Vajon hány újdonsült futó vagy idézőjeles futó tud Bogár Janiról? Ő az eddigi egyetlen magyar férfi Spartathlon-győztes és 24 órás Európa-bajnok. Élő legenda, aki manapság is heti 3-4 alkalommal versenyez és akinek legendás a futás iránti szeretete, madjhogynem függősége. Különös ismertetőjele: madárcsontú, szikár, mosolygós. Kísérőautójából ritmusos zene bömböl. Orrban levágott cipők. Állandóan feltartott hüvelykujj.
Mi a különbség a két kép között?
Az egyik egy szentjános bogár, a másik a futás szent Bogár Jánosa.
Fénykorában évi közel 100 versenyt vállalt, rövidet-hosszút. Hatszoros Bécs-Budapest- és kétszeres UltraBalaton-győztes. 55 éves, 35 éve vegetariánus, több mint 2000 versenyt futott eddig, csak ebből 120 ultraverseny 16000 kilométerrel. A Büntetőkör podcastban hihetetlen sztorik, elképesztő mennyiségek és eredmények jönnek és egy alázatos interjúalany, a magyar Ultrafutás Dicsőségcsarnokába 2016-ban beiktatott Bogár János. Itt lejjebb pedig egy kis képcsarnok a hallgatózás mellé.
Az adások elérhetők itt: iTunes, Spotify, Mixcloud. Hallgatás & letöltés pedig itt: HearThis.
Janiról már gyerekként a nyolcvanas években a Nép-, majd a kilencvenesben a Nemzeti Sportban, Sport Plusz Fociban is olvastam. Ő volt az állandó bajnok, a mágikus távok gyorslábú teljesítője. Mit teljesítője - bajnoka! Akkoriban még rendeztek olyan ultrákat, mint Nyíregyháza-Budapest (majd' 250 kilométer, befutó az Örs vezér terén a Sugár áruház előtt) vagy a Bécs-Budapest. Oyan ikonikus futókkal, mint Bérces Edit, Kis-Király Ernő vagy Győri Ferenc, vagy később Vozár Attila, vagy a mindig szorongató orosz különítmény.
Ezért a számomra is különleges interjúért jó messzire utaztam: Forróra és Fancsalra, két egybenőtt falura 220 km-re Budapesttől. Jani a sztorijainak, tapasztalatainak tán a tizedét mondta el, de az egész környezet, a szoba a trófeákkal, a rengeteg verseny-tacepaó a falon, az egész aura megkapó volt, és nehezen feldolgozható.
Janival már futókoromban több versenyen is összeakadtam: budapesti maratonok, UltraBalatonok, és 2018-ban tízperccel kaptam ki tőle összetettben a Békéscsaba-Arad-Békéscsaba kétnapos (2x100 km) versenyen.
Aztán tavaly ősszel még mély-Kínába is eljutottam vele Bérces Edit jóvoltából a wuhani 50 km-es futásra. Már ott is rengeteget beszéltünk, csak pislogtam, és nagyon szerettem volna ebből valamennyit publikussá tenni. Na de most! Az oldal alján a Play gomb, de addig érdemes végignézni a képeket-szövegeket.
BAZ megye csak úgy termeli a kiváló futókat: Zabari János, Kalotai Levente, Németh Csaba, Bódis Tamás. Utóbbi három a Spartathlonon is szépen szerepelt az elmúlt negyedszázadban, a legendás verseny hónapjában vagyunk, így az adás is efelé kanyarodik picit. Az említett Bódis Tomiban idén bőven benne van a dobogós hely is. Jani is állt ott a dobogón, aki szintén BAZ megyei. 1990-ben harmadik volt, aztán 1991-ben 24 óra 15 perccel finiselt.
Ő az egyetlen olyan magyar férfi, akinek a neve a spártai főutca márványoszlopára van vésve. De a második János, hisz van Yiannis Kouros és van Yanos Bogar.
A Spartathlon sarlója - csak győztesek vagy veteránok kapják meg.
Győzelmére, amikoris másfél órát vert a 2. helyezettre bár büszke Janika, de szerényen mosolyog:
nem voltak ott a legjobbak.
Csak mondom hogy közben háztartási kekszet, szódabikarbónát, polivitaplexet, kólát és mézet fogyasztott - hát így is lehet Spartathlont nyerni. Nem véletlen, hogy a spártai trófeáját tartja a legtöbbre:
Ma is előfordul, hogy a 28 évvel ezelőtti Spartathlon-győztes adidas cipőjében megy ki edzeni. No nem nosztalgiából - szűkös anyagi helyzete miatt.
Alant a Spartathlon eredménylistája 1991-ből. Mellette az első "hivatalos" UB emléklapja 2007-ből. Itt verte meg Kúroszt, és lett Lőw Andris a 3.
Amikor odaértem, a versenyekről ismert zöld Merci fölé hajolt párjával, Ildikóval. Az autó lerobbant, sokadjára. Több mint 20 éve nyerte Jani valamelyik Bécs-Budapesten.
A kertben a kocsi kék változata áll kibelezve, szintén nyeremény, abból pótolják az alkatrészeket. A takaros házba a víz nincs bevezetve, van viszont gyönyörű táj, nyugalom, idilli kert dús növényzettel, a kertben egy kis domb. Egy pincét rejt - amikor beomlott, maga alá temette a madridi 100 kilis versenyek óriáspezsgőit. Jani 7x nyert ott, ebből hatszor zsinórban 1995-2000 közt.
A wikipedián ott az elképesztő eredménylista, ne keverjük össze a kommunista idők hírhedt akasztófás hóhérával, ha rákeresünk.
Néhány szám az életműből: 2:19-es maraton, 89 kilométer 6 óra alatt, 261 km 24 óra alatt, ez utóbbi EB-aranyat ért, itt a 12 óárs split amúgy 154 kili lett. De a körözéseket utálta, így az A-ból B-be menő versenyeken élte ki magát igazán: 6 Bécs-Budapest, 4 Békéscsaba-Arad-Békéscsaba, 2 UB győzelem. UB-n sokszor indult, szinte minden évben de csak 4x fejezte be.
100km Madridot nagyon szerette, 14x ért célba, akárcsak Bécs-Budapesten 11x, és Békéscsaba-Arad-Békéscsabán 9x.
A szálkás Janika most 55 éves, 35 éve vegetariánus, a nappaliban 500 kupa, több polcon többszáz érem, a falakon tapétaként a versenyek pontos listája évről évre, 2000 verseny. Ebből 120 ultra, közel 16000 kilométerrel. A falakon továbbá újságcikkek, fotók, relikviák, régi és újabb idők versenyei.
Fénykorában évi közel 100 versenyt vállalt, rövidet hosszút, odarakta magát a legkisebbre is. Ma 70-80 fér bele, sok a sérülés, túl lassú a regeneráció, és nem mindig tud eljutni a kocsival a versenyekre, panaszolja. De ha eljut, korosztályábán - Ildivel együtt - még mindig dobogós, naná.
Az ultrára is máshogy tekint: ma már, amikor minden baja van, nem ajánlja, mert tudja, hogy kiszipolyozza az embert. 20 éve még mást gondolt róla, nagy élmény, de bírni kell, viszont nem szenvedni, hanem örömmel csinálni.
A 24-órás EB-győzelem fotója.
Elmondása szerint az motiválta, amikor nem ment. Meg az, amikor ment. Döbbenetes edzéstempókat (3:40, 4:00/km) tekert ki magából és még döbbenetesebb kilométer adagokat, akár 400-at is. Hetente. Volt kedve napi 100-akat futni. A katonaságnál fedezték fel futótehetségét: mindenkit megvert egy 3 kilométeres teszfutáson, a poént nem lövöm le, hallgassátok meg, hogy történt. A pihenőit is futással töltötte a kaszárnyában.
Jani katonakorában és kisfiúként
Jani egy alázatos interjúalany, aki remélem, minden hallgatót így-úgy gondolkodóba ejt. Mindenki - akár profi, akár amatőr, akár sztár, akár wannabe, celeb vagy nem celeb, valóban jó vagy magát annak tartó futó hallgassa meg ezt a podcastot és aztán szálljon magába.
Főleg hiú influenszerek, kérészéletű sztárok, kényszerposztolók, feltűnési viszketeségben szenvedők, visszajelzésre ácsingózók, nárcisztikus insta-futók, sok piperkőc, hiú futó, kivagyiskodók - nézzétek már meg, hogy mit ért el valaki magamutogatás nélkül pusztán kitartásból és edzésmunkából instafaszomkodás és bohóckodás nélkül! Minderre Jani csak annyit mond:
Rossz időben futottunk” nem lettünk híresek, bezzeg ma...
A nappali falán körben a precízen vezetett versenynapló-tacepaó 1982-től kezdve. A legelső lap így kezdődik:
Aztán micsoda letűnt nevek: Ibusz Maraton, Xerox Maraton, Fut a tej... Figyeljétek a célidőket is, nem semmi.
Ilyen verseny is volt: 100 kilométer a Hungaroringen:
Ez pedig már a közelmúlt, jönnek a sérülések, lassulás, és a sok, BAZ-megyei határhoz közeli szlovák verseny:
Beszéltünk arról, hogyan bukta el a 100 kilométeres világrekordot egy útvonalmódosítás miatt a szponzor kedvéért, és lett belőle “csak “ egy 1999 óta fennálló 6:31-es magyar csúcs.
1995-ös Mars Maratonon jobból a 2.
Arról, hogy hogyan verte meg a félisten Janisz Kúroszt az első UB-n 18:50-nel. Arról, hogy miben volt más a 20-30 évvel ezelőtti futóvilág. Arról, hogy ma már rendszeresen kap infúziót versenyek után, az öregedésről és az egykori tempók elérhetetlenségéről.
A futás csak viszi a pénzt - mosolyog Jani, így beszéltünk a futás elvakult szeretetéről, a futásért feladott életről, ami miatt végülis most Jani a párjával az istenhátamögött él közmunkából (innen is "üdvözlöm" azt a képviselőt, aki szerint az ember annyit ér, amennyi pénze van, illetve azt a másik jómadarat, aki szerint szépen meg lehet élni 47 ezer forintból).
A BÜNTETŐKÖRben, ebben a futó-szappanoperában a Runner's Worlddel közös metszéspontunkba eső alakokat szólaltatok meg, vesézek ki témákat a teljesség és részrehajlás igénye nélkül. Egyszerű kérdező és társalkodópartner vagyok, nem török riporteri nívódíjra. A felvételek ott készülnek és úgy, ahol és ahogy az interjúalannyal összehoz minket az élet.
Ha tetszett a tartalom, akkor kérlek adományozzatok a Magyar Hospice Alapítványnak itt. A közleményrovatba írjátok be: Nem Azé futóblog.