Szilveszter környékén nem sok futóval találkoztam, viszont január 1-je és 3-a közt nagy számban merészkedtek ki. Amerre kavirnyáltam, futókat láttam. Konvojban, triókban, lépcsőkön és parkokban. Este is, mínusz 4-ben. A hajnal tiszta, lágy szavára kipörögtek a napvilágra... Mivel a jelenség szokatlan, két dolognak tudom be. Sokan próbálták ki a konzumálási ünnepre kapott cuccokat, és egyben próbálták a túlzabálást is ledolgozni. És hát a szokásos bakancslistásokból, fogadalmifutókból is cirkáltak elegen. Ők a kedvenceim, mert szépen képviselik a "remény hal meg utoljára" mondást. Tényleg remélem, kitart a lelkesedés akkor is, amikor múlik az endorfin, mert ahogy a mondás tartja, a "rakenroll az nem egy tánc", és a futás sem csak egy sport.
Az biztos, hogy amiről azt hittük, hogy már bőven a futóhype-ban vagyuk, az csak a kezdete a boomnak. Például az megvan, hogy a Trainspotting folytatásában Renton már nem heroint nyom addikcióként, hanem futópadozást? És az megvan, hogy a Nike erőltetett időugrással akarja sub2h-ra leszorítani a férfi maratoni időt? Mindenesetre a három afrikai futónak nem a kenyai vagy az etióp forradalmi eszme ad erőt, mint ahogy az október 23-án tartott 24 órás EB-n a magyar csapat egyik tagjának az '56-os srácok (remélem, csak viccelt), hanem a meglehetősen nagy bónusz.
NINI, EGY ÚJABB ÉRDEKES ADAT!
2016-ban 6485 km-t bringáztam (város + országút). Voltak nagy elbringázásaim is nyáron, 200-240 kilométerek. A sajgó fenék mellett semmi problémám nem volt, szinte flowban tudtam tekerni, és a szlovák aszfaltos kalandozások alatt nem egyszer azon kaptam magam, hogy simán 6 óra alatt tekertem a 180 km-t, pedig nem ironman-verseny körülmények közt bringáztam, hanem átizzadt-kiprintelt térképpel, hátsó zsebbe rakott kiflikkel, útmenti kutakkal.
0 km-t autóztam (oké, 3x elkértem a haver kocsiját, hogy Ikeába menjek). Nem tervezek idénre sem többet. Mert akkor már sültkrumplitartót kéne vennem. Már 12 éve nincs kocsim, tök jó ez így. Akkor adtam el, amikor az első gyerek született. Másik pont akkor vesznek, nekem csak nyűg és stressz volt.
Ennek az apró cselekedetnek szerintem sokat köszönhetek: nem engedett elkényelmesedni, és felszabadító hatása volt a mindennapokra nézve. Ja és eszement mennyiségű dugóban töltött időt, pénzt, macerát megspóroltam.
FUTÁS
3854 km-t futottam (edzés + verseny). A cél 4000 km volt, de nem bánkódom, eszement sok melóm és utazásom volt. (és akkor a bringázást is vegyük hozzá.) Amennyi minőségi edzést végeztem, ahhoz ez elég nagy szám.
Átnézve a Garmin statisztikát sokkal beszédesebb a futással töltött idő (kb 400 óra) és az edzéstípus összevetése:
- 3% lépcsős
- 27% résztáv (atlétikapályán piramisok, fokozók, egyenletes futások - 4 perc/km vagy jóval azalatti tempókban, anaerob jócskán)
- 18% dombos edzés (ebben a ritka terepezés is benne van, de a lényeg a le-föl, meredeken lehetőleg fölfefe, lájtos és hosszabb lejtőkön lefele)
- 21% sík (főleg 5 p/km vagy annál is pörgősebb steady state, aerob-küszöbös, esetleg fartlek)
- 31% regeneráló, lassú futás (kocogós, babakocsis, idénylevezetős, pre-alapozós)
A résztávos edzések köztudottan gyorsak, viszont nem a kilométergyűjtésről szólnak. Kevés idő alatt, relatíve sok kilométer, de mégsem számottevő, hacsak a távot nézzük. Viszont az egyik leghasznosabb.
Hiányoznak a hosszúfutásos edzések - mármint nem nekem, hanem a naptárból. 26 km körül volt a leghosszabb nyargalászás. Nincs többre időm. Nem húzom az időt, ő húz engem. De kedvem sincs rá, és főleg más az elgondolásom: nem ezeken múlik egy verseny, és nem boldogít, hogy 2-4 órát robotoljak edzés címszó alatt.
Viszont kétségkívül hátrányba kerülök a verseny egy adott pontján a sok hosszú edzést végzővel szemben, hiszen ők "begyakorolták" a hosszútávot, a rezilienciájuk jobb, míg az én megbirkózó képességem maga a rutinom, az erős fejem, a karbantartott fizikumom és az, hogy nem veszem halálkomolyan. Nekem sokkal fontosabb, hogy minél tovább csinálhassam (és persze egészségesen), minthogy szétégessem magam eszement heti edzésadagokkal, versenyhalmozással.
2016-os versenyek: Gúta Maraton, Vértes Terepmaraton, Vivicitta félmaraton, KisDuna Maraton, Wizzair félmaraton, Intersport 30km, Balaton Félmaraton.
2016-os ultrák: Toszkána 103 km terep, Nemea-Olympia dombos 180km, Korinthosz.hu 80km, Spartathlon.
Szépen elosztva, nem belerokkanva. Ezekről mind írtam, visszakereshetők a blogon.
ERŐNLÉT
Apropó fizikum: azért sem futok hosszúkat, mert nekem nem ér véget az edzés a futás után, hogy aztán jöjjön a forró zuhany és habzsi-dőzsi, hanem még további 40 percet minden edzés után
- nyújtásra és hengerezésre (20-30 perc),
- intenzív erősítésre (haskerék, húzódzkodások, tolódzkodáok, különféle ördögi fekvőtámaszok legalább 15 percben) fordítok.
Egy ilyen plusz 40 percnek mondjuk egy kifacsaró résztávos edzés után - amikor már fasza ki van az embernek, farkaséhes és leharcolt - hát bizony akarat- és jellemformáló hatása is van. Tehát majdnem annyi post-training van, mint futás. Ez sehol nincs leírva a Garmin-statisztikákban.
A fizikális jóléthez és sérülésmentességhez eddig hozzájárult némi úszás és szauna, ami most nincs, mert az elmebeteg stadionépítések közben szétkapták az angyalföldi proletariátus szentélyét, pletykafészkét, rekreációs mekkáját, a Dagályt. A megtérülés: a nullához konvergál. (Bocs, egyáltalán nem érdekel az élsport érdeke, jóléte, érmeik csillogása, csak a civilek társadalom- és közérzetjavító napi mozgásigényének kielégítése.) Jelenleg uszodakeresésben vagyok.
ÉTREND
Az étkezésben az elmúlt évben stabilan kialakult a zöldségevés-protokoll: napi 1-1.2 kg növényt eszem nyersen és vizes smoothie formájában. Táplál, telít, jól elosztható. Így elég rost, vitamin, és még víz is van bennem, ha keveset innék. Ami nincs, az Humet-R és BCAA tablettában kerül be. (Figyelem, info jött: a Humet-R a kobalt tartalma miatt doppinglistás. Mondjuk engem nem érint.) Székletem óraműpontosságú. Az étkezésben néha örömteli megszorítások is vannak, ha arra van szükségem: egy rohadt egyszerű diétát találtam ki (véletlenül jöttem rá), ami főleg akkor jön jól, ha gyorsulni szeretne az ember az edzésadag emelése nélkül. Ha kell, 1-3 hétig nem eszem este hét után. Így a reggeli felkelésig 12-14 óra kimarad. A test habzsolni kezdi a benne maradt felesleget, és furcsamód viszont reggel nem leszel farkaséhes, sőt moderáltabb az étvágyad. Mindehhez sokat segítenek, ha sok rostosat eszel (lásd zöldségek).
Nyáron így adtam le 4 kilót másfél hét alatt, 71-ről 67-re, pedig nekem aztán tényleg nincs nagyon miből lefaragnom. Aztán mégis akadt. Gyakorlatilag ez egy szálkásítás pusztán egy étkezési idő protokollt tartva. Mert ugyanis napközben azt eszem, amit akarok, nincs megvonva semmi. Például direkt zsíros cuccokat is eszem a hosszútávú energiaszolgáltatás miatt, illetve mert ugye vannak csak zsírban oldódó vitaminok. Sokkal inkább kreatív étrend ez, mind fogyókúra, pofonegyszerű és működik.
NA MI LESZ 2017-BEN?
Visszafojtott izgalommal közlöm, a 10. futóévemet kezdem 2017-ben, saját magam irányítása alatt. Volt 9 sérülésmentesen eltöltött, sok boldogságot, megismerést, élményt és ismerőst hozó évem. OTS (túledzés, kiégés, belefáradás) nem fenyegetetett. Lelki kimerülések, nehezen megemésztett versenyek, traumák voltak, de utólag ezek szépek, fontosak, és épületesek. Eddig elkerült a baj. Komolyan mondom, 10 éve nem voltam beteg, nem voltama megfázva, influenzás, allergiás, gyulladásos, ágyhoz kötött, lázas, törött, sérves, húzódásos vagy bármilyen krónikus. Kétszer vöröslött be a szemem, mindig az uszoda vízétől. Testi feszülések, mozgástartomány-beszűkülések voltak, de azok is régen, és a nem-nyújtás miatt.
Fokozatosság, mentális fókuszáltság, a futás mint filozófia és önismeret - ebben hiszek, így csinálom.
Már november óta alapozok, január az erőfejlesztésé, február a gyorsításé. Tavasszal egy padlógázas teljes és egy félmaratont akarok futni. (Nem a bányamaratonon.) Poénból írtam is Olinak, hogy bevállalhatna kísérletnek pulzusmérő nélkül, de nem tűnt lelkesnek. Mindenesetre az alapozást megsegítendő egy indikátorversennyel nyitom az évet: a gútai (Kolarovo) maratonra megyek, ami extrém lesz, mert szombatra -6° és -13° közé teszik a nappali hőmérsékletet. Tavaly is elég zúzmara volt, de sífutó-rajtszámban versenyezni pazar.
Nézegetek még triatlonversenyeket is, 5 év után talán illene már újra, de mindig visszavet a versennyel járó gebaszok (odamenni, ottaludni, kocsi, szállás, bedepózás, parázás a technikai számon, nehogy elbaszódjon valami alkatrész) és a pénz+macsószag, ami körbelengi a rendezvényeket.
Ha minden terv szerint alakul, megyek egy-két görög hosszú és felemelő versenyre, illetve olasz és francia ultrákra, meg a berlini falas 160 km-re nyáron.
GAP YEAR
Fontolgatom, hogy jövőre beiktatok egy gap yeart. Leginkább a gimi vagy egyetem után a végzett diákok elmennek kiruccani egy évet a világba, feltöltődni, átértékelni, megújulni. De bevett dolog tanároknak, menedzsereknek, sokat dolgozóknak is hét-nyolc évente a nyugati jólét országaiban egy év szabadságra menni, új motivációkat keresni. Lehet, hogy jövőre majd azt akarom, hogy deklaráltan ne legyen fontos a futás, csak egy kellemes hobbi, l'art pour l'art élvezet, mozgásbafeledkezés? A vállalásokból, a teljesítésekből, a tervezésekből legyen kikapcsolódás? Nem tudom még. Ha így lesz, beszerzek egy ilyen húsbőröndöt, ereszd el a hajam.
Persze, ismerve magamat, ez ábránd. Pedig a cél az lenne: nem elmenni versenyekre, és csak akkor futni, amikor kívánom. Ha akarom, majd last minute-ban nevezek valahova, de nem görcsölök, nem agyalok. Így persze a motivációt is helyre kell tenni, amit azért nyilván könnyebb egy versenyre vagy felkészülési szakasz etapjaira kihegyezni, mint a semmire. Szinte biztos, hogy a spontán, laza versenyzés is tud élvezetes, és akár sikeres is lenni.
Befejezem. Egy nagy mester mondta, hogy a "kimondatlan szónak ura, a kimondottnak szolgája vagy". Mindenesetre innen szép nyerni, és könnyű veszteni is. Mindenkinek szép évadot!
