Célegyenesbe értünk idén is - egyelőre csak a Spartathlonra való (mentális) felkészüléssel. Ehhez egy elsőre avíttnak tűnő videót hoztam nektek. Amúgy, ha nagyon tántorognánk a célegyenes előtt, reméljük, mindenkinek lesz ott egy személyre szabott Brownlee-fivér, aki belöki a célba. Egy hét múlva, pénteken reggel 7-kor rajt, a valódi célegyenes persze, a spártai pálmasor még messze van. És az idő múlásával az ember még távolabbra kívánja a célszalagot. Nem véletlenül ez a blog mottója is, Mészöly Miklóstól kölcsönözve.
Apropó, lesz Spartathlon applikáció, de én azért erősen hagyatkoznék a megszokott magyar GPS-alapú térképre. Pár futó szokott cipelni magával egy mobiltelefon-akksi méretű jeladót, amin percnyi frissítéssel olvasható le minden: a vánszorgó, (magával) versenyző sebessége, pozíciója, átlaga, várható célbaérkezési ideje, de még a jeladó töltöttsége is. Köszönjük ismét Sidló Csabának, aki évről évre lehetővé teszi ezt a virtuális kalandtúrát a netezőknek. A tavalyi link ez volt: http://movingobject.co/
Szóval a dolgok kábéra elvégezve, sok kis háttérmunka, szervezgetés, logisztika azért van még, mert megint kamerázgatuk a versenyen egy picit, De a pakk szinte bepakolva (versenyen is ehető, kívánatos étkekkel, hajlatokra lanolinnal, élrehajtott eldobható esőkabáttal, füldugóval a horkoló szobatárs ellen, de matyóhímzéses, spártai sisakos póló nélkül), a dropbag-zacskók szépen felcímkézve, a felszerelés szelektálva, és a mindsetting beállítva. Gyakorlatilag csak a legutóbbin múlik egy teljesítés. Kész vagy-e fejben, és össze tudod-e magad tartani, Hány meg hány erős ember, agyontréningezett, jó futó elvérzett már, mert fejben elfáradt, megtört, elfogyott. Megjegyzem: velem is előfordulhat.
BLÖFF BY COUBERTIN
Na akkor fárasszuk tovább a fejet, és vegyük át mégegyszer az alapvetést: a maratoni futás sosem létezett, sajnálom, ha valaki most és így, minden spoiler-felhívás nélkül tudja meg. Reklamáljon a Mikulásnál, aki szintén... Aki ennek ellenére sem hiszi, az nézze jojózó szemekkel a hipnózisig Hérodotosz A görög-perzsa háborúk címlapját.
A maratonfutás legendája a spártai futáson alapszik, belőle gyökeredzik, értelmeződött át - tévesen és nagyravágyón, köszönhetően Coubertin bárónak és bandájának - Michael Bréal javaslatára vették fel a modernkori olimpiák műsorába. Számtalan tudományos esszél, szakcikk, ismeretterjesztő írás szolgál kristálytiszta bizonyítékokkal. Ebből kettőt osztok meg. Attól, hogy a maratoni futás egy blöffre (az antik görögség furfangos PR-mutatványára) épül, még ugyanolyan kihívásnak számít, mintha lenne valóságalapja. Ami elgondolkodtató, hogyha nem "találták volna fel" a maratoni távot, akkor mi lenne a táv, amit nagy dolog lefutni? 30km? 50km? Netán 50 mérföld?
Mi lenne viszonyítási alap? Hol húzná meg a társadalom és átlagember a lélektani határt? Ha 50 km-nél, akkor is mondjuk 30km után jönne a "fal"? Vagy bőven 40 felett, és akkor a maratoni táv csak egy lenne a sok kilométerből? Fizikai, fiziológiai, genetikai, időbeli törvényszerűségeket lehetne találni vagy ez csak a mindsettingen múlik?
LEGENDAKÉPZÉS
Itt találtok a kamu maratoni futásról egy remek rövid összefoglalót magyarul. Két idézet a cikkből:
1) A becslések szerint 25 ezer (de inkább kevesebb) perzsa harcos Marathónnál szállt partra, ezt a síkságot találták alkalmasnak arra, hogy maximálisan kihasználják lovasságuk előnyeit. Velük szemben mintegy 12 ezer görög sorakozott fel Miltiadész vezetésével, a támadók létszámfölénye tehát a közvélekedéssel ellentétben nem volt ijesztően nagy. Persze, így is kétszeres túlerőről beszélünk.
2) A későbbi források sem a futó nevében, sem abban nem értenek egyet, hogy fegyveresen tette-e meg a távot, vagy sem. Sőt, a Kr.e. IV. századi Hérakleidész csak a futó nevét említi, sem a fegyverekről, sem haláláról nem szól – olvasható Németh György cikkében a Rubicon Történelmi Folyóirat egy korábbi számában. Hérodotosz, a görög-perzsa háborúk történetírója pedig egyáltalán nem tud marathóni futóról. De említ egy követet, egy nagyon gyors futót, akit az athéniak még a csata előtt Spártába küldtek segítségért. A későbbiekben valahogy ez a követjárás, a futás, szónoki fogások, és a győzelem még emlékezetesebbé tételének vágya gyúrhatta össze a marathóni futó alakját.
Miltiadész kb. 8 óra alatt teljes seregével erőltetett menetben Phaléronhoz vonult - a marathóni csata színhelye eredetileg Phaléron lett volna, itt rendezkedtek be a görögök védelemre -, mert a marathóni csata után pedig a vesztes perzsák megpróbáltak egy phaléroni támadással, hiszen a csatát elvesztették, de a hadseregüket nem. Erről a veszélyről mindenképp értesíteni kellett Athén lakosságát. Plutarkhosz így ír: „A marathóni csata hírét, mint a pontoszi Hérakleidész meséli, az eroieoszi Therszipposz vitte meg; de a legtöbb történetíró szerint Euklész (‘Jóhírű’) volt az, aki teljes fegyverzetben rohant a kapuig, és az első polgárnak ezt mondta: Üdvözöllek! Mi győztünk! - és kilehelte lelkét.”
Lukianosz így kavar:„A hagyomány szerint először a marathóni győzelem hírét az egész napi futással meghozó Philippidész használta ezt a szót, amikor a körben ülő és a csata kimenetelét fontolgató arkhónokat „khairete" (örvendezzetek), győztünk! felkiáltással üd-vözölte, s az üzenet átadását követő pillanatban meg is halt..”
Ha a futár azonos azzal, aki Spártába ment segítségért, akkor nem érthető, hogy van az, hogy valaki, aki az Athén-Spárta távra két napot szánt, annak miért tartott egy napig Marathóntól Athénig a 42 km úgy, hogy bele is haljon? Miért kell 42 km-et 40 kg fémmel futni, miért nem vette le magáról? Szívbeteg volt, hogy összeesett? Miért nem ment lovas? Miért nem adtak le fényjeleket?
NYAKSASOS PREZENTÁCIÓ
A másik hivatkozásom egy kiváló előadás Kertész István ókortudóstól, a TE egyetemi tanárától, megrögzött raccsoló és nyaksas-viselőtől. Ray Krebbs a Dallasból sírna, ha látná. Igazából az egész poszt emiatt íródik. Vannak az ismeret erjesztő emberek, akik leginkább konfúz dolgokkal operálnak, és vannak az ismeretterjesztők, akik tények szorgos egymás mellé rakásából adnak ki egy izgalmas, hiteles összképet. Utóbbiról van szó.
Mint néznivaló nem túl izgi a vidéki könyvtár enteriőrje, én speciel letöltöttem mp3-ban, és egy rekreációs futásomon hallgattam meg. De a szöveg hallatlanul érdekes. Pontosabban hallatlanul nem lesz az, de meghallgatva nagyonis. Érzékletesen, gördülékenyen világít rá sok tévedésre, jelentőségteljes részletre, összefüggésekre Kertész, aki tudtán kívül amolyan kedélyeskedő, oldszkúl professzor módjára nyomja a profin szórakoztató infotainmentet. Spartathlonra készülőknek, szurkolóknak, maratonistáknak, wannabe-maratonfutóknak kötelező hallgatmány!
Tőle még A görög sport világa c. egyetemi jegyzetet is javaslom elolvasni, ez több száz oldalnyi, lebilincselő könyv az antik világ sportjairól, versenyeiről. Sportkultúrtörténet olvasmányosan, többek között a hemerodromosokról.
Sok kétség nem marad a történtekről, és végülis az egész sztori logikus így, minden más egy jó athéni marketinges hübrisze. A futár szerepe világos, szép szimbólum. Az utókorra ragadt militáns hangvételű, hoplita sisakos-dárdás eszmény (jól megfigyelhető a nemzetek csapatpólóin, logóin, kommunikációban) merő szereptévesztés, egy idea érthetetlen vizualizációja. De ha valakinek jobban esik, hát istenem, képzelje magát maraton- vagy bármilyen futás közben katonának.
Jó izgulást, kárörvendést a senyvedő futókon.
