Elpörgött a február, mindjárt elmegy a március is. A hátralékaimmal kezdem: a görgőzést elhanyagoltam, egyszerűen nem maradt rá idő, igaz, szinte filmet se néztem e két hónapban, márpedig csak úgy görgőzöm bent. Kevés hosszút futottam. Lehet, hogy ez még visszaüt. Nem mindig tudtam tartani a meghatározott napokra iktatott két edzést (de. és du.). Most is fáradt vagyok: törődött, mind fizikálisan, mind mentálisan. belekóstoltam picit az életvitel és folalkozásszerűen sportoló ember életébe. Nehéz ez, sok kedvetlenséggel és monoton mechanizmussal is jár. Sok kínnal is. Bevallom, egyre szarabb szájízzel edzek. Ritkán van flowélményem, sokszor kötelességjellege van az egésznek, a cél bizonytalan. A pozitívumok: meglepően jó, sikerült a november óta tartó gyorsítási fázis. A 4:15-ös ezrek pihentető kocogássá szelidültek, 4:00-nál még tudok minimálprogramon beszélgetni. Hatékony aerobfejlődésen mentem keresztül. Rendszeres szombati "összegezőfutásaim", amik rendre 20-23 km-esek voltak, bennük egy 16-18 km-es versenytempós szakasz (3:45-3:50 körüli ezrekkel), mindig elégedettséggel töltöttek el, közben azért szívtam a fogam.
Derekasan csinálom a fegyencedzést, fekvőben és húzódzkodásban jól haladok, kihívás a kézenállás és a guggolás. A hát egy mumus, a has pedig napi szinten kötelező elem, épp ezért keserű pirula. Amikor futok, mindig fegyencedzek, most már előtte, mert megfigyeltem: gyorsabban végzek, és a futással lelazulnak a begyulladt izmok. Izzadtan visszajőve meg már fáradtan nincs kedvem magamat emelgetni, húzogatni.
Adatbuziknak: februárban 287 km 26 edzésből. Márciusban eddig 244km 19-ből. VIlágosan látszik, hogy átlag 10-11km körül futkorásztam, rengeteg intervalt tettem bele (extenzív és intenzív), nagyon sok stabil tempón futást (3:50-es, 4:00-ás 7-8 kilik), heti egy dombfutás is volt a Tabán killer lejtőin. Egyszer nyomtam gerilla kardiót is. Erősödtem, formásodtam. A súlyom tartósan, megvonásos és kajás kilengésekkel 69-71 közt ingadozik.
Amúgy a faszom ki van az időjárással, most már kurvára unom a hideget, zavar, bosszant, elég volt. Eleget alapoztam, eleget güriztem fagtyban és szélben, jöjjön már egy kis melegedés. A csalóka 13 fokok után (egyszer végre trikót és kisgatyát húztam) megint hó, meg szél, meg vízszinte jégdara?! Mi ez bazmeg?! Ma is szarrá áztam az edzés közben, lilára fagytam. Lekopogom: minden megfázás, betegség elkerült, pedig sokszor direkt alulöltözötten kínlódtam.
Sikerélménnyel indult rögtön az első versenyem is. A Téli Mátrát örömmel kihagytam (a tavalyi hóbuckás, Delta-imitálóm kaland Bagossy sportárssal örök pavlovi reflexeket épített ki bennem), a PilisVörösVár futást már sajnáltam, de a március 15-ei havazás a hegyekben kicsit kedvem szegte. Másnapra már jó lett az idő: ideális versenyhideg (4 fok), napsütés, kevés szél. Esztergomban harmadjára indultam a helyi dunaparti 10 kilométeresen. 2011 októberében egy szlovák sráccal óriási meccsel második lettem (1 mp-cel, tavaly októberben 4., de a 2.helyről csúnyán lecsúszva. Idén odatettem magam. Ideális futóidő (hideg, minimál szél, napsütés) volt, itt-ott technikás a pálya (hirtelen lankák). Nem túl erős mezőny indult - sajnáltam, hogy nem lettek meccselések, hajrák, meg taktikázások -, egy ügyes 25 éves srác eszement tempóban elhúzott az elején, de nem fulladt ki, pont a fordító után tudtam behozni, kicsit kézifékeztem, hogy pihenjek is és hogy "hozzám lassítsam", felmérjem, hol tart, mit tud, mennyire készült el. Aztán felgyorsítottam és elkezdtem elhúzni. Sokáig 2m-rel ment mögöttem, szélárnyékban. Aztán léptei elhalkultak. 20 mp-s előnnyel nyertem, jó lett volna 36 alá menni. Azért a 36.06-ot sem bánom, kicsit tán gyorsabb volt a második etap. Mentálisan és fizikálisan is sikerült verseny, a felkészülés egyik fontos legitimációs pontja. Megdőlt a 2011.10.30.-ai rekordom. Egyéni PB.
