztetve (bringán a szuverenitás jobban átéhető), és a fejlődésre hivatkozva nyomják a pedált, de álljunk már meg. Egy egyszerű matek: drága fenntartású + szennyező + sok helyet foglal el = autó. A bringára ez nem mondható el. A futásra meg pláne, de arról később. Tarlós belengetett intézkedéseiről az a Genesis klip jut eszembe, amiben Ronald Reagant gyötrik rémálmok a döntései miatt. (A feje tisztára a '90-es évek eleji Uborka című műsorra hajaz, emlékeztek?)

A Magyar Kerékpárosklub tök jó összefoglalást írt Tarlós konfúz lépéseiről. Egy kiragadás: "A főpolgármester „szélsőségesen tömegközlekedés-orientáltnak” nevezi Budapestet, az általa aláírt és dicsért Balázs Mór terv fejlesztési irányainak átírását jelentette be." Vagy itt a Mandíner értetlenkedése.

Ez pedig a klímakonferencia elemzéséből: "A hétköznapi ember életére elsősorban a munkavégzésükön keresztül gyakorol majd kisebb-nagyobb hatást a megújulókra való átállás. Emellett megfelelő ösztönzőkkel egy két évtizeden belül a városok levegőjéből eltűnik a közlekedés okozta szmog, de a jelenlegi technológiák mellett megdrágulhat például a repülés, mivel ma a repülőjegyek árában nem fizetjük meg az utazásunkhoz kötődő CO2 kibocsátást- hogy csak néhányat emeljünk ki a legfontosabbakat közül."

A futás áldásosságáról nem kell érvelni - aki ezt károsnak, irritálónak tartja, aki nem abban érdekelt, hogy több park, tiszta és jó levegőjű, csendes és városrész legyen, aki nem érti, hogy a futók tömege példát mutat és másokat is inspirál, azok tényleg ne menjenek városvezetőnek. Nem kötelező.  Máskülönben azt hiszi az ember, hogy csak saját hatalmi ambícióit, komplexusait akarja kiélni. Ma amúgy ezt nyilatkozta a miniszterelnök, azaz a főszolga: "Magyarország ugyanakkor azt vallja, hogy a sport mindig fontosabb bármilyen politikai érdeknél, ezért soha nem válhat politikai küzdelmek színterévé."

Szeretném ha karácsonyra Tarlós ízlést, kellemet és XXI. századi szellemiséget kapna a Jézuskától. Tarlós még mindig a pedellusos, húzentrógeres, Vörös Október Ruhagyári egyenöltönyös  és uniformizált gondolkodású korban él és alkot - minden tekintetben. (A képen tőle balra ülő adminlady csodálatosan passzol ehhez a stílhez.) Korlátolt, kombattáns, hátralépegető, mikszáthi novellába illő észjárását vagánynak, és nem cikinek tartja. Esetleg kaphatna egy futószerkót is, hogy felfedezze futva a saját városát, ne csak a szolgálati autóból nézegessen, és akkor nem mondana ilyen bugyutaságokat. Nem is értem, hogy miként lehetséges az, hogy egy felelős vezető amolyan félretolandó, leprás dologként tekint a tömegsportra, a tömegek közlekedésére, mintha ő már ezen túl lenne, vagy éppen megvetné. 

Esetleg irigy Tarlós? Zavarja valami? Mit fáj neked, István, a több ezer futó? Netán Tarlósnak egyszer volt egy rossz élménye, és azt dolgozza így fel? Vagy fél, hogy feldühödött futóhordák az adrenalintól megrészegülve egyszer lerohanják a városházát és ragacsos izóval borítják be a viakolort? A Sziget fesztiválnak is kellett 15 év, amíg felfogták a poltikusok, hogy nem szidni kell, hanem élvezni a hordalékait: turizmus és a belőle fakadó konjuktúra, presztízs, városbranding. Az esetleges olimpiát most nem szeretném ide venni, az egy kétes és kényes ügy, amiben sokkal több felülről vezérelt motívum van, mint józan belátás és megfontolás.

Futárkoromból tudom, hogy bizony a Főpolg.Mest.Hiv. sem vetette meg a bringásfutárokkal való levél- és csomagváltást, mert egyszerűbb, olcsóbb és logikus volt. De amint egyre többet gondolkodom Tarlóson kénytelen-kelletlen, úgy körvonalazódik, hogy egyfajta önsorsrontó, gőgös, akarnok magyar betegségben szenved, ami már olyan sok baj okozója volt. Az emberléptékű Skandináviában mintha nem létezne ez "kór", amit az ógörög akráziaként emleget, és a héroszok, mondabeli alakoknak gyakran okozott főfájást, befolyásolta furcsán a tetteit. (Lehet, hogy az angol crazy szó etimológiája is erre vezethető vissza?). Donald Davidson hetvenes évekbeli elmélete írja le az akrázia fogalmát: egyfajta akaratgyengeség, amikor a saját (és társadalmunk) jól felfogott érdekeink ellenében cselekszünk.

Lássunk egy szokásos élethelyzet-példát: (forrás » VILÁGOSSÁG 2003/5–6. Hunyady András - Donald Davidson elméletei az akaratgyengeségről)

"Éppen elhelyezkedem egy fárasztó nap végén az ágyamban, amikor felötlik bennem, hogy nem mostam fogat. Egészségügyi megfontolások arra biztatnak, hogy keljek fel, és mossak fogat. Az érzéki élvezetek marasztalnak. Mérlegre teszem az alternatívákat. Egyrészt fogaim egészségesek, s az én koromban a szuvasodás márl assan halad előre. Másrészt, ha felkelnék, ez elűzné a nyugalmamat, és könnyen éjszakai lidércnyomáshoz vezethetne. Mindent figyelembe véve úgy ítélem meg, hogy jobb, ha ágyban maradok. Ám az a gondolatom, hogy fogat kell mosnom, olyan erős, hogy elnyűtten feltápászkodom. Intencionális cselekvésem gondos mérlegelésem eredményébe ütközik, ezért akratikus."

Lássunk egy erkölcsi dilemmát:

"Az utcán arra leszek figyelmes, hogy valaki leejti a pénztárcáját. Lehajolok érte és felveszem. Döntenem kell. A morális megfontolások amellett szólnak, hogy siessek a tárca tulajdonosa után. Másfelől sóvárogva gondolok a javak és élvezetek hosszú sorára, melyek eléréséhez a váratlanul felbukkant pénzösszeg hozzásegíthet. A távolodó alak fehér haja ugyanakkor azt juttatja eszembe, hogy az ő számára különösen fájdalmas lenne a summa elvesztése – ez felszítja empátiámat. És így tovább. Mindent mérlegre téve immár világosan látom, hogy vissza kell adnom a tárcát. Mégis megtartom. Elemezve a helyzetet, a következőt mondhatjuk. A cselekvőnek (adott esetben nekem) egymást kizáró alternatívák között kell választania (visszaadjam-e a tárcát, vagy sem). Minden körülményt figyelembe véve az egyik lehetőséget jobbnak ítéli. Ám végül a másikat hajtja végre." Szándékosan csinálja, úgy, hogy nyitva áll előtte egy alternatív cselekvés lehetősége, amit minden körülményt figyelembe véve, mindent mérlegelve jobb, előbbre való lenne végrehajtani.

És a cselekvő mégsem jár el ésszerűen, s ennek tudatában hajtja végre a rosszabbnak ítélt alternatívát. Hopp, egy irracionális cselekvés, az akrázia megtestesülése. Szerintem hasonló erkölcsi dilemmának számít az autók favorizálása a kerékpárral szemben, vagy az időnkénti lezárásokkal járó, minimális kihatású futóversenyek korlátozása.

Összességében akráziának tűnik a Tarlós és tanácsadói által nyomatott rossz megoldáshalmaz preferálása az emberbaráttabb városi lét megteremtésével szemben. S ha mindezt alpári, lehurrogó, lekezelő módon viszik végbe, az különösen bosszantó, de leginkább unfair.

De ha még lenne Tarlósnak humorérzéke (szerinte van, legalábbis mindig bizonygatja, hogy érti ő a humort, és csinálja is - a színvonal persze véleményes), akkor legalább belengetné ezt a jövőképet, hisz már a néger Josephine Bakernek is bevált: kereke is van, környezetbarát is, múltbarévedő, és csak egy struccvezetői jogsi kell hozzá.

Képek: John Holcroft; giphy.com, index.hu, kerékpáros klub