Azzal indítottam múltkor egy, ehhez a témához szorosan kapcsolodó posztban, amiben a munkamódszeremről, megközelítésemről és funkciómról írtam, hogy
magyarok vagyunk, tartsunk szét.
Ez a Kányádi-idézet az első VersenyKözpont adás megjelenését követően perceken belül esedékessé vált. De tényleg, mert már akkor kaptam az ívet, amikor a podcast egy órája volt kinn, miközben az adás 178 perc hosszú. Hm?!
Egyszerűen arról van szó, hogy az igazságosztó hálátlan szerepe helyett inkább azt a hiátust szeretném betölteni (képzavar), hogy beszéljünk transzparensen a témáról, a törésvonalak legyenek láthatók, az igények artikuláltak, a célok összevethetők. Igazi magyar dolog azért számonkérni valakit, hogy elvégzett egy munkát, amit eddig senki.
Az inkriminált adásban beszéltünk toposzokról, mint a kikölcsönzött és kimosva visszavivendő válogatott mez, múltról, jelenről és reményteljes jövőről, dilemmákról és finanszírozásról, közönségről és közösségről, érdekképviseletről és prosperitást ígérő alternatíváról. Arról, hogy mit ér egy OB, milyen hangsúlyeltolódások vannak és ezt hogy kéne kihasználni. Arról, hogy mennyire fragmentált az ultrás társadalom, és mennyiben együttműködő? Miben mérik az UFÓ közöség eredményeségét: nemzetközi eredmény vagy szélesedő bázisban? Mi a prioritás, mi felé kéne tartani?
Arról, hogy mi van a MASZ-szal? Mi a felállás? Ami mexikói felálláshoz hasonlít, ahol mindenki körbe fegyvert fog a másikra. Kell-e ernyőszervezet, becsatornázhatók-e a különutasok, egyáltalán hol tart és merre tovább magyar ultrafutás. Ne azt kérdezd, mit tudsz tenni az ultrafutásért, hanem hogy az mit tett érted? Ja nem, fordítva.
Olvass tovább!
Nem ígérem, hogy készül még több adás a témában, lévén belterjes dolog, tán kicsit lerágott gumicsont (képzavar2), és a kedvem, időm, kapacitásom, életerőpontjaim is végesek.
Egyet bizton tudok: a napokban készítettem egy baromi érdekes életút-interjú egy közismert atlétával (ki lehet az, ugye…? kár, hogy a magyar nyelvben nincsen nőnem-hímnem és a genderisták kedvéért semlegesnem), aki hosszú monológot szentelt az itt tárgyalt kérdésnek, és nagyon izgalmas következtetéseket vont le. Csak ezt a részt nemsokára podcastként megosztom majd.
Az amatőr ultrafutás és annak szervezettsége vagy szervezetlensége régi téma, aminek állóvizében veszteglő tankerét a podcast és most, 3 héttel később a kérdőív adatainak publikálása próbálja holtpontjáról kimozdítani. Vagy éppen belenyugodva, végső nyughelyeként megkoszorúzni.
Persze, hogy erre van-e igény és mekkora, az már kérdéses. Az adás után kiderült: ez nem állóvíz, hanem sodró folyam, benne limányok, örvények, tutajosok, moby dickek, aligátorok, partmenti kibicek, zavarosban halászók, pancsoló kislányok és búvárok. De a lényeg: mélyvíz, csak úszóknak. Ahol lehet, hogy egy hajóban evezünk, és nem mindegy merre ülünk, de főleg: merre megyünk.
A honi ultrafutás jövőjével kapcsolatos kérdések feszegetése, érvek összerakása, a konstruktív polemizálás szerintem fontos, ha szeretjük, űzzük az ultrázást. Akkor is, ha mást gondolunk.
A komoly felhorgadások, homokozói cicaharcok, és korábbi, máig be nem gyógyult sebek feszegetése helyett nézzük meg az eredményeket, próbáljunk konklúziót levonni, lépni valamerre, vagy megvonni a vállunkat, na ez is megvolt, jóccakát.
Kicsi Ricsi énekel, ki a picsát érdekel.
De jöjjenek a tények.
Anamnézis
Dr. Statisztika, azaz Lőw András majd megmondja, mennyire reprezentatív a 405 kitöltő. Ennyi ultrás lenne? Vagy ennyihez jutott el? Mennyi ebből a wannabe? Hányan töltötték ki kétszer? Hányan töltötték ki jóhiszeműen vagy direkt hülyeségeket válaszolva? Sajnos nem papír alapú volt a dolog, legalább bejött volna pár szőrös fasz a kérdőív tetejére rajzolva.
A kérdőív sok dologra próbált választ találni:
- miként vélekedik arról a hazai amatőr futóközösség, hogy a soraikból kikerülő elit futók – legyenek ők akár terepen vagy aszfalton versenyzők – a számukra rendezett világeseményekre a folyamatosan támogatás nélkül vagy iszonyú low budget módon készülnek, utaznak. Emiatt többször előfordult, hogy nem az éppen legerősebb összetételű magyar csapat versenyzett, hogy foghíjas összeállítással tudott részt venni az aktuális versenyeken vagy éppen nem is tudott azokon megjelenni. A szövetség (bizottság) forráshiánnyal küzd, érdekérvényesítő képessége limitált.
- van-e és milyen feltételekkel összefogásra való hajlandóság?
- képesek-e az amatőrök önszerveződni, szolidarítani, finanszírozni? Amennyiben igen, úgy képes-e kialakulni az általuk választott vezetők (az ügy szolgái, szakértői kormány) felé a bizalmuk?
- mire vágynak, mi kéne, ha volna? És mi a no go?
Lássuk, hogyan vélekedett a több mint 400 kitöltő (ultrás, sportoló, érdeklődő, xy)!
A kérdőívet kitöltő férfiak és a nők aránya kétharmad - egyharmad. Ez az összetétel tetten érhető a versenyeken is, bár ha megvizsgáltok egy nagytömegű utcai rendezvényt, ott a 25-40 éves korcsoportban ez már közelít az 50-50% felé.
A korosztályt vizsgálva láthatjuk, hogy kik a legaktívabbak. Nem hiszem, hogy ez különösebb meglepetést okozott volna bárkinek. Azt talán utólag hibaként értelmezhető, hogy egyszerűbb lett volna, ha mindenki a saját korát kitölthette volna, ezáltal még pontosabb adatsor lehetne a válaszadók életkoráról.
A „Mióta futsz?”-ra kapott válaszok alapján látható, hogy tapasztalt, „sokat látott” futók válaszoltak. Feltételezhetjük azt, hogy ők érzékelik a felvetett kérdések mögött húzódó problémát, vagy legalábbis világos képük van a hazai amatőrfutás helyzetről.
Érdekesen alakultak a versenyzési szokásokkal kapcsolatos kérdések. Itt is jól látható, hogy rutinos futók a válaszadók, hiszen az évi 6-10 alkalom már egy pontos képet körvonalazhat a hazai versenyekről, azok szervezőiről, akár résztvevőiről és elit mezőnyéről, a versenyek minőségéről.
A COVID előtti időszakot volt értelme vizsgálni, hiszen a 2020-as év nem lehet egy jó statisztikai mintavételi időszak az ismert okok miatt.
Nagyon csekély a kezdők száma.
Több okból is fontos a véleményük, hiszen ők lesznek a jövő ultrásai, közülük kerülnek ki a jövő válogatott tagjai.
Nem mellékesen érdekes az ő versenyfogyasztásuk! A kezdők több mint egyharmada évi 6-10 alkalommal versenyez, 17%-uk pedig 10 alkalomnál többet! Hasonlóan az összes válaszadó által megjelölt alkalomhoz.
Az ultratávok „fogyasztói szokásaiból” kiderül, hogy a válaszadók 83%-a már túl van a tűzkeresztségen, azaz a maratoni táv fölött is már járt. Ugyan nem ebből a grafikonból, de a válaszokból tovább szűrve elmondhatjuk, hogy a kezdők (1-3 éve futók) közel fele (48%-a) már futott ultratávot és több mint 8%-uk már évi 3-5 alkalom között versenyez ultratávú versenyeken.
Az edzési szokásokra adott válaszok alapján kijelenthető, hogy rendszereses mozgó válaszadókról beszélünk. Nincs értelme tovább boncolni a kérdőív tematikája miatt, hogy hogyan alakul ez az adat (halmaz) nemre és életkorra vonatkozóan.
A heti kilométerszám sem alacsony, szorgalmas nép a magyar, legalábbis a válaszadók zöme. Engedjétek meg, hogy ezeket az adatokat se vizsgáljam mélységében, ahhoz ez a kérdőív pontatlan, de jól mutatja, hogy rendszeresen mozgó, ambiciózus csapat gyűlt itt össze.
Az első izgalmat a következő grafikon hozhatná, miszerint a válaszadók - legyenek akár kezdők vagy tapasztaltak, ultra vagy rövidebb távokat futók, idősek vagy fiatalok, esetleg nők vagy férfiak - nagy hányaddal a szükségét érzik egy olyan jogi szervezetnek, aki képes a hazai elit ultrafutók finanszírozására, vagy ne adj’ isten képes azok érdekeit képviselni. Ugyan ez utóbbi nem volt kérdés, de a válasz borítékolható.(És már is micsoda manipulatív értelmezéssel éltem!) Csak jó kérdéseket kell feltenni, mint a Nemzeti Konzultációban.
Ellenben 12%, összesen 49 fő válaszadó nemmel válaszolt! Vajon kik ők?
És itt jön egy kis meglepetés! Több, mint felük tapasztalt ultrafutó, 73%-uk férfi, akik közül 80% 41-60 év közötti rendszeres futó.
Ők azok, akik már tapasztalt öregek, akik már megcsömörlöttek? Nehéz egyértelműen igennel válaszolni.
De maradjunk a revolúcióért voksolók mellet. Közülük 95%-ban egyetértenek, hogy a szervezetnek legyen érdekérvényesítő képessége, tehát akár a válogatottak tagjaira is javaslatot tehessen egy új szervezet. 5% elutasította, akik közül - nem meglepő módon - egyébként az előző kérdésre nemmel szavazók közül érkezett a legtöbb voks.
A kitöltők 87%-a nem lát kivetnivalót abban, ha a szervezet szponzorokat keres. 1,5% nem ért vele egyet, míg 11% csak bizonyos feltételek mellett. Ennél a kérdésnél kifejtős rész is volt. A teljesség igénye nélkül a válaszok:
Mit kíván a magyar ultrás nemzet?
Rövid mondatok:
- kerüljenek finanszírozás alá a nagyobb presztízs versenyek is (pl. Spartathlon, UTMB)
- ki NE lehessen szponzor
- ne legyenek a tagok kötelezve a termékek reklámozására
- teljesítmény alapú premizálás
- amatőr versenyek nevezési díjainak kedvezményével lehessen premizálni
- kötelező indulás bizonyos versenyeken
- ne legyen belterjes
- a szponzor ne támasszon olyan követelményeket, ami a szakmaisággal ellentétes
- 1 forint se legyen ebből adófizetői pénz
- jelentős pénzdíj ne legyen
- összeférhetetlenség egyéni szponzorációkkal
- legyenek a támogatások nyilvánosak
- átlátható legyen a finanszírozás
- objektív támogatási rendszer
Hosszú mondatok:
- Ne arról szóljon szponzoráltnak lenni, hogy ki mennyi posztot oszt meg a közösségi platformokon adott cég/ek termékeivel kapcsolatban! Tényleg valós teljesítmény alapján történjen a szponzoráció, így a válogatott összeállítása is. Ennek van sportértéke, nem annak, ki rendelkezik követőkkel/több követővel.
- Pénzt adjon és ne terméket, ne hozza méltatlan helyzetbe a sportolókat. Cserébe média megjelenést lehet biztosítani, az állam ne legyen benne sehol.
- A támogatott futók ezért cserébe vállaljanak szerepet a szervezet népszerűsítésében, vagy egyéb módon segítsenek, ahogy hasznosak tudnak lenni a szervezetben.
- A legjobb magyar csapat összeállítása szabályzat szerint történjen, maximális transzparencia mellett, a 2007-es UMSZ szabályok szerint.
- Minden 100 szponzor forintból 70 menjen az ernyőszervezetnek, azaz 30% menjen az elitnek, 70% a szervezet további céljaira.
- Amennyiben ez valódi, értelmes szponzori támogatás, nem influenszerkedés, és nem haszontalan (a célt nem közvetlenül szolgáló) szponzoráció.
- Ne csak 1-1 személyt, hanem legyen alap, akiből minden jegyzet ultrás igényelhet támogatást.
- Átlátható, felelősségre vonható keretek, felépítés, feltételrendszer és szervezeti működés. Szinergia, összhang és átjárhatóság a szervezeti szintek között. Nem központosított, rideg hierarchia, ahol nincs visszakapcsolás. Működőképes érdekképviseleti lánc a teljes vertikális struktúrában.
- Amit kér érte cserébe a szponzor, az politikamentes legyen, ahogy a táv is az.
Rezümé
Ha ebből nem lesz csetepaté, akkor semmiből, de ne felejtsük el, amíg nincs kulturált és konstruktív vita, addig nem lesz változás!
A tagdíj szükségességére és hajlandóságára is egyértelmű válaszok érkeztek, a mértéke már nagyobb szórást mutat.
Oké, és mennyire nyúlsz a zsebedbe?
A válaszadók kétharmada 5-12.000 Ft közötti éves tagdíjat jelölt meg.
Izgalmasabb az ellenszolgáltatásokkal kapcsolatban megfogalmazott válaszok! Bevallom, álmomban sem mertem gondolni, hogy a kitöltők kétharmadának a sportorvosi- és nevezési díjakból való kedvezmény a fontosabb, mint pl. a sportruházati „jóváírás”! (Update, berakok ide egy kommentet: "Sokba kerül egy verseny szervezése, és egy ultraverseny még többe. Viszont a nevezési díjak nem fedezik a költségeket, de egyre magasabbak. Sok szervező már nem az amatőr munka mellett sportolókra gondol amikor megszabja, hogy akkor indulhatsz a versenyemen, ha előtte teljesítettél másik 3 megszabott versenyt. Így rögtön 4 nevezési díj plusz a munka melletti sok felkészülés.")
Egy kis kitérő. Ugord át a Három Kívánság grafikonig, ha nem érdekes egy kifakadás.
Nagyon a bögyömben van: a procedúra is és amire kell (OB indulás). A VersenyKözpont podcast után ellenpróbát tettem, hogy tényleg ne legyen az, hogy csak háborgok és memoriterből dolgozom (utoljára 2018-ban volt versenyengedélyem), és hogy igazoljam vagy cáfoljam az UB elnök szavait, miszerint nem egy nagy macera. De, kurvára az. Még home office-ból is, pláne ha ezért szabadságra kell menni.
Előre időpontot kér az ember, hisz a sportkórházban /OSEI/ akármikor nézi a honlapon, minden időpont pirossal betáblázva májusig, telefont nem veszik fel. Magánsportorvosból elvétve akad 50 km-es körzetben. Végül a KSI lett. Covid-kérdőív és Sportolói-kérdőív kitöltés a falra támasztva, hisz egy miniasztal van az L-alakú 8+6 négyzetméteres helyiségben, ahol rajtam kívül 12-en vagyunk, felnőttek és gyerekek. A nővér kijön néha, hogy nyissuk ki az ablakot. Hogy is van, vírushelyzetben hányan tartózkodhatnak adott négyzetméteren – pláne eü intézményben? 10:30-ra kapott időponttal 11:28-kor hívnak be. Szóvá teszem, a klasszikus válasz: mi sem kávézgatunk itt, higgye el. Elhiszem készséggel, de akkor ne adjanak ki annyi időpontot.
A „vizsgálat” 3 perc se volt. Vizelet nem kell most, hisz pandémia idején az veszélyes hulladéknak számít. Mondom 40 éves vagyok – ja, akkor majd küldje el a vérvételét, ha lesz. EKG-t lemérik 10 másodperc alatt. Minden oké, 6000 forint, viszlát, mehetsz versenyezni.
Összegezve: egy darab EKG-ra, ami semmi rejtett szívproblémát nem szűr ki, rásütik, hogy versenyezhet, Felszínes, szánalmas, idővel játszó, méltatlan, és ismét: értelmetlen. Leaglábbis így. Ez csak bürokratikus plecsni, kézleporolás. Komolyabb, szigorúbb, utókövetőbb rendszer kellene kategóriákra bontva.
Erre rímelő másik történet: ugyanez volt, amikor proaktív állampolgárként elmentem pár éve elmentem tüdőszűrésre. Senki (0, zéró) ember nem várakozott, nem is kellett időpontot kérni, csak lemenni a rendelőintézet alagsorába.
Egy hét múlva telefon, hogy pozitív a leletem, menjek a tüdőgyógyászhoz. Ijedtségemre mondja a diszpécser, hogy nincs baj, minden új (= aki még nem járt ott) tüdőszűrési lelet automatikusan pozitív, kell a tüdőgyógyász láttamozása, ehhez a páciensnek is be kell menni. Időpontkérés, másfélóra várakozás, reklamálás a nővérnél, aki egzaltáltan válaszol, hazamegyek.
Egyrészt értem, hogy a fasza ki van (ez még Covid előtt volt sokévvel), másrészt nem tartott senki pisztolyt a fejéhez, hogy ezt a foglalkozást válassza és ott dolgozzon, másrészt, minek van időpont, ha végül random hívják be az embereket, harmadrészt bazdmeg: 2019-ben 32.000 rosszindulú daganatból és 6200 hörghurut / tüdőtágulat / asztma betegségekből származó haláleset történt (KSH). Ha a daganatoknak csak a 10% tüdő (ennél tuti több), akkori majdnem 10000 ember hal meg. Ehhez képest 116 állomáson 1,4 millió tüdőszűrés történik. Ez vagy nem hatékony, vagy nincs utókövetés, gondozás.
Egészségügyi perceinket halloták a dühöngőből.
Itt hívnám fel a szervezők figyelmét, hogy Tibi bácsi hova dobja a pöttyös labdát a Három Kívánságban!
Hogy milyen további ellenszolgáltatásokat kívánnak a sportolók, engedjétek meg, hogy csak említésszinten felsoroljam. Többen ellenszolgáltatás nélkül vállalnák a tagságot, sokan szakmai előadásokra lennének kíváncsiak (edzéselmélet, táplálkozás stb.) Volt, aki profi sportklubot látna szívesen, engedélyek kiadása és versenyeztetés mellett.
Izgalmas kérdésnek ígérkezett, hogy elfogadja-e a futóközösség, hogy előbb vagy utóbb, de legalább két fő teljes munkaidejét az ő szolgálatuk érdekében töltse, és ezért egy versenyképes bérezést kaphasson.
17-en ( 4,4%) nemmel, 8-an (2,1%) pedig inkább társadalmi munkát javasolt.
Nem tisztségem a kérdőívet értékelni, de az meg kell jegyeznem, hogy a 17 nemmel szavazó közül 8-an új alapokra helyezné a sportág finanszírozását, tehát támogatna egy új szervezetet. Ebben az esetben kíváncsi lennék, hogy ők mire gondoltak?! Vajon egy állami szervre? A kérdés nem provokatív, hanem őszinte!
A részmunkaidőre voksolók aránya sem elhanyagolható. Egy biztos, egy új szervezet létrehozása és a kezdeti munka hatalmas energiákat köthet le. És a teljes, de még a részmunkaidő nettó/bruttó bérezése, egy fizetés adóterhe nem elhanyagolható.
A szervezet működésével kapcsolatos elvárások egyértelműek! Prioritás az átláthatóság, kiemelten fontos a tagokkal való kommunikáció, de fontos feladat a versenyzők és szponzorok bevonása, valamint az éves beszámoló.
A válaszadók fele eredményeket vár, a kereskedők bevonását itt is a legkevesebben választották. Tessék elgondolkodni!
Ha már kereskedőkről esett szó, a válaszadók közül 12% jelezte, hogy tevékenységük ez irányú, sőt háromnegyedük kedvezményt is adna termékeikből!
Essen szó a mecénásokról! 42 személy döntéshozóként jelölte meg magát, a támogatásuk mértéke a következő:
- legfeljebb 50.000 Ft-tal évente 8 fő támogatná a szervezetet
- legfeljebb 150.000 Ft-tal évente 5 fő támogatná a szervezetet
- legfeljebb 500.000 Ft-tal évente 1 fő támogatná a szervezetet
- 1.000.000 Ft-nál magasabb összeggel 3 fő támogatná a szervezetet
- „döntéshozó vagyok, de nem támogatom, a tagdíj finanszírozza” opciót 23-an választották.
Ha mindenki az általa megjelölt összeg felső határát adományozná, az a szervezet számára 4.650.000 Ft-ot jelentene. Ez az összeg szinte a teljes magyar válogatott költségét fedezné egy 24 órás világbajnokságra, ha nem Ausztráliában vagy Amerikában lenne, de a 2021. október 2-ai bukarestire tuti, a 2023-as taivani vébére pedig épphogy. Ahogy éppen elegendő lenne a hegyi futók vb-re való kijutására is Ázsiába.
A tagok szociálisan érzékenyek, legalábbis válaszuk ezt sejteti!
Bár távol álljon tőlem a konzervativizmus, a hagyományok tabusítása és rituális szajkózása (ahogy a válogatottság kérdése is, mégis sok kérdés szólt erről a kérdőívben), de személyes véleményem, hogy ha feláll egy ilyen szervezet, az ápolja a nagy sportolóinak teljesítményét, tisztelje és emlékezzen meg azokról, aki a sportág legeredményesebbjei voltak. Legyen például Csipi emléktábla, és rózsaszín virágokkal szeretnék fejet hajtani előtte egyperces néma csendben. Ez a szervezet legyen képes olyan rendezvényeket szervezni, ahol ezeket a sportolókat elismeri, díjazza, az elesettjeit pedig támogatja.
Hát ennnyi. Tegyetek el befőttet és tegyétek el ennek a tanulságait. Aztán beszéljünk róla. Namaste!
És mi ez az új podcast?
Minden, ami a futás előtt, mögött, közben és után van.Ez a podcast futáshoz, triatlnohoz kötődő szervezetek, versenyek, cégek, személyek felülete. Ugyanakkor közérdeklődésre számot tartó viták, tematizáló kerekasztalbeszélgetések is lesznek, hogy a futószubkultúrában értelmes közbeszédet és építő változásokat generáljunk. Márkázott tartalmak, szponzorált interjúk az adott termékre vagy szolgáltatásra fókuszálva. Keresd itt: Spotify, Mixcloud, iTunes.
