Nagy idők nagy tanúja ő is. Ott volt, sőt megnyerte (2h 22m) azt a csepeli OB-t, amin Monspart Sarolta első nőként Európából három órán belüli maratont futott - hét másodpercen múlt. Részlet a Magyar Hírlap 1972. október 30-ai számából:

Az esküvőjéről is futni ment, bronzérmes lett, majd vissza a lagziba.

Profi évei alatt hajával és futáskor a fejére gumizott SZTK-keretes szemüvegével simán megnyert volna egy Elton John hasonmás versenyt is.

Nekem ez a kedvencem:

 Mindjárt belekezdünk a Szekeres-sagába, de előbb egy szolgálati közlemény:

Szekeres így kezdi az 1968-as edzésnaplóját, pedig akkor még csak egy éve futott...

Ezért a mondatáért ma már akár testedzésfüggőnek is tarthatnák, de ő profi atlétaként tudta, hogy ha az elitbe akar tartozni, akkor oda kell lépni. Ezt is leírta a naplóba 1970-ben. Tudatosság, fokozatosság, odaszánás.

Fél év alatt felküzdötte magát egy olyan szintre, ahova másnak 5-6 év kell. Így alakult át visszahúzódó, beszédhibás gyári segédmunkásból profi futóvá.

Mutatok pár képet egy korabeli bajnoki futamból. Ilyen volt egy fordító:

És ilyen egy "városmaraton", ami leginkább falvakon, kisebb településeken ment át. OB-t stabilan három helyen rendeztek: Csepel, Szeged és Ózd.

Szekeres 14 évet versenyzett folyamatosan, rengeteg résztávozással, kvázi büntetőkörrel. 

Kemények voltak az edzések, sokat futottunk a friss szántásban a bulgárföldeken. Heti két alkalommal jártunk tornaterembe, vezényelt gimnasztikákra, erősítésekre. Akkoriban még nagyon rossz cipők voltak, állandóan elverte a lábunkat, és hónapokig fájt a csonthártyám… Az akkori szövetségnek az volt az elmélete, hogy egy maratonfutónak nagyon sokat kell futnia és pont. Egyszerűen túl lettem hajtva. Erőltették a sok rendkívül hosszú futást. Volt olyan időszak, hogy 15 km-t futottunk reggel, délután meg 25-30 km-t. Csak nyomatni, nyomatni... 

- mondta pár éve. Rá kell nézni a hetvenes években, és értjük, miről beszél: 

Egy maratonista maximum évi 3-4 versenyre tud felkészülni, rápihenni, elindulni. Szekeresnél ezekből jó, ha kettő volt külföldi, mert többre nem engedték el.

A meghívások elé rendre adminisztratív, bürokratikus akadályokat gördítettek, ott volt a kiutazási limit és a versenyek összeakadásának, a felkészülés kihegyezésének problematikája is.

Meg volt még rengeteg kisebb verseny is, amin szövetségi direktívaként el kellett indulnia. Fehér nadrágban, nem másszínűben!

A leghosszabb futott évében 9540 km-t és 48 versenyt tolt le.

Leghosszabb hónapjában 945 km-t aprított. A leghosszabb héten 252-t. Lehet, hogy ez nem kiugróan sok, de ha a tempókkal párosítjuk, akkor brutális. Hősünk maratonokon 30-31 perc körüli 10 km-es spliteket hozott. Mondjuk úgy nem nehéz, ha a reggeli átmozgató futásán 40-42 perc a könnyű tízes. Itt épp a csepeli kör a téli alapozáskor.

Mai napig már közel 200.000 km-t futott le, amióta edz, azaz 53 éve. 

Nem az emlékezet jótékony szépítése, kerekítése miatt sorjáznak ezek az adatok, hanem mert az első edzés óta kézzel írott futónaplót vezet. (Kiadót keres Feri bá a naplóknak, atlétikatörténei kincs!)

Nemcsak a száraz tényeket jegyzi fel, hanem már-már költőien fogalmazva a futás körülményeit, saját állapotát is. Az OB-csúcsról szólót és a moszkvai olimpiai bejegyzését facsimile közlöm nemsokára.

Az olimpia zárószámában, tehát a maratonon kétszer lépett fel: Münchenben (1972) és a moszkvai csonkának vagy bojkottáltnak nevezett játékokon (1980) is célbaért. Itt a moszkvai rajt előtt melegít.

A kettő közt, 1976-ban Montreal kimaradt egy banális sérülés miatt: ráugrottak a vizes árokban a bokájára májusban, és nem jött helyre pár hét alatt.

Moszkvában egy olyan ikonikus célfotó is készült a megfáradt ausztrál versenytársával, amit a NOB is szívesen mutogat klipekben. Ez látható a hivatalos videó borítóképén is, amiből kiderül, milyen volt 40 éve egy maratoni mezőny. A bajszos ausztrál futó mellett fekete keretes szemüvegben Szekeres Feri bá.

A moszkvai futásról íme a naplóbejegyzés, ma selfie-posztnak mondanánk:

Egy oldallal később már 40 km-nél járunk:

Münchenben a terroristákkal szembeni épületben lakott az olimpiai faluban, az ablaka épp a túszejtők apartamanjára nézett. A müncheni olimpia plakátja előtt, rajta a rajtszáma:

Nem volt boldog az olimpiai szerepléseivel, csakhogy sosem adta fel, nemhogy egy olimpián. Itt éppen egy aucklandi (Új-Zéland) versenyen aprítja 1980. január 26-án.

Hősünk 85 maratonon indult, és mindegyiket befejezte, de ami még imponálóbb: 16-ot meg is nyert. Itthon saját bevallása szerint 8-10 évig senki nem verte meg.

Ha valaki tekert már kicsit erősebben a BUBI kerékpárral a kettes fokozatban, akkor olyan tempóban haladt, mint a maratonisták: 3 perc / km körül.

Aki már nézegetett régi maratoni rajtfotókat, mint emitt,

vagy célfotókat, mint ez,

az pedig nehezen hiszi el, hogy a rajtuk szereplő emberek valóban futók: mai szemmel nézve sem a fizimiskájuk, sem az öltözékük nem predesztinálja őket az elnevezésre. Bár a cuccokat (trikók, melegítők) az eBay-en most a vintage kategóriában magas áron mérik.

Mégis, a mezőny erősebb, gyorsabb és telítettebb volt ekkortájt - nemcsak a keleti blokk kamu sportállásai miatt, hanem mert a futás hobbista elköteleződés helyett profi életcél volt: megbecsültséggel és rengeteg melóval övezett karrierlehetőség. 1972-es maratoni OB, Ózd.

Akkor még kluboknál össze tudott verődni sok, hasonlóan gyors futó, akik minden edzésen egymást húzták. 

Manapság a legjobbjaink kénytelenek egyedül edzeni, mert nincs aki elbírja a tempójukat. Így pedig nemigen lehet fejlődni.

- vallja. Ő csak tudja, hisz a világ legjobb 50 futója között volt a hetvenes években, legjobb pozíciója a ranglista 33. helye.

Ehhez annyit teszek még hozzá, hogy manapság csak Kenyában közel ötven futó tudja megfutni a szigorúbbra vett olimpiai A-szintet, és ebből három megy az olimpiára. A 2:11:30-as szinthez bőven a fennálló magyar csúcson belül kéne futni, így leginkább a zöldkártyában reménykedhetnek a hazai maratonisták. De nemcsak ma, régen is elégedetlenek voltak az atléták eredményeivel.

Szekerest rendszeresen hívták meg a világ nagy maratonjaira, ahol stabil, 2 óra 15 perc körüli maratonokat produkált Tokiótól Londonig, New Yorktól Amszterdamig.

A hullámzó, szeles New Yorkban, ahol többször is futott, a legjobbja 2:13:35 volt. Itt egy 1981-es egy kép még Brooklynból, Szekertes hátul, sárga nadrágban.

Amszterdamot kétszer nyerte, és több 2-3. helyet is szerzett. A helyezéseknek megfelelő nemesfémre színezett adidasokat kapott.

Az egyik amszterdami győzelmekor 100 méterrel a cél előtt egy virágkölteményt nyomtak a kezébe, ami lelassította, pedig az üldözője ott lihegett a nyakában. Majdnem egy csokron múlt...(Feri bá jobb kezében).

A tíz évig fennálló magyar csúcsot egyébként Amszterdamban futotta, erről így ír:

És végül...

A világcsúcstól sem állt távolabb mint 3 perc, akkoriban az elit ezen az időmezsgyén szóródott.

A versenyeken csapvízzel, almával, szőlőcukorral és kávéval frissített. A mai túlbiztosított amatőr versenyzők előtt értetlenül áll, akik egy félmaratonra is hátizsákkal indulnak el.

De rajthoz állt "babább" távokon is. Pár adat a számok alapján ítélőknek: 

És ezek az eredmények akkoriban csak erős négyes osztályzatot kaptak volna, míg ma simán OB-kat lehetne vele nyerni. No és persze az öt- és tízezret akkoriban Mecser Lajos hitbizományának lehetett tartani, neki külön adást fogunk szentelni, ha összejön. A fejlődése erre a sajtpapírra van írva:

Idevágóan közlöm a csepeli versenyzők örökranglistáját is. Ezek az idők vélhetően azóta sem dőltek meg...

Régen amúgy az volt a hozzállás: lassú vagy középtávra vagy tízezerre? Akkor menj el maratonfutónak. Feri bá itt edzőjével egyeztet az 1973. október 28-ai csepeli maratoni OB előtt - van egy kis kontraszt a lódenkabát és a sportruházat közt.

10 évig tartotta a maratoni magyar csúcsot 2:12:35-tel, amit csak Szűcs Csaba tudott megdönteni 25 másodperccel 1993-ban, s ez azóta is áll. 

Olyan években volt Szekeres stabilan a csúcson, amikor egy magyar maratoni országos bajnokságon több tucat versenyző is indult. Ha már említettük Monspart Saroltát, jöjjön a férje is - Feledy Péternek nyilatkozik Szekeres egy Futapesten - nyilván nyerte seniorként, 1985-ben.

Feri bá a szenvedésről, tűrőképességről így vall: 

Ma már akkora a különbség, hogy meg sem próbálnak bolyozni, pláne nem együtt menni a végéig, inkább mindenki a saját tempóját választja. Mert ha beállnál egy csoportba, az kényszerítene, hogy szenvedés árán is kihozd magadból a legtöbbet.

Feri bá, Feri bá, mondom, mert bár tegezzük egymást, de van egy olyan berögződésem, hogy akit becsülök és elismerek, óhatatlanul és tudattalanul magázok, így az élet más területein is gyakran kapom magam rajta, hogy az informális beszédmódból a formálisba csúszom át, ez az életút-interjúban is hallatszik. 

Feri bá a nyolcvanas évek közepe-végén még gondolkodott, hogy ultrázik, akkor már volt pár fizetős ultra, ő is öregedett ki a maratonból, krónikus sérülései voltak. Egy edzésen viccből futott is egy 3 óra 20 körüli 50 km-t, de aztán mégsem vágott bele. Inkább spormasszőrködni kezdett Csepelen a futóknál, bringásoknál, evezősöknél. Triatlonos titán legyúrása 1987-ből:

Amikor makacs bajok miatt a '80-as évek elején visszavonult, nem fordított hátat a sportnak. Sőt, folyamatosan edzett, készült, és senior versenyekre, váltókba járt, ma is minden versenyen ott látni. Pár évvel ezelőttig még futott:

Most már leginkább a pálya szélén drukkol, illetve Csepelen nordic walking bottal gyorsgyalogol.

Jelzem, 45 évesen még 9:45-öt ment a csepeli félmaraton váltóban a maga 3000 méteres etapján:

És akkor most következzen az egyik legerősebb és legsikeresebb magyar férfi maratonista, aki

A Büntetőkörben a most 73 éves EB 6., olimpiai 12., csepeli lokálpatrióta Szekeres Ferenc, első rész. Jó hallgatózást.

Innen folytatjuk sok képpel az életút-interjú második részét, amiben tovább boncolgatjuk az olimpiai szereplést és minden mást.

Jópár képért és a miníciózusan részletes háttéranyagért külön köszönet illeti Szabados Károlyt alias Szuflavédert, aki a megboldogult Futó Blogra oldalra egykor háromrészes interjút készített közel hét éve Feri bával. A hegyifutas.hu interjúját is használtuk az anyaggyűjtéshez.