Magas hegyek között, hol a tenger hupikék, ott van a Corfu Mountain Trail (CMT), kvázi a magyar UTH100-nak megfelelő verseny. 

Amíg vannak utak, amig megfuthatók, csúcsok, amik bejárhatók, a lelkünkben dolgok, amik kikutathatók, addig futni érdemes.

Kiváló terep - szó szoros értelemben - erre a görög sziget, Korfu - és az április közepén hetedik alkalommal megrendezett CMT. Pályabejáráson jártam ott októberben a Spartathlon után (nemsokára azt is megírom), ajánlom figyelmetekbe. Karácsonyra indulást ajándékozni vagy a családot meglepni egy low-budget hosszúhétvégés görög kiruccanással jó ötlet!

KIS KÖR, NAGY KÖR
A verseny egyfajta szigetkerülésbe csomagolt, tengerpartokat, köves kaptatókat, és zergebaszó lejtőket kínáló futóesemény, ami lehet ok is, hogy az előszezonban Korfura utazzunk (naponta vannak járatok a Wizzair, Ryanair és Aegean repülőin, 2018 elején teszik ki az új menetrendet, addig horroráron van és/vagy nincs járat), de lehet okozata is a kiruccanásunknak.

Álltsuk hát szemünket panorámamódba, lesz mit nézni, de lesz mire ügyelni is. Észnél kell lenni szemmagasságban (a jelzéseknél) és a lábunknál (terepviszonyok miatt).

A kemény magnak 104 kili jut 4200 szinttel, 21 órás szintidővel. A nevezés díj (regisztrációs dátumtól függően) 70-80 euró.

Vannak babatávok is:

- 40 km húzós 2200 szinttel, 10 órás szintidővel. 35-40 euró.

- 20 km 1200 szinttel és 5 órás szintidővel. 25 euró.

- 8 km 300 szinttel és 2.5 órás szintiővel. 15 euró. Ezekre jó szívvel el lehet küldeni a családdal érkezőknek a párjukat, nagyobb gyereküket. Mégiscsak jobb, ha a szerettünk egy mediterrán erdőben veszik el, mint az Örs vezér tér aluljárójában.

A hazai "futócelebek" közül Csanya már igent mondott, többen jelezték sanszos részvételüket, és eleve jópár magyar futó van már kapásból a rajtlistán.


UGYE?
Ugye ti sem hagynátok ki, hogy Csanyát végre szenvedni lássátok egy terepversenyen atlétaként?

Ugye nem kell bizonygatnom, hogy Görögország a szívem csücske, évi 2-3 versenyre eljárok oda.

Ugye azt sem kell bizonygatnom, hogy a terepfutás nem a szívem csücske. Évente 1-2 versenyre járok el, abból is rövidebbekre, főleg ahol a terep lankás, futható és nem túl szintes - egyszóval kihívásmentes (VTM, Bodri). Nem gyávaság, inkább óvatos duhajkodás ez: nem a trailen keresem a kalandot.

Nekem, az aszfalt és rekortán futónak, aki terepen bár sokszor volt, de mégis járatlan és tapasztalatlan benne, szóval nekem (például sem terepcipőm, sem nordic walking botom, sem profi fejlámpám, sem kalucsnim nincs) veszélyes móka, és nem szívesen kockáztatok egy rossz lépéssel egy egész idényt. A gyors és meredek lefeléken sajog a térdem, az egyenetlen terepen billeg a bokám, és zavar, hogy nincs konstans sebességem. Gyakorlással ez tanulható, de városi ember lévén nincsen közvetlen hozzáférésem a dombokhoz, erdőségekhez, így csak műélvezek.

Viszont erre a Corfu Mountain Trail tökéletesen alkalmas: megvan benne a szépség, kikapcsolódás, a Csíkszentmihályi-féle flow is (képesség és kihívás arányban van), az "arousal-szint" is megfelelő, nem stresszes feladat, de fókuszáltságot igényel, és elég izgalmat generál.

HÁZIGAZDÁK
A CMT motorja Vasileios. Egykor EB-dobogós görög evezős volt, most a családi hentesboltot vezeti. Emelett jópár éve rákapott a futásra, triatlonra. Eredményei: Ironman, 8x Olympus Marathon, Ultra Trail Barcelona, TDS, 2xTransalpine. Ezekre mind egy-egy tetoválás emlékezteti a testén.

Vasielios az az ember, aki szívvel-lélekkel és persze alázattal készül a verenyek teljesítésére, aki a profi sport után nem tunyult el, és aki nemcsak a részét szereti kivenni mások versenyéből, hanem maga is versenyeket szervez. (A CMT-t hetedik éve, és Corfu Urban Trailt ötödik éve.) A példa ragadós: párjával, Adriennel (régi pesti ismerősök vagyunk) gyűrik a versenyeket, gründolják a CMT-t.

HELYI ÉS A TEREPVISZONYOK
Október közepén invitáltak jó hangulatú pályabejárásra, bár a Spartathlon óta nem futottam, és jelentős túsúllyal bírtam a versenyt követő nagy zabálások, és egy kínai utazás miatt is. Hát Korfun sem sikerült fogynom, mert a leendő versenyközpont és egyben pályaszállásnak helytadó Messonghi Hotel (http://messonghibeach.gr) ellátásának csak a rigorózus fényevők tudnak ellenálni. A versenyzők ide lesznek elszállásolva, ennyi motivációs faktor elég is lenne. A full panziós ellátáson kívül kisebb pancsolók és nagyobb medencék - például a tenger - várják a regenerálódókat.

A vendéglátás régi korfui hagyomány, emlékezzünk csak a kellemes kötelező olvasmányainkból arra a részre az Odüsszeiából, amikor Nauszikaá, a szigetet lakó phaiákok királylánya rátalál az utazóra, felkíséri őt a palotába, ahol bőségesen vendégül látják. Ez az egyetlen olyan rész az eposzban, amikor semmi para nincs, nem folyik vér, nincsenek szörnyűségek. A béke és idill helye Korfu, és nem utolsósorban már az ókor legfontosabb irodalmi művében is szerepelt.

A Messonghi Hoteltől 16 km-re van Corfu Town (Kerkyra), a sziget legnagyobb városa, itt szállnak le a repcsik is, amiket egy ponton hídról lehet közvetlenül le- és felszállás alatt megtekinteni.

További kultúrtörténeti kitérő: a Korfu név csak a bizánci kor után terjedt el a ma is látogatható, bár némileg átépített Régi Erőd két csúcsára utalva (Koryfo = két csúcs). Corfu Town belvárosa nagyon hangulatos: egyszerre mediterrán, a monarchia korát idéző és görögös. 

A szigeten gyakorlatilag nincsenek távolságok.Van két szűkös főút, alacsony fogyasztással lehet autókázni, Sissi és Gerald Durrell mementók, régi monostorok, remek vendéglők és strandok - mindez bejárható kényelmesen pár nap alatt. Sietni nem kell, bár néha elkél az ultrafutók türelme, hiszen vannak falvak, ahol ez a lámpa fogadja az arra tévedőt. 7 és fél perc türelem, ultrafutó erényt terem.

PÁLYABEJÁRÁS
A 104 km-es pálya leghúzósabb szakaszait jártuk be. Korfu pöttöm sziget - tök jó, hogy szinte körbefutja a pálya. A futónak itt valóban térkép a táj.

Korfu olyan mint Korzika: mindkettő inkább másik országhoz fekszik közelebb, mint a sajátjához. Utóbbi az olasz partokhoz, mégis francia, előbbi pedig Albániáról szakadhatott le a dinók korában, mégis hellén terület. Ez műveltségi vetélkedők kedvenc kérdései között szokott lenni. A kép alja még Korfu, a teteje már Albánia.

A 104 km-es főverseny rajtja Ipsosról van. A tengerparti város és környéke Albánia tőszomszédságában van, a szemközti parton szkipetár városkák vannak. Csodás félironmant rendezhetne a két ország, a tengeri szoros 1.5-2 km széles, a bringát és futást testvériesen eloszthatnák.

A többi táv rajtja és az összes táj célja Moraitikában van (ahol a Messonghi Hotel van).

Szóval rajt este 7-kor szombaton, április 14-én. Ez véleményes szervezői döntés. Egyfelől tök kényelmes, mert nincs a lefekvés előtti gyomorgörcs és álmatlan éjszaka, hogy reggel 6-kor rajt. Másfelől estére már elfárad az ember, akármennyit is próbál relaxálni. Fáradtan kezdi a versenyt és rögtön egy éjszakával. Viszont így a pálya húzósabb és sötétben maradó részével hamarabb találkozik, talán pihentebb állapotban, mintha 75 km táján zuhanna rá az este.

A start idején naplemente (hülyeség, a nap nem megy le, a Föld forog el, de mindegy is), majd az alkonyatban rögtön felmászás 906 méter magasra a Pantokrátorra, ahol a sziget tévéantennája és egy kegyhely van. Az a tévétorony a képen a Pantokrátor.

Ekkora sötétedik be, innentől úgy 8-9 órát sötétben futunk. Egy kifejezetten nehéz rész következik, még nappal is az volt. Meredek és hosszú, szúrós bozótokkal, sziklás tereppel tarkított útvonal visz le Palaia Peritheia faluba - remek a házi gyömbérsör a vendéglőben. Ez az a hely.

Ez volt a sziget legészakibb pontja felé, innen nyugatnak vesszük az irányt.

Ismét hegymászás, majd ereszkedés: áthaladunk fáklyákkal kivilágított malmon,

kolostoron,

völgyeken és csúcsokon,

tűleveles erdőségeken és falvak lépcsőin,

alagutakon, éles átváltásokon, rázós köveken,

majd Paleokastritsa, Lakones városokon át húzunk le a tengerpartra. Mindenütt tücsök és kabóca, ciprusok, cédrusok és olajfák. A család többi tagjának javaslom, hogy amíg a párjuk futkorászik, próbálják ki a közeli türkizvizű strandokat (Liapades, Rovinja).

Itt már túl vagyunk a pálya felén, és a nehezén. Aki ide eljut, az már lehozza a meccset, hiszen a pálya egyenletesebb, barátságosabb és közben megvirradt. Még hátravan 30-40 km, de végig látható lesz a tenger balra is, jobbra is, hisz a sziget közepén húzódó gerincen bucskázunk le-föl. (A babatáv másnap reggel indul, hogy egyszerre érjen be a leglassabb futókkal, legyen még nekik is ünneplés. Így a 40-20-8 kilisek minden lépést világosban tesznek meg.)

MIRE SZÁMÍTS?
A pályáról egy szó jut eszembe: technikás.

Itt most kivételesen nem a terepes szóhanszálatban bevett "szart" jelenti, emlegetjük azt amúgyis eleget szorult helyzetben, hanem, hogy bonyolult, odafigyelős, fárasztó, állandóan szintingadozó pályával van dolgunk. Sok a nagy bumszli kő, az éles szikla, a gyökérzet, a félredőlő alig-ösvény, a sűrűn benőtt rész. A pályát közvetlen a verseny előtt tisztítják meg, vágják frissre a kusza kisutakat. Itt az tud futni, sőt jól futni, aki a terepezésben tapasztalt. Aki mer teperni lefele, igyekvős felfele, jól bánnik a bottal, és nem esik kétségbe a sötétben. Aki óvatos, az is szépen végigér, csak lassan, sokszor sétatempóban. A tavalyi győztes idő 12 óra volt.

A kötelező felszerelés is a pálya komolyságáról tanúskodik:
1. 2 fejlámpa
2. tartalékelemek
3. kesztyű és meleg sapka
4. 10000 mm esőig vízálló kabát
5. alumínium takaró (hőfólia)
6. síp
7. elasztikus kötés (bandázs)
8. tartalék póló
9. vizes palack vagy zsák
10. mobiltelefon
11. szilárd kaja (1000 kCal)

Nem tudom, mennyire veszik ezt majd szigorúan, lehet, hogy Walter Ulrik inspektort leszerződtetik az eseményre, de ha kérik, tartsuk be.

ÖSSZESSÉGÉBEN
⁃ A CMT 104 km-es távja inkább középhaladóknak, haladóknak ajánlott, de nekik nagyon. Kifejezetten izgalmas, egyes helyeken kemény, máshol jól futható pálya.

⁃ Páratlan panoráma van bármely magaslatról.

⁃ A nappal áprilisban kellemes meleg, este hűvös van, a hegyek közt éjszaka hideg van, és csapadék is várható.

⁃ Az ellátás pazar, a nevezési díj és a verseny maga abszolút ár/érték arányos.

- 5 ITRA pontot ad! (UTMB és társaira készülőknek fontos lehet)

- Ideális annak, akinek nem jók a tavaszi hazai terepversenyek, vagy nem fért be az UTH100-ra.

- A terepen futott kilométerek 1.5x-es szorzóval számítandók a nehézségi viszonyok miatt futós körökben (szóval ez olyan mintha aszfalton futnál egy százmérföldest).

⁃ Tök jól össze lehet kötni családi hosszú hétvégével vagy akár előszezonos nyaralással. Ilyenkor lágy strandidő van, nincs még turistaszezon, direkt a versenyzőknek nyit ki a szálló, mert a tulaj megszállott sportoló. Olcsón lehet autót bérelni és étkezni. A sziget ideális "a lassan, de sokat látni, jókat enni szép környezetben" életérzéshez.

⁃ A napi repülőjáratok miatt könnyen tervezhető futós-nyaralás. Ezek többnyire 40-100 euró közt vannak.

⁃ A család többi tagja is sikerélményt szerezhet a kisebb távokon.

Korfun a terepfutás csak ürügy arra, hogy jól érezd magad, és a szezon előtt élvezd a szigetet. Inkább a célban tapsoljanak neked és a többi befutónak, mint a turistahordák a fapadoson leszálláskor. 

Vár a Corfu Mountain Trail! www.corfumountaintrail.com

Disclaimer: A szervezők barátaim, anyagi érdekem nem fűződik hozzá, viszont szívvel ajánlom, mert nagyon szép pálya, csodás vidék, hangulatos verseny!