Itt a 2. rész, amiben a kenyai atléták titkos életéről és menedzseléséről beszélgetünk két órában. A lenti posztban még számos kép és kiegészítő információ található.
Az első részben az utcai versenyek világával, azaz a profi atlétika street fighter szakágával foglalkozunk: egy utcán versenyző atléta karrierjét vázoljuk fel, és ennek kapcsán nagy teret szentelünk az eredményeket és teljesítményt mozgató pénznek és persze a doppingnak.
Az adások sok platformon hallgathatók, klikk ide: iTunes, Spotify, Mixcloud. Letöltés pedig itt: HearThis. Osszátok meg, értékeljétek, kövessétek a különböző felületeken a műsort, hogy másoknak is feltűnjön és sokakhoz eljusson az adásfolyam.
Egykori profi utcai hosszútávfutóból (eredményei itt) vált afrikai atléták ügynök-menedzserévé és edzőjévé. Kelet-Közép Európa egyik legsikeresebb csapatával tarol a versenyeken. Maga szerint is véleményes és megosztó figura, sok a kritikusa, de kétségkívül hatékonyan működteti csapatát (Benedek Team), avagy ahogy ő nevezi: projektjét.
Egykoron pénzért futott, nincs ebben szégyellnivaló. Idő, energia, erő, rengeteg áldozat és lemondás kell ehhez az életmódhoz - ő meglépte. Bár itthon alig ismerték, külföldön mégis tarolt: 28:01-es Európa csúcs 10km-en (a burgenlandi pálya miatt nem hivatalos), aztán 63:18-as perces félmaraton, 2:21-es maraton. Mégis saját bevallása szerint a maratont nem neki találták ki, így maradt a 10-21 km műfajnál. Két OB-győzelem is összejött: 3000 méteren 8:18,48 (2001), félmaratonon 1:04:59 (2002).
Aztán amikor a kiöregedés jeleit látta, amikor a melegítésre is melegíteni kellett, akkor tempót váltott, és az elmúlt tíz évben futás helyett futtat - szintén pénzért. Elsősorban kenyai hosszútávfutókat menedzsel, de időnként etiópokkal, sőt magyarokkal is foglalkozik. A külföldiek szerződése általában addig tart, míg le nem jár a vízumuk. Ez az időszak pár naptól akár egy évig is terjedhet, de általában 3 hónapos turnusokban jönnek Debrecenbe, a bázisra.
Ebben a szűk két órában tehát a fennsíkok emberi gazelláiról, az afrikai atlétazsoldosokról, a kelet-közép európai versenyeken taroló C-kategóriás, de azért még mindig baromi jó tucatnyi kenyai futóról lesz szó, akik vetésforgóban váltják egymást negyedévente a debreceni bázison.
Figyelem: a podcast nem egy újkori fehér master és a néger running slave viszonyát mutatja be, sokkal inkább érdemesebb interkulturális / sportgazdasági szempontból nézni.
Két témában ajánlok érdekes olvasnivalókat a figyelmetekbe.
1) Hogyan nevezik el a kenyai gyerekeket? Miért van annyi Kipchoge, Kipkorir, Cheruiyot, Jeptoo vagy Kipsang a nemzetközi mezőnyben? Talán testvérek? Több magyarázat van, próbálom őket összefésülni.
A Kip- előtag valakinek a fiát jeleneti. Kip-sang = Sang fia.
Ugyanakkor Közel 50 nagyobb törzs van Kenyában, és rengeteg altörzs. A Kip- előtaggal kezdődő nevű férfiak a Kalenji-törzs valamelyik 9 altörzséből származnak, akik a Nagy-hasadékvölgy (ami Szíriától Mozambikig húzódik végig) kenyai részén élnek. Az ide tartozó közösség női többnyire Chep/Che vagy Jep/Je előtagú neveket viselnek, akár leánykori vezetéknévként, akár keresztnévként. Nem meglepő, hogy ez azt jelenti: "valakinek a lánya".
Minden törzsnek megvan a maga metódusa, például Obama elnök törzsének, a Luónak minden vezetékneve O-val kezdődik (Obama, Odinga, Otieno, Ochieng, stb.), a nőké A-val (Atieno, Achieng, Amondi, stb.).
Ugyanakkor - és erről szó lesz a podcastban -, a nevek jelentése többnyire egy napszakhoz, évszakhoz, természeti eseményhez, helyszínhez IS kötődik. Például vegyünk pár nagyon ismert futó nevét és jelentését:
Kipchoge - a gabonatároló közelében született
Kipkemboi - éjfélkor született
Kiptanui - elájult, nem tudott sírni vagy lélegezni születésekor
Kipsang - szabadban született
Cheruiyot - akkor született, amikor mindenki aludt
Jepketer - verandán született
Jeptoo - amikor vendégek jöttek, akkor született
Minden név megfejtéséhez kattintsatok ide. Vagy a németül tudók, nézzék meg ezt (köszönet Szabó Nórinak a találatért):
2) A másik témát edzéselmélet iránt érdeklődőknek kínálom. Grafikonokkal, kutatási eredmények táblázataival mutatják be a kenyaiak futódominanicáját. Az egyik tanulmány: Nature or Nurture? (Azaz természet vagy gondoskodás?) A másik: A kenyai távfutó jelenség analízise. És aki olvasmányos dologra vágyik a karanténban, annak Adharanand Finn Running with the Kenyans című könyvét ajánlom - egyelőre angolul.
Milyen a kenyaiaik titkos (debreceni) élete, hogyan készülnek, hogyan terelgetik őket, milyen a sajátos életvezetésük és hozzáállásuk?
Van-e migránsozás?
És miért nincs a kenyai gondolkodásmódban és nyelvben jövő idő?
Mi van a rajtpénzekkel és pénzdíjakkal? Erről egy kicsit idézem Benedek Zsolt szavait:
A rajtpénz megállapodás kérdése. Attól függ, hogy van a szerződése. Amelyik versenyeken rajtpénzek vannak, ott általában szerződést is kötünk a szervezővel, amiben le van fektetve, hogy mi van, ha kiáll, mi van, ha lassabban fut, mint ahogy kérték, és mi van, ha nem jut el bizonyos kilométerig. Általában ha féltávig sem jut el, akkor nem kap semmit sem. Utána meg sávos bontásban van levonás, de leginkább egyéni megállapodások vannak.
Én a pillanatnyi vérmérsékletemtől függően reagálok, de nyilván függ a körülményektől. Például ha sérülés van, nem baszhatom le az alétát, de ha ő hibázott - mert sokkal gyorsabban kezdett, mint ahogy megbeszéltük és emiatt lesz rossz a vége -,akkor azért leszoktam őket baszni, persze kulturált formában.
És miért állnak ki gyakran pár kilométerrel a vége előtt, amikor akár még a dobogó is meglehetne, de legalábbis az 1-10 helyekért való prémium?
Azért állnak ki sokszor 35 kilométernél - mégha pénzes helyen is vannak, mert már érzik, hogy egyre lassulnak és gáz lesz a vége. Vagy azért mert bekattan az agyukba valami és csak úgy kiállnak, de a legjellemzőbb, hogy nem bírják agyilag elviselni, hogy nem a frontban vannak. Sokszor mondják nekem, hogy kenyai csak a frontvonalon fut és nem bolyban, és nem is lemaradva. Ők így vannak szocializálódva. Persze sok egyéb más oka is lehet annak, ami miatt idő előtt kiállnak.
De olyan is van, hogy én állítom ki az atlétát, mert nem akarom, hogy szétcsapja magát kis pénzért. 30 kilométerig akár egy erős edzésnek is fellehet fogni a versenyt, de 33-35 kilométer felett már nagyon kiütik a szervezetüket, és ha nagyon kevés a pénz és nincs szerződésünk a szervezővel, akkor jobb ha kiáll, és majd 1-2 hét múlva másik versenyen több pénzt tud keresni.
Hogyan lehet három hónapba belesűríteni a felhozóversenyt, célversenyt és a forma kiversenyeztetését?
Mi a helyzet a kokszolással és doppingellenőrzéssel? Erről Zsolt még a műsoron kívül elmondta:
Soha egyetlen atlétám sem bukott le sem versenyen, sem versenyen kívüli ellenőrzésen, pedig nagyon sok vizsgálatunk volt. Mivel mi nagyon sok versenyen indulunk,ezért sok a lehetőség a bukásra, ellentétben azokkal a leginkább magyar atlétákkal ellentétben, akik nagyon kevés versenyen indulnak és csak arra kell figyelniük, hogy a versenyre tiszták legyenek... Arról már nem is beszélve,hogy aki nincs rajta a MACS listán annak könnyebb dolga van.
Mi van az életkorhamisítással? Hogyan lehet papíron 28 éves egy 40-nek látszó futó?
Mi van a genetikával: tényleg lehetetlen megverni az afrikai futókat hosszútávon?
Mi van a százalékokkal és háttéralkukkal, a premizálással és pályacsúcsjavításokkal?
Mennyit keres egy menedzser és hogyan számlázik, adózik?
És vajon hogy lehet lenyomni évi 180-220 versenyt?
Mivel az elkövetkező hosszú hónapokban nemhogy versenyek nem lesznek, de talán az utcára sem merészkedhetünk ki futni, így mindenki csukja be a szemét, és virtuális edzésként fussa végig velünk ezt a jópár évet, amin átszaladunk. A Büntetőkörben Benedek Zsolt - ez itt az 2. rész.
Ha tetszett a tartalom, akkor kérlek adományozzatok a Magyar Hospice Alapítványnak itt. A közleményrovatba írjátok be: Nem Azé futóblog.