Gyerek volt fociedzésen, ahol a szimpatikus fiatal edző rendszeresen azt kiabálta a skacoknak: "Odalépsz, leatletizálod!" Örömömre szolgált, hogy az atlétaszemlélet megjelent a nem éppen sok futásról, de annál inkább a TAO-pénzek belepumpálásáról ismert látványsportunkban.
Hát még ha tudnák, hogy Thomas Dold mikre képes. Mindjárt rá is térünk a 32 éves derék germánra, de előtte nézzünk picit körül a hátrafutást illetően! Az amerikai fociban alap, hogy a hátrafele futást oktatják, és az edzéseken, meccseken iszonyú sebességgel meg is csinálják a sprinteket. Szemmel tartani az ellenfelet, labdát, és közben futni hátra a támadóval. Francia ultrás barátom apukája 70 év feletti, 1974 óta hivatásos focibíró, és még ő is, minden héten 4x edz (futást, kerékpárt), és ezekbe 30 perc hétrafutást mindig beiktat atlétikapályán. Sporiként a hátrafutás nála is alap. Állítólag egyharmaddal több kalória ég el, mint sima kocogásnál.
Még egy utolsó érv: a hátrafutás nagyban segíti a vádli és Achilles regenerálódását, de leginkább a térdizületet kíméli. Máshova és máshogy rakja a testsúlyt, más az ellépés. Formálja a gluteus maximust (segg). Bemelegítésnek, vagy egy kemény résztávos edzés levezetésének, regenerálásnak is kiváló. Aki pedig most kezd futni, és gyenge a lábizomzata, vagy térdműtétje volt, akkor nagyon óvatosan, fokozatosan kezdje el az emelkedőn való hátrafele felfutást, mert kiváló térdszalag-, hát- és comberősítő mutatvány. Elég sétálni. Nézzetek ki egy 100 méteres meredek emelkedőt (Gellérthegy, budai utca, akármi), fordítsatok neki flegmán hátat, és ruganyosan, szökkenve, kaptatva, ahogy megy, menjetek fel a tetejéig. Garantált azonnali izomforróság (izomláz-szerű, kellemesen pusztító érzés). Szokatlan, jóleső stimuláció, és a koordinációt is javítja (hátrafele nézegetés, egynesben maradás, kanyarodás, tartás). Az is garantált, hogy tiszta hülyének néznek, de ezt ugye a tandemezésnél, babakocsis-futásnál már megszohattuk. Az emelkedőjoggingot én babakocsival nyomom, extra súly, jobban húz.
Szóval a jókedvű, sármos Thomas Dold elég nagy király: nemcsak az Empire State Building lépcsősfutást nyerte meg sokszor (10 perc 6 mp a rekordja), de elit hátrafutó is. Sőt versenyszpíker. Péter Attila, reszkess! Miután kétszer megnyerte tizenéve a német bajnokságot, a vébécímeket is begyűjtötte 400 és 3000 méter hátrafutásban. Az adidas már kinézte magának, szép honlapja van.
Nemcsak a gamerkedésből, politológiából, hanem a hátrafelefutásból is meg lehet élni, ha ügyes az ember.
Mondanám mit tud Dold hátrafele. Ezek mind világrekordok.
Távonként:
1000 m (3:20.09)
800 m (2:31.30)
400 m (1:09.56)
1500 meters (5:24.00)
10 km (39:20)
Párat már megdöntöttek, de még mindig öt világrekordot tart 400 méter 1 mérföld között. Doldot nem zavarja, ő még mindig gyorsabban fut hátra, mint a németek 99%-a előre. 3000 méteren 11:11.76-ot tud. Most voltam hétvégén a fedett pályás atlétika OB-n a SYMA-ban: férfi győztes 8:24.56, női 9:40.88.
Dold azért fut hátra, mert teljesen más kihívások elé állítja az elméjét és testét, mint a normáls futás. Szereti a dolgokat kifordítva szemlélni, szereti magát a tájat nézni, amit... maga mögött hagy? Mi ide a helyes kifejezés, ha a háta előre néz? Kifejezetten bosszantja, hogy az úszásban a gyorsúszás fordítottját, a hátúszást normálisnak tartják, míg a futásban megmosolyogják. Az elérendő célt 1 km kifáradás- és görcsmentes hátrafutásban határozta meg Dold.
Nézzük meg Dold egyik emlékezetes futását 2014-ből (6. perctől). A németek nem szívbajosak, simán berakják a menübe egy normális atlétikagálán a hátrafutást. Figyelem, nem visszafele játssza le a YouTube!
A hátrafele futás rekordjai amúgy itt csemegézhetitek. Azért a 24 órás 160 km-t, vagy a 3:42-es maratont elfogadnátok, nem? Hölgyek, itt a lehetőség: nincs még női rekord ultrán hátrafutásból!