Végtelen, szétfolyó, rémisztő barátunkról, az időről lesz szó, és annak kordában tartóiról, az idő urairól. Az egyikről a sok remek őrzőből.
A futás, akarcsak a földrajz, leíró jellegű: merrre hány méter, mennyi perc, milyen táv, tav, nem lehet hozzá ideológiákat gyártani, manipulálni.
Az ember (pláne a futóember) az időt akarja kontrollálni. Hajtja az időt, pedig csak a távot lehet sietettetni, az időt nem. Jól tudja ezt mai alanyunk is, akit bekarikáztunk, hisz a nevét és arcát csak kevesen ismerik.
Az adások sok platformon hallgathatók: iTunes, Spotify, Mixcloud. Letöltés pedig itt: HearThis.
Interjúalanyunk nem lett vadászpilóta, ...
de átkerült a gép belsejéből kívülre, és repülőmérnök lett. Itt hajtóműpróbán.
A maketthelikopteres csapatképen pedig a Rep. szerk. teremben összegyűlt szolnoki 1891-es szakasz. (Megjegyzem Bódis Tamás, Spartathlon-bajnok és 24h-ezüstérmes is Szolnokon volt ejtőernyős...)
Nem lett elitfutó, de fut, és átkerült a futás másik oldalára, és időmérő lett.
Itt Sanyosszal, aki annak idején "felbujtotta", hogy vágjon bele az időmérésbe.
Nem lett műkorcsolyabajnok, de átkerült a jég másik oldalára, és...
nem is akármilyen curlinges lett, amit ő úgy jellemez: sakk a jégen. Sőt pár hete a magyar curling sport első olimpiai aranyát (ifjúsági olimpia) is megszerezte szövetségi kapitányként.
Hogy nem tudod, mi a curling? Mai alanyunk szerint 10-ből hat embernek fogalma sincs, de majd a podcast nyújt egy kis továbbképzést illetve lejjebb egy kis szösszenetben összefoglaljuk.
A curlinget az extrémsportok közé sorolják, ahogy gyakran az ultrafutást is - ő mindkettőben otthonvan. Aktuális interjúalanyunk a futószcéna fontos közreműködője, bár teljesen a háttérben marad. Főleg, hogy gyakran jelen sincs a versenyen az RFID chipeknek köszönhetően (lásd lejjebb), amin nélküle nem lenne rész- és végeredmény. Nem lenne adat, statisztikai alkotóelem. Nem lenne valós idejű követés és aktuális pozíció.
Pixelnyi életünkben folyton nyomot akarunk hagyni, erre szolgál a fénykép, de ilyen egy versenyeredmény. Ha azt mondom, az UTT, UTH, UB, UB Trail, Fertő tó, Korinthosz vagy épp a Corfu Mountain Trail időmérője, akkor nagy valószínűséggel mindenki, aki ezt hallgatja, már vitte az ő jeladóját és böngészte az eredménylistáját.
A versenynevezést felfoghatjuk énidő vásárlásnak is, nemcsak élményszerzésnek vagy ambíciók kielégítésének. És az énidőről mai alanyunk állítja ki a hiteles bizonyítványt. Ő a nagy varázstalanító, aki szikár tényeket rögzít: hol jártál, mikor, két pont közt miért szarakodtál ennyit, és mégis miért ilyen a nettó időd és a sebességged.
Megtudjuk a szakembertől, hogy mi van akkor, ha egy versenyen nem érintesz egy pontot vagy ha nem jól csippantasz. Valamint:
Mit nehezebb mérni: terepet vagy aszfaltos versenyt?
Melyik versenynek milyen, jobb vagy rosszabb a hangulata.
Hogyan továbbítódnak az adatok, milyen mérési technikák vannak?
Mennyit keres egy időmérő, milyen eszközei vannak?
Mi lesz a verseny után a mocskos karpántokkal?
Mit okoz a viselkedésben a növekvő táv, hogy látja az időmérő a pálya széléről a futókat?
Hogy kezel adatot egy időmérő és mi van a GDPR-ral?
És mégis milyen a Paprét lefedettsége?
És hogy a curling felé is terelődjünk: milyen a 3.60-as kő (na nem olyan mint a Kádár-kori kenyér). És tényleg 4x csúszósabb a curling jég, amire csak teflontalpúcipővel lehet rálépni? Bizony, mivel a curling jege megkívánja a tökéletes vízszintet a kövek kiszámítható kanyarodása érdekében, felszíne ioncserélt vízpermettel felszórva négyszer csúszósabb az átlagos jégnél, nélkülözve bármiféle szennyeződést vagy levegőbuborékot.
A curlingről a khm-khm blogon találóan írnak. "Adott egy cél, meg valami nehéznek tűnő masszív korong. Olyan, mint egy II. világháborús akna. Meg jég. Sok jég. Kell hozzá még valami felmosó partvis, ronggyal a végén, ahogyan otthon is. Nők is játsszák. Állítólag jobban, mint a férfiak, ami nem is csoda. Vagy csoda?
Az egyik játékos hosszan gondokoldik az aknával a kezében, de persze mivel az nagyon nehéz (és talán veszélyes is), a jégen tartja, de féltérdre ereszkedve néz előre, mereven. (Gyanítható, ilyenkor eszébe jutnak a kifizetetlen számlák, a legutóbbi coitus, vagy a nagymama császármorzsája...)
A másik játékos a mintegy 20-30 méterrel arrább lévő, a grafikai kör környékén sétál, uncsizik. Két további játékos a felmosóval a kezében nézi a másik kettőt. Valószínűleg arra gondolnak, hogy a másik két társuk mire gondol. Aztán egyszercsak az aknás elkezd kiabálni, és elindítja az aknát a kezéből, előre, a körök felé.
Erre - szinte varázsütésszerűen (gyönyörű jelenet, a curling legszebb pillanatai!) - a két seprűs elkezdi felmosni a jeget. Egyszer nagyon gyorsan, aztán lassabban, majd szinte leállnak, esetenként újra, ahogyan a taktika megköveteli. A köröknél álló játékos egyre jobban várja az aknát, már nagyon ideges (gondolom, a bomba hatásától fél, ez egy nagyon veszélyes játék!), de végül nem csinál semmit. Ami köztünk szólva, nem is csoda, mégiscsak ő áll az akna végén..."
Nyáron fut, télen curlingezik. De most a Büntetőkörben mi mérjük a részidejét Szarvas Gábornak, a Checkpointsystemtől.
Ha tetszett a tartalom, akkor kérlek adományozzatok a Magyar Hospice Alapítványnak itt. A közleményrovatba írjátok be: Nem Azé futóblog.
