Életet az éveknek! Műbőrülést a HÉVeknek!

A futás jótékony hatását nem ecsetelem. Arról is számtalan cikk (ez vagy ez), tudományos szöveg, podcast stb. van, hogy az egészen fiatalkorban mi (nem) hasznos a fejlődő szervezetnek, mennyire szabad terhelni futtatással a még törékeny vázrendszert, hogy működik a kisgyerektől a pubertáskorig a test biomechanikája, mennyire érdemes játékos / szórakoztató atletizálást (pl. fogócska, akadálypálya, futóiskola, core-edzés) űzni a keringési rendszer csúcsrajáratása érdekében. 

Most inkább a kivételekről, szélsőségekről lesz szó, de ezt máris visszavonom, mert simán el tudom képzelni, hogy ami egy felnőttnek extrém, az egy gyereknek belülről fakadóan naturális.

Az apropó: mivel a napokban négygyerekes apa lettem, immár nemcsak nagycsaládosnak és szja-élősködőnek számíto (hahaha, vállalkozóként lószart sem kapok szja-kedvezményként), hanem lassan ki tudom állítani egy magyar atlétika OB mezőnyét a sajátjaimból. Belémhasított az indiai kissrác sztorija, a kisebbik fiam is szívesen futogat, hatévesen most a Vivicittán 7 km-re neveztette magát, semmi presszió nem volt a részemről sőt inkább óvom, se filmes, se futó ne legyél, mucikám.

Hét éve olvastam egy cikket egy 3 éves (hároméves!) gyerekről, aki addigra már 48 maratont futott le.

Ez a srác utána 40 mérföldet (kb 65 km) futott 7 óra 2 percre - 5 évesen (öt évesen). A Wikipedia szerint anyja eladta,  mert szegények voltak, később visszavásárolta, később egy árvaházi edző kezére adta, az edzője futással büntette, elfeledkezett róla, és öt óra múlva is futva találta.

Később egy börtönszerű sportsuliban nevelkedett, majd felkapott híresség lett, reklámokban szerepelt, Emmy-díjra jelöt HBO-doksiban szerepelt, elcsépelt címmel (Born to Run) fikciós  film is készült róla. Tinédzserként még edzett hébe-hóba, de ebből az ígéretes képességből - már ha ezt lehet ennek nevezni - nem lett további sportcsoda.

Találtam egy lányt, aki 24 éves koráig 100 maratont futott le.

2015-ben írtam egy kétrészes posztot a szerb Lazar Rišarról, a bácskai Forrest Gumpról. (Első és második rész). Felhívom a figyelmet az atlétában cigiző sporttársra.

Lazar 17 éves, mindössze két kisegítőosztályt végzett, mélyszegény, istenfélő, gyengeelméjű fiú. (Vagy legalábbis rettenetesen elhanyagolták az oktatását. A nevét csupán nyomtatott cirill betűkkel tudja leírni, és ezen az öt nyomtatott cirill betűn kívül állítólag a többi írásjelet nem is ismeri.) 

Utcai ruhában, szakadt cipőben, mintegy "véletlenül" futott le egy félmaratont. Ráadásul különösebb megerőltetés nélkül. Még egyetlen korty vizet sem ivott a közel harminc fokban, mert nem mert venni a versenyzőknek felkínált frissítőkből. 

Gondoltam, szörfölök kicsit, a teljesség igénytelensége nélkül, kik is a legfiatalabb hazai futók. Nyilván idekívánkozik egyértelműen a Lóci megcsinálja, ahol már Olivér is megcsinálja. Tán hamarosan egy podcastban is találkozhattok velük.

Megnéztem a két legutóbi nagy BSI-versenyt (2021 Bp Maraton, 2022 Vivicitta).

A pár hete megrendezett Vivicittán ezt találtam:

Gondolom, félmaratonon nincs korhatár. 

A 2021-es Budapest Maratonon a 17 éves Gulyás Andris a Suhanjosokkal tekert kerekesszékben.

Illetve a legfiatalabb, nem kerekesszékes futó ippeg 18 éves.

A komolyabb "zigótafutó" eredményekhez sokkkal korábbra kellett visszatúrnom.

A BSI-eredménylistában a maratoni számot tekintettem origónak. 10 és 11 éveseket is találni szép számmal a '80-as, '90-es években. Szerintem normális edző ilyenre nem bujtogat egy tizenévest, persze, lehet, hogy le vagyok maradva.

Leginkább lelkes civilek felbuzdulása ez, és szinte mindig családosan, együtt beérkezve nagyobb testvérrel, szülővel.

Megerősíti ezt egy kedves régi olvasóm bárahogy nickname-mel még hét éve küldött e tárgyban levelet. Lassan őrölnek, de legalább őrölnek a levélfeldolgozós malmaim. Azt írta:

A 12,5 évesen elkövetett első maratonomról: hosszas családi múltidézés és fotólapozás után sem emlékszem többre, minthogy nevetségesen keveset edzettünk rá, heti néhány erdei futás, olimpiai ötpróba tókerülés, efféle, igazából fogalmunk sem volt akkor, mit csinálunk, még apámnak sem, aki anno versenyzett, igaz max. 3000m-ig, jó kaland volt.

Mellékelem a család maratoni-eredménylistáját, látható, hogy fater megvárt mindkétszer, és hogy nővéremet is elkapta a gépszíj. Felnőttkorban már nem próbálkoztunk annyira, engem később a BéBu 32km-s távjai is untattak, fejben vagyok kevés.

Neveket nem takartam ki, tudom, hogy GDPR, de az idő alapján úgyis beazonosítható mindenki.

Az 1972-es születésű Ákos 1985-ben futotta első maratonját 4 óra 23 perc nettó idővel. Én az elsőmet 28 évesen Barcenolában 4 óra 7 percessel.

De van még ilyen is. A lenti eredménylistában láthatók mind tizenötéves finisherek: 1969-ben született srácok az 1984-es IBUSZ maratonon.

Aztán: a srác, aki 13 évesen 3:38-ra futja a 42 kilit az 1986-os maratonon?

Vagy aki 11 évesen 3:33-ra?! (Ehhez érkezett egy olvasói levél, lásd lejjebb!)

Nem tudom, hogy ezek valid eredmdények, elírások, csalások vagy csapatváltó eredmények, netán egyéni valós teljesítmények. Hajlok az utóbbi felé.

Ha ezeket az 1984-es Budapest Rank Xerox Maratonon készült képeket elnézem (fotó Szalay Zoltán / Fortepan), akkor simán kivehetők 18 év alatti indulók.

Hej, ha majd egyszer Kocsis Árpit megkérdem erről. 

1984-ben amikor, édesapám lefutotta a maratont, nagy élményekkel mesélt róla, és gyerekként kedvet kaptam, hogy fussak vele. Persze akkor még nem a maratonra gondoltam. Ezekből az 5-6 km-es futásokból lett először 7-8 km, kis körből nagy kör, majd egyre több alkalommal mentünk különböző amatőr futóversenyekre. Egyszer csak ott álltam a maraton rajtvonalánál 10 évesen. Ifjú emberek és meglett férfiak között találtam magam.

Mai napig, ha visszagondolok ezekre az időkre, pozitív élmények társulnak hozzá. Így felnőtt fejjel meg vagyok győződve arról, hogy ez kihatott az egész életemre, hisz úgy érzem, hogy céltudatos, kitartó emberré váltam. Ennek köszönhetem későbbi sporteredményeimet, és munkámban szerzett sikereimet.

Vannak ifjú maratonista ismerőseid? Oszd meg a sztorijukat kommentben.

És hogy hol a vége a dolognak?

Az ultra térnyerésével (a "100km az új maraton" szövegekkel és a hasonló uralkodó trendekkel) biztos, hogy a korfa is változik, egyre több valóban fiatal fog ultrázni, akár 18 év alatt. Hogy a szervezet miként adaptálódik, azt az egyéni adottságok, genetika, terhelhetőség, fokozatosság dönti majd el. A DUV-n nem lehet életkorra szűrni, így ilyen statisztikával nem szolgálhatok.

A kérdés persze ugyanaz, mint a felnőtteknél: ha mindez nem egy belső igényből fakad, hanem divat / kiemelkedés / becsvágy / csoportnyomás okán, akkor mi értelme.