Egyszer Tarr Bélának is megbillent a keze, amikor színesben forgatott (Őszi almanach). Én is elcsábultam egyszer, hogy kísérjenek. Most visszaadtam. Kívülálló insiderként pár UB-tapasztalat.
ANNO 2020
Utoljára Ultrabalatonon 2020 őszén jártam, a Covid két hulláma közti résidőben rendezett versenyen, amivel a gőzkieresztést is megoldották a hivatali aktorok. Mivel a Spartathlon az évben elmaradt, Muki nagyvonalúan felajánlotta, hogy a nevezéssel rendelkezők induljanak grátisz az UB-n.
Kedves Moove erőnléti edzőm, András unszolására beadtam a derekam, mert szeretett volna egyszer ultraversenyen kísérni. Nem teremtettünk precedenst, először volt ilyen, és vélhetően utoljára. Végülis visszagondolva kedves emlék, közben nem éreztem annyira fényesen magam 110 után.
UB és társai (pl. Korinthosz) viszonylag alacsony kihívásfaktort jelentenek. Persze, meg lehetne őket futni keményen, a tempóval lehet nehézzé tenni - ha lenne erre ambícióm. Teljesíteni mindig lehet őket, de az meg nem vonz, UB Heroes titulus ide vagy oda.
Mindenesetre az Andrással töltött 27 óra szórakoztató volt, röhögésekkel, fosásokkal. Utólag visszatekintve - akkor ott legfeljebb groteszk. A balatoni vendéglátósoknak szerencse, hogy ősz végén volt, mert ha májusban, akkor másnap nem lehetett volna kinyitni a helyet, megraktam a környéket.
Hajnalban Világosnál összekanalaztuk Rakonczay urat, aki az erős kezdés után meghanyatolva feküdt a kísérőautójában. A további 30x km-t együtt tiportuk le, néha széthullva. Ismét páros befutó futócelebritással, vagy ahogy máshol mondják: a maradékot összehordja a szél.
2023 - Kíséret járja be Európát
A sors fintora, hogy én, akit eladdig nem kísértek, megint megkísértettek, mégpedig, hogy én kísérjek. Kiss Laci barátom, aki meghívott idén Katarba a 90 km-es félsziget átkelésre (erről sokképes beszámoló itt!), felkért, hogy elsőáldozásán én tartsam a gyertyát. Magyarán: szupportáljam egyéni UB premierjén
Továbbra sem hoznak lázba a magyar ultraversenyek, csak a családdal futott tavaszi-őszi félmaratonokat preferálom a hazai kínálatból, és jól érzem magam ezzel a választással.
Laci elfogadta, hogy sem tapasztalatom, sem affinitásom nincs kísérni. De megmondom a véleményem közben, ha az segíti magát átnavigálni a nehézségeken. Semmit nem csinálok, amit ő nem igényel, nem adok semmit, amit nem kér. Nem bringázom mellette állandóan, hanem időnként beadom a frissítést, és egyeztetünk a hogyantovábbról.
Így is volt.
Rajt előtt Lacival.
Ismerős arcok. De jó volt nem futni, csak integetni.
Ezzel az ismerős arccal két hét múlva Görögországban is (össze)futottam az Olympian Race 180 km-én.
Laci villáskeze pár kilivel arrébb lehanyatlott, kisebb holtpont következett Keszthelynél, amit szakszerűtlenűl és hályogkovács kísérő módjára sikerrel kezeltem.
Szentimentális megálló, könnyekkel.
Drága Bérces Edit is felbukkant Fonyód után, és immár szakszerű kezelést kapott Laci (masszázs, rázás, verbális instrukciók.)
Laci 150 km-ig jutott, addigra beállt mindene, csoszogni tudott csak. Belátva mindezt, józanul és cseppet sem bánkódva, kiszállt. (Kékben a záróbringás, akinek még ott sem kellett volna lennie.)
Nem nyirmogott, nem nyafogott - volt ejtőernyős katona, és évtizedekig utasszálító repülő kapitánya. Kicsit húzta az időt, de ez ultrán szokásos. 20-25 km-enként masszírozást kért, és a megbeszélt frissítését, amit kicsit finomhangoltunk menet közben.
Kísérés közben volt időm belülről figyelni az UB-t. (Apropó: az én fényképes táblámat 192 km-re, Fűzfő-Almádi szakasz, elfeledték kitenni a szervezők.).
Pár észrevétel:
- A frissítőasztal kínálata az egyéni futóknak remek, dús, sokrétű. Aki csak ezen nem tudna elmenni, az gondolja át a dolgokat.
- Jég nem volt egy ponton sem, ez ebben a meleg, 25+ időjárásban fontos lett volna. Jégkocka-szponzor? Excel-tábla update?
- A pályacsúcs fogalma értelmezhetetlen, és ez független Mihalik Norbi parádés futásától. Egy mozgó távú versenyen mégis mihez képest csúcs a csúcs? Idén 211 km, tavaly 210 km, 2021-ben 216 km, 2020-2018 közt 221 km, 2017-ben 218 km. Értem, hogy néha egyes települések nem engedik áthaladni a mezőnyt, vagy útfeltúrás van. De akkor szerencsésebb lenne azt mondani: "a verseny történetének leggyorsabb körbeérése" vagy ilyesmi.
- Mivel Laci az utolsók közt araszolta végig a távot 150 km-ig, ezért sötétedés után muszáj volt kérdeznem a CP-ken a zárás idejét. Egyik CP sem tudta megmondani. "Kábé hajnali 2-3." Vagy: "Ameddig az utolsó el nem halad." Ilyenek hangzottak el. Egy tábla segítene az informálódásban, mert nem a netet nézem, miközben a futóm tényleg bajban van.
- Érdekes volt, hogy csak nagyobb CP-ken a cut off el nem érésekor van kizárás, a köztes állomásokon át lehet haladni, ha kint vagy a limitidőből. Ez mondjuk baráti, de annak fényében, hogy van egy előretolt záróbringás, fura volt mindez.
- Aztán: bár kedves és segítőkész volt a záróbringás srác, és régóta talpon (nyeregben) volt, jelenléte mégis zavaró egy utolsó pozícióban ketyegő futónak. Azt hiszi, mindjárt kiszedik a versenyből. Pedig a bringás is mondta 145-nél, hogy még 1 óra 20 perc előnyünk van a cut off time-ig. Oké, de akkor miért jön vészjóslóan, hullabuszként, árnyékként mellettünk?
- Amit még nem láttam ultrán: volt egy CP, amit nem volt kötelező érinteni. Előrebringáztam az éjszakában, hogy feltöltsem a frissítést, és talán Szárszón vagy Szemesen történt, hogy egy hosszú egyenes utcából jobbra ki kellett kanyarodni, elmenni 700 métert és egy áruház parkolójában volt egy CP. A staff aranyos volt, mondta, hogy itt nem kell csippantani és csak akkor jöjjön ide a futó, ha enni-inni akar. Tehát ez opcionáis CP volt, amivel másfél kilit lehetett spórolni (egy vajúdó futónak 15 perc is lehet), ha valaki tudta mindezt. Bérces Edit mesélte hogy neki is azt mondták az útbaigazítók, hogy csak annak kell kitérnie az ABC parkoló felé, aki szomjas. Tehát a kísérő néküli futókat még tovább "büntették"...
- A Fenyves- Fonyód közötti vasúti átjárónál nagyon csinos kislányok ücsörögtek a korláton, csak éppen a Mihalik Norbit üldöző olasz versenyzőt, Marco Visintinit (és akik még őt követték) nem igazították útba. Szerencséjére voltak ott civilek, akik megtették, és megmutatták neki a parkoló zsákutcájából kivezető utat.
- Nem értem, miért kell szinte minden CP-n hangos tucc-tucc zenét ordíttatni. A váltós nap buli, oké. De a pénteki egyéni, duó-trió-kvartett napon nagyon zavaró és otromba dolog.
-
Még egy érdekesség: DUV-n még mindig a Szupermaraton Kft. (Nagy Péter és Szasza egykori cége) az UB tulajdonosa, holott legalább tíz éve eladták Mukinak.
Rezümé UB-ról:
Magas szinten szervezett, jól jelölt verseny, leszámítva azt a pár kritikus pontot, ami viszont összességében egy futónak - ha elbassza - negatív élmény lehet. Nem tudom, mennyi a nevezés, az ár/érték aránybna nem okoskodom. A külcsín lehetne visszafogottabb (zene, harsányság) az egyéniek napján, de érthető, ha nincs két külön sátor.
Örömteli találkozások voltak hol futólag, hol ráérősen a pályán. És persze a 2020-as bringás kísérőmre is gondoltam. Fárasztó, nehéz műfaj ez is.
De azért a futónehézségi skálán alsó-középre tenném a remekül felszerelt frissítőpontok (önellátás pipa), a szinte teljesen sík, aszfaltozott karaktere miatt. A meleg / eső még nehezíthet, de szorító szintidő nincs (ami a Spartathlon "szexepilje"), a terepviszonyok komfortosak, eltévedni művészet.
Az UB minden tekintetben tisztább, szárazabb, biztonságosabb érzés. Olyan, mint a megszokott intimbetét. Ragaszkodik hozzá az ember.
Ehhez képest, amit az Olympian Race kínál a maga 180 km-én Nemea és Olümpia ókori stadionjai közt a hegyeken át, az kőkemény, szigorú.
Most voltam negyedszerre, 2 éve nyertem. Emlékezetes volt, mert a Covid első hulláma után a görögöknek létfontosságú volt, hogy nyissanak picit a turizmusbevételek miatt.
A verseny tolódott, tolódott, majd 2021 június végére hirdették, amit eltoltak még egy héttel, mert extrém hőség volt Görögországban, a hőségriadó és erdőtüzek miatt minden kültéri rendezvényt lemondtak. El lehet képzelni, milyen lehet ott a hőségriadó, ha a rajtnál - hagyományosan péntek 14:30, lehet csicsikálni szépen előtte - izmos 43 fok volt.
Mivel a tokiói olimpiát is eltolták, abban az évben én is "olimpiai bajnoknak" éreztem magam un petit.
Idén 2023-ban emiatt meghívtak. Másra készülök, de emlékeztető oltásnak, tesztnek, kipróbálni dolgokat jó volt. És persze a légkör, amibe még nem tenyereltek bele nemzetközi futóhordák.
Ez itt Nemea ókor stadionja, a rajt:
Ez meg a cél, Olümpia stadionjában.
Szerencsére többnyire csak a Spartathlon van célban sokaknak - ha görög versenyről van szó, így az OR egy familiáris esemény tud maradni. És hát az UB-hoz is közel van, meg más európai nagyobb ultrákhoz, ezért sem jönnek sokan. Így van ez jól!
Idén Németh Zolika volt még kinn magyar részről. És Gilles is, aki két héttel UB után jött ugye, és most egy hétre rá már a 222 kilis UltrArdeche-n tolta (az is szuper verseny - még.)
AZzOR az a verseny, ahol masszív felfelék, kínzó meredekségű lefelék vannak, köves-földes terepen többnyire. (kb 4500 D+). Például innen oda fel kell menni:
A hágón áthúzva magunkat le, majd ez megy végig, hogy a hegyek hullámain elérjünk Olümpiába.
Folyamatosan hullámzik, de szignifikánsan az első 100 km felfele, utána 80 km lefele.
A frissítőpontok kb. 10 km-re egymástól, de akad 19 és 23 kili táv is. Az asztalkákon átlag madáreledel-kínálat, 40-50 kilinként egy nagyobb pont krumplival, tésztával, rizzsel.
A szervezők, Sotiris és Anastasia imádnak táncolni, a verseny előtti este is a hotelban zongoraszóra mulattak, és a verseny után is hagyományosan zártkörben görög táncház alakult.
Életkép reggel 8 és 140km körül.
Nyugi, a végén itt is van olajágkoszorú.
Rezümé:
Kedvenc versenyem ez, a budget csomagár, a csúcskategóriás hotelek, a rendkívül barátságos légkör és a gyönyörű útvonal miatt, ami - mégegyszer mondom, poírozás nélkül, a miheztartásképpen - kemény.
És csak kétévente rendezik a nagy távot, a kicsit (Nemea-Levidi, 61.7 km) minden évben.
Az olümpiai múzeumban megcsodálható Miltiadesz sisakja, az egykori Zeusz-templom (ókori hét csoda egyike) keleti és nyugati timpanon-homlokzata a kocsiverseny-jelenettel (Peloponnészosz megalapítása), és a kentaurmachiával. Kinn a szabadban meg maga a Zeusz-templom romjai, és a teljes romos olümpiai létesítmény.
És egy pazar fotó az újkori olimpiák sprintszámának rajtjából. Öt futó, öt különböző rajttechnika, még pálcikára támaszkodós is akad!
Akkor itt zárom is a röpke beszámolót.
Minden mást korábbi évekből itt:
Olympian Race 2018, 2016 1. rész, 2016 2. rész.
OR fotók idénről: https://aethlios.gr/files/?p=2755&
