UB 2026 ¯\_(ツ)_/¯

Idén pár év után újra egyéni indulóként vettem részt, és nem kísérőként. Ez volt papíron az 5. UB-teljesítésem, valójában a 6.; ebből indult ki az egész blog még 2012-ben. Indultam még duóban, trióban is korábban, kísértem sokszor.

Become a member!

A futásom már engem sem érdekel annyira, nem is írok beszámolócskát: csodás idő volt, 130-ig jól ment (úristen, hányszor írtam már ezt le), utána lassan hanyatlottam, mint a Nyugatrómai Birodalom, éjszaka elkapott a fosás, legyengültem a többszörös terheltségtől, bemerevedtem, eléheztem, sétálgattam, beértem. Köszönöm a sok ismerősnek és ismeretlennek a kedves szavakat, részvételt, nedves törlőkendőt, potyakaját, itókákat, árad a Balaton.

Most inkább személyes leltárt csináltam a verseny után: pozitív tapasztalatokból, fejlesztendőkből és hiányokból.

Az UB-n nincs hangos, tuc-tuc zenés állomáspont az egyéniek és a kisebb váltócsapatok futása alatt. Visszafogott, normális ultraverseny-hangulat. A keszthelyi és a fonyódi nagy pont is csendes, nyugodt.

Revideálom a 10 évvel ezelőtti kijelentésemet: valóban, sok helyről látható a Balaton, és ez felderít.

A versenyközpontban megjelentek a kétnyelvű eligazítótáblák, feliratok, és a személyzet flottul beszél angolul.

További „zöldülések”, követve az eddigi saját pohár / csak online programfüzet nyomvonalát.

Remek dolog a célban az Athlete’s Garden meleg kajáival, terülj-terülj asztalkáival.

Továbbra sincs meleg víz sötétedéstől reggelig – persze ki mikor hol jár. Inkább azt írom, hogy a majd 100 km hosszú déli parton, talán egy-két pont kivételével, nem volt termoszos / vízforralós opció. Biztos, hogy nincs minden ponton áram, ez látható az akkus világításból, de üdvös lenne a fáradó, fázó versenyzőknek instant kávé, levespor, teafilter. Mint már többször elmondtam - sőt legutóbb május 16-án személyesen is mindezeket ifj. Zelcsényi Miklós főszervezőnek, aki értetette az észrevételekt -, elmegyek a BesByte-ba és veszek 3-4 vízforralót szívesen!

(Édesapjával, a korábbi UB-főszervezővel interjúim, podcastjaim itt, meg itt és itt)

Személyes preferenciaként a gumicukrot és az olívaolajat hiányolom a pontokról; utóbbi jobban csúszik, mint a vajas kenyér. Arra nem emlékszem, hogy méz van-e.

Másik személyes dolog: idén sem találkoztam az UB Heroes táblámmal a megadott ponton. Amióta ez a kartonplakátolás van, azóta 1x láttam. Ez három éve volt:

A pontőrök a déli parton proaktívabbak, gondoskodóbbak lehetnének. Más versenyek depóiban tapasztaltak alapján mondom, hogy a kis figyelmesség, a kedves kérdezősködés, az előregondolt dolgok — a beszűkült futó helyett — sokat segítenek, és pozitív élményt hagynak a lélekben. Lehet, hogy délután / este / éjjel fáradtabbak ők is. A verseny elején elrohanunk a pontok mellett; kb. 50 km után kezdünk időzni.

A BioTech termékek - I am sorry - fosatnak engem. Nem tudom, ki hogy van vele. Erőt, energiát nem adnak, de a gyomorba érve azonnal végigszalad egy remegő érzés, ami a közelgő bélgázokat, a felkavarodó emésztőrendszeri problémákat jelzi, és hamarosan fosásba torkollik. Többéves tapasztalatom mondatja: UB-n használva, vagy kísérőként nálam maradt BioTech cuccokat más versenyen bevéve.

Ami eddig bevált, viszont idén hiányzott — mert csak energy shot / magne shot ampulla, zselé és energiaszelet volt —, az a BioTech csokis proteinszelete. Az korrekt termék.

Szállj be a finanszírozásba, patronáld a 14 éve fennálló Nem Azé blog és a podcast nyilvános működését, továbbá férj hozzá exkluzív tartalmakhoz is, amik a a futás vonzáskörzetében levő, izgalmas és értékes alakokról, témákról készülnek.

Nincs szorító szintidő.

Nincs kiírva a hátralévő táv a táblákon, csak a kövi frissítő pont. Ez engem csak minimálisan zavar, tudok számolni, de elsőbálozóknak, külföldieknek hasznos lenne.

Feltűnő a RunTiming eredménylistáit böngészve, hogy a csopaki checkpontnál rengeteg „missing point”-ot jeleznek egyénieknek és váltóknak is. Mintha tudatosan vagy véletlenül más úton jutnának el Füredre az utolsó 10 kilométeren egyes futók. Ugye egy ponton éles balkanyart kell venni, majd vissza, fel, megint le a csopaki strand felé, hogy a Tagore sétányra vergődjünk. Lehet, hogy ezt kikerülik?

Képgaléria a végére:

Rekreáltuk ezt a 2020-as fotót.

Születésnapom előtt 82 évvel.

Gilles és Tóth Attila: 18-18 UB-finish. Lenne több, ha tudott volna jönni Attila a Covid-alatt őszre tolt UB-ra 2020-ban.

Kéktúra-feeling Szigligeten, ahol az UB és a KÉK összefut.

Fonyód előtti vasúti átjáró. Az UB előtt két héttel kisebbik fiammal körbetandemeztük (nem elektromos) 10 és félóra alatt a Balatont, és itt már csak 6 fok volt, előtte fél napig esett.

Ez egy nagyon szép momentum volt valahol Széplak környékén este 7 körül.

Ez meg még szebb. Célban, s mellettem a kisfiam, valamint Kiss László (A pilóta c. regény szerzője), akik este leruccantak katasztrófaturistáskodni, meg picit gyámolítani. És utcazene is volt.