Megelégeltük a pesti és esztergomi országúti bringások egyik fő edzésterepének számító dobogókői utak életveszélyes állapotát. Az alkotásokból kábé a felét sikerült felfestenünk (sajna kell még mindenféle útproblémát jelezni a környező utakon) egyelőre legfontosabb úthibákra koncentráltunk Lóci belsőépítész-dizájner haverommal, s mindezt a lefele suhanó sávban, hisz fölfelé ugye nincs nagy tempó... Az a jó hír, hogy kicsit biztonságosabb így letekerni 60 km/h-val.

Dobogókőről Pest irányába lefelé csurogva szembeötlenek a VIGYÁZZ!-felfestések, és a fékörökkel, pettyekkel jelölt kátyúk, repedések, betonhibák. Persze a murvát a szegélyen nem lehet megfesteni, pedig az is rohadtul veszélyes, egy rossz kanyarbevételnél megcsúszik rajta a vékony gumi.  Pilisszentkeresztig elég jól lefestettük az utat, persze egy jelöletlen szar kis hupli is eldobhatja az embert.  Azért csak Pilisszentkeresztig jelöltük, mert ott kezd kicsit sűrűsödni az út, kevesebb is a hiba. Jópár festhető kátyú kimaradt, de még visszamegyünk mi, a bringástársukért felelősségetérző önkéntes útfestők. :-)

Ezen a szakaszon (Dobogókő és Pilisszentkereszt között) elég sok bringás csúszott ki mindig is, kapott defektet és ismerek olyat is, aki akkorát zúgott, hogy azóta magatehetetlen szobanövény. Úgyhogy ha visszamennek a festőarcok, akkor tutira csináljanak vmi SISAKHORDÁSRA utaló feliratot, mert nagyon gáz, ha lefelé robogó montisok, országutisok 10% viselt sisakot (számoltam), ez akkora feletőlenség....