Összegzem az érdekesebb cikkeket (linkeket) az elmúlt félévből, amiket itt-ott olvastam, küldtek vagy mutattak ismerősök. Kihűlt, lejárt vegyes felvágott, de mindegyikben van valami. Videó depressziós ultrafutóról, rekordot futó focistáról, cukor vs só és a többi.

 - Kedvencem ez a pár, akik horribilis méretű amcsi zabagépekből vegán maratonisták lettek 3 év alatt. A változás elképesztő, tökéletesen mutatja, mennyi zsír van a Michelin-baba kinézetű emberek alatt.

- Mire lehet használni még a pulzusmérőt? Tökéletes indirekt reklámnak tűnik, még ha civil indíttatásból is készült: egy leánykérés alatt viselte a gyanútlan alany. Mintha résztávozna, úgy ugrál a görbe.

- Méghogy a magyar focisták lusták és gyenge mutatókkal rendelkeznek? Le a kalappal Stieber Zoltán bundesligás futóteljesítménye előtt! 13.9 km 90 perc alatt: az 6:28-as tempó (9.26 km/h), és tiszta játékidővel számoltam. Sok sprint, kocogás, rágyorsítós irányváltoztatás...

- Dietetikai fanatikusoknak vagy tudatos táplálkozóknak ajánlott cikk, akik matematikai pontossággal számolják ki a bevitt és elégetett kalóriákat. Sőt, egy friss hír arról, hogy a lidlinél "egészséges kasszasorokat" vezettek be...

- Ehhez kapcsolódóan: én rengeteg cukrot eszem, sajnos a gyengém. De azt ne feledjük, só és cukor nélkül edzeni sem tudnánk, szóval ezek bocsánatos (és ledolgozandó) bűnök. Csak a gyerekek esetében érdemes vigyázni, úgyhogy megvonom a fiam tejbegríz adagját. Ehhez kapcsolódóan szavazzátok meg Miki haverom örök kérdését és nagy dilemmáját (napközis tanárként ilyeneket szegeznek neki a diákok):

- Bolt megmondta a frankót, akár alá is írom, ha nem telte volna el 7 illetve 3 év az utolsó olimpia óta. Talán csak Carl Lewis tudott fenntartani évtizedig egy stabil formát a modern időkben, ami rövidtávosoknál különösen nehéz az időmúlás miatt (lassú rost - gyors rost változás)

- Ha már Usain Bolt, akkor folytassuk ezzel: nekem nagyon tetszik ez a mentális húzás, amivel még a startgépet is ki lehet akár cselezni ott, ahol minden századmásodperc számít.

- Boltot is letaszíthatja egyszer egy trónkövetelő. Íme egy sebes lábú titán, ráadásul jól csengő névvel: mi lesz vele, eltűnik a süllyesztőben vagy a sportpolitika rak rá nyomasztó elvárásokat? 

- Az ultrafutás és a stressz? Lehet egy ultrás depressziós? Ez a remek kis videó megmutatja. Külön jó pont az övre szerelhető giroszkópos kameráért.

- Akik felvágnak a futásukkal, kapnak egy facepalmot a Buzzfeed gyűjtésében. (Persze ebben is sok sarkítás van.)

- Borzakovszkij visszavonult, aztán rögtön fel is kérték szövkapnak a doppingbotránytól tépázott orosz atlétikában. Csúcsévei közepén, 2006-ban éve egy ittas járókelőt ütött el a 800-as menő. Ebben a búcsúcikkben pár emlékezetes futását is beágyazták, érdekes, hogy az egyenletes tempó sprintnek tűnik, csak mert azok lassulnak, akik elfutották az elejét.

- Nost tehát Borzakovszkij 33 évesen befejezi, más pedig ekkortájt kezdi. Szinte mondanám, hogy sokszor hallott, inspiratív karriertörténet. De egy bolond százat csinál. Erős dohányos, tévénszörfölő kocsmatöltelékből 2:16-os maratonistává formálta magát a most 41 éves brit úriember. 2007-ben kezdte! A szokásos BBC-alapossággal és távolságtartással. Még egy remek keretes is van a cikkben késő érő sikeremberekről párhuzamként. 

- Ide kapcsolódik egy tök hasonló sztorit feldolgozó "filmélmény" a közelmúltból. Hasonló elhatározásokkal indul neki a főhős: célja bejutni a pekingi olimpiára, 2 éve van felkészülni és megütni az olimpiai kvalifikációs szintet. Közel jár.... Aztán elkezdődik egy tök más film egy etióp srácról, aki nem is jó futó annyira, nem is érdekes annyira, viszont kap egy vízumot Angliába. Rondán kivitelezett, érthetetlen szerkesztésű és vonalvezetésű film, de szódával elmegy. Nem: igazából a film szar, már-már átverés szagú, két téma van egybecsomagolva és egyik sem igazán sikersztori vagy bukástörténet, de még csak felemelő sem.

- Doppinglistán a Béres Csepp? Legalábbis a WADA és a gyártó kicsit birkózik a kobalttartalmon.. Nem rossz, azok után, hogy a kannabisz küszöbértékét 2013-ban kitolták, gondolva itt a lazítani vágyó olimpikonokra is. Innen jut eszembe az a mondat, amit egy cikkben olvastam, hogy "ha a fűvel meg lehetne bukni, akkor az NBA nem is létezne."

- A "leglegleg" jelzőkkel kezdődő cikkek mindig gyanúsak vagy éppen már nincs zsurnaliszta eszköz a figyelemfelkeltésre. Most épp a Barkley ultráról írtak egy ilyet. A legviccesebb, hogy Lőw Andrist meg sem említik, aki Korányi Balázzsal részt vett ezen a mókán egyszer, viszont a hátát ábrázoló képpel nyit a cikk.

- Epsteinről és remek könyvéről már írtam itt. Most egy TED-X előadáson lehet meghallgatni a szuperatlétákról, akik tudják, merik, teszik. Azóta került rá felirat is!

- A 2014-es Spartathlonról is születtek cikkek: egy általánosan az indexen, egy speciálisan Lőw Andrisról, és egy tőlem a VS-nek, amolyan szubjektív beszámolóként. itt pedig a görög sporttévé hosszú összefoglalója a versenyről.

- A Finding Ultra c. könyvéről akarok majd egy részletes posztot is írni, de addig is ismerkedjetek meg Rich Rollal, a középkorú vegán ultrással, akinek izmos aszkéta testét és lobogó haját nem győzik címlapra tenni Ámerikában. Most éppen a fehérjemítoszról rántja le a leplet, ami pontosan ugyanolyan para a vegánok esetében, mint amikor a normálisan élő embert kérdezgetik a rokonai, hogy "eszöl te ölég vitamint?!"