30 percen belüli 10 kilije, 64 perces félmaratonja, és 2:26-os maratonja van, de mégis az ultrafutás egyik jeles alakja. 190 centijével és 86 kilójával maga a csehországi Lőw András, azaz élő legenda, a hosszú hajától eltekintve. A 44 éves Daniel Oráleknek – a csehül állóknak itt az egynyelvű honlapja – a saját legjobbjait tekintve 2009 és 2010 volt a csúcséve. 2008, 2010 és 2012 pedig a híres winschoteni 100 km-es győzelmeket hozta el, ami mutatja, hogy erre a "fekete lyukra" (50-100 km) specializálta magát, hisz 24 és 48 órán gyengék az eredményei. Az idei Keys100 magyar résztvevői is mesélhetnek a hórihorgas futóról, akivel emailen, míg most megjelenő életrajzi könyvének szerzőjével pedig egy héten át a teraszunkon élőben beszélgettem. Közeledik a Spartathlon, s ezzel a poszttal is hangolódom.

Az élet úgy hozta, hogy július közepére bejelentkezett hozzánk egy hétre egy Luboš Brabec nevű cseh ember, aki annyit kért, hogy legyen íróasztal és szék, mert ő alkotni fog. Végre egy művész! Már-már azt vizionáltam, hogy a különszobámmal hozzájárulhatok a morva költészet felvirágozásához, netán a bohémiai drámairodalom felnőtté válásához. Eddig is voltak érdekes vendégeink, például az amerikai Bobby, aki német-vietnámi szülőktől származott, és a stroke-ja valamint a kemény dohányzása ellenére mélytengeri hegesztőbúvárként dolgozott Skóciában. Vagy ott volt Jesus, a malagai meleg, aki Normandiában termeszt fóliasátras epret kebelbarátjával, de említhetném az éjjel-nappal a pesti romkocsmákban henyélő brit testvérpárt, akik klasszika-filológiát tanulnak mellesleg.

Na de vissza Lubošhoz: mikor megjött, és elkezdte nyüstölni két városnézés közt a gépét, kiderült, hogy a saját könyvét jött befejezni, lektorálni kies fővárosunkba. Luboš már írt a saját futásairól (3 órán belüli maratonja van régről, lásd a képen) egy népszerű futós könyvet Maraton és egyéb ostobaságok címmel (bal oldalon, csíkos borítóval). És elmesélte kis színesként, hogy annak idején egy cseh és egy szlovák kommentátor felváltva dumált a hokimeccseken a régi Csehszlovákiában. Micsoda véletlenek vannak, gondoltam: minden érdekelt, amit Danielről vagy a sportújságírós dolgairól mondott. A hét elrepült, a könyv elkészült, borítóján Daniel éppen a Badwateren szenved (jobb oldalon). A Hosszúfutásom c. könyvet itt lehet megrendelni, aki Hrabal becses nyelvén olvas. Ezalatt a hét alatt pedig összehoztunk egy interjút az ultrasport Baggio-jával, azaz copfos zsenijével, akinek elég súlyos eredménylistája van.

Pár csemege Danielről:

Orálek közétávfutóként kezdte még tiniként.

Nemcsak rengeteget edz, de szinte minden hétvégén versenyez.

Mindennap megiszik egy üveg sört regeneráció céljából.    

Járt a tarahumara indiánoknál versenyen (lásd Futni születtünk).

Celebkedik néha, tévéshowkban lép fel.

Kétszer versenyzett Magyarországon. Egyszer az UltraBalatonon indult: a 2008-ban megrendezett versenyen, amely a 2. UB volt, 4. lett 22:25:45-ös idővel. Két évre rá visszatért, és Kisbéren megnyerte a 100 km-t 6:58:07-tel. Ez volt az első sub-7h 100 kilije.

Orálek gyakran fehér kesztyűben fut. Még az első edzőjétől leste el a viseletet, aki Ingrid Kristiansent majmolta ezzel az allűrrel. A zenitjét a ’80-as évek közepén elérő norvég futónőnek egészen parádés eredményei vannak amúgy. Mintha egy "amúggyal" el lehetne intézni egy futókarriert.

És egy másik érdekesség: a prágai maratont olasz üzletemberek szervezik a kezdettől fogva, a profit és a felhajtás a céljuk, de ennek ellenére – vagy épp ezért – a versenyt a cseh tévé közvetíti élőben. Végig. Akárcsak a prágai 10 km-est vagy félmaratont és egy neves trailversenyről pedig egyórás összefoglalót adnak. Na MTVA, lehet itt is sugározni!

INTERJÚ

Az életrajzíród mesélte, hogy 20 évesen egyszercsak kiégtél, nem érdekelt már többé a futás. Hogy jutottál el ide, és hogyan kezdted újra?

1994-ben egyszerre sérültem le és fejeztem be az egyetemet. Új lehetőségek nyíltak meg az életben a munkát illetően, az edzéseimen pedig akkor már két éve nem fejlődtem, nem jutottam előre. A következő öt évben a negyedét futottam az addigi nagyságrendnek, és csak pár versenyen indultam. A Brnóban megrendezett Running Cup-on rengetegen futottak, és ez adta meg a löketet az újrakezdéshez. Ultrázni 2004-ben kezdtem, miután szintén Brnóban megnéztem egy 48 órás versenyt Nagyon érdekelt ez a hihetetlen verseny és csodáltam a résztvevőket. Teljesen normális embereknek néztek ki, de emberfeletti teljesítményt nyújtottak. (Neki aztán van gusztusa, hogy mitől jön meg a kedve..Orálek egy 2008-as versenyen készült rövid dokumentumfilmben látható a rajt pillanatiban, magas, hosszúhajú futót kell keresni.)

Van edződ?

Volt kettő is. 12 és 15 éves korom František Němec tanított meg az atlétika, de főleg a futás alapjaira. 1994 végéig pedig Jiří Sequent edzett: az ő segítségével kerültem be a cseh top tízbe 10 kilométeren és félmaratonon. Fontos megjegyeznem, hogy a ’90-es évek cseh futóelitje sokkal jobb volt a mainál.

Mit dolgozol?

Programozó vagyok, és tanulmányaim befejezése, 1994 óta dolgozom egy kis cégnek. Az ANeTnél vagyok fejlesztési igazgató. A főnököm elég rugalmas: reggeltől délig dolgozom, utána elmegyek egy hosszú edzésre, majd délutántól estig ismét melózom.

Mi neked az ultrafutás: szubkultúra, őrültség vagy a kitartás sajátos megnyilvánulása?

Nem vagyok biztos benne, de talán úgy mondanám, hogy az ultrázás nekem a futás megfelelő és szép formája, versenyeken vehetek részt általa, s néha még nyerek is.

2011-ben 5. helyen értél be a Spartathlonon (lenti kép), 2012-ben a 11. "győztes" voltál (fenti kép). Meséld el mi történt veled az utóbbn: sokáig vezetted a versenyt, nyomtad keményen, majd a Parthenio-hegy környékén összeomlottál.

130 km-ig remekül éreztem magam, amikor a gyomrom elkezdett rendetlenkedni. A következő 15 km-en kétszer hánytam, nem bírtam se inni, se enni. A hegy előtti depóba teljesen kiütve érkeztem, 20 percet pihentem, hogy valami ételt és italt egyáltalán be tudjak fogadni. A verseny hátralevő, nem kicsi része kínszenvedés volt. Büszke és boldog vagyok, hogy egyáltalán befejeztem. A szurkolók SMS-eket küldözgettek, ez segített továbbmenni, tudtam, hogy sokan figyelik az utamat Spárta felé.

Melyik volt a legküzdősebb versenyed, ha nem ez?

Nehéz megmondani, mert a célbaérés után általában a szépre és a jóra emlékezem, a rosszat elfelejtem. Talán az első winschoteni 100 km-es volt a legnehezebb versenyem, ahol 45 km után nagyon fáradt voltam, mert elfutottam a tempót. Hánytam, görcsöltem. 50 percnyi (!) pihenő után visszaálltam a versenybe, és 9h27m alatt befejeztem, de utána rázott a hideg és erősen görcsölt a lábam. A szervezők kórházba vittek, de elengedtek pár órával később, mert cask a verseny borított ki ennyire. A rákövetkező héten rokkantként mászkáltam, és csak folyékony ételeket tudtam fogyasztani, mert a torkom a kiszáradás miatt sebes volt.

Orálek 2010-es winschoteni győzelme. (A híres winschoteni verseny csak időnként vállalja be, hogy világbajnoksággal egybekötve rendezi meg a 100 km-t. Vébét Oráleknek még nem sikerült nyernie.)

És  2012-es winschoteni győzelme.

Szoktál agyalni a versenyek alatt vagy simán kikapcsolódsz?

Más egy körpályáson, és más egy A-ból B-be tartón. A körözéseken elszórakoztatom magam a gondolataimmal vagy mp3-at hallgatok, de csevegni is szeretek a többi futóval. Míg a rajt-cél versenyeken főleg a logisztikával vagyok elfoglalva, de szoktam a természetet is bámulni. Persze nagyon gyakran képzelem el, hogy mi vár majd a célban: ágy, sör, jó kaják.

Miért viselsz fehér cérnakesztyűt – túl azon, hogy az edződ Kristiansent istenítette, és te tőle örökölted a hordását?

Rossz a vérkeringésem a végtagjaimban, a kézujjaim különösen problémásak. Még akkor is, ha 10 fok van odakinn, nagyon fázik a kezem. Másfelől a kesztyű jó szolgálat tesz a hosszú versenyeken, amikor az izzadságot vagy bármi mást kell letörölnöm az arcomról.

Hogy állsz a terepfutással?

Kedvelem, de nem tudok jól trailezni. Különbözik az ultrától, máshogy kéne edzenem, más technikákat elsajátítanom, és leginkább magas hegyek közt.

Mennyit és mit edzel általában?

Általában délután kettőkor megyek futni 2-3 órát, ekkor enged el a főnök. Ötkor ebédelek, utána még este nyolcig-kilencig dolgozom. A legtöbb edzésen a 4:40-5:30-as iramtartományban mozog. De tavasszal szoktam rekortánon is futni résztávokat a gyorsulás miatt. Telente dombfutással erősítem a lábaimat. Átlagosan 8000 km-t futok évente.

Hogy emlékszel vissza az UltraBalatonra?

Szép volt, kemény verseny volt, hasznos tapasztalat. Az első igazán hosszú országútis ultrám volt, és elégedetten fejeztem be, mert már tudtam, hogy fekszik nekem az ilyen típusú verseny is.

Mi a nehezebb: címet védeni Winschotenben vagy futni a Badwateren?

A Badwater – financiálisan, fizikálisan, az időjárási körülmények és az útvonal sajátossága miatt. (Oralek 10. lett  2010-ben, de ezt aligha ismétli meg. A szeptember 4-i FaceBook bejelentések alapján a Badwatert egy ideig biztos nem rendezik meg, nem adnak ki versenyengedélyt már a Death Valley-ben. “Badwater 135 is no longer....It appears that the race as we have known it is officially over. No more permits will be given for mid summer events in Death Valley.”)

Előny vagy hátrány, hogy hosszú lófarkat viselsz?

Szerintem előnyös, mert hidegben melegíti a fejem, melegben pedig a vizes haj hűsíti a nyakamat és a fejemet.

Kit tartasz a jelenlegi és az elmúlt idők legjobb ultrásainak?

Yiannis Kouros örökké. Rajta kívül a régiekből Don Ritchie, Tomas Rusek és Bérczes Edit van a listámon. A maiak közül pedig Scott Jurek, Giorgo Calcaterra, Mami Kudo. Nehéz összemérni az ultrásokat az eltérő paraméterek miatt, sokkal több nevet is írhatnék. (Érdekes, hogy földijét, Zatopeket nem említi.)

Mik a legjobb időid?

Ahogy öregszel, te is jobb és keményebb leszel?

Alapvetően senki sem javul, ha idősödik. Az ultrafutás nekem és másoknak is azt a lehetőséget adta meg, hogy inkább hosszú ideig legyek jó (legyen ez pályán töltött vagy években mért idő), mint rövidebb távokon.

(Daniel Orálek szöges csukái 1989-ből.)