Ebben a kétrészes adásban a Mamas & Papas ad koncertet. Az elsőben a Runner's World főszerkje, Birta Brigi a vendégem (én meg az övé), gyakorló és gyarló anyuka és apuka osztja az észt a babakocsis futásról. Ami felé eléggé elfogultak vagyunk. A Facebook nem annyira: még babakocsi ikont sem találtam. A 2. rész itt.

Ugyanakkor tudjuk, hogy mennyire ingoványos talaj bármilyen "gyerek és szülő témáról" beszélni, mert rengeteg szekértábor van, akik ugranak bármire, ha kicsit is a képzelt vagy valós autonómiájukba hatol a téma.

Pont ezért: a tapasztalat és a biztatás szól ezekből az adásokból.

A RW-ben érdemes elolvasni a Kinn van a három kerekem! c. írásom pár évvel ezelőttről, ott hosszan kifejtettem ennek a műfajnak a szépségeit és árnyoldalát. Tanácsért pedig inkább forduljatok a szakik felé, akikkel majd a 2. részben beszélgetek, a gugliba beütve a futás + babakocsi kombót, meglelitek a választ.

A babakocsis futás látszólag egy szubkultúra szubkultúráját (kisgyerekesek + futók halmazmetszése) érinti, de ez is olyan, mint sok más: érintve voltál, vagy vagy, netán leszel.

Hiszen nagypapa-nagymamakorban is lehet kocogni az unokát tilitolizva.

Lehet, hogy téged is kivittek a levegőre hatpercesekben, amíg te a kis nyoszolyádban pihegtél rózsás arccal.

És lehet, hogy újdonsült szülőként, netán jövőbeli gyerekprojektben gondolkozva szeretnél majd babakocsival futkorászni.

Become a Patron!

Négy gyerekemet toligattam már, többezer kilit raktam bele a szóló babakocsiba, amiről a 2. részben hallható szakember kiderítette, hogy nem is klasszik futóbabakocsi, de legalább gumikerekei vannak. Na bumm.

Gyorsan beszereztem egy valódit, ráadásul a dupla változatból. Így futottunk nemrég a BP maraton 5 kilis távján: balra a babakocsit kinőtt kisebbik fiam, a macsóimidzset adó Ironman babakocsiban pedig a két kislány. Elvileg terepfutásra is yooo.

A gyerekekkel folyamatosan faragom a babakocsis félmaratoni PB-met (1:39, 1:32, 1:29), az egyre gyarapodó testsúlyuk ellenére is.

A babakocsis futás kényelmes tréningtempója nálam 5:30-6:00 perc/km közt ingadozik, az odalépős 5:5:20 körül. Versenyen megtáltosodom és a 4:10-4:30 közötti tempó közt ingadozom.

Világrekordok:

- női maraton hármasikrekkel: (kocsival, gyerekekkel összesen 84 kilót tolt) 3:11, Cynthia Arnold

- női félmaraton egy babával: 1:21, Julia Webb

- férfi félmaraton egy babával: 1:10, Matt Lemon

- férfi maraton egy babával: 2:31:22, Calum Neff

- férfi 10km egy babával: 31:43, Calum Neff 

A férfi eredményekkel - gyanítom - magyar OB dobogón lehetne lenni...

Idetartozik, hogy van bizony konfliktus a babakocsis futás miatt. Sok országban nem engedélyezett versenyeken, ahogy a kutyával futás sem. Elvileg hátulról kéne indulni Budapesten is a futóetikett és a BSI-vel kötött megállapodás szerint. De hát akkor a 4:30-as tempó a sufniban maradna.

Sokszor megmondtam már más és más témákban is (pl. terepfutás vs teljesítménytúrázás), hogy előfordul, hogy futó futónak farkasa. A babakocsis futót idegesíti az előtte totyogó lassabb, nehezen kikerülhető, kolbászoló, hátul érthetetlen módon szemmel nem rendelkező futó. Míg a futót zavarhatja, ha a holttérből feltűnik egy gyorsabb babakocsis, vagy mondjuk egymás mellé kerüléskor véletlenül betolja elé a kocsit és a lábába akaszkodik a kerék.

Kiről, miről szól a babakocsis futás? A szülőről vagy gyerekről? Énidőről vagy edukációról?

A lényeg, hogy a gyerek látja, hogy mozgunk, futunk. Megszokja, megismeri, kívánja, mintát tanul.

6 hónapos kortól javallott a babát belefektetni, mert addigra már a nyak körüli izmok erősek, nem nyeklik-nyaklik a feje, hisz futás közben jobban rezeg a kocsi, mint sétálva.

Nálunk kb. 3 éves korig "használták" a gyerekek (alvás vagy tájnézegetés közben), mert utána már kerékpárra kaptak.

A babakocsival futás ma már szinte természetes a nagyvárosokban, vidéken tán még nem annyira. Mégsem szignifikáns jelenség a babakocsival futóember - miközben a babakocsit tolva sétáló teljesen az. Mint a Budmil  (Dubwil) szlogenje egykoron: “leisure and pleasure”. És persze a "szövőszék gyümölcse".

Az idő múlása miatt a babakocsis futás is átmeneti dolog - hihetnénk. Kicsit mint a katonaság, hisz ott is visszamehet tartalékosnak az ember (egyre nagyobb a gyanúm, hogy kell is nemsokára), vagy szülhet még egy gyereket az anyuka, de egyszer biztos be kell fejezni, s majd nagyszülőként újrakezdeni akár.

Lesz itt mindenféle babakocsi:  ikres, duplás, limuzin, prémium és sima. Amit lehet tolni-húzni, vonni, támaszkodni rá. Olyan így futni, mint egy edzőterem futópadján kapaszkodva: a láb pörög, a kar áll. De az iránytartás, kanyarodás, felfelé tolás miatt mégiscsak karmunka.

Szokták versenyen mondani nekem - amikor csak előzünk a szekérrel -, hogy nekem könnyű, mert támaszkodom. Hát akkor próbálja ki, kedves asszonyom, uram. 

Ha nem állítom be a kereket jól, elhúz valamelyik oldalra. De annyit mentem vele, hogy félkarral (azaz egy karral) korrigálom.

Van, amikor magától gurul - a beépített banán hajtja.

A szakember szerint kevés futóapuka van, max 10%-a a babakocsival rendszeresn futóknak. De érdekes módon versenyeken mégis több férfi fut babakocsival. Mi ez: megvillanás? jófejség? vagy anyuka szeretne szólóban futni?

Ez se mai kép, de a kocsi - mint a drei wetter taft - kitart.

Télvíz idején a cicanadrágos, maszkos apuka, aki babakocsit tol, ráadásul mellette egy kísérőbringás is van - na az ledobatja a láncot az emberek agyáról. De a szemléletformálás már régóta tart, ma már inkább mosoly és kinyújtott hüvelykujj (való világ like) a jutalom.

A másik láncledobós dolog a limuzin-tandem. Mármint a zembereknél, mert a Csepel-keró még nem dobta le a láncot.

Pályaedzést is remekül lehet végezni, hiszen amíg kitolom, a ringástól a baba elalszik, a pályán árnyékba húzom, megy a résztáv, a végén pedig hazafutunk. Kábé 45-70 perc alvás van ilyenkor kalibrálva a tapasztalatok alapján.

Jönnek a kérdések: Hogy merem otthagyni a pálya szegletében a babát? Nem félek, hogy a kanyarban nem látom?  Hát aki ezt kérdezi, az túl sokszor nézte meg a Soul Asylum Runaway Train klipjét a kilencvenes évek elején. Ami újranézve 4:3-as képarányban is elég ütős, jók a viciózus gyerekrabló főszereplők, kicsit Nirvana Smells like-klip előérzetű az énekes. Egyelőre nem került tejesdobozra egyik gyerekem képe sem.

Olyan nagy formátumú futókkal is pariba lehet babakocsizva kerülni, mint Csere Gazsi. Vár a baba-papa klub Újbudán!  

A futás szociokulturális elfogadástörténetének megvan a maga evolúciója, kronológiája. Az ősidőktől a XXI. századig a futók sok stáción mentek keresztül, egyben viselték el vagy rázták le a stigmatizálást, hogy végül egészen furcsa kombinácók jöjjenek létre. Például eljuthassunk oda, hogy társadalom szentesítse a nők, majd a férfiak a babakocsis futását. 

Hej de sok remek (mai és egykori) női futó számolt be arról, hogy babakocsival kezdte az első lépéseit a futóközegben.

Az evolúció szerintem így néz ki:

A variációk, csatolmányok száma végtelen, de mindez egyben nemes misszió is az amatőr sportoló részéről: a társadalmi érzékenyítés, szemléletformálás része.

Mint írtam, az utca emberét 10-15 éve még meg-megdöbbentette egy babakocsival futó férfi: értetlenkedett, kommentált, fintorgott. Ezek a reakciók többet mondanak el arról az emberről, aki mondja, mint akiről szólnak.

Leginkább nem az aggódás van mögötte, hanem az, hogy „lehet, hogy ez jó és hasznos dolog, de én túl gyenge / gyáva / puding vagyok, hogy ezt csináljam, inkább lehúzom az én szintemre egy negatív kommenttel”. Azaz: látom magam benned, amilyen én is lehetnék, de ahhoz erőfeszítést kéne tennem.

Pedig emögött inkább rácsodálkozós-önemésztős elgondolkodás és magyarázatkeresés van: Én vajon miért nem csinálom?

A sosem volt "polgárpukkasztás" véget ért, a polgár kipukkadt. Szerencsére a "jajj szegény kisbaba" mondat helyett már az "ez igen" a gyakoribb. De ezek a közönség reakciói.

Mi van a potenciális résztvevőkkel? Sokan széttárt kézzel mondják: A csecsemő miatt nem mozgok, nincs időm, erőm rá. Én meg pont a gyerek miatt mozgok.

Pedig nagyon jó gőzkieresztésre. Aki kisgyerek(ek) mellett testmozgás után sóvárog ÉS egyben időhiányra panaszkodik,az kösse össze a kocogást a babakocsi tologatással. Kösse össze az edzést a gyereklevegőztetéssel, bevásárlással, haveri látogatással. Ez egyszerre közös tevékenység és összekovácsolódás...

Folyt. köv a kövi részben a szakikkal!