Rövid poszt, helyzetjelentés. Nagy megfejtés nincs, de egy trendet mutat.
A múltkori, vihart kavaró "Miért (ne) nevezz a Spartathlonra?" írásomnak a folytatása ez.
Gyakorlatilag egyszerre, pár napon belül jelentette be két nagy aszfaltos ultraesemény, hogy itt a vége. Gilles Pallaruello, aki múlt héten itt volt Budapesten az UB gálavacsorán, rendkívül savanyú képpel ecsetelte az itt vázolt dolgokat: valakinek ez probléma, másoknak megoldás.
Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál,
Hol van a tűz, hol van az a mindig sóvár régi láz,
Az a régi égi láz, amivel beléptél, s megszerettelek?
Az kirajzolódik, hogy elkezdtek nemcsak a nagy hagyományokkal rendelkező, sok ultrást megmozgató versenyek földbe állni, hanem azok is, amiket eleve csak kétévente rendeznek meg.
Lehet mondani, hogy de jön helyettük másik, és időnként tényleg felbukkan (pl. UltrArdeche Franciaországban), de mintha az "ultra az új maraton" jelszóról, és a rengeteg új, éhes, motivált, felvágni vágyó belépőről szóló híradások és víziók csupán tündérmesék lennének. Németországban nagyon rég nincs hosszú aszfaltos ultra, Angliában hírmondónak a Grand Union Canal Race maradt.
Vagy tényleg sok ultrás van, de őket a 100 körüli távok vagy a speckó versenyek (Backyard, egykori Black Hole) hozzák lázba? Keresem és várom a válaszokat.
Az látszik, hogy amg a terepes ultrák virulnak, az aszfaltosok bedőlögetnek. Hosszan lehetne írni a fizetőképes keresletről, futók rétegzettségéről, dedikáltáságórl, a rendezés körülményeiről (nehézség, előnyök, anyagiak), de ezt majd máskor.
Mivé legyek most nélküled?
Hová megyek így nélküled?
Te meg csak ülsz, fáradtnak tűnsz,
Tovatűnt szép ígéretek, nélkülük én hová legyek?
Borítékolom, hogy az aszfaltos szcénát tekintve maradnak és megerősödnek (és drágulnak, mert a kereslet és a szűkülő kínálat törvénye ezt eredményezi), stabilizálódnak olyan fizetős ultrák, akiknek a szervezői nem dobják be a törülközőt, akiknek a szponzori és/vagy nevezői és/vagy támogatói juttatások lehetővé teszik, hogy évről évre megrendezzék a versenyt. És akiknek a koncepciója olyan, hogy a bevételi oldalt tudják erősíteni (pl. UB a váltókkal).
És egyre népszerűbbek lesznek a privát, ingyenes futások - de csak azok közt, akiknek nem fontos, hogy a nevük eredménylistán szerepeljen, rendezett keretek közt versenyezzenek és érjenek célba, érem és egyéb cicomák nélkül is örülnek a teljesítményüknek, és akik megbecsülik magukat annak ellenére, hogy a "hírértéke" és a marketingelhetősége elmarad egy olyan eseményen való részvételtől, aminek a rangját a mezőny, a célbaérők száma, az esemény ismertsége és egyéb habosító tényezők adják akár a közösségi, akár más médiában.
1) Pheidippides Run, Görögország
Az "oda-vissza Spartathlon" bejelentette, hogy a 490 km-es versenyt többé nem rendezik meg. Eddig hatszor csinálták, kétévente, DUV-link. Önkénteshiány, biztonsági parák, kevés támogatás - erre hivatkoznak a bejelentésben a szervezők, akiknek amúgy a görög futóberkekben nincs jó hírük.
Jóval olcsóbb volt, mint a Spartathlon, kis változással hasonló útvonalon ment, meg lehetett saját frissítéssel is csinálni (lásd Blaskó Misiék) a ritkás, kb. 50 kilométerenként felállított csekkpontokkal is, de ez leginkább egy kísérős móka volt.
2) Korinthosz 160
Idén erre sem kerül sor, ez tavaly óta tudható. Magyarországon egy darab 160+ ultra maradt tehát, az UltraBalaton - és esetleg a füredi hatnapos, meg ahol a 24 órás bajnokságot rendezik.
3) Sakura Michi Nature Run, Japán
Bezár a banzáj. 2024-ben rendezik meg utoljára ezt a patinás japán ultrát, a Cseresznyevirágzás Futást. Eddig 27 alkalommal (!) futottak 250 km-t a résztvevők Nagoya és Kanazawa között délről északra, tengertől tengerig átvágva a szigetországot.
A szervezők a környezet megváltozására és az önkéntes személyzet megöregedésére hivatkoznak. Annak fényében ez döbbenetese, hogy mekkora önkéntes-kultúra van Japánban, a "segíteni"-eszméje mennyire nemes és fontos a japánoknak. Egy indokkal több szerintem: a felmelegedés miatt nem lehet a hagyományos időpontban, április közepén a verseny, hisz már Budapesten is február végén kivirágzott a cseresznye.
Idén egy 110 kilométeres zárófutással végzi be a leghíresebb és legrégibb japán hosszútáv. Úgy tűnik, más 200+ versenyük a jelentős ultrás tradíciókkal rendelkező japánoknak nincs, nem lesz. Marad a Challenge Fuji5 Lakes Ultra Marathon 120 km-es verseny. A Hiroshima-Nagaszaki békefutás már rég nincs.
Csodás emlékek, kedves magyar futótársak,pink- és fehér, illatozó fasorok alatt futás, pazar csekkpontok, hiperudvarias és figyelmes személyzet, megható vendéglátás és persze a fatáblára faragott diploma.
Arigatō / ありがとう / Köszönöm.
A bejelentés lefordítva:
Kedves futók!
Mindenki, aki érintett.
A 2024-es Sakuramichi International Nature Run megtartásával és jövőjével kapcsolatban
30 éve, hogy 1994-ben megrendezték az első Sakurado International Nature Run-t, és bár az erős szél és a koronavírus miatt voltak lemondások, 27 futamot sikerült lebonyolítani komolyabb baleset nélkül. Mindez a rendezvény lebonyolítását támogató önkéntesek, a minket támogató szponzorok és a helyiek támogatásának köszönhető, akik az útvonalon, és legfőképpen a fárasztó 250 km-es pályán szurkoltak a futóknak. Fuss teljes erődből, és kelts benyomást
Mélyen hálásak vagyunk minden korábbi futónak a támogatásért. Mára a természeti pályákat körülvevő környezet jelentősen megváltozott a 30 évvel ezelőttihez képest, és nehéz tovább tartani, mint korábban.
Sok probléma merül fel. A népesség elöregedése és a koronavírus-járvány miatti versenyek elmaradása miatt évről évre egyre nehezebb önkéntes segítőket biztosítani a futók támogatására. Ráadásul az eredetileg energikus kezelőszemélyzet megöregedett, és mára már érzi testi-lelki ereje határait a versenyre való hosszú felkészülés és a versenynapi órák miatt. Ilyen körülmények között nehéz biztosítani a futók biztonságát, és különösen súlyos a helyzet a Gujo város Shiratori-cho-tól északra eső területeken, ahol a futók éjszaka futnak.
Bár számos megbeszélést folytattunk a jövőbeli eseményekről, arra a következtetésre jutottunk, hogy nehéz lenne tovább folytatni a rendezvényt, ezért úgy döntöttünk, hogy a rendezvényt a 2024-es rendezvényen fejezzük be. Ezzel egy időben a Sakura Road nemzetközi természetfutás fináléjának megünneplésére úgy döntöttek, hogy 110 km-es félfutásként kerül megrendezésre, a cél Shiratori-cho, Gujo város, a néhai Ryoji Sato szülőhelye. .
Ezúton szeretnénk kifejezni őszinte köszönetünket mindazoknak, akik eddig támogatták és részt vettek a versenyen, és kérjük megértésüket és együttműködésüket a 2024-es Sakura Road Nemzetközi Természettudományi Futással kapcsolatban, amely az utolsó futás lesz.
2024-es Sakura Michi nemzetközi természetfutás résztvevői toborzási irányelvei
~ Az utolsó futás Köszönöm szépen ~
Időpont: 2020. április 19. (péntek) és április 21. (vasárnap)
Útvonal: Nagoya vára, Nagoya város ~ Shiratori-cho, Gujo város, Gifu prefektúra 110 km 3. Időkorlát: 14 órán belül
