Elindulunk egy 246 kilométerre, de nem Bécs felé.
Szerinte az az igazi futás, ha visszafele is megteszed az utat, hisz a követnek is vissza kellett mennie valahogy annak idején. Itt értekezik erről a görög mágus meglehetősen kategorikusan, ugye többször nyerte már meg a versenyt (rögtön az első rendezést), övé a pályacsúcs, de ma már konkrétan utálja a Spartathlont.
A verseny szervezői ezzel szemben úgy fogalmaznak, hogy a verseny csak felidézi a futár lépteit Athénból Spártába és a hírvivés aktusának akar emléket állítani. Na mindegy, én örülök, hogy nem 492 kilit kell futni.
Hadd idézzem Andrást, aki szerint a Spartathlon olyan, mint karácsony. Ugyanúgy megvan
- a heteken át való készülődés;
- a várakozás;
- a vágyakozás;
- a találkozás;
- magának az ünnepnek a kötött forgatókönyve, rítusa;
- amit persze évről évre olyan egyedi események fűszereznek, amikre évek múlva is emlékeznek;
- az ünnepi étkezés;
- az alkalom a beszélgetésre;
- az alkalom együtt örülni;
- az alkalom együtt szomorkodni és az alkalom végiggondolni, kikkel nem ünnepelhetnek már együtt.
Úgyhogy nekünk előbb jönnek az ünnepek. Kövessetek, szurkoljatok!
Aki ikonokra akar izgulni, az a http://movingobject.co/spn14 oldalon követhettek minket, viszünk páran GPS-jeladót. Köszönjük meg Sidló Csabának!
Aki a szakértő duma, kedves zrikálás, bajtársi drukkolás mellett voksol, annak a régi jó oldszkúl index-fórumot javaslom.
Aki pedig azonnali híradásokra, hangulatfokozó vizuális elemekre vágyik, az klikkeljen Spartathlon Magyar Csapat FB-oldalára. Infók, érdekességek, ja és akárcsak a résztvevőket, a FB-oldalt a verseny alatt folyamatosan frissítik! (A magyar a 4. legtöbb résztvevőt felvonultató ország a görögök, németek és japánok után.)
Aki pedig meg akarja tapasztalni, hogy kábé milyen lehet a Parthenio hegyre felfutni, menjen el a budai Zugligeti útra a Libegő kezdőpontjához, és fusson fel alatta kétszer. Talajkőzetre, meredekségre hasonló, csak a Libegő alatt nem annyira kanyargós, mint a versenyen.
Ja még annyi, hogy nemcsak futok, hanem az egyik szakmámat is gyakorlom a verseny előtt, alatt és után. Egy rövid ajánló, amolyan előzetes, úgynevezett teasert forgatunk egy nyolcfős filmes stábbal egy nagy nemzetközi tévétársaság felkérésére a versenyről, futókról. Ha bejön nekik, egy egészestés dokumentumfilm lesz a vége 2015-2016 táján, ami csak részben szól a Spartathlonról, sokkal inkább az ultrafutók emberi oldaláról, hétköznapjairól.
Majd szeptember 30-án a helyi Filmarchívumban rövidfilmes estet tartunk az athéni magyar nagykövetség közös szervezésében és kurátorkodásommal. Az utóbbi évek legsikeresebb magyar kisjátékfilmjeit mutatjuk be a görögknek, akik nem indulnak aludni.
Epikurosz szerint az élvezet legfelsőbb foka a fájdalom hiánya. Szerinte van a tevékenységből származó élvezet és a nyugalmi állapot élvezete, s ez utóbbit, a fájdalommentes állapotot tekinti az igazi élvezetnek, a legfőbb gyönyörűségnek.
Na ez nem lesz most. Holnap kora reggel elindulunk ismét Spártába.