Attis 1983-ban, amikor még nem vitték el az ufók, amikor még nem tapsolt évértékelőkön a Kossuth-díjáért, amikor még volt bajsza és egzaltált tudóshoz illő frizurája, nos akkor így vallott a futáshoz kötődő élményeiről.
Valahol az atlétika belém nevelte azt, hogy ha csinál az ember valamit, azt baromi jól meg kell csinálni.
Szóval ez olyan, mint egy edzésterv volt, le volt téve, nem volt mester, nem jött senki, télen is, ha fújt a szél.
Ha ki volt írva, hogy 15 kilométer hegyi futás, akkor azt akkor is megcsináltam, ha belegebedtem. Még nem volt mester, aki lemérje...Semmi nem adta, mint amikor a 10-5 kilométer hegyi futás után beálltam a zuhany alá, és zúgott a víz, és éreztem, hogy is megcsináltam.Nagyon-nagyon sokat köszönök az atlétikának. Nem is az atlétikának: a futásnak.
A részlet az (igazi, a legjobb, az eredeti) Edda feloszlásáról, búcsúbulijáról szóló Kölyköd voltam c. dokumentumfilm (rendező: Almási Tamás) elején hallható, látható.
És persze a két legjobb Edda-lemez, ami egyben a magyar rocktörténet toptízesébe is befér hála Slamónak, Zsöcinek: Edda művek 1., és Edda művek 2.
A teljes film:
