Elképesztő ultrás sztorik a '90-es évekből, amikor még minden nagyon más volt, csak a táv és az idő volt konstans.
Nehezen kordában tartott, csapongó beszélgetés következik a magyar ultrafutás kvázi hőskoráról egy kísérő, segítő szemszögéből. Vagyis a kísérés egy sajátos módszeréről.
Valamint egy 7 perces film, Nemes Attilosznál, ennek a hőskori időszaknak a legexcentrikusabb figurájáról, és a nála tett utolsó látogatásról.
Az epizód elérhető teljes hosszában podcast formában a Patreonon.
Kevesen tudják, sőt talán 10-ből 0.2 ember, hogy ki Garab Tamás és miért készült vele podcast. Akik ismerik, azok is alig hallhattak felőle 20-25 éve.
Testközelből látta, hogy miként zajlottak annak idején a versenyek, és hát ezer történetet tud, amik döbbenetesek, abszurdak, és ennek a huszadát sem mesélte el.
Nem életútinterjú, mégis felfeslenek belőle dolgok.
Nem futó, de mégis.
Nem szakember, de mégis józan, sprőd, éles meglátásai vannak, amiket szakik is megfogadhatnának.
Garab Tomi segítségével felrajzolható egy tragikus sorsú, karakteres amatőr ultrafutó, egyszersmind művész sziluettje is, az 1943-ban született, 2018-ban elhunyt Nemes Attiláé.
Előre szólok, rendkívül szókimondó adás, nagyon sok káromkodással, aki gyerekkel hallgatja, tegye meg az óvintézkedéseket. Viszont a maga módján nagyon vicces.
Az epizód elérhető teljes hosszában podcast formában itt:
Nemes Attila, másnéven Attilosz. Később ez a görög becenévTóth Attilára ragadt.
Szobrász volt.
És bevállalós, sajátos ultrafutó (DUV-link itt).
A Megszállottak Klubjába is beválasztották. Érdekes hogy akkor be lehetett kerülni olyan dolgokkal, amirr manapság pár lájkot nyomnak, pl. Marathon des Sables sivatagi futással, 250 km-es aszfaltultrákkal.
Az első sor közepén piros szegfűvel a zakójában. A hátsó sorban jobb oldalon Lőw András, középen Göncz Árpád köztársasági elnök.
Garab Tamással az edzései alatt ismerkedett meg, mondhatni mentora volt Tamásnak. Aki később a "szárnysegédje" lett a futóeseményeken. Garab Tomi egy ultrát futott, és némi nyoma van pár versenyen.
Attilosznak annál több:
Hányatott sorsú, öntörvényű, bohém és elnyűhetetlen futó volt Attilosz egyesek szerint. Mások összeférhetetlen, balhés, büdös és ingyenélő fickónak tartották.
Egy sztorit idézek:
Hajmeresztő dolgok történtek vele. Az egyik maraton reggelén például későn ébredt, nemigen maradt ideje készülődni, úgyhogy ami a keze ügyébe került: futócipő, gatya, mez, azt felkapta és rohant is a buszhoz. Odaérve a rajthoz vette csak észre, hogy felemás cipőt sikerült hoznia.
A jobbos, balos stimmelt, de az egyik adidas, a másik asics. Nem problémázott, és rajta kívül senkinek sem tűnt fel, hogy az "alacsony, barna férfi felemás cipőben" futotta le a 42 kilométert.
1992 és 2002 között hat Spartathlont fejezett be, de többön indult. Itt 2008-ban az alsó sorban jobbról a 2.
4 Bécs-Budapestet is letolt. Ő és a holland versenyző is már mementó - ez volt a hivatalos Spartathlon-kártyájuk.
Sőt - bár semmilyen statisztikában nincs benne, és fel kéne rakatni a DUV-ra, ha meglenne a finisher lista - a hírhedt, egyszer megrendezett Nyíregyháza-Budapest szupermaratont is megcsinálta. Utolsóként ért be.
Az első Győri Ferenc lett 21 óra 56 peres finishidővel. Ő egyébként régóta ígéri, hogy interjút ad nekem. Ma tehetségföldrajzzal foglalkozik egyetemi kutatóként.
A szakadó esőben a befutó az Örs vezér terén volt. Kegyetlen lehetett ez a 267 (!) kilométeres táv a vénasszonyok nyarán, merthogy 31 óra volt a szintideje. Vesd össze Spartathlon, 246 km, 36 óra.
Attilosz utolsó ultraversenye 2009-ből való. Mikor évekkel ezelőtt megrogyott, odahagyta a pilisvörösvári remetelakot, ahol óriási rendetlenség volt, és a kertben hevertek az egykor szerte az országban felállított szobrai, plasztikái.
A faházikójában úgy élt, mint egy nomád, víz a kerti csapban - nyáron meleg, télen hideg.
A balatonfüredi Tagore-sétányon, igen ott, ahol az UB és még sok más verseny futói cammognak el, megvan még a szobra.
Sokáig egy budakalászi elmegyógyintézetben “lakott”.
2015 nyarán meglátogattuk Lőw Andrással és egy görög futóbarátjával, Mariosszal (24x Spartathlon résztvevő, 14x finisher), aki szívébe zárta a kilencvenes évek versenyeiről, Spartathlonról, Olympian Race-ről.
Attilosz öt éve halt meg, 2018 februárjában. Rendszeresen kiszökött az intézetből, ment haza a Pilisbe követve a vasúti talpfákat. Addigra már kétszer sodorta el a vonat.
A harmadik végzetes lett. A felújított sínpályán már nem hallotta, ha jött a sebesen és halkan sikló vonat. Szinte napra pontosan a 75. születésnapján halt meg.
Attilosz életébe és viselt dolgaiba Garab Tamás avat be.
A podcastban említésre kerülő nevek: Végh Attila, Csató József, Méreg József, Ispánki Zoltán, Frank Tibor, Lőw András.
