A mai Népszabadságban találtam ezt a fotót. Azt a pillanatot ábrázolja, amikor Dick Flosbury beveti a csodafegyverét: hanyattfekvésben (ún. Flosbury flop) viszi át a lécet. A többiek meg csak hanyagul néznek, hogy ez a diák mit akar. Nos: megnyerni az 1968-as olimpiát, sikerrel. Flosbury előtt az uralkodó magasugró technika az ollózós volt, azelőtt meg a mai szemmel furcsa és vicces, Sandokant megszégyenítő tigrisbukfenc-szerű arccal előre vetődés, úgynevezett "nyugati csavar". Flosbury hátrafele kifliző technikája annyira forradalmi lett, mint pl. Magyar Zoltán "magyar vándoros" lólengése.

Üveges tekintetek, a hitetlenkedés, az értetlenség. Ami akkor jellemző, amikor valaki újítani mer. Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik, a gerelyt tartó kéz lemerevedik, a törülköző megfeszül. Azért tetszik ez a fotó, mert rajta van a sikeres ugrás eleganciája, dinamikája és ergonómiája, de az a döbbenet is, ami a többi versenyző szemében ül. Ezt látom a sajtófotó raszterén keresztül. :-) Nagyítsd ki!