Peter Greenaway zavaros, de annál érzékszerv-orgiasztikus műve tudomást sem vesz a futásról. Azért címnek jó volt. Pedig ilyen névvel, hogy Green és Away, menő terepfutó lehetne.
Szóval kész a leltár. (Sosem vagy kész.) A 2012-es itt, 2013-as itt, 2014-es itt, 2015-ös itt, 2016-os itt.)
Mit csinál ebben nedves, hűvös, szürke, Krasznahorkai-regénybe illő, reménytelen időben a téliszonyos futó (már amikor nem a téruszonyaiban, azaz a cipőiben aprítja a kilométereket)? Mereng.
Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?
Ezt már Zalán is tudta, azért írta meg futását Vörösmarty.
Mereng tehát, és már javában tolja a tavaszra acélozó edzéseket. Nem hiszek abban, hogy ősszel le kell állni, húzni egy vonalat mondván: jó, akkor innentől két hónapig csak alapozom. A futók többsége ezzel el is intézi, kvázi meg is nyugtatja magát, hogy jó, akkor igásló-üzemmódba beállok, és vánszorogva-poroszkálva futom a hosszúkat, hiszen ugye "gyűjtöm a kilométereket."
Nem a mennyiség a lényeg elsősorban, hanem a hatékonyság. A lenti adatokból nagyon kevés a lassú hosszú futás. Lassú rövid mint regeneráló - van, közepesen lassú rövid mint aerob edzés - van, de a többsége gyors rövid edzés (erő, erőállóképességi, gyorssasági). Tavaly sem futottam soha 20 kilométernél többet egy napon edzésen. Amire és ahogy én készülök, arra nem igénylem. Nem kell sokat dolgozni, csak mindig, ugyebár. És a puskaport sem célszerű ellőni - milyen izgalom maradna akkor a hosszúfutásos versenyekre, ha én háromnaponta tucatnyi kilométereket futkorásznék?
Helyesbítek, mert a remek januári ultrafutó táborban mindennap egymásra licitálós mennyiségek voltak. Keserves volt, mert bár a társaságot szeretem, azért is megyek időnként, de annak, hogy egyik nap 50 km, másik nap 25, harmadik nap 40 km-t fussak, számomra nincs értelme. Lenyírni magamat, hogy elmondhassam, volt egy 120-as hetem..? Mire jó? Sorozatterhelés? Lassú égés? Erre mondja Parti Nagy Lajos sportszerű elhízásból élő főhőse, hogy "beépül az." (in: Az étkezés ártalmasságáról.)
Lehet ésszerűen is szeretni a hobbidat, vagy haszonelvűen, de én, ambíciózus amatőrként a napi 20-40 kilis futásokban nem fedezem ezt fel. Nem vagyok így rágyógyulva, és kurvára nem akarom, hogy ez a napi robotról, a megcsinálandó penzumokról, a pulzusnézegetős kötelező futásokról szóljon. Ráadásul nekem egy 60-75 perces edzés után, amiben bemelegítés, levezetés, iskolázás is van, ugyanennyit tornázok, nyújtok, hengerezek, erősítek. Ez alkalomszerűen ugyanis szart sem érne. Heti egy - hát jobb, mint a semmi. Így nekem az edzéshez tapad, mint a cápához a kalauzhal.
Inkább mindenkinek azt tanácsolom, hogy a túlzásba vitt hosszúzások helyett 1) inkább mentális képességeit erősítse, 2) látogasson ki gyakrabban egy atlétikapályára, és kezdje el kiaknázni a még meglévő fehér izomrostjainak erejét. Mert a lassúzásra való vörösből annyi van és lesz még, annyit lehet kocorászni, amennyit akar az ember. És a hosszú versenyek valós és komplex terhelésnek, kvázi hasznos edzésnek is beillenek (lásd a nemzet Katinkája).
Nem feltétlenül azzal kell villantani, hogy mennyit futsz, hanem hogy mennyit nem. Idézek 2014 és 2015 évekből: ""valaki megdicsért, hogy mennyit futottam idén (utalva a minőségre, mennyiségre egyaránt), mire megjegyeztem, hogy nem is futottam olyan sok kilométert, mire a válasz az volt, hogy OK, de milyen rövid idő alatt nem futottad azt az olyan sok kilométert? De fogalmazhatok úgy is: mennyi kilométert nem futottam meg lassan, és mennyit futottam meg gyorsan, avagy mennyi idő alatt futottam meg az annyit."
Akkor statisztikák. Mint jó tanítvány, beszámolok edzőmnek, jómagamnak a 2017-es évadról.
1200 km országúti kerékpár + görgő télen heti 2-4 óra (2 alkalom, 80-100 km) (a napi 20-30 km városi biciklizést nem számítom ide)
3552 km futás. 4000 km-t céloztam, de a vádlisérülés és a rengeteg utazás szétszabdalta az életet és a terveket. Ezek az edzések (fél)maratoni edzéstípusok voltak. Ezzel állítólag nem lehet a Spartathlonra meg egyéb ultrára felkészülni. Ó dehogynem. Eleve nem is fizikailag kell készülni, max 10% a fizikalitás, 90% a mentális-lelki. Hozzá kell tennem, hogy szerintem?!
Kb. 260 futó edzés volt (beleértve a versenyeket). Azaz az év 2/3 részén futottam. Plusz még a közel 30 alkalom országúti bringázás.
Folytassuk tovább csak a futással.
A 260 futóalkalom 368 órát igényelt (15 nap, azaz két hét). Átlagosan 85 percet tehát. Ezalatt lement kb. 275 000 kalória. Ha egy felnőtt, 70 kilós ember napi szükségletére vetítem (2500 kalória), akkor az 110 napnyi kalóriamennyiség, azaz harmadévnyi.
Magyarán:
1/3-ad évnyi kalória
2/3-ának az évben futottam, viszont ehhez csak
0.12/3-ada kellett az évnek (a 365 nap 4%-a a 15 nap).
Újabb érdekes adatok!
Ennek közel 60%-a fingatós pályaatlétika, főleg iramfutás, futósuli, résztáv. De írhatnám, hogy réz táv, mert arany-ezüst-bronz medálok nem járnak érte.
Azaz tavasszal még hasznos a rövidtávokra, utána az ultrázás miatt mindegy is, nem profitálok igazán belőle, totálisan más edzés kéne oda az eredményesség szempontjából, ha ez érdekelne. Összejön valami, örülök, de nem hajtom a pódiumot, csak az élményt. Szóval a kedvem fenntartja, és nem leszek egy lomha, csoszogásra berendezkedett ultrás igásló.
Terepedzés alig. Messze vannak a hegyek. Esetleg Mohamed idehozhatná őket.
Hétvégi hosszúfutás szinte soha. Kinek van arra ideje? (Otthon ne próbáld ki.) Hosszú Katinka is a versenyeket tekinti éles edzéseknek.
Némi úszás, de a szétbombázott Dagály miatt ez csak moderáltan és főleg regenerálódási célból.
Sok nyújtás és saját testsúlyos erősítés. Szinte minden edzés után. (Nem elég, hisz elszakadt a vádlim.)
Havi 2-3 alkalommal szauna és gőz.
Ősztől heti két törzsizom-fejlesztő torna személyi edzővel. Nagyon hasznos.
Masszőrt már nem tudtam a programba illeszteni, de minden edzés előtt és után teljes testsúllyal rátehénkedős SMR-hengerezés a program.
Ebből a 3552 km-ből:
Ultraverseny 736 km (Euchidos 215 km - 2. hely - a fenti képen, 12h OB, Berlin 100 mérföld, Spartathlon)
Terepverseny 101 km (Bodri Trail L-táv 3. hely, Vértes TerepMaraton 9. hely, Intersport Túranap)
Maraton (Gútai Vízkereszt mínusz 19 fokban 3:22, Spártai Százason felmérő futás 3:41)
Félmaraton (Vivicitta, 1:17:48)
Így visszanézve, több versenynek tűnt, de alig mentem. Fura. Erre mondaná a tata: Huss a csiga!
Na léptem!
Kép: Hodgyai István színházi plakátja
