Több kérdés is felötlött bennem, miközben a 119. (!) bostoni maratonnak hétfő délutáni közvetítését néztem. Nem, nem nosztalgiáztam két évvel ezelőttről, amikor ott futottam a merénylet napján, hanem inkább a sok érdekes dolgon töprengtem. 1) Mi a maratonfutás ideális időpontja a hobbifutónak? 2) Mi a különbség a férfi és a női boly között? 3) Milyen giccset találnak ki a robbantások 2. évfordulójára? 4) Ki az a láthatóan pályát tévesztett sapkás arc, aki az élen robogott 2 kilométeren át?

Ingmar Bergman mondta, hogy az rossz film, amit nem lehet megérteni a szavak ismerete/jelentése nélkül, vagy akár némán). Ezt csak azért írom, mert néhány blogolvasó panaszkodott, hogy nem értenek úgy angolul, hogy megnézzenek párat az ajánlt filmekből. Ehavi válogatásomban Milos Forman, Michael Douglas is felbukkan, azaz a játékfilmekre fókuszálok.

A szigorú téli alapozás (heti 100-120km, mellette erősítés, nyújtás) után a január az erőedzésekről szólt (sorozatban gyorsan végzett lépcsőzések, domb- sőt inkább hegységfutások, hosszútávos fárasztások), a tavasz eleje pedig a kilométerben visszavett, de tempóban megnövelt gyorsításról. Megint bebizonyosodott, hogy inkább a rekortán az én barátom. Nem véletlenül mentem sokat pályára: a budai rakparton szinte nem lehet futni, lezárások, félbevágások, akadályok, tiszta Spartan Race vagy mi. Kedvem sincs eljutni a Margitszigetre. 

Lehangoló dolog rossz könyvet olvasni, és még lehangolóbb, hogy sokaknak nem is kell esetleg ennél bonyolultabb, mélyebb, jobban megírt könyv, mert ez is "remek olvasmány". Így van píárolva, csomagolva.

A filozófusként, íróként, (táj)futóként felvezetett szerző, Tornai Szabolcs néptanító stílusában megírt kincsestárához idegek kellenek. Túllihegett, közhelyes, giccses, modoros vegyesfelvágott, nem beszélve a pökhendi tájfutó-sovinizmusáról.

Egy olyan könyv, amiben a "félmarcsi" szó vállaltan szerepel, és amiből azt is megtudhatjuk, hogy a hatalmas keblű nőknek csak az óvatos kocogás való. Szubjektív olvasói kritika, sporttársság ide vagy oda.

Folytassuk a blogon nemrég megkezdett filmsorolást! A második részben az idősek és a szertelenek dominálnak majd.

1) The Runners (itt már írtam róla)

A neten végisöprő minidoksi egy londoni parkban készült, az operatőrt egy kiskocsiban húzták riksán, és bevállalós ad hoc kérdéseket tettek fel a park futóinak ("Mikor szexeltél utoljára?", "Mi a boldogság?", "stb.)

Miért annyira alulreprezentáltak a fekete futók a hobbiatléták között - erre keresi a választ a külföldi Runner's World 2011-es írása és egy rövid Guardian-cikk is, amik nemrég kerültek elém. Magyarországon nem annyira égető a probléma, de a fekete (színesbőrű, afroamerikai, stb) szó behelyettesíthető ország- vagy habitusspecifikus jelzőkkel, s máris kreáltunk egy problémát politikai inkorrektségből!

Tiszteletbeli testrészeknek is nevezhetném őket, ahogy az autósoknak is a testük "kiterjesztése" a vaskasztni. Csak egyetlen dolog volt ott minden futásomon, legyen az edzés vagy verseny. A szemüvegem. Eddig nem találtam rá cáfolatot: a testünket felépítő atomok 98%-a évente kicserélődik, hétévenként pedig minden régi sejtünket új váltja fel. (Nem mellesleg szerintem a futó szcéna is eléggé kicserélődik 7 évente: elvétve marad régi arc, vagy ahogy a Quimby mondaná: "Sorra tűnnek el mellőlem a srácok / mindegyiknek jobb dolga akadt.") Ha ezek a dolgok tényleg nem városi legendák, akkor nincs olyan részem, ami a legelső futásomon vagy maratonomon rajtam/bennem/velem lett volna. Nem lesz a legizgalmasabb poszt evör, de filozofikus.

Vita Maxima-teszt, egekbe szökő pulzus, sokrétű analízis. Antropometriai, szív- és légzési rendszeri adatok, energiafelhasználási és teljesítményi indexek, edzésmódszer-javaslatok. Többet tudtam meg magamról és a testemről, mint bármikor 15 perc alatt. Ráadásul az adatok nagy részét értem és értelmezni is tudom, hála az edzőképzésnek és a saját érdeklődésemnek. Örömteli szembeköpése a korosodásnak: a korábbi mérésekhez képest javultak (vagy nem romlottak) a mutatók, pedig öregszem. A legcsodálatosabb, hogy ezek után pofonegyszerűen minden kalóriabevitel kiszámolható, egzaktul tervezhető. Győrben jártam terhelésélettani vizsgálaton. Lehetőségek és tanulságok.

Amikor két éve a Boston Marathonon voltam, párhuzamosan a versennyel futófilmes fesztivált szerveztek. Aztán egyszer Varsóban is elkaptam a filmcsokrot. Munkám miatt figyelem a filmeket, hobbim miatt a futós filmeket meg különösen. Bár pár helyen lehet futósfilm-listákat látni (magyar oldalakon itt és itt, bár utóbbi innen alaposan emel át, ja külföldin pedig például itt), de ezek gyakran ugyanazokat az ismert, közhellyé koptatott filmeket sorjázzák. Egy friss sporttársnak persze minden új. De azért mégis vannak nem szem előtt lévő cuccok is, amik több nyilvánosságot érdemelnek. Elkezdek egy posztsorozatot a futós könyvek szériájához hasonlóan. Szubjektív válogatás lesz amolyan ajánlás vagy távoltartás jelleggel. lesznek benne torrentes cuccok, youtube-n időnként hozzáférhetők filmek is. Persze van, ami csak szívós kereséssel szerezhető be. Nemcsak doksik, hanem rövidfilmek, aktuális kis szösszenetek, vagy akár játékfilmek is futótematikában. 

Összegzem az érdekesebb cikkeket (linkeket) az elmúlt félévből, amiket itt-ott olvastam, küldtek vagy mutattak ismerősök. Kihűlt, lejárt vegyes felvágott, de mindegyikben van valami. Videó depressziós ultrafutóról, rekordot futó focistáról, cukor vs só és a többi.

Most ti jöttök! Az olvasók közreműködését kérem: miről beszélünk, ha a futásról beszélünk? Miről lenne érdemes -  ha már az ide kölcsönzött Murakami-címről és könyvről nem? Mi nyomja a lelketek? Mi bosszant?  Min változtatnátok, mégha Mikszáth Kálmán szerint "lassan mozdul a magyar ember" és minden marad a régiben? B..za valami a csőrötök?

Megmondóemberkedésünket fordítsuk mások hasznára: ismerjük meg egymás véleményét, felvetéseit, májbajait. Tippek a poszt végén.

Megnéztük milyen lesz az Ultra Trail Hungary rövidebb távjának pályája. Hát... A nyelőcső és a gyomor kombinációjára emlékeztető pályarajz a valóságban - terepes szóhasználattal - tele van "technikás" lejtőkkel és emelkedőkkel. Magyarán: sokat fogjátok a versenyszervező Csanya felmenőit emlegetni, minden értelemben.

Nemrég rendezte meg az első városi gerilla maratont Kvázi Bárki és csapata. (Videó a poszt alján.) Nem volt frissítés, nem voltak szurkolók, nevezési díj, jutalmazás, mezőny, zárt útvonal, és külső kíséret. A pontos útvonalat sem ismertük előre, bár már futottunk rajta máskor részletekben. Tízen indultunk. Az eset kapcsán végiggondoltam, hogyan kezdtem ezt az egészet. Megkésett karácsonyi ének pár felvonásban - mivel 2007 karácsonyán kezdtem el futni. Karosszék, és csak ülök és mesélek. A belinkelt videóért én kérek előre elnézést!

Újév van, a best-ofok ideje. Összeszedtem három nekem kedves versenyt különböző media-coverage időkből. Amolyan régi, ezért-azért híres maratonok, amiknek a kísérőzenéi is különösen jók. Ha van kedvencetek nektek is, küldjétek!

1) Egy látványos szenvedés 1948-ból, trikók és klottgatyák minden mennyiségben. Na persze nem olyan bevállalósak, mint ez.

2) Stílusos versenyzés a mezítlábas Bikilától első maratoni aranyérme megszerzésekor, 9:04-nél pedig egyik ellenfelének a fentiekhez hasonló kínlódása.

3) German Silva elcseszett kanyarja 1994-ből, de azért csak megnyerte a versenyt. Láttunk már ilyen kanyarózást, igaz, akkor abszolút taktikai célja volt Kiprotichnak.

Ex oriente flux? Bármi is legyen ez, triatlonos ruha vagy szuper-ergonomikus gátfutó cucc, szilveszteri posztnak tökéletes. Jó futóévadot mindenkinek!

Nem vagyok nagy barátja a gyaloglásnak, sőt. Bajban is vagyok, amikor kirándulni hívnak. A gyaloglás mint sport pedig a mumusom. Kifejezetten szemet nem gyönyörködtető, testfacsaró sportnak tartom, de azt elismerem, hogy rohadt gyorsan tudnak menni/haladni. 1:16-os 20km és - figyelem - 3:32-es 50 km a férfiaknál. A nőknél 1:24:50 a 20km világrekordja. Hősünk, a most 40 éves Jane Saville sosem volt rekorder, viszont négy olimpián vett részt. A középmezőnyből viszont kétszer is kiemelkedett - egyszer negatív, egyszer pozitív értelemben. Az év utolsó (drámai!) posztja.

Az, aki fut, annak szellemi munícióra is szüksége lehet, ha nagyon rácsavarodik a hobbijára. Azért jött létre ez a blog is, hogy megosszam, amit nem tudok kifutni magamból. (Sajnos néha a blog.hu meghülyül és vázlatos posztok is előjönnek, ahogy nemrég.) A terápiás célokon túl az - elrettentő  - példamutatás is a célom, némi kéretlen észosztás és rendvágás a futóirodalom (könyvek, hírek, netes tartalmak, stb) dzsungelében.

Akiknek még nincs belőlem elegük online, azoknak ajánlok két offline, azaz print kiadványt.

Az ultrafutás cirkuszi freakshow. Kívülről nézve biztos, belülről is időnként. De néha beleesnek a szórásba meglepően normális egyedek is. Ilyen Jurek. És itt az ő véleményes szerkesztésű (egyelőre csak angol nyelvű) könyve ultrafanoknak.

Ez az a különös kiadvány, amiben a Jurek anyjának haláláról szóló vallomásos részt közvetlenül egy pudingrecept követi. Mindenesetre egy érdekes, még ha nem is nagyon fontos könyv a 2000-es évek egyik megasztár futójáról, akit a végén inkább alázatosnak, szimpatikusnak, de meglehetősen önzőnek gondolunk. Pedig eltartja az igazán húsbavágó témákat magától.

Ami jön, több lesz mint kritika, inkább könyvbemutatás, mazsolázás és tanulságok sora, plusz egy rémisztő videó a Western States-ről. Nem spoiler, inkább elemzős, hosszú poszt idézetekkel, esetekkel, pályaívvel.

Update: a könyv később megjelent Futni Enni Élni címen. Lásd itt: https://nemaze.blog.hu/2015/11/17/futni_enni_elni_megvenni_olvasni

Bőven tart az újabb suliszezon. A TF-en elvégeztem közben a triatlon edzőit, láttam-hallottam tanárokat, diákokat. Voltak "fantasztikus" tapasztalataim a TF-es egyetemi felvételin is. És egyszercsak ez a közhelyként már sokat idézett beszéd került a szemem elé: Szent-Györgyi Albert pedagógiai kirohanása. A tudós, aki közéleti aktivitásáról is ismert volt, a szegedi egyetem rektoraként elsőkézből tapasztalhatta meg, hogy milyen satnya mentális és testi értelemben egyes egyetemi diák, s ez is motiválhatta ebben a rétori munkában. Pedig akkoriban az érettségizett embert megsüvegelték, az egyetemre járó pedig egy ritka és megbecsült állatfaj volt. Hiába no, LLL, azaz lifelong learning, amibe muszáj lenne belepasszírozni egy kis mozgást.

A kedvenc mongol közmondásom szerint nincsenek tervek, csak megoldások, de azért jobb anticipálni a dolgokat. Egy idényvégi összefoglalásban vázolom a lehetőségeket: mit végeztem, mit tervezek? A Spartathlon után leálltam, pihentem majdnem két hetet. Utána elkezdtem futogatni, gyengén ment - még érezve a verseny és az idény utóhatásait, és persze a kihagyással járó leépülést is. Ha volt kedvem, ha nem, nyomtam 10-12 kilométert minden elvárás nélkül. Ha már formában nem, legalább kordában tartsam magam.