A botcsinálta közgazdász ismét jelentkezik. A Futórezsi / Mennyibe kerül egy edzés? levezetése után most a magyar futók egyik fétis versenyével foglalkozom monetizálási szempontokból.
Merthogy a nehéz nevezési kritériumok, lottózás, várólista mellett a legjelentősebb kvalifikáció, ami egyben meg is szűri a kritériumokat amúgy teljesítő nevezőket - azt gondolom - a pénz.
Hogyan is lett luxusverseny a Spartathlon?
Merthogy a mai napi árfolyammal számolva 2024-ben egy külföldi futó 950 euróért, 368000 forintért vehet részt a versenyen. Lehet ez még drágább az EU-val folytatott cicaharc okán.
Amikor kiírták a 2024-es feltételeket a Spartathlon szervezői, még a vastagabb pénztárcájú nyugat-európai futók is felhördültek. Elég megnézni a kommenteket: akár a SP facebook-oldalán, vagy egyes SP nemzeti csapatoknál.
Megtehetik a szervezők, hogy évek alatt - nem épen láthatatlanul, hanem nagyon is nagy ugrásokkal - radikálisan megemelték a nevezési díjat.
A verseny népszerű, igazodási pont, vágyálom, nagy cél, mindig lesz futó, aki bírja pénztárcával. Mindig lesznek nemzetek, akik nem jönnek olyan nagy számban, mert épp nem annyira menő náluk a Spartathlon (pl. most a franciák, németek, spanyolok), mások meg be se férnek, kétszer annyian vannak a várólistán, mint az ország létszámkvótája (magyar, lengyel, japán, amerikai).
Az eszme, a társaság és a szellemiség torzul, feloldódik a profitabilitás, a "megengedhetjük magunknak" oltárán.
10 teljesítés után jelentős rálátásom, bennfentes infóm van, és - mint mindenkinek - véleménye. Geszti Péter mondta erről:
A vélemény olyan, mint a segglyuk: mindenkinek van, de senki se kíváncsi a másikéra.
Akkor vélemény helyett próbálok a tények talaján maradva számolgatni. Érdemes-e belerakni a Spartathlont a futó vásárlókosárba? (Simán tévedhetek, akkor igazítsatok ki.)
A futás egyre drágább sport lesz az egyik legigénytelenebb sportból. Eszköz, tér, idő - ezekről régebben azt gondoltam, könnyen hozzáférhetők.
A helyzet bonyolódott: az eszközök, felszerelések drágák, az idő mindig drága, a tér (legalábbis a városi futótér) szűkül, és a hobbi kiélése, a megméretés szervezett lehetősége, azaz a versenyen való részvétel is folyamatosan drágul.
Van olyan, ami a realitásokat követve, és akad olyan, ami elszakadva a valóságtól, az "úgyis van rá kereslet"-elvet érvényesítve.
Segítségül, eligazításképpen írok azoknak, akik a Spartathlonon gondolkoznak - akár először, akár visszatérően. Még van két hét a nevezésig, aztán június közepéig elég fizetni. Ez a poszt támpont.
Alapvetően a nevezés egy szív / ész döntési helyzet. A vágyak, álmok érzések leegyszerűsítve a szívhez tartoznak, a racionális, faktuális dolgok az észhez.
A szívet nem kell igazolnom, az elmúlt 12 évben elégszer tettem. Vissza kell olvasni a bejegzéseket, rákeresni a Spartathlon címkére. Nem fogok különösebben érvelni a szerelem mellett.
Aki elsőre megy, pláne a vidéki Görögországba, csak kapkodja a fejét, nagy élmény, az útvonaltól kezdve, a ilyen-olyan csekkpontokon kereszutül, a tengerparton, olajfinomítón, gyümölcsligeteken, kis falvakon, hegyeken és autóutakon át a misztikus Spártáig. Főleg, ha valami izgalmas időt fog ki: kánikula, szélvihar, eső.
A célbaérés sajátossága (mégha tavaly óta nem is szombaton van, hanem a kihalt vasárnap), a ceremóniák, a nációk kavalkádja, a kaják, épületek, emberek. Ezek varázsosak tudnak lenni annak, aki leveszi a futószemellenzőt.
Sokszor sokan kérdezik, minek mész újra? Sablon válaszaim egyszerű igazságok: szeretem az útvonalat, sok barátom van erre-arra, akár a szervezők között is, sok dolog köt a versenyhez, a tájhoz, kultúrához.
A PRO oldalról ennyit.
Mennék is újra a SP-re, ha nem lennének komoly fenntartásaim. Amik mitagadást okoznak jelentős vívódást.
Ahogy már Catullus is megírta
Odi et amo.
Gyűlölöm és szeretem. Az ész mellett fogok érvelni az alábbiakban, ami a "gyűlöletet" magyarázza.
Úgy érzem magam, mint egy párterápián: ott ritkán hegesztődnek össze újra a szívek, és már a terápián tudható, hogy hiába minden.
Miért? Egyszerűre fogva: a pénzünk kevesebbet ér, miközben a Spartathlon irreálisan drágul, többe és többe kerül. Az olló szétnyílt és van egy pont, ahol azt kell mondani, hogy állj, ez így nem éri meg.
De mielőtt belekezdenék, egy Spárta-régióbeli élménybeszámoló, aminek köze van ehhez a poszthoz. Ha nem érdekel, tekerj tovább sokat.
Nemrég Görögországban jártam ismét, kb. kéthavonta megyek.
Versenyszervező haverommal (aki időt is mér versenyeken és nagy érem/trófea műhelye van), Pavlosszal 1100 méteren "edzőtáboroztunk" pár napot, lefutottunk a tengerhez és vissza.
Sokadjára tanyáztam Kosmasban, ami az egyik legszebb peloponnészoszi település. Novemberben is voltam ott, amikor Pavlosznak segítettem az ultraversenyét jelölni. Itt írtam róla.
A történelme is izgalmas Kosmasnak, épp akkor emlékeztek a náci faluégetés 80. évfordulójára. Jó lenne látni ilyen nívójú falusi kultúrházat / emlékhelyet Magyarországon is.
Közel 500 házat, a falu minden házát felgyújtották 1944 január végén a németek, nehogy a görög partizánok később ott élelmet és szállást kapjanak. A lakosság addigra már - egy béna embert kivéve - elmenekült a patakvölgybe, barlangokba. Egy leégett ház a falu szélén.
Így Kosmas sokkal jobban járt az egyetlen halálos áldozattal, mint a másik híres peloponnészoszi hegyi városka, Kalavrita, ahol 1943-ban 1300 gyereket és nőt bezártak az iskolaépületbe, rájuk gyújtották, majd 700 férfit és fiatal fiút sortűzzel kivégeztek. Hatalmas emlékművet emeltek az áldozatokért a domboldalon, manapság síközpont lett, és Kalavritában jár a kedvelt kisvasút a tengerpartra, nagyon hangulatos út le és fel is.
Kosmas egyik ékkövét, a nyolc platánt nem sikerült leégetniük. Csodálatosan övezik körbe a főteret, 1883-ban ültetett le nyolc kis ágacskát Konstantin Koutsotheoloris, amit a pataknál levő platánról metszett le. 140 év alatt terebélyesre nőttek.
Az "edzőtáborban" ez várt. Egyik nap ragyogó tavaszi napsütés, másnap reggelre 15 centi hó.
A futó szemszögéből:
Ezt a tavernákban lehetett kiheverni, ahol megállt az idő, de folyt a görög "mindenkivel szenvedélyesen dumálunk" görög élet.
Aztán pár nap után elindultunk Spártába. A hegytetőn mínusz öt fok, Spárta környékén plusz 12 - mindez 45 perc alatt.
Minden zöld, ilyenkor csodás ez a vidék, nincs kiégve barnára, mint májustól októberig. Spárta felett a Taigetosz vonulata is havas volt. Egykor és most:
Nem volt egy népes város 100 éve, ma a Peloponnészosz egyik központja Tripolisz és Korinthosz mellett. Az emberek többsége gazdálkodásból él, legalábbis másodállása, családi kötelezettsége mindenkinek van a földjeiken narancsot szedni, szőlőt metszeni, olajbogyót leverni, gesztenyét, mézet termelni.
Aki itt vesz területet - de ez egész Görögországra érvényes -, annak számolnia kell azzal, hogyha romot talál az alapok kiásásakor, akkor oda nem építhet, meg kell hagynia archeológiai területnek. Képzeljünk el egy beruházót, aki egy hatszintest akar építeni, és befürdik a projekttel, mert egy ilyet talál.
Ezért is van A) sok foghíjtelek Spártában, ahova jobb híján szemetet dobálnak meg roncsautókat parkoltatnak B) az, hogy ha a feltáráskor a melós romot talál, akkor oda ráhordanak földet, homokot, gyorsan elfedik, és ráépítenek. Csúnya dolog? Évezredek óta így megy ez a civiláziók lehanyatlásával, kultúrák eltűnésével.
Spártai iskolabejárat télen:
Megszemléztem a két hónapja renovált Leónidász-szobrot. Új színekben ragyog, mindene bronzbarna a korábbi palackzöld kopásokkal, oxidálódásokkal szemben. Még a tökeit is bepácolták.
A fetisizált lábfejről eltűntették a rituális fogdosás nyomait, kell majd újabb 40 év, hogy a megszokott legyen.
A szobor átváltozása, de különösen a lábfej renoválása elindított bennem egy gondolatot, ami a poszt fő része, és amit lejjebb kifejtek.
Volt nagygyűlés is a futóklubomban (Σπαρτιατεσ Δρομεισ / Spártai Futók). Minden tag megkapta a szokásos emlékplakettet, amit az előző évi futásaik okán osztanak ki. Vannak, akik az Athén Marathon teljesítsésért kapnak, mások a Spartathlonért. Ismét egy porfogó
A klub másik külföldi tagja még Noora Honkala, a remek finn hosszútávfutó is. Tavaly Spartathlon 2., Comrades 8. és 12h-n tolt 146 km-t. Ő látható a lenti videón jobb szélen.
Tisztújítás is volt, megerősítették a helyén Hrisztoszt, az elnököt. Így néz ki ott a móka, nagyon komolyan veszik magukat (tanácsterem, ügyvéd, hangzatos felszólalások):
A szavazólap:
Az egészet nagy tortázás zárta, természetesen az újévet köszöntő tradícionális Vaszilopita. A sütit annyi szeletre vágják, ahányan kapnak belőle + a ház ura + a Mindenható + Szűz Mária stb. Aki a sütiszeletében megtalálja a tallért, annak szerencsés éve lesz.
Az ilyen kinttartózkodásokon sok bennfentes információt begyűjtök, beszélgetek, képbe kerülök a görög futók és versenyek dolgaival. Ezek alapján tudok én is tájékozódni, amiből a lényegeseket itt a blogon néha megosztom.
Annyit azért bedobok, hogy Pavlosszal dolgozunk egy versenyen, ami 2026-ban startol el először, és a elég nagyot fog ütni Görögországban és külföldön is.
Na de vissza a Spartathlonhoz. A KONTRA rész követlezik.
A racionalitáshoz egy kis sorvezető.
Az első, legnagyobb és legnyomósabb visszatartó érv tehát a pénz. A verseny rendkívül anyagias lett az elmúlt 5-6 évben.
Visszakerestem a Spartathlon külföldieknek szóló nevezési díját levelekből, számlákból, kiírásokból:
1980-as évek: még ingyenes
2013 - 400 euró
2014 - 450
2015 - 450
2016-2019 nincsenek meg az adataim, de valahol 450-600 (gyanítom, hogy 500-550 euró körül volt a nevezési díj)
2020-ban nem rendeztek versenyt a Covid miatt, akkor 600 euró lett volna, ezt lehetett tovább vinni 2021-re
2021 - 600
2022 - 700
2023 - 820
2024 - 950
Nos, a görög inflációs adatok a következők:
Ábrán mutatva:
Nagyon egyszerűen fogalmazva: a 2013-as 400 euró ma ennyit ér.
És 2013-ban is minden benne volt a nevezési díjban (szállás, transzfer, verseny részvétel stb.), akárcsak ma.
Hatodikos általános iskolás könnyen kiszámolhatja a Spartathlon nevezési díj százalékos drágulását az inflációval szembe állítva.
237.5 % nevezési díj emelés VS a 13.14%-os inflációval.
Tehát 2 VS 0.13. Az olló két szára közt tizennyolcszoros különbség van.
Picit demagóg így számolni, hisz nyilván évről évre van egy általános "drágulás", ami leköveti a trendeket, életszínvonal-emelkedést, anyagi és emberi erőforrás igényt. De a számok mégis ezt mutatják.
És akkor ott egy másik olló, aminek az egyik szárában a SP nevezési díj emelkedése (plusz a rohamosan romló euró-forint árfolyam van), a másikban a magyar infláció. Nem számolok tovább. Amíg a Spartathlon egyre többe kerül, a mi pénzünk egyre kevesebbet ér. Az olló két végpontja nagyon távol került egymástól.
A magyar pénzromlás 60.88% 2013 és 2024 között, szemben a görög 13.14%-kal.
A korrektség kedvéért: a 2014-es Ultrabalatonra 19000 Ft volt a nevezési díj, 2024-ben 42000 Ft (illetve 52000 a késői nevezés).
Ez 2.2x drágulás, szemben a Spartathlon 2.1x drágulásával (ha a 2014 és 2024 nevezési díjakat veszem alapul). Nincs itt semmi látnivaló tehát.
Érdemes hozzánézni a magyar átlagkereset alakulását, hogy ne csak a kínálati, hanem a keresleti oldal gyengülését/erősödését is lássuk. Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatok.
Nettó:
2013-ban az év átlagában a nettó átlagkereset 151 085 forint volt.
2023 októberéig a teljes munkaidőben alkalmazásban állók nettó átlagkeresete 389 300 forint volt.
257%-os emelkedés, tehát 2.5x.
2013-ban 1 euro átlag 296 HUF. 2023-ban 1 euro átlag 390 HUF. 131%-os emelkedés, tehát 1.3x.
Bruttó:
A 2013-as 400 eurós nevezésért akkor 118400 forintot kellett leszurkolni, a havi átlagkereset 78%-át.
A 2024-es 950 eurós nevezésért most 368000 forintot, a havi átlagkereset 94%-át.
Lehet, hogy jobban élünk mint 4-8-10 éve. Jobban is keresünk, de az árak még jobban elszálltak.
Mit akarok bizonygatni?
A léptéket.
Teljesen más egy tízezres nagyságrendű fokozatos díjemelkedés, mint a százezres. Erről a poszt végén egy kimutatás más versenyekkel összevetve.
Belsős információból tudom, hogy 2021-22 táján informatikai fejlesztés volt a SP-nél, a honlapot ráncfelvarrták, a SP appnak életet adtak, bevezették a versenyen a nyomkövetőt.
Erre Sidló Csabi is pályázott, összehoztam a SP-vel, sajnos nem az ő ajánlatát választották végül - Csaba tízéves tapasztalata ellenére, hiszen legalább 2013 óta lehet online követni a SP magyar csapat futóit Csabi grátisz jeladóival, saját térképfelületével.
Más újdonságról nem tudok beszámolni, ami ilyen jelentős évről évre tartó drágulást idézett volna elő. A versenyt szokásosan szeptember utolsó hetében rendezik, tavaly óta immár nem pénteki, hanem szombati rajttal.
A spártai díszebéd 2019 után, 2021-22-ben nem, 2023-ban ismét, de ezt amúgy is a város állja. A város, ami nem mellesleg kb. 30.000 eurót ad évről évre támogatásképpen az ISA-nak (International Spartathlon Association), ami a városnak, mint hotelfoglalás, emberek odaviteléből származó fogyasztás "törleszt".
Külföldinek 950 euro jelenleg a nevezés. Ehhez tevődik hozzá még a repjegy / autózás költsége, ha szólistaként jön a futó. Ha kísérőt is hoz, jaj, akkor az már millás tétel lehet a laktatrás, etetés, utaztatás, regisztrálás, autóbérlés miatt. Lásd lent.
Görögöknek 350 euro a nevezés 2024-ben. 550 euró ha éjszakát szeretne Spártában tölteni. Nyilván a versenyéjszaka is számolódik, de nem igazán jelentős az éjszaka kiesők és a hotelba kerülők száma, hiszen folyamatosan, akár másnap délutánig szedik össze a feladókat. Tehát szegény görögöktől plusz 200 eurót kér a verseny, hogy adott esetben 2, valószínűleg inkább 1 éjszakát Spártában töltsenek.
Akad még érdekesség, ha végigolvassuk a hazaiaknak szóló nevezési kiírást.
Például a kvalifikációjuk: a neves görög (Olympian Race, Euchidios, Dolichos) ultrák férfi és női győztesei automatikusan bekerülnek - ha görögök. Az Olympiant megnyertem amúgy 2021-ben, Euchidioson voltam 2. 2017-ben.
A görög és külföldi versenyzők közt 600 euro nevezési különbség van tehát.
Nézzük a szállodaárakat!
De mielőtt ezt tennénk fontos még, hogy a külföldi futóknak NINCS olyan lehetőség, hogy csak a versenyt fizetem, minden mást (hotel, kaja, transzfer) megoldom. A görög futóknak van ilyen opció.
Innen lehet tudni, hogy a verseny 350 euro "tisztán". És hát sokan nem akarnak 2 nappal a verseny előtt érkezni, mert még dolguk van, vagy egy nappal előtte/utána van csak repcsi. Van, aki a futás után menne a dolgára, vagy máshol lakna, vagy nem enne ennyit és ilyet.
A rendszerben a külföldiek számára NINCS FLEXIBILITÁS, ami 2024-ben, ahol már az AI is le tudna tervezni egy menetrendet, operatív, logisztikai megoldáshalmazt egy versenynek, érthetetlen, miért nincs erre mód.
A szervezők válasza, hogy ők egy package-t kínálnak, egy élménypakkot, egy utazást, ahol minden le van véve a futó válláról. Ami nyilván marketingszöveg.
A kiírás szerint:
The Participation Fee includes participation in the race, full board accommodation for six days in Athens and Sparta from Thursday September 26 to Wednesday 2 (out) at designated hotels by the organization committee, race-related transportation during before and after the race and participation in the Awards ceremony.
Azaz: full panziós kajaellátás, hotelszoba hat éjszakára (célbaérés esetén ez csak öt), transzfer, versenyrészvétel, póló, érem, díszebéd, díszvacsora, spártai ajándékcsomagocska.
Van olyan ember, aki szereti, ha drága pénzért be van osztva, és van, aki maga venné kezébe az utazását, futását, fogyasztását.
A magyarok legstabilabb szállása a Hotel London volt az elmúlt 12 évben. Ezen kívül 1-1 alkalommal került a csapat az Oasis, a Fenix vagy az Athens Coast hotelekbe.
Mindig úgy számolok, hogy egy felnőttnek saját szobában (tehát nem egy másik, vagy harmadik emberrel osztozva, hanem némi privacy-t fenntartva, ami a SP-n nincs, mindenki valakivel össze van fektetve. Emlékszem egyszer négyen voltunk egy szobában.
Nyilván a verseny ekkora tételben (400 futó) nagy kedvezményeket kap a hotelektől, akik régi partnerek. Vagy valakik visszacsorgatást kapnak a hotelektől a fel nem használt szobafoglalásokért / túlárazásért.
London Hotel, Athén:
Itt az árak szeptember 26-tól 4 éjszakára (nem bontom most ketté, alapesetben 2 nap szállás, aztán a verseny és a spártai egy éjszaka, majd visszatérés Athénba 2 éjszakára): egy főnek 128555 forint. Két főnek: 144000 forint tehát itt már jóval olcsóbb.
Ezek online árak, de ha beslattyogunk bármelyik görög hotelba, amit én gyakran teszek, van tapasztalatom, könnyen lehet alkudni a recepcióssal, nem a szobák falára kiírt turisztikai beosztáshoz tartozó árlistát kell alapul venni. Ne feledjük, szeptember már a low season a görögöknél, a lecsengetés, ami október közepén-végén már be is zárul.
Ha még ehhez rendelünk ebédet vagy vacsorát (erről nem szól a booking, de a SP-n van), akkor adjunk hozzá mondjuk nagyvonalúan 30 eurót/éj, tehát még 50000 forintot négy napra.
A spártai szállás (általában a Maniatis Hotel): 90-100 euro/éj/fő.
Az elegánsabb vízparti (de Spártától 40km-re levő) gytheio-i Belle Helene 116 euro/éj/2 fő, de itt nem láttam egy fős opciót. Szép hely, de Spárta kimarad, hacsak nincs kocsid.
Tehát kb 60-90 euró/éj.
Az elmúlt évek javuló statisztikái alapján 60% biztos finisel a versenyen, tehát papíron 40% futónak kellhet a versenyéjszakán szállás, ha kiesne.
Nem hiszem, hogy egy versenyszervezőnek van olyan vészforgatókönyve, hogy MINDENKI kiesik a verseny éjjelén, tehát nem is foglal le 100%-nyi hotel éjszakát. Ahogy a BSI sem gyárt le minden nevezőnek érmet, mert meg tudja jósolni rutinból, hogy hány célbaérő lesz +10%.
Legyünk szigorúak, és a két hoteléjszakát számoljuk összesen 150 eurónak. Miközben tudjuk, hogy nem valószínű, hogy az első éjszakán lesz ott vendég, ahogy azt is tudjuk, hogy nem egyedül lesz a szobában a futó.
És akkor még nem említettem azt, hogy jó sokan vannak, akik egyáltalán nem veszik igénybe a kiszignált hotelt, mert a családjukkal, párjukkal, kísérőjükkel érkeztek, airbnb-n foglaltak apartmant, saját kocsival mennek, nem a versenybusszal, máshol esznek. Ezek a szobák nincsenek felhasználva, érintve, nyilván valamennyit a hotel visszacsorgat a foglalásból a versenynek a le nem töltött, be nem jelentkezett éjszakákból.
Athén 450 euró, Spárta 150 euró: 600 euró összesen.
Ne feledjük, a futók többsége külföldi. A görögöknek 50 helyett tartanak fenn a 400-ból.
2024-ben a 950 eurós nevezési díjból levonva a kikalkulált 600 eurót megkapjuk a 350 eurót, ami a nevezési díj - a görögöknek. Meg s nyugodhatnánk, hogy lám tiszta a matek, ennyibe kerül.
De a külföldi futóra jutó hotelösszeget akár el is felezhetjük, mert általában két fő osztozik egy szobán. Tehát 950-ből 300 euró = 650. Abból levonva a nevezési díjat (350), marad 300 euró, aminek nincs gazdája.
Az is releváns, hogy az ISA deklaráltan non-profit szervezet. Ezen a görögök jót röhögnek, egyszerűen csak a κατάστημα / katastima vagy μαγαζί / magazi névvel illetik a SP-t. De hallottam már a περίπτερο kifejeést is, ez a klasszikus városi cigi / üdítő / újság kioszkokra vonatkozik.
Ezek jelentése: bolt. Biznisz.
Magyarán: nem a bevételért dolgoznak, hanem a kitűzött nemes célért, ami lehet nullszaldós vagy veszteséges, mindegy, mert a nagy testvér, a helyi Soros-alapítvány, a sportot és kultúrát nagyon sok pénzzel támogató Stavros Niarchos Alapítvány dotálja a Spartathlont.
Szokták kérdezni, érzek-e "felelősséget" vagy bármit azzal kapcsolatban, hogy a blogposztok, film, interjúk élénk kíváncsiságot, vágyat keltettek a futókban a SP iránt. Nem. Remélhetőleg mindenki el tudja dönteni, mire van szüksége. De tudom, hogy tevékeny, bár önkéntes részese voltam a verseny számokban is mérhető felfutásában 2010-es évek közepétől. Lásd lejjebb a statisztikákat.
És azt is tudom, hogy egy verseny változik, és nem lehet a múltat mindig visszakövetelni vagy számonkérni.
De ami itt árazásban történik a Sparathlonon az indokolatlan. Nem erkölcstelen, de bizonyos fénytörésben szemérmetlen.
Főleg, ha összevetem más versenyekkel, ami nyilván lehetetlen vállalkozás az eltérő profilok, kínálat, járulékos elemek, üzleti terv alapján, de egy európai körkép a 160 (100 mérföld) és 250 km körüli aszfaltos versenyek kapcsán jó indikátor lehet. Ráadásul ezek közül csak az UB az, amin több száz egyéni rajtol el, a többi versenyen jellemzően 100 körüli vagy alatti.
Azaz a legtöbb nagyon hosszútávú ultraversenynek sokkal kevesebb futóból kell kigazdálkodnia valamicske bevételt, nullszaldót (mint egykor a Sziget Fesztivál ¯\_(ツ)_/¯ )
A legtöbbjénél nincs transzfer (visszahoznak B-ből A-ba) és hoteléjszaka az árban, de van tésztaparti, és van hullabusz, tehát a feladók elszállítása.
Többnyire záróceremónia (esetleg kajálással egybekötve) van, vagy például az UB esetében ezt később, elegáns keretek között rendezik meg - igaz ott például vannak váltók, nem is kevés, ami a bevétel túlnyomó részét hozza a szponzorok mellett, és ami a legtöbb ultraversenyen nem létező kategória.
Ez a második érvem.
2024-es árak:
UltraBalaton 110 euró (42.000 / 52.000 Ft)
Euchidios (GR) 255 euró (99.000 Ft, szállodával)
Spartatlon (GR) 950 euró (368.000 Ft szállodákkal, full panzióval)
UltrArdeche (FR) 200-220 euró (80.000 Ft bungalóval)
Berlini Falfutás (GER) 200-250 euró (80-97.000 Ft szállás nélkül, de erős CP büféasztalokkal)
Badwater (US) 1595 $ / 1460 euró plusz a kötelező felszerelések és kísérők (kb. 566.000 Ft + a többi)
Görögöknek és külföldieknek:
100 euró (csak regisztrál és kísér)
550 euró (regisztrál, kísér és alszik Spártában 1 vagy 2 éjszakát), külföldieknek
Plusz külföldieknek egy extra: 950 euróért ugyanazt kapja, mind a futó (transzferek, hotelek, kaják), csak ő kísér.
Ha valaki benevez, visz egy kísérőt, repteti, eteti, altatja, a számla könnyen elszaladhat 1 millió forintig. Mi van?! Egy milla egy versenyért? És ha kiesik a futó, akkor így mulat a magyar?
(A görög futók azt is mondták, hogy az oda-vissza Spartathlont, a Pheidippides Runt sem rendezik meg a következő években. Update: és íme a bejelentés a beszüntetésről.)
Summázva: lehangolónak látom a versenyt, a jövőjét illetően pedig a luxuskategóriát vizionálom, ahol nemcsak az eredmények vagy az elköteleződés, hanem a pénz lesz a szűrő.
Megtehetik.
Az üzenete rossz. Számomra nehezen tartható, a szervezőknek nyilván fenntartható.
Kétarcú dolog ez, ahogy az elején is írtam: szeretni és utálni egyszerre.
Ennyi pénzért mi minden szép és hasznos dolgot lehet venni, ha tényleg szükségünk van rá!
Azt se feledjük, hogy 950 euróból egy család sírva vigadva elnyaral Görögországban az off-, de talán az on-seasonban is, akár két hétig is (ha körültekintően csinálja), utazással, kajával, szállással. Tavaly a verseny után 2 felnőtt 2 gyerek (szűkebb családom) 6 napot töltöttünk még a Peloponnészoszon rendes szállással, autóval, kajákkal (piaci vásárlás, saját főzés) és ez 150.000 forintba volt nekünk.
Akiben felmerült a poszt végére:
egyébként beneveztem.
A 10 teljesítésem miatt automatikusan felraknak a listára, június 10-ig kell fizetni.
Csakhát nagyon erős érv kell, hogy ezt megtegyem. (A lottónyeremény nem érv, mert akkor épp azt erősíteném, hogy a pénzképesség vegye birtokba ezt a versenyt, nem pedig a futóképesség.)
Ezt a posztot is azért írtam, hogy tudatosítsam magamban: szerintem ez nem igazán éri meg. És ezt belátni fontos, mégha fájdalmas is.
És megmutat egy másik utat: nevezz olyan versenyre, ahol te válogathatod meg, mi kell neked, vagy nyomd privátban.
Vannak olyan dolgok, amiket én csak "feljogosító tárgyaknak" hívok. A többségük pofátlanság.
Cigi: egy dohányos munkavállalónak "jár" a cigiszünet, neki ki kell mennie öt percekre óránként. A cigi ürügy felállni egy társaságban, egy megbeszélésen.
De ugyanilyen eszköz a mobiltelefon. Sokan feljogostva érzik magukat, hogy a füled mellett hangosan beszéljenek buszon, utcán, váróteremben. Elfogadott dolognak számít emelt hangon csevegni a mobilon, de ha te hangosan énekelni kezdenél vagy egy Ady-verset szavalni, akkor hülyének néznek, rád szólnak.
Miből gondolja az illető, hogy bárki kiváncsi a privát életére, hogy neki joga van hangszennyezni disztingválás helyett? Elképesztően primitív dolog. Ennek a szintlépése: kihangosított telefonba hangosan beszélni nyilvános helyen.
És ugyanilyen feljogosító tárgy a rajtszám is.
Igazolás arról, hogy hülye vagy.
- mondta Lőw András.
A rajtszámra hivatkozva egy ultratávon sok olyan dolgot is csinálhatsz, amit elnéznek neked, segítséget kapsz rá, te vándorúton levő szent együgyű.
A futószerkó futóhátizsákkal is ilyen, ezt a sok privát görög futásomon tapasztaltam meg: örülnek, hogy úton vagy, hogy az ő útjaikon futsz A-ból B-be, és készségesen állnak hozzád. Ezt Magyarországon, ebben a szolidaritás-, gratuláció- és nyitottságdeficites országban nem lelem (viszonyítási alap: Kéktúra-végigfutás).
Ezért sem futok itthon hosszútávú versenyeken, ezért is megyek vissza Görögországba rendszeresen, és mindezekért is jutottam a posztban olvasható következtetésekre.
Hajrá mindenkinek!
