Jó pár éve halasztja ezt az interjút. De ami késik, nem múlik, és ez a mondat tökéletesen illik rá.
Az epizód elérhető teljes hosszában, sok extrával mind podcast, mind videó formában itt a Patreonon. A posztban pedig képgalériában láthatjuk Béla életét.
Úgy lett ikon, legenda, hogy szerinte nincs mire. Mint Pilátus a Credo-imádságba, úgy került ő is a középpontba.
A tengerészcsíkos póló az egyik kedvence / kedvencünk.
Előzetes itt:
Idén lesz hatvan éves. Két fia van és két fiú unokája.
Szabolcsi gyerek, Kisvárda környékéről származik.
Két dekádnyi Budapest érintéssel immár a Keszthelyi-hegységben él szintén dekádok óta.
A neve óhatatlanul összeforrt a neve a SP-nal, egy más konnotációban. Ő is írta a történelmét, de nem a győztesek, vagy a célbaérők oldaláról.
Mi a leggyakrabban neki feltett kérdés, szerintetek? Nem az, hogy tudja-e még kívülről a Bíró Ica tornavideóját. Mert tudja. Hanem? Majd kiderül.
Lesz múltboncogatás és múltlezárás. Honnan jön Szabó Béla, honnan jön a szorgalma, pedantériája, konoksága?
Élettörténet mellett a futó kezdetek is kibomlanak.
A sokéves furcsa ritmusú dohányzás.
A döntés, hogy sportolni kezd, a dedikáció és az örök elköteleződés.
Belelátunk egy családba, ahol a futás is helyet kér magának.
Aki a beszélgetés mozgóképi formáját nézi, az első részben egy tízperces részletet is lát (vagy hangjátékban hallhatja), ami pár kimaradt jelenetet mutat meg az Ultrából.
Amit amúgy itt találtok meg teljes terjedelemben: Vimeo vagy HBO Max
Ja és:
A második részben is lesz ilyen mozgóképi csemege: Béla első nagy szakítása a futással.
Első első első... Na akkor persze lesz első maraton, első Balaton-átúszás élménye, egy ember, aki addig sosem gondolta, hogy ide eljut.
Belekezdünk két nagy témába is: feladásaim története és feleségem története.
Béla nászútja sok évtizeddel ezelőtt egyébként Athénban volt, nemcsak a görög versenyek miatt egyik kedvenc városa.
És persze a Spartathlon.
Ami Bélának - és sokaknak - nem egy, nem csak egy verseny. A Spartathlon életút, barátság.
Ott van rengeteg rajtfotón, de a végén egyiken sem.
Béla írta egyszer a futóblogján jó pár éve:
Öt egymás utáni évben (2009-2013) mindig ott álltam a rajtnál Athénban, de soha nem értem oda Spártába.
Ez a tény. A miérteket pedig már korábban elemezgettem.
Volt ebben akartam-nem bírtam, bírtam-nem akartam, akartam-bírtam ….. és mégsem….
Szóval már 2014-ben kellett arról döntenem, hogy akkor mi legyen ezek után.
Milyen „verziót” nem próbáltam még ki?
Arra jutottam, hogy azt még nem próbáltam ki, hogy „nem próbálom ki”. :-)
Tehát elvonókúrára vonultam be.
De távolt tudja-e tartani magát valaki élete nagy mediterrán szeretőétől, akitől hol az egekben, hol a pokolban érzi magát?
Mi van azzal a z ördögi körrel, 22-es csapdájával, hogy valaki azért fut, hogy futhasson azért, hogy futhasson? Edz a kvalifikációért, majd a versenyért.
Keveset szakmázunk sokkal inkább szó lesz lélekről, attitűdről, gondolkodásmódról, cizellált semmittevésről.
És eredményességről. Béla a stabil közép- és végmezőnyben rengeteg versenyt teljesített. Csak korosztályos dobogón állt. Legutóbb egy olyan futóval, akit Béla inspirált futni.
Első ultra 2007 Csákvár 12h 95km.
Track record (DUV link itt)
UTMB, 2 db 12 óra, 8 db 24 óra, 2 db Lavaredo, 3 db P85, 3 db Korinthosz, 6 db UB, 8 db BSzM, török Kappadókia trail.
Volt olyan 21 napja 2016-ban, amikor:
221 km - 1360 m - 29:27:34 - Ultrabalaton
127 km - 6550 m - 27:19:32 - Mátra-115
207 km - 7340 m - 43:49:00 - Kazinczy-200
És futás, utazás sok baráttal erre-arra-amarra.
Sokat köszönhetek neki, és együtt az Ultra-filmnek.
Van példaképe (Balczó András)...
és ő is példa.
Aztán beüt a krach. Sokáig sérült volt.
A 2020 márciusi BSZM-n még részt vett, jött a Covid, vele a sérülés. A fránya meniscus.
Türelemmel, alázattal viselte. Sétált, bringázott, úszott. Unokázott.
Az UB-n kísérte régi jó barátunkat, az UB-legnda Tóth Attilát.
Aztán óvatosan futni kezdett.
Új étrendje miatt ledobott 8 kilót, és hol a vége?
2023 szeptemberében futott először versenyen, 50km-t a Szőlöskörön.
Majd elkezdte a versenyzést nagykanállal tudatosan, okosabban megint.
Nemrég a Vadlánt teljesítette, és most az egyik kedvenc görög versenyemen, a Dromoson fut éppen. Igaz Leo be van most állványozva, de ez szimbolikus.
Nem nézheti, nem érintheti, még ki kell brusztolnia.
Az egyik SP-m után ezt írtam:
Az idei célbaérésemet Szabó Béla Wojtek barátomnak ajánlom, akinek itt a helye és ide is fog érni.
És hogy miért érdemes kivárni a második részt?
Előkerül Wojtek, a hadimedve, Szabó Béla alteregója.
Szó lesz filmbe beszállásról, és sok kiszállásról. Közönségnek kiszólásról, magamnak való beszólásról.
Érdekes adalékokról, adatokról. Előkerül rengeteg ultrás történet, és ULTRÁs történet, eddig el nem mesélt sztori.
Sokat tanulhatunk, okulhatunk, elvihetünk, megérthetünk a Szabó Béla barátom szenvedélyes és racionális önboncolásából, különös megszállottságából.
Folytatjuk.
