A Nemzet Sacija, a Nemzet Szurkolója és a Nemzet Sportolója két részben. Egészen pontosan 1960-tól - 1978 június 26-ig sportoló, onnantól sportvezető, szakedző és motivátor. Bár matek-fizika tanári végzettsége is van, a mai napig egész népét tanítja - nem középiskolás fokon - a mozgás szeretetére.

Lerágott csont, gondolhatnánk, hisz annyiszor szerepelt mindenhol és annyi előadást tartott.

A kullancsos sztori is bevésődött, és talán nem kétlem, ha az ő betegsége óta lett a kirándulások, terepfutások rettegett ellensége ez az ízeltlábú. 

De mindez többnyire a felszín.

A rengeteg interjú ellenére a futás műhelytitkairól keveset tudtunk meg tőle. Most mélyen belemegyünk a sacizmusba két részben.

Ebben a részben exkluzív képekkel és edzésnaplókkal rukkolunk elő, utóbbiért végig kell pörgetni a posztot.

A második részben (klikk ide!) egy eddig fiók mélyén rejtegetett 50 perces dokumentumfilmet láthattok majd a tájfutás titkairól 1978-ból, riporteri szerepben maga Saci.

Tartsatok velünk itt és majd következő podcast posztban is.

Aki több forrásra kíváncsi, itt van a Wikipedia száraz CV-je, a Futásról nőknek egy remek cikke (1. és 2. rész), a Fedél Nélkül megható interjúja, és a Vasas szakmailag célirányos beszélgetése. 

Az első részben terítéken a család, gyerekkor. A dédapa által elkártyázott családi épület. Ebben laknak ma is Saciék, de már csak egy emeleti lakás az övék.

 A sportkezdetek és későbbi sikerek. 1965 augusztus, Nemzetközi Balaton kupa váltó:

És pár évvel később, westernfilmbe illő imidzzsel:

Mi a motiváltság titka, milyen a profi versenyző alkat? Milyen tanár néni volt általános iskolában 1969-ben?

Hogy futott 3 órán belüli maratont első nőként 1972-ben Európában, ráadásul tiltott módon Csepelen?

Ami akkor olyan volt, mint ma Kipchoge sub2h maratonja. A világon pedig majdnem elsőként, ha nincs az az ausztrál hölgy, aki beelőzte. Akkoriban a hírek lassan csordogáltak. Itt 1975-ben Waldnielben az élmezőnyben, 204-es rajtszámmal.

Itt pedig balszélen a cél felé meccsel 1978-ban a nem hivatalos maraton vébén Atlantában, ahol 2. lett. Pár héttel később sosem tudott így futni többet.

Az atlantai dobogón.

Persze utána felgyorsult a futóvilág, és a norvég Grete Waitz 2:27:33-a már egy új éra kezdetét jelezte 1979-ben. Sacinak pedig 1978 júniusáig pedig nem gyarapodott a trófea gyűjteménye, mert egy kullancs erősebbnek bizonyult -erről a második részben.

Egy zavarbaejtően jó kép 1978-ból az Anna-rétről Urbán Tamástól.

Miért kötött volna álházasságot? Miért nem futott vele a férje, Feledy Péter? Itt a megismerkedés kezdete, az 1973-as Kezdőkör című műsor, benne Saci, Réczeg János, egy sztahanovista gyári munkás és Feledy Péter.

Ugyanez a műsor, egy mosollyal beljebb Saci a térkép rejtelmeit ecseteli:

Mit kell tudni a tájfutásról? A terep titkai. Mik a legnehezebb hazai részek? (Eláruljuk: a Vértes sok csipkéje és a Bükk fennsík a töbrökkel).

Milyen a hátizsákos fejlámpa? És kik a csodálatos edzők, akik a VB-győzelemhez segítik? Kattints a galériára a négy képért az 1972-es VB-ről.

De menjünk vissza egy kicsit az időben! A "dagadt veréb" immár egyéni és csapat országos bajnokként 1964-ben

1969, verseny után:

1973, kalucsniban és gipszes kézzel is keményen tolja:

Az ABBA sajnálhatja, hogy nem öttagú volt:

Jean-Luc Godard pedig azt sajnálhatja, hogy nem őt választotta a Kifulladásig főszerepére, hanem Jean Seberget.

A csúcson maradva, 1976-os kártyanaptár arcaként:

Az előző is jó kép, de nekem ez a kedvencem, főleg a celluloid esztétikus sérülése miatt:

Amikor tél van, akkor sífutással alapozik, ami egy még oxigénigényesebb sport, pláne szellemi, ha hozzávesszük, hogy rendeznek tájékozódási sífutó versenyeket is.

Saci már a hetvenes években is Hosszú Katinka mai módszerét követte. Minden versenyt technikai edzésnek is felfogott. Egy évben közel 100 verseny főleg tájfutásból és némi téli sífutásból, hétvégén 2, akár hétközben is, plusz a MASZ-felmérők, atlétikai OB-k. Sok sportba áthallgatott tehát, s emiatt sok klubban volt. Pedagógus, Spartacus, Vasas Sísport.

Kilométerösszesítése (nincs benne a sífutott km-ek, illetve 1971. 07-08 hóban sérült, 0 km futás):

Nyáron nagyon sok multiday verseny volt, egy összetett végeredményt ad, de külön versenyek, tehát ezeket Saci nem egybe vette, hanem külön, az 5 naposokat 5 versenynek, a 3 naposokat 3 versenynek számítottam.

Egyet elszúrsz, akkor a többi nap már kuka

- mondja, de sorozatterhelésnek legalább jó volt.

Itt láthattok kézírásos edzésterveket Simon Dénestől, Európa-bajnoki hatodik helyezett maratonfutótól, aki a legtöbbet segítő edzője volt Sacinak, mivel nemcsak a tájfutó, de a maratoni felkészüléseit is ő irányítottal. Akit érdekel az atlétika, annak kötelező. 

Ez itt azt a négyhetes tervet mutatja, amikor Saci épp beteg lett (1978. június 26. este).

Az itt következők az 1978 januári kéthetes tatai edzőtáborra szólnak - ekkor már maratonra is készült Saci tudatosan. 

Az edzésterv a 10-15 kilométeres tájfutás versenyek és a maraton közt lavírozik. Több mint, amit egy tájfutónak csinálni kéne, de kevesebb mint egy maratonistái, viszont napi kettő edzés, délelőtt jellemzően átmozgatás, regeneráció vagy résztáv, délután gyakorta technikai edzés, ez a tájfutásnak felel meg. 

Sacitól kértem még edzésnaplót, de azt mondja, hogy

az általam írt naplót nem adom, mert mindent írtam, s az nem tartozik más olvasóra.

Túl személyes. Az edzéstervek kommentelésénél is látszik, hogy ritkán volt elégedett magával, többnyire negatív, szapuló, morgó megjegyzések sorakoznak. 

Lásd:

Ez a nagy A3-as lap az 1976-os év versenyösszesítője: hol indult, hányadik lett, hány kilométer szerepelt a papíron, mennyi volt a tényleges (nyilván csak tájfutásnál, nem atlétikai számban), ha nem ő nyert ki és milyen idővel nyert.

Itt lebontva:

A lényeg, hogy mindig sokat versenyeztem, például 1972-ben, amikor szeptemberben a VB-t nyertem, az a hetven valahányadik versenyem volt, a sajtótájékoztatón meg azt mondta a norvég férfi győztes, hogy neki a harminc-valahányadik volt. 

Ez pedig az 1977-es versenyösszesítő két lapja.

Itt pedig részletesen.

Innen folytatjuk a második résszel! 

A BÜNTETŐKÖRben, ebben a futó-szappanoperában a Runner's Worlddel közös metszéspontunkba eső alakokat szólaltatok meg, vesézek ki témákat a teljesség és részrehajlás igénye nélkül. Egyszerű kérdező és társalkodópartner vagyok, nem török riporteri nívódíjra. A felvételek ott készülnek és úgy, ahol és ahogy az interjúalannyal összehoz minket az élet.