Minden UltraBalaton arra emlékeztet, hogy egy évvel öregebb lett a blog. Most épp hétéves. 2012-ben indult az egész ezzel a klasszicizálódott poszttal, amikor tökutolsó lettem az UB-n, két és félórával kiesve a szintidőből, de végigmentem, meg is vártak a célban. Szép és fájdalmas minden visszagondolva, nehezen birkózom meg az idővel. Azzal is amit múlasztok futás közben, de föleg azzal, amit mulasztok. Csomó minden történt azóta, nyilván. (Például négy éve az UB felé sem néztem) Ez a blogos hét év (de a futásban töltött 12 is) egy baromira felemelő és megterhelő periódus volt-van, rengeteget kaptam a futástól, és rengeteget el is vett. Ráment egy csomó minden, visszajött jópár, de azt hiszem, ez nincs arányban. Nem tudom, hogy most ugyanezt választanám, ugyanígy csinálnám-e. Talán, nem, nem tudom.
Hét év alatt rengeteg minden változik: test, szellem, nézőpont, viszonyulás, sejtek. Ez velem is így van. Hét év nem rövid, és a hetedik év sokszor kritikus pont kapcsolatokban, munkákban, hobbikban is. Pantha rhei - az egyetlen állandó a változás maga.
A blog is változik. Új arculatot és új logót kapott, és kicsit más hozzáállással íródik innentől. Marad reklámmentes - hacsak nem jön egy visszautasíthatatlan ajánlat, mint a BSI-nek a Nemzeti Futóverseny. Marad autentikus, szarkasztikus, (ön)kritikus. Hogy pózmentes-e, nem tudom - végülis minden póz és manír, s ez maga az ember. Továbbra sem vagyok zászló a mások ünnepén.
Mostanában billentyűundorom van - ez a legkisebb problémám -, így a blogon is kevesebb lesz az írott tartalom. Az arányok a szövegről a hangra terelődnek. Nem utolsósorban azért, mert a futásból is visszaveszek egy időre, de az érdeklődésem iránta - s így önmagunk viszonylagos megfejtése iránt - töretlen. Erről még azért írok egy posztot a közeljövőben.
2019-től a Runner's World Magyarországban nemcsak rendszeres szerző lettem, hanem elindul a közös podcast-adásunk is, a Büntetőkör. Ebben a futó-szappanoperában az RW-vel közös metszéspontunkba eső alakokat szólaltatom meg, vesézek ki témákat a teljesség és részrehajlás igénye nélkül. Egyszerű kérdező és társalkodópartner leszek, nem török riporteri nívódíjra. A felvételek ott készülnek és úgy, ahogy a sors az interjúalannyal összehoz minket.
Azok a témák és figurák, akik nem férnek bele a RW-s podcastokba, mert túl személyesek, marginálisak vagy speciálisak, azok a blog saját bejáratú podcastjában, egyfajta nemazés hangjáték-sorozatban fognak megjelenni. A nevéről és tematikájáról később, úgyis kiderül.
