Magyarok vagyunk, tartsunk szét!
(Kányádi Sándor)
A legutóbbi podcastom (Hogyan tovább magyar ultrafutás?) kapcsán számos visszajelzést kaptam. Kritika, ventillálás, masszírozás, számonkérés, hátbaveregetés. Minden ilyet fontosnak tartok. És mindenkinek nem lehet tetszeni.
Mégis szeretnék tisztába tenni pár dolgot a workflow-val és az én funkciómmal kapcsolatban. Amúgy a kérdőív eredményét kábé 2-3 hét múlva megosztom nyilvánosan, mindenki vonja le a tanulságot és használja bátran a céljaira. Esetleg közösen, hm? Hajrá!
Légy mecénás! Patronáld a 10 éve fennálló blog és a podcast nyilvános működését, férj hozzá exkluzív tartalmakhoz is, amik a futás vonzáskörzetében levő, izgalmas alakokkal, alakokról készülnek. https://www.patreon.com/nemaze
1) Ez nem egy újság, én pedig itt nem vagyok újságíró. Nyilván van zsurnaliszta felelősségem, ellenőrző vénám. Ez egy blog („web” és „log” , kábé személyes netes napló, egyedi érdeklődést tükröző ömlengő felület), ami tízéve tényfeltár, interjúzik, esszében tocsog, lelkes képriportot közöl. Én itt blogger vagyok, aki sokat kapott a futástól, és szeretné visszaadni. Nyilván az energiám, időm, kedvem véges.
2) Ami téma vagy alany nagyon tetszik vagy érdekel vagy fontos, azzal foglalkozom, legyen az közszolgálatból vagy támogatásért / pénzért készített adás. A minőségben, hozzáállásban nincs különbség, viszont nekem még nincs mindennap termő nokiás dobozom. Kérdezek, basztatok, idézek, reagáltatok, kíváncsian hallgatom az egyedi narratívákat.
Ebben a felállásban készülnek a zárt adások a Patreonon, ezért van a márkázott tartalmakkal foglalkozó VersenyKözpont podcast, a mecénás által gründolt Laza Tízes, vagy a Runner's Worlddel közösen vitt Büntetőkör - mint zászlóshajó. Az írt posztok továbbra is nyilvánosak.
3) Aki nincs benne (még) valamelyik adásban vagy posztban, az nem jelenti azt, hogy ő nem értékes, fontos, érdekes. Ti mindannyian egyéniségek vagytok! Illetve Harari szerint: Ti mindannyian algoritmusok vagytok! Hosszú listám van arról, hogy mikkel és kikkel szeretnék foglalkozni, és minden ajánlatot meghallgatok, sokan súgnak, adnak tippet. Én sem tudok minden befogadni, tudni, megírni vagy felvenni.
A futás ütőerén sokan tartják a kezüket, van még futós podcast (a teljesség igénye nélkül) az Ensport Pulzus Podcastja, Kandó Tamás Futóórája, a Futólépés vagy Szilágyi Gyula képes beszélgetései. Tudom, hogy sokan nem érnek rá olvasni, hallgatni, a tájékozódás luxusát nem engedhetik meg maguknak. Ez gyakran félinformációkhoz, felületességhez, felszínességhez vezet. De nyugalmat is ad. Hogy is volt a Népszabi szlogenja anno? A tájékozatlanság magabiztossá tesz....
4) Akit felkérek, két dolgot tehet: vállalja vagy nem. (Pl. Németh Csaba). Aki vállalja, válaszolhat vagy mondhatja, erre nem válaszolok, vagy felállhat közben. Akkor az lesz az interjú. Csak mondom, hogy Lubics Szilvi nemrég nagyon macerás kérdésekre válaszolt öt órán keresztül és csak egyszer állt fel - pisilni.
Amit mond, azért az alany áll jót. Belekérdezek, visszakérdezek. Ha csak mondja, az az ő igazsága, el kell fogadni. Ha átlátszó, úgyis magát leplezi le. És hát a tónuson is hallatszik, ha az őszintétlen vagy hiteltelen, de fordítva is: meggyőződéses, valós, szuggesztív.
Az interjúk szerkesztettek, de nem kozmetikázottak. Észrevettétek az írott sajtó 95%-ban mennyire sterilek az interjúk? Sehol egy félbeharapott mondat, egy bizonytalan őzés, egy többszöri nekifutás. Minden lekerekített, flott, mintha így beszélnénk.
Kiráz a hideg attól az újságírói gyakorlattol (ami nem kötelező ráadásul), hogy visszaküldik a cikket. Ezt valaki azért csinálja, mert lusta, és az alanytól várja el, hogy megírja a válaszokat (komolyan, elküldik a kérdést és írd meg a cikket helyette). Valaki meg azért, mert valami képzelt sajtószervilizmushoz van szoktatva. Évszámot, elütést, helyszínt, nevet lehet korrektúrázni, de ebben a honi viszony közt kifejezést, mondatot, értelmet is.
És ha hagyja az újságíró, akkor meg is teszik az alanyok, hogy kompaktabban fogalmazzanak, jobb színben tűnjenek fel. Ha hagyják, én is megteszem, ez van! Én viszont még nem küldtem javításra adást vagy posztot senkinek. Újságíróként már sokszor követelték, vagy szerkesztőségből vagy az alanyok, szokásból. Nem jó érzés. Figyelni kell mit mondasz és mit mond a másik.
5) Nincs olyan, hogy "hadd legyek már benne az adásban". Vagy tudtok olyat, hogy ha ezt és így mondom egy versenyszervezőnek, azonnal és szeretettel meghív a futamára?!
Aki hozzám fordul, hogy kimaradt / kihagytam orvul, előre megfontolt szándékkal, annak mea culpa. Vagy szándékosan volt vagy tudatlanságból fakadóan. Engem ebből ez érdekelt, ezekkel az emberekkel, ennyi fért bele. Még 15 embert el lehet hívni, és akkor 20 órás az adás.
Mindig felajánlom, hogy tegye nyilvánossá, amit mond. Hallja más is. Fontos a véleménye, ettől lesz közbeszéd, nem feltétlen haladás, de megismerünk álláspontokat. De nem teszik. Miért nekem mondják? Hagyjuk már a paravánokat, érvelni, publikusan beszélni nem egyenlő a háborúzással. Bocs, de én elvégzem a (köz)munkát, tegye ő is. Van itt mindenféle:
Nélkülözheteten VS Álmodozók VS Szuperfontos VS Tenniakarók VS ÉnMárRégMegmondtam VS Jószándékúak VS MinekAzEgész VS Rátermettek VS JóEzÍgy VS NemIsÉrdekel VS Feláldozók...
A suskus és hát mögöttizés vezet a háborúhoz. Bár a kommunikációtan szerint akiről nem pletykálnak, az társadalmilag halott.
Itt is mondom: aki szeretne témát indítani, a termékével, szolgáltatásával foglalkozni műsorban, jöjjön. Küldök egy kiajánlót.
De követelni, azt hogy miért maradt ki ez vagy az, ő meg ő, az kontraproduktív. Lásd fenn: ez nem egy újság vagy nem a Magyar Közlöny, amiből szintén ki szoktak maradni dolgok. Ilyet nem lehet számonkérni, mert akkor pl. meg kellett volna kérdeznem a podcastban Csanya boltos főnökét, hogy 1992-ben milyen eladó volt, Csécsei Zoli anyukáját, hogy a kisfia miért hagyta abba a klarinétozást, Bérces Edit úszóedzőjét, hogy miért tanácsolta el.
Ugye jól gondolom, hogy senki nem akadályoz meg abban senkit, ugyanúgy írjon, műsort készítsen, propagálja, ami a lelkét nyomja?
Ezt a posztot is lehet kritizálni, mert biztos kimaradt belőle valami aspektus. Csaó Casco!
*a közeljövőben lesz olyan podcast, ami 3-4 részes lesz, mert akkora téma, és már hónapok óta dolgozom rajta.
MILYEN PODCASTOKAT HALLGATHATSZ TŐLEM? Itt van mind a négy!
Büntetőkör
Runner's Worlddel közös adás, és itt az újsággal közös metszéspontunkba eső alakokat szólaltatok meg, vesézek ki témákat a teljesség és részrehajlás igénye nélkül. Egyszerű kérdező és társalkodópartner vagyok, nem török riporteri nívódíjra. A felvételek ott készülnek és úgy, ahol és ahogy az interjúalannyal összehoz minket az élet.
Többek közt a patronálók támogatásából indult két további futós podcastom is.
IzzóSztár
Minden, ami a Büntetőkör kereteit szétfeszíti, ami speciális, ami szívügyem vagy ami extra és ekluzív. Dedikált tartalom egy elkötelezett közösségnek.
Laza Tízes. A Büntetőkör szakmai, "futószubkulturálisabb" adásával ellentétben ez könnyedebb, populárisabb. Az első évad 6 részes, és tavasszal indul a második évad.
Házigazdaként olyan közismert emberekkel beszélgetek, akik az élet különböző területein munkálkodnak, a futás mégis összeköti őket. Elég impozáns a vendéglista: Palya Bea, Parti Nagy Lajos, Nick Thorpe, Veiszer Alinda, Nagy László, Esterházy Marcell, Bagossy László, Tompa Andrea, Ónodi Eszter, Miklósa Erika, Gajdos Tamás és még sokan mások...
És hamarosan indul a VersenyKözpont podcast, amiben nagy témákat dolgozok fel, illetve amiben márkázott tartalom jelenik meg: igényes környezetben hallhatsz versenyekről, futós cuccokról, táplálékkiegészítőkről.
Keresd a podcastokat ezeken a streaming felületeken: iTunes, Spotify, Mixcloud, HearThis, Anchor.
Podcastet hallgatni akkor is tudtok, amikor főztök, autóztok, tömegközlekedési járművön robogtok, kertészkedtek, pakoltok, szobát festetek, amikor könyvet olvasni sajnos nincs idő vagy lehetőség, és persze amikor sportoltok. Informál, szórakoztat és elgondolkoztat. Altatónak sem utolsó. És kevesebből is kijön a támogatása, mintha vennél egy levél xanaxot vagy macskagyökér-kivonatot.
