A képen Manfred Ewald, az NDK sporfejedelme, azaz a Német Torna- és Sportszövetség egykori elnöke. Róla később. Felvezetésképpen: talán nem véletlen, hogy az összetett sportok sokkal egészségesebbek (pl. triatlon), mert mozgás(tartomány)kiegészítő funkcióval bírnak, kvázi keresztedzésnek is betudhatók, és nem csak mindig ugyanazt a testi területet, pontot terhelik, forgácsolják szét. Ez egy 2012-es nyári cikk az Origóról, de hüledezve olvasom. Megéri egy aranyéremért tönkretenni magunkat? Lehet. Lehet, hogy nem. És ha még hozzáképzelem, hogy egyesek ezt doppinggal spékelik meg, akkor az élsport Taigetosznak tűnik, az ára pedig nem éri meg, az ember meg nem éli meg. Pláne ha bokszol, jégkorongozik, amerikai focizik vagy súlyt emel: ezen sportágak - az ütközések, impaktok, kicsavart, természetellenes, antiergonomikus mozdulatok és irdatlan igénybevétel miatt - teljesen eszement módon roncsolják a szervezetet, agyat.
Az origós cikkből ez egy figyelemreméltó mondat, s egy nyolcéves gyerek apjaként abszolút realitás nekem: Dr. Mohácsi János szerint sokat segítene az élsport negatív élettani hatásainak a kiküszöbölésében vagy enyhítésében, ha a gyerekeket már nyolc-tízévesen olyan sportág felé terelnék, amely megfelel az alkatuknak. A sportolás során kialakuló élettani folyamatok és a szervezet adaptációs mechanizmusai ugyanis nem feltétlenül okoznak problémát - magyarázta az orvos, aki ugyanakkor a sportolót körülvevő környezet fontosságát hangsúlyozza.
Na de amiért Ewalddal kezdtem! Minden az Armstrong-beismeréstől hangos, de ne feledjük, az NDK-ban sokkal durvább terminátor-program dívott, mint a Touron. Ott az élsport ára teljes személyiség- és testtorzulás is lehetett. Az általam igen tisztelt és mindenki számára ajánlott lengyel riportiskola - élén Ryszard Kapuścińskival - gyöngyszemeiből , azaz a tényirodalmi zsurnalizmus legjobbjaitól közölt összeállítást a 2011. decemberi Nagyvilág (klikkelj a linkre az összes írásért, köztük az idevágó riportért, vagy olvasd el alant szkennelve!).
Ebben kivonatok olvashatók hosszabb dokumentarista szépprózákból, s a sorban utolsóként következőben egykori NDK-s élsportolók életével ismerkedhetünk meg (Angelika Kuzniak: Megölték bennem Heidit - Németh Orsolya fordítása). Megrendítő személyes vallomások, önfeltárulkozások ezek az egykori sportolóktól, akik egy korrupt rendszer, kíméletlen sportvezetés áldozatai voltak. Volt, akinek a menstruálását, gyerekvállalási idejét is szabályozták, másból élő roncsot faragtak Ewaldék az Oral Turinabol doppinggal, de sokuk csak a puszta terheléstől 40 évesen már zombivá silányult, és ugye ott van Andreas esete, aki eredetileg Heide volt, de aztán a túl sok kék pirula miatt megzavarodtak a hormonjai. Vagy az a lány, akit nem ismert meg a nagynénje, mert akkorára felturbózták. Itt olvasható pár szemelvény alant. Kiemelném azt a sztorit, amikor a doppingoláson kapott sportoló visszaadná világcsúccsal szerzett aranyérmét, de a - szintén doppingoló - váltótársai emiatt kiközösítik.
Nota bene: habár kb. 15 éve a gyúrós gimis korszakomban csináltam egy Napozim-kúrát (agyalapi mirigy kivonatból csinált növekedési hormontabletta hülye testépítőknek), azóta tiszta vagyok. Se Creatine, se semmi gyanús cucc. Csak némi isostar, némi futógél versenyen. Azóta a doppinggal való kapcsolatom egy félreértésre redukálódott: amikor "update rendőrünk" elkedte az első showját a tévében, akkor nekem az Aerobic Norbival kimondva ("erobik norbivál") úgy hangzott, mint egy fitneszgyógyszer.
Angelika Kuzniak: Megölték bennem Heidit (Németh Orsolya fordítása) - részlet
