Bő egy hete kezdett bele Kóczán Gábor fotográfus a türelemmel viselt, hosszú tiltakozásába / futásába.
A Jaschik Álmos művészeti szakgimnázium pedagógusa szeptember 9. óta - amikor ráér -, fut a suli előtt, hogy ezzel a szimbolikus cselekedettel felhívja a figyelmet a közoktatás problémáira.
Jaschik Álmos nemcsak a XX. század elejének polihisztora volt (grafikus, festő, iparművész), hanem díszlet- és jelmeztervező is. Ő vezette be a színpadi makettépítés oktatását is Magyarországon. Sőt: ő tervezte a pengős bankjegyeket. A sírja is az életműre utal.
A FB-n közli, hogy mikor protestál, így lehet hozzá csatlakozni egy félórás kocogásra. Például szeptember 20-án kedden 8:15-9.00 a következő session. Múlt héten én is odaszaladtam az Illatos útra és beszélgettünk egy jót mindenki okulására.
Nem kezdek bele a politizálásba (amúgy minden az, ami a társadalom, az államot alkotó emberek dolga, problémája, ügye), csak iderakok még két képet. Két friss álláshirdetés ugyanarról a helyről:
És egy kordokumentum újrázása (a bal oldali fiatalember ismerős, ugye?):
Apropó: az Illatos út találó nevét onnan kapta, hogy egykoron vágóhíd, szappan- és csontszéngyár működött ott.
Azért voltak mindezek ott, mert évszázadok óta ez a hely volt a hivatásos budapesti hóhérok lakóhelye (volt még másutt is, ezt a Patibulum blog história-infotainment kétrészes posztja nagyon szépen bemutatja), akik nemcsak kivégzéseknél működtek közre, de a város dögeltakarítói, sintérei is voltak, így szép számú alapanyag keletkezett a szappan- és egyéb gyártáshoz.
