Sokak szerint elengedhetetlen része a versenyeknek, mások ki nem állhatják a háttérdumát. Szólnak a drukkernek (amikor nincs versenyző ott) és versenyzőknek (amikor ott vannak). Közvetítik az élményt a nézőknek, amit a futók élnek át, és arra hangolják a futókat, hogy legyen újra kedvük versenyezni, szóval megtartják őket a tömegsportban. Egyszerre műsorközlök, hangosbemondók, szponzor szócsövek, szabadtéri ceremóniamesterek, kommentátorok, adatközlők és statisztikusok. Sőt: showmanek. Ők azok, akik az elsőnek gratulálnak, az utolsónak szurkolnak.

Amikor én 1986-ban elkezdtem a szakmát...

...a TV Szinkronban és Pannónia Filmstúdióban a Vörös Hadsereg útján - erről énekelte Hobo azt az áthallásos sort, hogy

a Moszkva térig jár az 56-os busz

- szóval akkor a magyar hangokat még kiírták a tévéújságban. Ma a futás magyar hangjait nem kell kiírni, mert arcról is ismerjük őket, ott vannak velünk a rajtzónában és ott ordítják nevünket a mikrofonba a célzónában, ha finiselünk.

Ahogy egy filmkritikusnak sem kell filmrendezőnek lennie előzőleg, egy sportvezetőnek sem kell élsportolónak lennie,  egy papnak pedig nem ártana az előélet ha a jegyesoktatáson házaséletről, gyereknevelésről, szexről beszél, szóval a bennfentességet, hitelességet, élményátadást nagyban segítheti, ha a speaker fut. Vendégeimmel ez a helyzet.

Nekik lehet, hogy kicsit sok annyit futni, mint ez a kétrészes, podcast, két órát, de beszélni kevés. Hiába, hallgatni Arany, beszélni Petőfi, futni pedig legtöbbször speakerek hangi kíséretében szoktunk versenyen. 

Hol vannak már azok az idők, amikor a versenyszervező mondott be pár infót a mikrofonba, jó futást kívánt és elstartoltatta a mezőnyt, majd legközelebb az eredményhirdetésen mondta el a dobogósokat. Már csak pár transcendent runon honol csend, amúgy zeng a rajtzóna. Erről is beszélünk, azaz hogy

elengedhetetlen eleme-e kedves gyerekek ezen versenyeknek eme remek speker.

Meg még arról, hogy mi a helyzet a piacon, mi van a minőségbiztosítással és exhibicionizmussal, fluktuációval, speaker elődökkel, akik talán uncsi, mert minden szófordulatukat ismerjük, de mégis mércék. Mi van az utódokkal, terveznek-e mikrofonbizottságot alapítani.

A Büntetőkörben már egyszer úgy fújtuk a passzátsszelet, hogy a versenyszervezők hitet tettek a zöldre váltás mellett és megcsinálták a pohármentes versenyek családját. Lehet hogy ezután a speakerekkel is alakul majd valami?

Amúgy többségük jótékony konferálást is csinál rászoruló vagy debütáló versenyeknek, és ha már említettem a zöldülést: egyik mostani vendégem kitalált egy felajánlást a nehéz helyzetben lévő szervezőknek: ingyen megírja a szövegkönyvet és konferálja egy versenyét 2021-ben, ha zöld gondolkodásmódú versenyt csinál, és a nevezési díjakat 100%-ban visszaadja lemondás esetén. Hoppá!

De lesz itt olyan vendég is, aki szerint a magyar horgászok a legnépesebb civil szerveződés, de talán már látja a horizonton, hogy a futók leváltják őket.

Kiderül a műsorból az is, hogy mit csinálnának egy kanál vízzel és egymással. Beszélünk a műhelytitkokról, gázsiról és a speakerkedés hátteréről. Felkészülésről, anyaggyűjtésről, beágyazottságról, saját sportmúltról - és jelenről. A hangi állóképességről és a monopóliumról: hogy lesznek egy verseny örökös hangjai? Lesznek sztorik, bakik, izgalmas vagy megható esetek.  

A második részben pedig a villámkérdések alatt minden lelepleződik.

Tudom, sok érdemesült speaker kimaradt az adásból, mint Sziszkó, Gere Orsi, Magyar Norbi, Karlowitz Máté, Burján Attila, Szabó Gyula vagy Barkó Csaba.

A meghívottak azt reprezentálják, hogy milyen széles merítésű a speaker paletta, milyen különböző múlttal, motivációval, hozott anyaggal, habitussal válik valaki futóverseny speakerré: vidéki, pesti, terepes, aszfaltos, veterán és újonc, rendezvényszervező, zenekar menedzser, sportriporter, műszaki ember. Jöjjenek azok, akik azt vallják, hogy bár az élbolyban keményebb a küzdelem, hátul jobb a hangulat.

A Büntetőkörben Péter Attila a speakerek doyenje,

Kozma András

Kandó Tamás

és Horváth Joe