Talán a legszebb verseny, amin futottam 15 év alatt. (Mondjuk a Corfu Mountain Trail is nagyon szép.) Amikor azt mondom "szép", akkor minden elemére értem, nemcsak részeire, mert nyilván sok verseny van, ami így-úgy szép (pl. a Toszkán 100-as első fele, vagy a Nemea-Olümpia 25. kilométere), de hogy végig! Na ez ilyen volt, az 1. hely csak hab a tortán.
9 óra elrepült a tájmoziban: Thassos szigetét kerültem meg Észak-Görögországban.
Ez a legzöldebb sziget, nyáron sem kiégett, kopár, hanem dús, burjánzó, dzsungeles néhol. Sokkal kevesebb a szemét, mint általában Görögországban. A Covid miatt 3 évet csúszott a találkozásunk, az Athosz-kolostorköztársaságba így sem jutottam be, ott még mindig lezárás van.
A Thassos100 szervezői Nikos és Yiannis. Utóbbi jelentős futómúlttal (UTMB, Spartathlon, Rodopi, CCC, OMT) rendelkező helyi bringakölcsönzős és apartmanos.
Akárcsak a Nove Collinál, itt is egy héttel korábban a bringások tekerik körbe a szigetet, aztán a futók. Itt nem a "mert ott van" véleményes marketingmondatért kell körbefutni (lásd ✪ lent), hanem mert minden métere gyönyörű. Az öncélú futás esszenciája.
A Thassos100-nál karnyújtásnyira balra mindig hegyek, jobbra mindig tenger (a Trák-tenger), folyamatos hullámzás a horizonton és a pálya vonalvezetésében is.
Sópárlat, orgona- és narancsvirágillat, intenzív méhzümmögés.
A hegyből lépten-nyomon hűs levet fakasztanak, sok helyen forrás, kifolyás - de ez megszokott a görögöknél.
Amúgy hihetetlen csend van, csak a természet hangkulisszái. Autók, turista alig, helyiek elszórva. Távolban az Athosz havas lankái (a Chalkidiki utolsó nyúlványa), és persze a kúpsziget, Szamothraki.
Van, hogy aszfaltos szerpentinen szaporázzuk, akad köves erdei ösvény,
és a legfantasztikusabb: egy külszíni márványfejtőn is áthalad az útvonal, fogkrémreklámba illő fehérség, mint valami síterepen -- márvány, nap, tenger egyszerre vakít.
A közeli beach nem homokkal van leszórva, hanem márványporral. Ezért is a neve: Márvány Strand. A napernyőtartók is márványkockák.
Az 1. helyért járó díj is ebből készül, 3 kilós.
Örültem, hogy egyáltalán körbeértem, hetek óta tüdő/légcső problémákkal küzdök, futás közben csak a slejm és a takony jön, de ha megállok, köhögőroham tör rám, egy vaskéz próbálja a mellkasom összenyomni, miközben fuldoklom. Tudom, nem kell megállni. A versenyen orvosi jóváhagyással indultam.
CP 6-8 kilinként, minimál, de épp elég frissítés, zselé mindenhol. A korai startnál 10 fok, ez 30-ra melegszik. A célban sör, ouzo, kalamaki (szálra húzott hús), pita, paradicsom, tzatziki.
Amúgy 4 csillagos, 3 étkezéses hotel pazar kilátással 30 euróért/nap. (Én Yiannisnál laktam). Bőkezű rajtcsomag neoprén mellénnyel, narancslekvárral, stb. 60 euróért. Van 20 kilis táv is, vagy előtte egy héttel - mint írtam - bringás ultra.
A kompozás előtt / után távolsági buszozgattam, a sofőr simán megtekert egy cigit a kormánykeréken, miközben 100-zal hasított.
Kulturális / természeti szépségből akad elég, de ezek pusztába kiáltott szavak: a magyar futók legtöbbje évtizedes tapasztalatom szerint - ha el is jön egy görög versenyre, abból is csak a nagyokra -, akkor is csak touch & go alapon, odamegy, lefutja, csá, a többi érdektelen. miközben nekem a versenyek épp csak apropók, hogy évi 5-6x Görögországba menjek kulturális-gasztró-természeti alapon.
A magyar embere eleve zárt, nem túl érdeklődő, bizalmatlan, a jártat a járatlanra nem szívesen cserélő, és kevéssé kíváncsi nép, nem szereti elhagyni a komfortzónáját, ami gyakran eleve a saját nyelvébe zártságát (is) jelenti.
Egy kezemen meg tudom számolni hányan jöttek oda hozzám az utóbbi 10 évben, hogy ajánljak nekik valamit, mert van 1-2 szabad napjuk verseny előtt/után. Mindegy, az ő hiányuk.
Egy posztban majd összeszedem az elmúlt pár év görög futásait, amiket szeretek és ajánlok, legyen hosszú ultra vagy beugrószintű kellemes verseny.
De aki mégis felkerekedne, annak ott van a Nestos-delta nemzeti park, a Rodopi alatti hegyi falvacskák, ott van Xanthi (a görög Szarajevó), aho kelet és nyugat ölelkezik egybe,
ott van Kavala (római kori vízvezeték)
aminek a másik oldalán az görög ortodox egyház logójával jelzett útitbla áll Isztambulra mutatva. Ilyen sárga-piros táblákkal alig lehet találkozni Görögországban, ez valami fricska talán...
És ott van persze a történelmi jelentőségű Filippi ("Találkozunk Filippinél" - Shakespeare: Julius Caesar).
Thesszalonikit csak erős idegzetűeknek, akárhányszor vagyok ott, a motorizációtól mocskossá változtatott antik épített értékek amortizációja mindig lelomboz. Görögök amúgyis elképesztő természeti díszletek között élnek otromba modern / funkcionális épületekben, amikkel gyakorlatilag leokádják a saját kulturális örökségüket.
Pazar élmény volt Thassos, és ez manapság sokkal fontosabb, mint a nagy távok ropogtatása, vagy az eredmény / teljesítmény - az mellékes, ha kijön a lépés.
És ezt a kombót (számomra érdekes versenyek, táj, hangulat, emberek) receptszerűen Görögországban kapom meg, ezért is ebben az évben - a budapesti városi családi félmaratonokon kívül - ott szándékozom eseményeken kocorászni.
✪
Sok nagynevű, elismert verseny van, amik bár a teljesítésre nézve jó lehetőségeket kínálnak, van felhajtóerejük, ugyanakkor az élmény / látvány faktorban nagyon alulteljesítenek, és ezt csak marketinggel fedik el. Főleg azok a versenyek ezek, amik víz mellett haladnak.
Minő fájdalom, hogy a víz szinte sosem látszik, csak úgy érzetre van ott, vagy ha látszik, abban nincs köszönet. Ilyeneken leszegett fejjel is lehet futni, tanulni a monotóniatűrést, mert alig jut valami az érzékszerveknek, vagy öncsalással azt állítjuk, hogy "de, ez szép és jó, hisz olyan sokan futnak még itt", persze jobb híján."
Dettó nekem a KKEu flóra és fauna - egysíkú számomra. Látom a szépségeit, de unalmas, vagy túlságosan is megszokott. A viacoloron futtatott OB-kat meg hagyjuk is.
