Az utolsó rész következik a szemléletformáló sorozatból. Az összes adást és a hozzá kapcsolódó posztokat keresd a Nem Azé blogon illetve a streaming platformokon!

A 9. rész tartalma:

Lejjebb egy összefoglalót olvashattok az adássorozatról és hasznos linkeket is találtok, ha elmélyednétek a tesiben. Itt van pár a közelmúltból:

• Lesújtó NetFit-mérések
• Mindennapos testnevelés bevezetése az iskolákban / tananyag
• Testnevelés-tantárgy pedagógia

Mi is ez a Runner's Worlddel közös széria? Körbejártam kilenc adásban a testnevelés (avagy "tornaóra") mai és egykori helyzetét a teljesség igénye nélkül. Szubjektíven, de sok oldalt megszólaltva. Az első adást mindig érdemes meghallgatni az új belépőknek, az segít navigálódni és összefoglalást nyújt.

A cél: egyéni történeteken, tapasztalatokon át feltárni a testneveléshez való kapcsolatunkat, hozzáállást diák, szülő és tanár részéről.

Az adásokban feltűnt:

- aktív és nyugdíjas testnevelő,

- főállású, besegítő, napközis (tesi)tanár

- jelenlegi és egykori iskolás

- speciális igényű gyerekekkel foglalkozó,

- külföldön élő családapa, aki a skandináv tesimodellt mutatja be

- budapesti szülőpár, akiknek fiai elit, drága, idegennyelvű alapítványi iskolába járnak

- edző, gyógytornász és fizioterapeuta,

- ismert profi és amatőr sportolók, közszereplők

- nő és férfi egyaránt. 

Biztos lehetett volna még tágítani a kört (TE-hallgatók és -oktatók, minisztérium, stb.), de engem ez érdekelt ebből a témából.

Megszólaltak mai és egykori diákok - örömökről, frusztrációkról, vegyes tesis élményekről. Szülők és gyerekek elvárásokról, hozzáállásról. És ne feledjük: sok testnevelő tanár szülő is, tehát látják az érem két oldalát, és elmondhatják: mit várnak el szülőként egy ideális tesitanártól?

Szó volt az adásfolyamban a sport megszeretettetéséről, hozzáállásról diák és tanár részéről, megközelítésekről, (de)motivációról.

Korszellemről, generációs különbségekről. Milyen módszerekkel lehet megfogni a mai gyerekeket, amikor nagyságrendekkel több hatás éri őket, mint akár 10 vagy 30 éve.

Mi korszerűtlen és mi életszerűtlen? Mi ódivatú és mi mai is menő? Mennyire igazságos azt mondani, hogy a tesi megrekedt a múltban, és hogy sok tanár csak a nyugdíjig akarja kihúzni alibi tesioktatással? Lehet, hogy a régi beidegződések ma is működnek?

Személyes sztorik, tesivel kapcsolatos gondolatok és önreflexiók kerültek elő adásról adásra. Beszéltünk sztereotípiákról, szakbarbárságról. Testnevelők szubkultúrájáról. Arról, hogy ki milyen sportot "erőltet" a gyerekekre. 

Beszéltünk arról is, hogy a testnevelésnek mi lenne a missziója, értelme. Körbejártuk, hogy mik a legbefolyásolóbb: körülmények, óraszám, hozzáállás, gyerekanyag, tanár. Mi a mindennapos tesi előnye, hátránya?

Egy évfolyamon, egy osztályon belül számos fizikai különbség van: hogyan lehet differenciálni? Mi van az osztályozással vagy a pálcikarajzzal? Tud-e, kell-e egy tesitanárnak vetélkedni külsős órákkal, iskolai sportkörrel vagy egyesületi sportolással, amivel a jegyet is gyakran kiváltják a diákok?

Mi van az elhízással? Mi van a melegítéssel: nem tudnak vagy nem akarnak? Van-e értelme a tornasornak? Vagy a tesztelésnek, és melyiknek? Talán Cooper? Ingafutás? 

Van-e értelme a kislabdahajításnak, a távol- és magasugrásnak? Mi van a kinevetéssel? Mi van a menstruáló lányokkal? Egyáltalán: koedukált vagy szétválasztott tesioktatás üdvös?

A kilenc részes adásfolyamból kiderül mindez. Köszi a figyelmet! 

Become a Patron!