Klasszikus zenész akart lenni, de egy gyerekkori baleset miatt a horgászatra váltott. De abból csak egy államelnök tud megélni, így faipari mérnök lett. Úgy gondolta, szép az elmélet, de egy szakma mélységét a gyakorlati, kétkezi munkával lehet jobban megismerni.

Gyakorlatiassága, munkaetikája és koncentráltsága mindenben visszaköszön: legyen szó ivászatról egykoron vagy versenyekről manapság. "Idegből szúrja" - mondja a sajátos szófordulatával Zoli. A csodás képekért nézzétek végig a posztot! Az adások sok platformon hallgathatók: iTunes, Spotify, Mixcloud. Letöltés pedig itt: HearThis.

Hősünket már fiatalon érdekelte a bicikli, ebből lett később a vasemberkedés.

Később a gyúrás is. Kordokumentum poszterek előtt éppen a bicepszét dolgoztatja. Rend, fegyelem, pedantéria!

A szülők virággal és ahhoz tökéletesen illeszkedő tapétával.

És gyerekek, mint a répás mesében. Na melyik itt Zoli? Mindkét öcs, Tibi és Tomi is szokta Zolit kísérni a nagyobb versenyeken.

A faipari tanuló. Nem, nem Wayne Rooney, hanem Zooley!

Hősünk huszonévesen asztalosnak és gerendaház építő szakmunkásnak állt, majd egy merész váltással - szintén gyakorlatban és YouTube-videók segítségével - kitanulta a lakásfelújítást. Jó érzékkel mozdult rá, a válság után felrobbant az ingatlanpiac, a szakikat, hacsak nem mekkmesterek, egymásnak ajánlták és ajánlják, ha akarna, éjjel-nappal dolgozhatna burkolóként, szobafestőként. De az éjjeleket és más extrém időpontokat meghagyja a futásnak.

Abszolút szólista a sportban és a melóban, mindent egyedül csinál, így nincs konfliktus, övé a felelősség, a döntés, a siker, legfeljebb alkalmanként kér fel segítőket. Például kísérőket egy ultraversenyre vagy világcsúcskísérlethez.

Előbb futott ultrát, mint maratont. Bár úgy volt nevelve, hogy úgyse sikerül neki semmi, ehhez képest sikeres egyéni vállalkozó, többszörös országos bajnok különböző ultra(idő)távokon. Volt az Év Ultrafutója (2016-ban egyéniben, 2019-ben csapatban), vébé 10. egyéniben (24h), Ultra Tisza-tó és Békéscsaba-Arad győztes, UltraBalaton 4. - ezt még ki kell köszörülnie a somogyi gyereknek! Aki pluszban sokszoros ironman, itt éppen egy fogorvosi szaklapba illő mosollyal, nem éppen áramvonalas szemüveggel.

Itt pedig még csikóként:

Számmisztikusoknak: 3:26-os 50km, 7:28-as 100km, 78 km-es 6 óra és 150 km-es 12 órával “vétette észre magát” - utóbbi 2017-ben a világ második legjobb eredménye volt. (DUV listája.)

A rekorder tavaly bár többször állt a dobogó tetején és sokat nyert - hisz egy vébé csapatezüst vagy Spartathlon második hely is győzelem -, mégis örök másodiknak könyvelték el, és ezzel arányosan beszéltek, pontosabban nem beszéltek a teljesítményeiről. Például hogy az októberi világbajnokságon ő is megdöntötte Bogár János negyedszázados országos csúcsát a 24 órás futáson (265 kilométerrel). Hol van az már, amikor Lajkó Pecsenye Csaba 246 km-es 24 órás OB eredménye döbbenetet váltott ki. Pedig csak hat éve volt! Akkorát fordult azóta a világ, olyan széles lett az ultra szcéna és olyan változó minden, olyan sokan edzenek sokat, veszik komolyan, hogy minden eredmény, minden elvárt teljesítmény feljebb tolódott és az überelés, egymásra licitálás lett a közös nevező, és ennek megfelelően kompetitívebb a retorika, durvább a tréningezés.  

Erre jó példa, hogy mostani alanyunk pár napja tovább emelte a tétet 24 órán, és laborkörülmények között is megdöntötte a futópados csúcsot, azóta 286.8 kilométer. Itt egyedülálló módon, egyszerre három világrekordot állított fel: 12 órás (155.32 km), 100 mérföldes (12h 27m) és 24 órás futópados futásban. (Bérces Edit tartja egyébként 2004 óta a női 100 mérföldes futópados világcsúcsot, 14:15:08). 2016-ban egyszer már 151.3 km-rel csinált egy 12h-s futópados csúcsot, dehát a csúcsok arra vannak, hogy megdöntsék őket, mondá egykoron Schirilla Gyuri bácsi. Szóval azt megdöntötték, de ez az áramvonalas fejű fiatalember most visszavette. Különvélemény: a rekordok hajszolása önmagunk folytonos nyomasztása.

Szereti a kereteket és kötöttségeket: időalapú versenyen, ahogy futószőnyegen sem érzi magát beszorítva, hanem csak gyűjti a kilométereket. És szeret mindezekre nagyon koncentráltan, mindentbele alapon készülni. Például hogy a fizetését egy profi futópadra költi, hogy otthon bármikor tudjon rajta edzzen a rekordkísérletre. Erről is beszéltünk egy utólagos telefoninterjú keretében, amiből megtudhatjátok, hogyan bonyolódik (le) egy rekordkísérlet, hányszor szállhat le valaki a padról, milyen filmeket nézett közben a rekorder, mivel frissített és miért akarta abbahagyni 12 óra után? Szerencsére nem hagyta abba. Ebben a Szaszafotó-galériában láthatjátok a rekordert futni, villázni, majd közönség előtt bevacsorálni (somlói! egyszerű cukrok!!)

Ő is kopasz (a tesztoszteron!), mint én. És ő is szeret futni, mint én, de szinte minden másban különbözünk  (pálya)futásunkat és annak körülményeit illetően. Ezért is lehetett ez, már bocs, egy tökjó, néhol vitatkozó, néhol megható beszélgetés. Gyakran felületesen alkotunk véleményt, és ez egy remek alkalom volt arra, hogy az előítéletek és félinformációk lekopjanak.

Beszélgettünk a ráragasztott másodhegedűs szerepkörről, kockás füzetben vezetett edzésmódszerekről, bekukkantottunk a saját sportszobába avagy mini edzőterembe. Arról, hogy honnan jön elhíresült, és gyakran félreértett mondása, a szúrjuk neki idegből. Hogy ki a jobb nála, és ő miért nem tud olyan lenni? A nyerési becsvágyról és hogy hány esélyt ad magának, hogy elérje élete fő célját. Hogy mi az? Hallgassátok végig.

Beszéltünk az edzőjéről, Pész Attiláról és arról is, hogy ő maga is tucatnyi embert edz. Attila, sikeres terepfutó, aki szeret a háttérben meghúzódni, és interjúalanyom állítása szerint ő volt az első ultrás tanítványa.

Szóba került evés-ivás, mit lehet és mit nem, avagy mi található a konyhapolcon. Hogy mennyit költ a hobbijára, mennyit vesz ki belőle, és mi a helyzet szponozor téren.

Beszéltünk az atléta feladatáról, a magyar érzésről, a magasra rakott célok nyomasztó vagy inspiráló voltáról. A 2019. augusztusi edzések a kockás füzetben:

A könnyű futásos edzésekből megcsinált remek versenyeredményekről, szorgalomról és kitartásról, család-munka-futás háromszögről.

És arra is kitértünk, hogy mennyire frusztrált Bódis Tamás hirtelen felívelésétől: mekkor az árnyéka Tominak, ami rávetül, és kell-e idővel majd hátrafele tekintgetnie.

A beszélgetést még hat héttel a világcsúcskísérlet előtt rögzítettem, teljesen rendhagyó körülmények között, mert amúgy étrend tekintetében önmegtartóztató életet élő interjúalanyom véres-májas hurkás disznótorral várt, így sokszor behallatszik a csámcsogás, az evőeszközök csörgése, és persze néha teliszájjal vágunk egymás szavába. Tudjátok ezt be az idényvégi szénhidrát feltöltésnek. A BÜNTETŐKÖRT most a körözés nagy kedvelője, a Spartathlon és Ironman tetkókkal kidekorált Csécsei Zoltán futja.

Ha tetszett a tartalom, akkor kérlek adományozzatok a Magyar Hospice Alapítványnak itt. A közleményrovatba írjátok be: Nem Azé futóblog.