A második adás egzotikus körülmények között, valahol az orosz tajga fölött tízezer méterrel készült. Azon a repülőn, amin együtt jöttünk haza a Dunakanyar bombázójával (fiúk, sajnos foglalt), a Vaskapu Kalüpszó nimfájával, Komárom-Esztergom megye szép szülöttével és kitüntetettjével, a Hospice nagykövetével, a szponzorok célpontjával, egykori RW-címlaplánnyal, az immáron főállású edző, futó és háztartásbeli Maráz Zsuzsival a 250 kilis japán Sakura-Michiről.
Miközben ki-be kapcsoltatták a biztonsági övet és a pilóta recsegett bele információkat a kabinba, szóval ezalatt cseverésztünk:
- a focipálya körül töltött futóévekről - a 40 évesen futott az első maratonrólAz első találkozásunk emléke nekem az volt rólad veled kapcsolatban, hogy futok a Korinthoszon 2015-ben, majd beérek egy srácot, akinek a legszebb lábai vannak. Aztán megelőztelek, majd később megtudtam, hogy te vagy a széplábú.
A BÜNTETŐKÖRben, ebben a futó-szappanoperában a Runner's Worlddel közös metszéspontunkba eső alakokat szólaltatok meg, vesézek ki témákat a teljesség és részrehajlás igénye nélkül. Egyszerű kérdező és társalkodópartner vagyok, nem török riporteri nívódíjra. A felvételek ott készülnek és úgy, ahol és ahogy az interjúalannyal összehoz minket az élet.
Ha tetszett a tartalom, akkor kérlek adományozzatok a Magyar Hospice Alapítványnak itt. A közleményrovatba írjátok be: Nem Azé futóblog.