Rövidlátóságunkra vall, hogy csak pár nevet ismerünk a (kvázi profi, félprofi) amatőr futóéletből, főleg azon érdemesekét, akik mutatják magukat és eredményeiket, és akiket a szájhagyomány és a média felhajtóereje felszínen tart. És ebből a merítésből is azokat tartjuk számon, akik kortársaink, akik a jelenben futkorásznak, míg a régieket, de akár a közelmúlt remek atlétáira már csak egy szűk kör emlékszik.

A háttérben csendesen megbúvókra, a nyilvánosságot kerülőkre miért is figyelne bárki. Ők azok a szürke eminenciások, akiknek a legendájukat szájról szájra terjesztik a velük (futó-, munka-, emberi) kapcsolatba kerülők.

Ékes példája ennek Szabó Gábor. Egyszerre profi és amatőr, edző és futó, és bár 44 éves, mégis szemtelenül fiatalnak néz ki. Filigrán alakjával és szemüvegével güzü bölcsésznek tarthatnók (amúgy végzettségre nézve az!). Csakhát...

Közel 30 éve fut, és még mindig a legjobb hazai maratonisták közé tartozik. 12 éve edzősködik, gyorslábú futócsapatába jelenleg három Spartathlon-győztes is tartozik. Jelenleg az egyik legkeresettebb és legsikeresebb tréner, azaz Edzőbá, aki nemcsak távolból ír terveket, de aktív jelenléttel, rendszeres közös futásokkal is fejleszti futóit. 

Mindent tud a futócipőkről, hisz hosszú éveken át dolgozott a Spuriban és tanulta Szűcs Csabától a maratonfutás műhelytitkait. 

Volt már OB 2. és 4. is maratoni távon, legjobbja 2 óra 26 perc (2010), de tavaly Berlinben is 2:28-t repesztett. 

Büszkesége még a 31:38-as 10 kilométere (2001), 69 perces félmaratonja (2003).

Ha kell masszíroz vagy szélárnyékol, vagy telefonon ad futólelkisegélyt. Nem nagyon szereti sem a publicitást, sem a nyilvános megszólalást. Épp ezért szerettem volna nektek bemutatni, és most én megfuttatni. 

Ahogy az ember emlékszik az első csókjára, az első cigarettájára vagy sörére, satöbbire, úgy a futóember emlékszik az első cipőjére, mikor vette, hogyan húzta a lábára, amikor az első lépéseket a felnőttkori felegyenesedésében megtette. Az első cipőmet a mostani interjúalanyom nyomta a kezembe 2008 januárjában. Akkor, bevallom, a kinézete alapján azt hittem, diákmunkás. Pedig 4 évvel volt nálam idősebb. Íme Gábor, az eladó: 

A futást illetően beszédes, hogy a futós oldalakon (Garmin, Strava) egy lajhár, a Facebookon gepárd és zerge a profilképe. Az egyik beceneve pedig az etióp legenda után Gebre (hisz eléggé hasonlít a Gáborra), a másik Edzőbá, hisz sikeres futócsapatot visz egytucat éve, illetve 44 éves létére kisfiús kinézete miatt: 

Nem tudom van-e a koravénnek ellentétje, mondjuk későfiatal, de ő az. Későnérőnek nem lehet mondani, hisz már tizenhétévesen maratont futott. És ez kábítószernek bizonyult nála. A terep, az aszfalt és a rekortán is jól áll neki.

Én többnyire babaarcú gyilkosnak hívom, lévén egy éve ő írja az edzéseimet, amikről gyakran azt gondolom, h lehetetlen megcsinálni olyan kemények, aztán mégis meg lehet, de közben nyilván gyakran csuklik ő is és emlegetett anyukája. De végülis hozzásegtett egy 1:16-os félmaraton PB-hez, egy Spartathlon 5. helyhez.

Nem szeretem az alattvalóságot, de vele kivételt tettem, és hétről hétre - kis lázadásokkal és módosításokkal -  alávetem magam edzésterveinek, amik eredményességét idők, helyezések, egyszóval objektív számok bizonyítanak. 

Az első részben atlétamúltjáról és jövőjéről kvaterkázunk, hogy miért fut. Arról hogy miért volt nagyságrendileg több futó évtizedekkel ezelőtt. Saját bevallása szerint 200-300 ezer Ft / hó keresett még ő is az utcai futásokkal egykoron, hát akkor mennyit keresehettek a profi utcai versenyzők, ehhez elég meghallgatni a két előző podcastunkat Benedek Zsolttal.

Beszélünk a Spuri futóboltban töltött évekről és az ott szerzett tapasztaltokról. Hogy honnan, melyik edzőjétől jön a résztávok szeretete, a gyors és változatos futások favorizálása. 

Beszélünk a 2:30-on belüli maratonfutás rejtelmeiről, és arról, hogy mi szerez élvezetet egy versenyben.

Szó lesz a test sejt- és izomszintű emlékezőtehetségéről és regenerációjáról. Arról, hogy fontosabb a hogyan futsz a mennyit futsz helyett. az elbohóckodott vagy épp vérkomolyan vett versenyekről, téli-nyári frissítésről, a sérülésről. 

Vegánságról, a megfelelő maratoni pályáról és az ideális bolyozásról, az üveghangon futott versenyekről, repülőzésről, példaképekről, az együttfutás erejéről, és arról, hogy miért luxus összeszarni magunkat egy fontos versenyen.

Magaslati edzésekről, "szépen futásról", talajfogásról, és arról, hogy van-e értelme Kipchoge-cipőt venni?

Belekezdünk az ultrázás témakörbe, amit a 2. részben vesézünk ki igazán. Gábornak eszébe sem jut ultrát futni, nehogy a sebességét elveszítse, na jó legfeljebb 50-100km-t. 

Ha már ultra, ne feledjük, hogy Gábor az edzője Bódis Tamásnak, a 2019-es UB és Spartathlon-győztesnek, a 24 órás vébé ezüstérmesnek, aki ráadásul a 24h és 12h országos csúcsot is tartja.

Jelenleg még két Spartathlon-győztessel, Maráz Zsuzsival, Lubics Szilvivel bővült az “istállója”. Nem is istálló ez, hanem nagymacska-keltető. A Sashegyi Gepárdok futócsapat - amikor nincs karantén - heti 2-3x együtt edz, és számos távgepárd is tartozik Gábor edzői felügyelete alá. Erről a csapatról és Gábor viselt dolgairól a Runner's World nyomtatott tavaszi számában is olvashattok.

Fixa ideája, hogy aki a csapatában fut, az szerezzen meg egy olyan stabil állóképességet, amivel szinte teljesen mindegy mit talál ki, azt képes legyen megvalósítani.

Jöjjön egy 54 kilós, mosolygós, segítőkész, szerény, alázatos és szemérmes, kedves férfiú: a Büntetőkörben Szabó Gábor.

Ha tetszett a tartalom, akkor kérlek adományozzatok a Magyar Hospice Alapítványnak itt. A közleményrovatba írjátok be: Nem Azé futóblog.