Mások viselt dolgain mindig könnyebb torozni, rámutatni a hibákra és erényekre, de nem sok marad meg belőlük a tudatunkban, viszont amikor a saját példánkon tapasztaljuk meg mindezeket, akkor elég mélyre megy és tanulságos lesz.
A legfontosabb: annyira nem volt szerencsém, hogy a májusi Terep100-tól kezdve az összes nagy lélegzetvételű verseny kibaszott melegben zajlott. Mire ősz lett a műanyag technikai póló verejtékkel kevert rámolvadó szagától már nem versenylázam, csak undorom lett. Több személyes kudarc, kevés mámor, ezt hozta a nyári szezon.
(fotó: Stiller Ákos - HVG, készült a 2011-es Bp Maratonon a célbaérkezés után)
Az Ultrabalaton-sanyargatás utáni büszkeség elég sokáig dolgozott bennem, még megfordult a fejemben, hogy benevezek a július végi 86 km-s Budapest Terep Kupára, de lebeszéltem magam róla, mert rohadt meleg volt akkoriban. Persze a terepkupa napján kellemes 20 fok és borult idő. Na mindegy. Szorgosan edzettem (úszás, hosszú bringák, szintentartó futás), mert a nagyatádi Ironmant képzeltem az év fő versenyének. Nem lett az. Miért is nem? Túledzés, irreálisan sűrű versenynaptár, motiválatlanság, kiégés.
Még terhelésélettani vizsgálatra is elmentem 2 nappal a Balatonman előtt, persze barom módon előtte a Dagályban uszikáltam-szaunáztam, szóval picit ferdék az adatok. 25 percest futottam a szőnyegen, ami apránként gyorsult és emelkedett. Max futás: 16 km/h sebességnél 6%-os emelkedőn fél percig. Nyugalmi pulzus 57/perc, max pulzus 195/perc, nyugalmi vérnyomás 106/64, terhelés utáni 210/0, terhelési ventillációs érték 170,9 l/min, csúcs oxigénfelével (VO2) 64,2 ml/min/kg "kiváló fittségi mutató", tartós terhelésnél 155/perces pulzusszámot nem lépjem túl, regeneráló kúra javasolt (lásd majd az UB után a "szétesett szövetek" részt), súlyfelesleg 0%, erősíthetőség: mérsékelten, testalkat: piknomorf, ajánlott sportág: triatlon(!) "Hízásra hajlamos testalkat, jó testösszetétel, zsír-izomarány megfelelő. Sportoljon rendszeresen. Ne fogyjon!". Ugyanez négy évvel ugyanabban a laborban: 158/perces pulzus tartós terhelésnél, max pulzus 200 ütés/perc, 16km/h 3%-os emelkedőn - eddig bírtam.
Már az UB-n is nagyot hibáztam, amikor egy meló miatt későn, a verseny előtti éjszaka értem le Tihanyba, szinte semmit (2 óra) nem aludtam egy 2 napos durvulás előtt. Ugyanez volt Nagyatádon az ExtremeManen. SIkerült kb 3 órát aludni, előtte egész nap melóztam, ment a lótásfutás, nyaralásra összepkaolás, majd éjszaka vezettem át Vácról 4 óra alatt Gyékényesre (majd 250 km)- Kialvatlanság, fásultság tört rám, és az ismerős terep a felvillanyozódás helyett inkább unalmat keltett, tudtam, hogy és hol megy a verseny. Persze a rajt előtti 10 percet mai napig nagyon szeretem.
Nagyatádról röviden: vérciki, hogy a a versenyfüzetben a fővédnök Schmitt Pál volt. Simán le lehetett volna még időben cserélni, lemondani, variálni. Gáz. De még gázabb volt a depók színvonala. Botrányosan felhigított (“nagy meleg miatt ezek az arányok javasoltak”) isoital, akkor már inkább a víz. Idén már kólát sem raktak a futókörre. Ócska háztartási kex, a haszontalan (bár finom) dinnye, szőlőcukor. Ebből old meg, Vasember, mondhatják a szervezők, én meg azt mondom, hogy 32000 forintért (és ez volt a legolcsóbb nevezési díj), ez béna, de legalábbis cinikus szervezésre vall, kibaszás a versenyzőkkel. Vesd össze az első rendezésből fakadó gyermekbetegségeket felmutató Balatonman kínálatát, rajtcsomagját, körítését Nagyatáddal. Ég és föld. Atád ül a tutiban, minden triatlonos origójaként meg meri ezt engedni magának. Szégyen.
Ahogy szégyen, hogy a - verseny elején még amúgy nagyon lelkes - iskolás segítők egyre elfonnyadnak, figyelmetlenek és nemtörődömök lesznek, rosszul adják fel a kulacsot, prosztón töltik a vízet, stb. A suli kiparancsolta őket, szegényektől mit lehet várni? Vicces, ugyanakkor szintén ciki, hogy az atádi strandon a férfi öltözőben a bringáról bejövők futócsomagját 4-5 hölgy adja ki, miközben ott megy a vetkőzés, tusolás, stb. Minden évben hagyják, hogy a futókörön a borzalmasan fahangú, önjelölt atádi polgár diszkót müködtessen a portája előtt és slauggal locoslásszon jobbra-balra. A rettenetes (zsíros tarja rizzsel és káposztával), kuponra kapható befutókaja, ahol a családtagnak egy üveg kóla 1600 forint ha decire veszi, ahol ásványvizet szigorúan 3 decit adhat a szerencsétlen menzáslány. Nem folytatom, rengeteg gáz dolog volt. De nem fogom a versenyre, mert ezek csak a bosszúságomat fokozzák, de a teljesítményem lanyhulása máshol keresendő.
A meleg miatt intenzív folyadékpótlás volt, az egyik kulacsban az azóta gyógyszertárban kikevertetett sósűrítmény figyelt. Az íze borzalmasan savanykás és sós, nana, de kellően felhigítva elviselhető, és elveszi a szomjúságot. Ugyanakkor leköti a vízet is, s értelmetlenül (bár szomjas vagy) nem tolsz be annyi folyadékot, amit a szervezet meg sem képes emészteni. Apropó:
SÓSŰRÍTMÉNY:
Ha egy kis kávéskanálnyi adagot akarsz bekevertetni akkor egy nullát el kell hagyni minden értékből! A gyógyszertárban másnapra elkészült. Állítólag úgy jó ahogy van és más fehér színű teljesítményfokozó port nem is kell belekeverni... Más hosszútávú versenyeken is tolják a kollégák - óránként kevernek egy kicsit egy pohár vízbe, semmi íze nincs. Magnesium Citrioum 30 g, Natrium Chloratum 60 g , Natrium Dihydrogenahosphorium 60 g, Kalium Chloratium 60g , Acidum Ascorbicum 150 g. Kérd ki orvosod véleményét!
De beütött az UB-ről ismerős gyomorbaj, meghánytattam magma itt is, iszonyú folyadékigényem volt, égbement a pulzusom a futókörön, pánikroham tort rám, le kellett feküdnöm, és egy kört sétálnom, szájszárazság, szomjúság. Minden volt. Hajszálra ugyanannyit bringáztam a sunyi sréh oldalszélben, mint tavaly, pedig edzettebb és erősebb vagyok. Sub 11h volt a cél, ebből lett egy “szégyenletes” 12h 24p. Általános fáradtság, motiválatlanság ült a nyakamon a közepétől, érthetetlenül elengedtem a futást. Leszartam a versenyt. De azért nagyon örültem, hogy a gyerek ott volt, látta, és a végén bejött velem a célba. Éreztem, hogy az orfűi dupla triatlonos 7vége miatt, majd a Balatonman nehéz pályáján leharcolt ragyogó eredményű Ironman után itt nem tudom magam felhergelni. Na de én, a hülyéje, nem bevállaltam a Suhanj!-hatórást rá két hétre? Ott is munkából érkeztem – ez törvényszerű, úgy látszik - , az amúgy nagyon jó hangulatú verseny speciálisan eleve ugye éjfélkor indult, totál ki voltam, annyi tennivalóm volt azidőtájt, amúgyis mindennap az olimpiai atlétikaesemányekről kellett cikkeket írni, némi futás undorom volt. Két óráig tudtam tartan a lépést Lubics Szilviékkel a 2-3, helyen.
Utána fokozatos leszakadás, lehanoglódás, vánszorgás, alibizés. Eleve sokkal nehezebb időkeretre futnom, mint távra, vagy A-ból B-be típusra. Iszonyú soknak tűnik az a hat óra. Elszomjazás, fázás, érdektelenség, a cirkuszi trappoló pónilóhoz hasonló unalom a 2 km-es pályán. AZaz majdnem 2 kili, és ez lett a fekete leves. 1982 m volt a pálya, s mikor befejeztem 30 kört, akkor aszittem, hogy megvan 60 kili, ez legalább okés. Volt még 3 perc dudaszóig, de azt eldepóztam nevetgélve. Hát 305 méter kellett volna még a 60 kilihez. Bosszantó.
Majd rá 2 hétre szülinapi önajándékként jött a festői szépségű Szálka. Ide legalább időben értünk le, igaz hajnali indulással. Olcsó verseny, baráti szervezés, fejetlenség, esetlenség. De remek technikai pólót adtak, és hangulatos volt a pálya is, a bringakör kifejezetten izgi volt a lankák és kanyarok miatt. Az XL táv (félironman) 3. bringakörében éreztem, h na ez most pont elég lenne, de nem, még volt egy kör, és utána keserves futás. Minden résztávból több volt, mint amit igényeltem volna, megint nem érdekelt a verseny, szánalmas kocogósra fogtam a lastexpéniszes ruhámban. Mondjuk a kedvetlenségemhez hozzájárult, hogy el volt mérve a pálya: az úszás 1900 méterre úgy 2300 körül volt (a S-táv 500 méteres menői 13 perc alatt jöttek ki, ezek szerint ott is vmi el volt baszva a méréssel), a községen belüli lejtős-emelkedős futópálya 22,5-re jött ki 20 helyett. 6 óra 14p lett, rosszabb, mint 2 éve az első féltávom. Magamon röhögtem kínlódva, amikor más vicces is akadt: nem igazán volt depóőrzés, bárki kihozhatott volna bringá(ka)t a depóból.
Epilógus:
Szálka után leálltam, néha kimentem egy budai bringakörre, szorgosan és lassan 10-12 kiliket futottam 2 naponta, szeptembertől alapozok, a Nike félen (na az is egy olyan verseny, amin soha nem indulok, 3x voltam, tavaly vették el a kedvem végérvényesen), 7 km-nél mindenkinek ott drukkolram csengővel. Aztán kimentem a Bikás-parkba és magma kedvéért a 800 méteres rekortánon egész pontosan le tudtam futni a magam laza félmaratonját (1:29). A pesti maraton a meló miatt valszeg kimarad, sajnálom. De egy késő őszi terepfutás és némi sprint is kinéz még nekem, télen meg hosszú, alázatos edzések, sok futósulival, hegyfutással és intervallal. Innen cask felfele vezet út.
Jövő évi tiszta céjaim: egy tavaszi maraton sub 2:55, Mátrabérc, T100, Orfű dupla-ironman, Balatonman féltáv, UB, Spartathlon. Minden más csemege vagy kiegészítő verseny, de nem fogom magam ledarálni, elaprózni, kifárasztani. Meglátjuk.
Tanulságok
- Bármennyire is a legerősebb számom a futás, elfáradok, mire odaérek. Jobban kell erre mentális készülnöm, és speciálisabban edzeni a bringáról leszállva.
- Nem szabad mohón versenyt túlhalmozni. Az idei mennyiségi felhalmozás után jövőre a minőségi versenyekre törekszem.
- Nem szabad épphogycsak „beesve” versenyezni.
- Vigyázzunk, el ne fogyjon a "futókánk" (copyright Korányi Balázs), a kedvünk, az érzetünk, a jóérzésünk a futás iránt.
- Nem szabad, hogy hiányozzon a szenvedély. A képlet egyszerű: hit+kedv= motiváció. Ez adja meg a “lázat”. Ha ez nincs, rutinból nem fogsz csodát tenni, és magad előtt sem állsz majd meg.
