Háromrészre szedett folytatásos teleregényünk második része jön (Az első rész ITT.) Hősünk vall első találkozásáról a ma már retro kinézetű pulzusmérős órákkal, a szentírásnak minősített edzéstervről, a távedzés sajátosságairól - ami nemcsak edzőnek, de tanítványnak is távmunka. Lőrincz Olivér, aki egyszerre edző és versenyzőtárs is (ezt szimbolizálja remekbe photoshoppolt öltözéke), az ilyen-olyan okok miatt hátrányos helyzetű, elmaradott tömegsportról is lehúzza a keresztvizet.
Neked van edződ?
Soha nem is volt.
Nem kéne? Mint a pszichológusnak a kontroll pszichológus?
Nem tudok olyat, akire hallgatnék.
Apádra sem?
Nem.
Kellene mindenkinek edző, aki akár rekreáció, akár versenyzés céljából sportolna?
Személyiség kérdése. El lehet jutni elég jó szintre egyedül is, főleg ha utánaolvasol. Ha rámered bízni magad valakire, el tudod fogadni, amit mond, csak akkor legyen edződ. Én akkor érzem jól magamat, ha a tanítvány kiprinteli az edzéstervet, kirakja a hűtőre szentírásként.
Gyakran ambivalens egy sikeres edző-versenyző kapcsolat is. Mi van az olyan tanítvánnyal, aki néha megy a maga feje után?
Azzal én nem dolgozom. Vannak, amikor megkeres egy cégvezető, hogy maratont akar futni, de látom, hogy ő akar nekem diktálni. Oké, az ő élete köré van építve az edzés, de hogy ott mit csináljon, én mondom meg. Bár partneri a viszony, én vagyok fölérendelve. Ha valaki ezt nem fogadja el, akkor nincs közös nevező. Nagyon sokfajta embertípussal találkozom. Érdekesek a tanítványaim beszámolói, a kifogások, tök jó sztorik.
Ha valaki amatőrként elszegődik egy edzőhöz, fizet érte, akkor miért akar megúszni egy edzéstervet, miért magyarázkodik egy verseny után?
Mert versenyzői fejjel kezdenek gondolkodni. Mondjuk, ha elfutják a verseny elejét, akkor erre érveket gyártanak. Például: nem gondolta, hogy ez olyan kemény tempó. Vagy azt mondja, hogy érezte magában az energiát, aztán huss, már nem érezte. Megmagyarázzák, hogy miért nem ettek, ittak. Vagy néha hiányosak az edzésadatok, és az a kifogás, hogy otthonhagyta a pulzusmérőjét, vagy lemerült.
Ez kamu, nem?
Lehet, de nem gond akkor, ha nem visszatérő elem.
A pulzuskontroll határozza meg az edzésmetodikádat. Honnan ez az elkötelezettség?
A főiskolán az említett Kovács tanár úr egyszer kezembe nyomott egy akkori Polar csúcsmodellt, a Vantage Night Visiont (lásd a képen), hogy a tudományos diákkörre találjak ki valamit az órával. Fingom sem volt róla, mi ez. Aztán összehasonlítottam, hogy ugyanazon az erdei pályán miként viselkedik a pulzus futás illetve montizás közben. Amikor előadtam, az ottani doktorurak is tágranyílt szemmel néztek: új dolog volt, eddig senki nem foglalkozott vele. Mértek EKG-n pulzust a laborokban, de szabadban nem. Az élsportolók sem alkalmazták még, nem mintha itthon azóta sokan használnák. Aztán az óracégek kijöttek mindenki számára elérhető, megfizethető kütyükkel. Egy baj van: eladják a terméket, de a tudást nem mellékelik. Nem mondják meg, hogyan használd. Behatárolva érzi magát az amatőr sportoló, pedig ez inkább egy új ablakot nyit, új szegmenst ismerhetsz meg a testedből. A szívdobbanások nagyon beszédesek.
Mindenkinél működik a pulzus alapú edzés? Mitől jó ez a módszer?
Én folyamatosan kísérletezgetek, mitől halad, mitől nem, a sportoló, de ez csak idővel derül ki. Senkinek nem mondom, hogy egy hónap alatt jó futót kreálok belőle. Csak olyat próbálok ki a tanítványokon, ami másnál is műkődött. Az egyes embernek keresem meg azt, ami előreviszi abban a számban, amit kitalált magának - legyen az 50 vagy 200 kilométer fölötti futás. A szervezet terhelését több eszközzel is lehet monitorozni. Nagyon kevés hazai kollégáról tudok, aki ma kiemelten a pulzuskontrollt használná, pedig van róla tudomásuk. Az atlétaedzők többsége a hatvanas évek 
módszereit követi. Persze ezek használhatók, de hiányolom az öntovábbképzést. Van másféle törekvés is: a rövidebb sík számokban klasszikus stopperrel mérnek, de ez például terepfutóknál használhatatlan a pálya egyenetlensége és szintessége okán. A pulzusfigyelés olyan plusz, amit felelőtlenség nem kihasználni. A mai technológiával egy karórával már nyomonkövethető a szívverés, sportoló sebessége, a pálya hossza, meredeksége, amit, csak akarsz. Aki nem érti ezeket, könnyen rámondja, hogy hülyeség, hiszen régen enélkül is tudtak itthon futni 2:12 alatti maratont.
Ma meg már nem tudnak. Csere Gáspár, a riói olimpia maratoni távjának magyar indulója 2:16:30-cal kvalifikálta magát. Miért torpan meg 2:15 körül manapság a szinte profi magyar futó?
Nem a pulzusmérés miatt. Teljesen más a sportolók státusza, szinte mindenki dolgozik, nincsenek sportállások, nem hívogató dolog atlétának lenni és belerakni a munkát. Akár 20 éve még érdemes volt. Kevesebb egyesület van, nagyon szűk a merítés. A nimbusza, elismertsége a fiatalok felé – szemben az ’50-60-as évekkel – nagyon alacsony. Ugyanannyi munkával huszadannyi pénzt keresel más sporthoz viszonyítva.
Vannak jobban szponzorált sportok, vagy látványsportágak, amiket jobban támogatnak, mondván az nagyobb nézőközönséget és utánpótlást generál...
Nem értek egyet azzal, hogy a sport cirkusz, és az állam támogatja, hogy szórakoztassunk. Ma 100-ból 95 embernek a sport azt jelenti, hogy nézik a tévében. Nem az a jó a társadalomnak, hogy a lelátón nézhessem a nagybetűs Sportolókat, és ezzel a sport ki is van pipálva. A rekreációs sportot kellene felkarolni, ami arról szólna, hogy a társadalom egészséges legyen. Egyetértek, hogy a vezetés nyomja a focit. De ne stadiont építsenek, hanem grundokat, hogy lemehessenek az emberek játszani. Adjunk az embereknek több lehetőséget mozogni: csináljanak pályákat. Mostanában kezd sikk lenni a futás, van egy boom, látványos, hogy sokan futnak a Sziget-körön, de ez hamis következtetésekhez vezet, még mindig nem mozognak elegen, inkább beikszelik a statisztikába. Nekik én és a versenyzőim ufók vagyunk. Hülyének néznek az utasok, amikor megyek fel futni a 11-es busszal.
Sóhajtozhatnánk még ezen órákat, mint a Muppet Show öregjei, de inkább beszéljünk a tanítványaidról, a "Lőrincz-istállóról"! Úgy vagy edző, hogy nem látod a tanítványokat napi szinten, kvázi távolból edzed őket.
Ez így működik. Nem is tudok velük lenni, különböző városokban vagy országokban élnek. Előfordul, hogy valakivel évente kétszer találkozom. De van skype, telefon. Az óra adatai egy szubjektív edzésbeszámolóval fűszerezve megengedik, hogy nem kell ott lennem az edzéskor, hiszen távolból is elemezni tudom az elvégzett munkát. Itthon még kevesen vagyunk, míg például Amerikában 100 fölött van az interneten keresztül edzősködők száma.
A távedzés szót használod?
Nem.
Jó, azért én használom. Szóval nem vagy jelen, kvázi távolból edzed az alanyt, és akkor ő azt mondja, fáj a lábam. Ilyenkor mi van? Gondolom, nem Tihanyi Tamás-féle távgyógyítás mosógép-fűtőcsővel.
Elmondja, lokalizálja, és ha komolynak tűnik, elküldöm dokihoz.
Hogyan kezdesz velük dolgozni és utána mi a heti protokoll?
Amikor először találkozom valakivel, csinálok egy tejsavküszöb-tesztet fokozatos terheléssel, nézem a pulzust, elkérem a versenyadatait tempóról, pulzusról, és ez alapján határozom meg, hogy milyen edzéseket kell futnia. Megismerkedem a szervezetével, mitől fárad el, mit bír, mitől fejlődik. Állítgatom az intenzitást, távot. Az edzést lebontom pulzusra, terepviszonyokra, adott napokra. Minden hétfőn elküldöm az edzéstervet emailen. Ő pedig megcsinálja magának.
Szereted a hétfőket?
Utálom.
Akkor tegnap nehéz napod lehetett. (Az interjú első fele november 3-án készült.) Miért nem szereted? Azt hinném, hogy akkor teljesedsz ki, rakod össze aprómunkával az edzés puzzle-jait.
Elfáradok. A tanítványnak az pihenőnap, nekem munkanap. A feladatot szeretem, de van, amikor sok, fárasztó. Ott ülök reggeltől éjszakáig a neten átküldött adatok, online edzésnaplók felett, és azon gondolkodom, hogy akkor ennek az embernek hogy és mit kéne, írok neki a táplálkozásról, felszerelésről, vagy éppen taktikáról. Olyan nincs, hogy kiveszek két hét szabit, aztán oldjátok meg. Mindig elérhető kell legyek, hosszú versenyek közben is néha felhívnak, ha krízisbe kerülnek
A hét többi napján mit csinálsz?
Minden nap adnak feladatot a tanítványok. Egyiknek ezt, másiknak azt kell módosítsam az edzésében. Telefonon illetve személyesen konzultálok akivel megoldható, utánanézek a kérdéseiknek. Ezzel általában elmegy a délelőtt. 1-2 órát minden nap futok, kint vagyok a természetben, szakirodalmat olvasok. Nem kell 8 órát dolgoznom, nincs főnököm, alapvetően magmanak osztom be a napjaim, így több jut a családra is, ezt értékelem.
GoPro-selfie: Oli párjával, Dórával.
Futónak írsz elő bringás edzést?
Ha sérült, vagy ha időben meg tudja oldani. Nem tiltom le azt se, hogy focizzon valaki, de ritka hogy csinálja, mert nem fér bele más sport az életébe. Oké, menjen TRX-re.
Triatlonban kevés tanítványod van, miért?
Jó lettem volna triatlonban, de valahogy nem csináltam. Lehet, mert az országúton megy, nem terepen. Vagy nem elég hosszú? Vagy bonyolult? Vagy váltani kell a sportokat? Sok a sallang? Át kell öltözni? Nem tudom. Emiatt nem is vagyok benne abban a sportban.
Én a macsókultuszát, a menőzést nem bírom.
Hát ha kimegyek a pesti ironmanre, eléggé aránytalannak érzem, hogy hogyan néznek ki és milyen bringákkal mennek a részvevők.
Ha elérhető vagy mindig, mi volt eddig a legbizarrabb hívásod tanítványtól?
A legizgalmasabbak azok a hétvégék, mikor több tanítványom is indul egy olyan versenyen, ahol éjszaka is futnak, vagy több verseny zajlik egyszerre. Na ott bizony van, hogy az éjszaka közepén, mondjuk hajnal 2, 3, majd 4-kor is(!) csörög a telefon. A vonal egyik végén egy elgyötört, tanácstalan sportoló, a másikon meg én álmomból riadva. Ilyenkor bizony kell pár másodperc, amíg érdemben reagálni tudok a kérdésre, összerakom magam annyira, hogy pár perc alatt a szóban elmondott dolgokból ítélve olyan kielégítő választ adhassak a kérdésekre, amitől a verseny további kimenetele, esetleg győzelem múlhat. Sokszor előfordul, hogy utána nem tudok visszaaludni, járatom az agyam, hogy megfelelő válaszokkal láttam e el a sportolóm. Aztán volt olyan is, hogy én is épp versenyeztem és akkor hívtak föl tanácsért. Talán ez a legnehezebb, mikor te is kész vagy és még a másik baját is meg kell próbálni átlátni és segíteni. Szerencsére ez igen ritka, úgy emlékszem eddig kétszer fordult elő.
Szerinted a távedzősködést csak ebben a sportban lehet megcsinálni?
A Hosszú Katinkát nem lehetne így felkészíteni. Csapatsport is kizárva. De sakkban, vagy országúti kerékpárban remekül működik. Akiket a Touron látsz, azok is nagyrészt interneten kommunikálnak az edzőikkel. Átküldi az adatokat a versenyző a speckó wattmérős kütyüiről, és megy az analízis. Sok cég szakosodott erre hadverral, szoftverral.
"3-4 éve már nem síztem, inkább futok ahelyett is, hisz a futás bármikor elérhető és költséghatékony."
Elkötelezett embereknél működik a távedzés-távmunka, ez világos. De ezenfelül ki motiválja őket?
Ha nincs bennük a természetes motiváció, az baj. Lehetnek hullámvölgyek, akkor noszogatom őket, mentális szinten is foglalkozom velük, de ez egy másik szakma. A Lubics Szilvi például jár sportpszichológushoz.
Hány tanítványod van?
Szakmai titok.
Oké, 30 évre titkosítva. Arányok?
Ma már szinte csak ultrásokat, azaz maraton feletti távokat futókat edzek. A fele terepes, fele aszfaltos. Ők mind amatőrök és versenyzők, tehát nem rekreációs futók. Mehetnék afelé, hogy nagyiparban több száz emberrel foglalkozom, de nem akarok. Amerikában van olyan kolléga, akinek több mint ezer tanítványa van!
Kihalásos, lesérüléses alapon lehet bekerülni hozzád?
Volt olyan régen, hogy felhívott egy tanítványom, és nem tudtam hirtelen, milyen távra edzem, hol tart a felkészülésben. Ez nagyon nem jó, határt kellett szabjak az elvállat sportolók számában.
Amikor szűkítetted a sportolói keretedet, hogy koncentráltabban foglalkozhass a maradékkal, akkor mivel indokoltad, hogy elbocsátasz embereket?
Még nem fordult elő, hogy elküldtem volna valakit, akivel elkezdek vagy elkezdtem foglalkozni. Olyan megtörténik, ez teljesen természetes, hogy valakivel befejezzük a közös dolgozást. Ennek leggyakoribb oka, hogy a sportoló számára az élet más területei fontosabbak lesznek és már nem tud vagy nem szeretne olyan szinten tovább sportolni, hogy ehhez edzői irányítás legyen szükséges. Persze olyan is előfordult már, hogy egy végigdolgozott szezont követően valaki úgy gondolta most már érti mit-hogy érdemes edzenie, innentől folytatja egyénileg. Olyan sokszor megtörténik, hogy megkeresnek szeretnék, hogy foglalkozzak velük, de nemet kell mondjak. Ennek alapvetően az az oka, hogy nincs kapacitásom mindenkire, de erről már volt szó. Olyan is előfordul, hogy úgy látom nem rám van szüksége az illetőnek. Ez a bemutatkozó levelekben velem megosztott életvitelből, élethelyzetből, a futással való kapcsolatból, az eredményekből tükröződik. Én hosszú távra tervezek az együttműködésben. Mindig hangsúlyozom, hogy két hónap alatt senki ne várjon érdemi eredményt. Ehhez többnyire évek szükségesek, ennyi ideig kell áldozatokat hozzon a tanítvány időben, energiában. Nincs mindenki erre az életében berendezkedve, nekik nem feltétlen én jelentem a megfelelő utat, bár mindig megpróbálok az egyénre jellemző időbeosztást, edzésre fordítható szabadidőt figyelembe venni.
Nagy Katát az orvosi sátor felé kíséri Olivér a 2014-es Spartathlon finise után (2. hely).
Folyt. köv. a 3. résszel.
Disclaimer: A szerző nem Lőrincz Olivér tanítványa (igazából magánzó). A cikkel az ultrasport egy háttérben tevékenykedő, mégis ismert alakját mutatja be. Ha bármilyen érdekes fűződik hozzá, az nem reklám, hanem hogy a futóközönség is képbe kerüljön. Meghát ugye minek Olinak reklám, hiszen nincs felvétel nála :-)
