Ma ér véget a vízöntő hava. Egy szép futásos dal kedvencünktől, Cseh Tamástól, akivel egyébként egy sokszoros maratonista színházrendező készített remek beszélgetőskönyvet Cseh halála előtt 2 évvel. Nem a Bagossy Laci, hanem a Bérczes László. A mellékelt dalban (megjelent 1987-ben az Utóiraton) van egy rész, amit mintha egy terepfutó írt volna, pedig "csak" Bereményi Géza követte el.

"Érdemes közel lenni a földhöz, nem elfelejteni, hogy te is része vagy annak. 

Ha lehajolsz, esetleg megszúr egy tövis, ha átmégy a patakon, vizes, iszapos leszel. 

Nem baj, élsz." 

A teljes dalszöveg így szól:

Kezem is van és lábam is van,
és úgy forgok, ahogy forogni kell,
fülem a hangra, szemem látásra,
és úgy hajlok, mint aki vízbe mer.
Vízből merítek, úgy, mint az okos asszonyok,
futásra születtem, futni, mint prémes állatok.

Havas tarlókon futni,
loholni, mint csak a róka tud,
akárki van nyomában,
a róka nem miatta fut.
Vörösrozsdájú prém lobogása,
horgas inakkal
végig a tarlón,
képek a szemben,
porzik tarlón a dér...
róka futása.

Havas tarlón, sanda futással,
ahogy a róka fut,
én olyan futásra születtem,
ahogy a róka tud,
vízből merítnék, úgy mint az okos asszonyok,
futásra születtem, futni, mint a prémes állatok.

Inaknak páros tánca,
inakban ezer év,
az írha ezer ránca,
havas tarló és szürke ég.
Vörösrozsdájú prém lobogása,
horgas inakkal,
végig a tarlón,
képek a szemben,
porzik tarlón a dér...
róka futása.

Kezem is van és lábam is van,
és úgy hajlok, mint aki vízbe mer,
inakból hálót hordok testemben,
és izmot, ha futni kell,
futásra születtem, s a tűzre vizet hozok,
forogni, mint a róka, futni, mint prémes állatok.