A híres-hírhedt gyereksport Facebook-oldal, a Lóci megcsinálja (most már Lóci & Olivér megcsinálja) oldal főhőseivel, a 10 éves Lócival, a 8 éves Olival és édesapjukkal, Attilával beszélgettem egy fél napot, futottam is a srácokkal - elsősorban a "you can do it"-szemléletről, másodsorban mindenről, ami feljött.
Jelzem, hogy mindenkinek más a normális, ahogy a szakmai sztenderdek is alakulnak az időben, új tanulmányokkal, korral, tapasztalatokkal. Ahogy vannak 6 évesen oxfordi egyetemre járó zsenik is, úgy lehetnek koránérő, sokat bíró és akaró gyerekek.
Nem értem azt a boszorkányüldözést, lesajnálást, jobbantudást, elítélést, ami gyakran kommentekben feléjük hárul, mindezt negyedinformációk alapján, zsigerből. Mi van az RSG-s lányokkal? Megtapsoljuk az olimpiai érmeiket, de a 10 éves maratonistát földbe döngüöljük?
Ebben az interjúban is elmondja az apa, hogy rendszeresen járnak sportorvoshoz, valamint a nagyobb távfutással kapcsolatban kikérték szaktekintély sportorvos véleményét. Még korábban írtam arról, hogy a '80-90-es években ezzel semmi bajuk nem volt a szervezőknek, még itthon sem. Olvashatók egykori gyerekek véleményei is a 12 évesen futott maratonról. Itt: Kölyökmaratonisták.
Lóci futásairól szóló, inkább elítélő szakmai cikk itt érhető el.
Arra kértem a Horváth-családot, hogy reagáljon a kritikákra, róluk alkotott gyors és sommás véleményekre:
1. hiába mondjuk ezerszer, h egyszeri alkalom volt, nem fogják fel
2. elemzik a maratont, belekötnek abba, h 5 órás maraton az nem teljesítmény
3. elemzik Lóci testtartását fényképek alapján, felszerelését, miért nincs rajta sapka
4. belekötnek, h nem volt felkészítve a gyerek, pedig semmit nem tudni az edzéseinkről
5. belekötnek, hogy baj, ha sokat fut
6. belekötnek, hogy párszor több gyerekversenyen is voltunk egy hétvégén, ebből kiégés lesz
7. megmondják, hogy túledzzük a gyerekeket
8. 5 perc hírnévért csináljuk, mintha mi kürtöltük volna tele a médiát: bár a sok megkeresés ellenére senkinek se nyilatkoztunk
9. nem fizettünk meg szakedzőt
10. nem a gyerekekről kéne írnunk, hanem a tömegsportról
11. félnek, hogy Lócinak lesznek követői. Nem lesznek, 10, 15, 21 km-en sem voltak.
12. rossz példát mutatunk
13. többször kéne rövideket futni, hogy gyorsuljon (mintha ez érdekelne minket)
14. elképzelhetetlen, h egy gyerek maratont szeretne futni, hogy szívesen fut
15. miért versenyez egyáltalán
16. eddig nem lett baja, de biztos, h lesz – ez azért sportolóknál elő szokott fordulni…
17. gyerekbántalmazás, abúzus, kiskorú veszélyeztetése, őrült, senkire nem hallgató szülők: még a Ne pánikolj, sportolj! Rita is meglovagolta a néphangulatot, másodkézből szerzett hamis infók alapján.
18. Töröljük a negatív kommenteket, nem értjük meg, amit mondanak: dehogynem értjük, csak a mocskolódást töröljük.
19. az összes futóceleb ott okoskodik a fórumokon, jobban tudják nálunk, h mi mit akarunk valójában
20. de közben senki nem kérdezte meg, hogy van most, maraton után Lóci valójában, a segítségét pedig a „szakma” részéről senki nem ajánlotta fel.
Sokan gondolhatják, hogy:
A) na megint olyanok, mint a sakkozó Polgár-család
B) a szülők önmagukat akarják megvalósítani a gyerekekben, kicsikarni valamit, amit ők kihagytak vagy amire nem képesek
C) erőltetnek valamit, amit nem akarnak a gyerekek
D) siker, pénz, csillogás - közösségi média sztárgyártás kizsigerelt, sportoló gyerekekkel.
Szerintem ebből egyik sem igaz.
Miért fut valaki 8-10 évesen félmaratont, majd maratont? Mint július 4-én: 10 évesen ötórás első maratont tolt a szarajevói völgykatlanban, kánikulában.
Milyen, amikor egy felnőttet állva hagy egy 10 kilis versenyen 4:35/km tempóval?
Mi az extrém mennyiség, minőség? Mi az egészséges, a normális?
Miért vannak betáblázva minden hétvégére 2-3 versennyel akár, miközben végigedzik a hetet a suli mellett?
Mit mondanak mások (szülők, edzők)? Példaadás, irigység, fejcsóválás, ítélkezés, visszatetszés, összehasonlítás.
Mit ad és mit vesz el a sok sportolás gyerekkorban?
Egyáltalán: mi a sok, mi a kevés? Mennyi a "kell"és mennyi a "szabadon választandó"?
Honnan jön és meddig tart ki a gyerekek motivációja a mozgásra?
Mi a kompetitivitás fűtőanyaga egy kölyöknél, kiskamasznál?
Milyen egy multisportos család, ahol a fesztáv a versenyszerű birkózás és futás közt van?
A kétórásra vágott, sok képes és videós adásból kiderül.
Az apukától, Horváth Attilától idézek:
Amikor mi (a szülők) elkezdtünk aktívan futni, és versenyekre járni, akkor döbbentünk rá, hogy mennyire jó sportolni, és ez a dolog mennyit ad hozzá az életünkhöz. EZT a tapasztalatunkat akartuk átadni a gyerekeknek, EZÉRT kezdtük őket ebbe az irányba terelni, EZÉRT kezdtünk velük mozogni, majd futkározni, majd versenyekre járni.
Azt akartuk, hogy ők ezt a tapasztalatot már egészen fiatalon megszerezzék, és alapélményük legyen, hogy futni, sportolni jó! Meg vagyunk győződve arról, hogy – szemben a digitális élményekkel – mi valódi élményeket közvetítünk a gyerekeinknek.
Ha létezik „valódi gyerekkor”, akkor azt az aktív mozgás körül, valahol a természetben kell keresgélni, szemben az online játszóterekkel, ezért favorizáljuk az outdoor életvitelt.
Abban, hogy ez a gyerekek felé működjön, példát kell mutatnunk feléjük, látniuk kell, hogy mi is úgy élünk, ahogy beszélünk.
De alapvetően sem a közös futásainkat, sem a Lóci megcsinálja oldalt nem azért csináljuk, hogy példát mutassunk idegeneknek, hanem mert egyszerűen élvezzük csinálni.
Annak persze örülünk, ha a példánk ragadós, és másnak is tetszik, de elsősorban mégiscsak a magunk örömére, hobbiból dolgozunk az oldalon: szeretünk írni, fotózni és futni, ezeket próbáltuk összekombinálni.
A teljes adás csak a patronálóknak érhető el videó és/vagy podcast formában.
Érdekel ez az adás, a jövőbeliek az eddigi nagyinterjúk, vagy a másik három tematikus futópodcastom? Akkor szállj be a finanszírozásba, patronáld a 10 éve fennálló blog és a podcast nyilvános működését, továbbá férj hozzá exkluzív tartalmakhoz is, amik a a futás vonzáskörzetében levő, izgalmas és értékes alakokról, témákról készülnek.
Keresd őket a Spotify, iTunes, Google Podcasts, Mixcloud, Anchor streaming platformokon.
