Egy versenyrendezőnek ez a hamleti kérdés.
Sok futónak is szinte létkérdés a verseny. Futó vagyok-e attól még, ha nem méretem meg magam másokkal és az idővel/távval, és nincs rögzített, hitelesített, publikus, visszakereshető eredménye?
(A poszt képei a karantén alatti, kihalt futóútvonalakon készültek, vagy valami közük van a quarantine-hez, azaz a 40 naphoz.)
A leállt versenyéletben elkezdtek sokan magukkal és másokkal foglalkozni, élesedett a kommunikáció hangneme és a reakciók is nagyon eltérők voltak. Most, amikor újraindulni látszik a versenyélet - hol döcögösen, hol pánikszerűen összerántva - érdemes visszanézni mi volt, és előre nézni, mi lehet.
Nyilván a versenyszervezői fórumon és eseményszervezői egyesületben ötven chatablak volt nyitva és ment a paláver. Volt miért.
Voltak versenyek, akik hiánytalanul visszaadták a nevezési díjakat. Szinte önfeláldozón, mint a pelikán, aki a legenda szerint a feltépett mellsebéből, a vérével eteti a kicsinyeit szorult helyzetben. Ezért lett a Vérellátó címerállata. Mindenki nehéz helyzetbe került, a szolidaritás fontos. A szervező visszautal, de sok versenyző jelezte, hogy neki nem kell, benntartja a legközelebbi versenyig. A sokkal nehezebb helyzetben levő színházak esetében is ez történt.
Jellemzően egyszemélyes cégek vagy családi vállalkozások szerveznek futóversenyeket. Nyilván a két legnagyobb szervezőcégnek (BSI, Balatonman) vannak alkalmazottai, irodái, stb, amik egész éves állandó költségek. Egyébként ők is visszautatak maradéktalanul vagy át lehetett vinni a nevezést. A nagy importőr, Kína is leállt minden szállítással, és az érmek, bizbaszok nagy részét onnan importálják a magyar szervezők.
És hogy még sok ilyen túlírt blogposzt és agyonpofázott podcast jöhessen, támogassátok a blogot & podcastot bármilyen szabadon választott összeggel kezdve havi 1 eurótól itt:
https://www.patreon.com/nemaze
Nyolc éve kvázi közszolgálatként, lelkesedésből csinálom a blogot, másfél éve low-budgetban a podcastot. Nyilvánvaló, hogy az erre fordított energiákat fedezni kell. Nem szeretném fizetőssé vagy reklámokkal telipiszkolttá tenni. Ezért kérem, hogy patronáljátok a Nem Azét. 83-an már megtették. Köszönöm!
Voltak olyan versenyszervezők, akik nem túl elegáns (s tán jogilag is kifogásolható) módon menet közben módosítottak a nevezési szabályzaton, hogy pénzüknél maradjanak valamelyest. Semmilyen visszatérítés nincsen, őszre halasztották őket. Miközben ezeknek a versenyeknek a neveit eleve szponzorcímkével látták el, tehát nemcsak a nevezési díjból tartják fenn magukat. Ha jól tudom, a vásárláskor érvényes szabályzat az, amire lehetne hivatkozni. De ezek a szervezők vélhetően a futóboom miatt kialakult tölcsérhatásban bíznak. Ha egy futó nem jön, mert berágott, akkor majd ott terem három, alig férnek be a rajtlista helyekre, úgyhogy megengedheti magának ezt egy szervező.
Akadtak, akik részben adták vissza, különböző átvitel-lemondás lehetőségek keretében. Jogosan hivatkoztak a versenyszabályzatra, csak nem biztos, hogy a kliensekkel, azaz a fizető vendéggel szembeni sajátos modor célravezető. Kifejezetten Csanyára gondolok itt, aki maga is elismeri, hogy megosztó személyiség. Az UTH törlése, a visszatérítés, rajthely biztosítás körüli viharverés kapcsán szerettem volna megismerni az ő álláspontját is. Még akkor is, ha ez nem egy újság, hanem egy blog, ami a személyes ömlengések terepe.
Előzetes kérdéseimre írásban válaszolt (nem vagyunk haragban, azért nem szóban, mert ez nem egy podcast, az is készült tavaly, itt hallgatható a két rész), a szöveget változtatás nélkül közlöm.
Nem Azé: Te mindig elolvasod a versenyszabályzatot, amire benevezel vagy meghívnak?
Csanya: Mindent elolvasok a verseny oldalán, nem csak a versenyszabályzatot. Miért, te nem? Akkor lehet, hogy nem olvastad, de a Spartathlon egy huncut centet sem ad vissza a 600 Eurós nevezési díjból, ha a versenyt törlik. Ejha! Akkor most fogsz még rajta indulni, vagy innentől örihari gonosz, gonosz szervezők?*
*A Spartathlon újragondolta a szabályzatát a Covid19-re reagálva. Július 15-ig dönt a szervező a verseny meg(nem)tartásáról. Minden versenyző felé kommunikálták, vélelmezik, hogy látták a nevezők, és ez felűlírja a versenyszabályzatot. Pénz 100% visszajár ha nem lesz megtartva a verseny,, vagy átvihető 2021-re, garantálják a rajtlistán levőknek az indulást. Lásd: 5c. pont itt.
Megosztó dolog volt: vérmérséklet és elfogódottság alapján sokan üdvözölték a helyzet vélt vagy valós megoldását, de sokan meg csalódtak. Mit gondolsz, miért lett megosztó a döntésetek az 50% átvitelről vagy visszafizetésről?
Pontosan ez volt a reakció az előnevezés, a saját pohár, a kizárások, a kötelező felszerelés, a VIP nevezés, stb. bevezetésénél. Mi léptük ezeket meg elsőnek, rajtunk csattant az ostor. Mostanában már nem voltak nagy változások a kiírásokban, jöttek az új rendezők, szépen lemásolták a mi kiírásunkat, és ment a dolog előre. Az igazi próba az, amikor ezeket a szabályokat alkalmazni is kell. Mondok egy példát: a kötelező felszerelés bevezetésénél 39 futót zártunk ki. Gondolhatod mekkora botrány volt...
A megosztósdi az imidzsed része vagy szerinted lehetett volna szerencsésebben kommunikálni?
A „megosztósdi” az „imidzsem” része, és mindig lehet jobban kommunikálni.
Volt más forgatókönyv vagy opció, amit most inkább választanál? Pl. teljes visszafizetés vagy minden visszatartása? (Nem a verseny megrendezésére gondolok, meg "a persze ha nem lett volna korona..."-típusú válaszokra)
Nem, nem volt más forgatókönyv. A versenykiírás szerint jártunk el. Ha most kellene döntenem, ugyanezt csinálnám. Néhányan azt írták lehetnénk rugalmasabbak. Komolyan? Vajon, ha az ígért 9 frissítőpont helyett 6 lenne, és nem éjfélkor lenne a rajt, hanem 10-kor, akkor is ezt írnák? Odajönnének éjfélre, mi meg mondanánk, hogy ja, rugalmasak voltunk, és így csak 18 óra áll nektek rendelkezésre és csak 6 frissítőpont lesz.
Ha nem lenne ennyi terepfutó (janicsár-effektus), akiktől pillanatok alatt betelik egy meghirdetett verseny, akkor is így kommunikálnál velük?
A janicsár-effektusra azóta divat hivatkozni, amióta sok terepfutó van. 2007 óta gyakorlatilag folyamatosan széllel szembe megyek, és azt hallgatom: ezt nem lehet megcsinálni, ez nem fog működni. Örömmel jelentem, hogy meglehet csinálni, és működik.
Miért kellett posztokat törölni?
Mert az oldal (UTH Facebook) moderációs szabályait sértették (ezért töröltünk kommenteket, és nem posztokat).
Nagyon üdvös, amit évtizede óta teszel a (terep)futásért, gondolok itt a versenyek mellett, hogy a szervezői know how-t szívesen osztod meg például itt és itt) és jótékonykodsz is, de hajlamos vagy konfliktushelyzetben kioktató és lekezelő lenni, ami olaj a tűzre. Miért?
Én inkább úgy fogalmaznék, hogy őszinte, nyers, és gyakran ironizáló vagyok, és nem csak konfliktushelyzetben. Az lehet, hogy ez sokaknak nem tetszik, de nem az a cél, hogy mindenki szeressen. Nem szeretnék a terepfutás Teréz Anyája lenni....
Jogosan hivatkozol a versenyszabályzatra, csak nem biztos, hogy a kliensekkel, azaz a fizető vendéggel szemben ez a sajátos modor célravezető? Te erről mit gondolsz?
Nos, szerintem borzasztó egyszerű a képlet. Egy csomóan utálnak, és egy csomóan szeretnek. Akik utálnak, azok nem jönnek hozzám, akik szeretnek azok meg jönnek. Én úgy látom, hogy ez a „sajátos modor” célravezető. Vagy te mivel magyaráznád, hogy van egy UTH, ahol annyi ultrás indul, mint az összes többi hazai terepultra versenyen együtt?
Tudom, hogy vannak előzetes költségek, de a legtöbb tétel a versenynap körüli hetekben-napokban merül fel. Nem feltétlenül 3-6 hónappal előtte. Azt is tudom, hogy egy vállalkozás rizikós. Egy szervező előzetesen rengeteget dolgozik egy versenyen fejben és papíron, de azért a legtöbb versenynél nem voltak megrendelve, kifizetve a tonnaparadicsomok és hektónyi izók, gravírozott érmek vagy névreszóló rajtszámok sem álltak kihasználatlanul a garázsban. Ezzel egyetértesz? Vélemény?
Egy vállalkozás életében nem a tételek száma, hanem azok nagysága ami számít. Az kétségtelen, hogy a verseny előtti hetekben van a legtöbb tétel, de a legnagyobbak meg már hónapokkal a verseny előtt. Fogalmam nincs, hogy a „legtöbb versenynél” mi volt, megmondom őszintén, nem is érdekel. Én a saját versenyeimmel foglalkozom és nem a többiekkel. Aki azt gondolja, hogy a paradicsom, az izó, vagy akár a rajtszámok markáns tételek az UTH életében, az nagyon rossz úton jár. Ezek a tételek a sor végén vannak.
Előzetesen elvégzett szellemi munkára hivatkozni versenyszférában nekem visszás. Saját példa: a filmes szakmában beadsz 20 pályázatot (20-szor X óra szellemi munka), kábé egy jön be nyertesen és a nagy részét évek múlva fizetik ki projektelszámoláskor. Ugyanez a rizikó benne van versenyszervezőként is a dologban. Mit gondolsz? Reaga?
És most mit vársz tőlem? Mit kezdjek a pályázatos példáddal? Az a filmszakma, ez meg a versenyrendezés. Ennyi erővel azon is kesereghetnénk, hogy mennyi sok pénzt kap a NASA, aztán csak pár embert juttattak el a holdig, a Volán meg ezreket szállít naponta Berettyóújfaluig.
Egy ismerősöm szerint "a visszaisadom-megnemis megoldások olyanok, mintha lenne verseny, gyere persze, csak nem tudsz, én meg kármentek. De ha valaki előre kifizetett költségre hivatkozva nem ad vissza semmit vagy csak részben, akkor teszem azt adja oda a pórul járt versenyzőnek, amit ezért tárgyiasítani tud. Jó lesz mutogatni a sosem megrendezett-lefutott verseny érmét vagy pólóját. Kábé mint egy hibás Beatles borító, ami 100 példányban nyomódótt ki, aztán bezúzták és már csak a gyűjtőknek van meg." Kérlek reagálj erre.
Vicces. Finisher érmet kiosztani úgy, hogy a verseny meg sem lett rendezve. Hát az ismerősöd ne menjen marketingesnek, de pénzügyesnek se.... A versenykiírás szerint jártunk el. Visszaadtuk a nevezési díj 50 %-át azoknak, akik ezt a lehetőséget választották. Az UTH-ra regisztráltak 13.5%-a kérte vissza a nevezési díj 50%-át. Az ismerősöd meg gondolkodhatna egy kicsit, mielőtt ilyen okosakat mond. Mondjuk utánajárhatna mennyibe kerülnek a pólók és az érmek, és mennyibe kerülne postázni őket.
Hú, na ez parázs volt, mindketten elmentünk futni egyet utána, majd lehúztuk ezt a Run Rumot. A kurvaanyádat nem írta bele Csanya, pedig kértem, hogy ne fogja vissza magát.
Visszatérve a szervezésproblematikához:
Sokak szeme szegeződik a nyárra-őszre, hátha addigra a versenyek újraindulnak, újraszerveződnek más dátumon, vagy az eredeti időpontban megtartódnak (pl. Korinthosz vagy Suhanj6!).
Valódi dilemmahelyzet a szervezőknek. Senki nem jós, nincsenek fülesei a fejesektől.
Miközben már Belgrádban áll a bál, a válaszások miatt polírozták a koronavírus adatokat, meg volt a nagy nyitás, szabadon jöhettek-mehetek a Balkánról/-ra a vírusok. Ebből gáz lehet, és nem a Gazprom vezetéken. Gáz, mert ez még nem az emlegetett második hullám lenne, hanem valami KKEu közbülső.
Szóval mindez, amit írok, talán már ma sem érvényes. Hogy legyen okos így egy futó, szervező?
Mikor nyissa meg a nevezést, megnyissa-e egyáltalán? Fel tud-e és mennyi idő alatt készülni a versenyre? Mert lehet, hogy ősszel már feloldják a korlátozást, de ha valaki akkor kezdi el összetenni a versenyét, akkor 2-3 hónap is kellhet a rendezésre. Lehet 19-re lapot húzni, de félő, hogy magának generálja a problémákat.
Építsen-e be záradékokat, biztosítékokat a versenyszabályzatba? Védje magát, védje a futókat? Össze tud ez férni vis maior esetén?
Az nyerhet nagyot vagy legalábbis kármenteni az tud, aki gyorsan össze tudja rántani a versenyt (meghirdetés, crew, cuccok, engedélyek).
Vagy - bizonyos típusú versenyek esetében - aki eddig is monopolhelyzetet élvezett: akár azért, mert másnak nem volt joga/lehetősége adott helyen adott típusú versenyt szervezni.
Vagy pusztán azért van helyzeti előnye, mert minőségi versenyeket szervez, az igény nagy, többen jönnének, mint amennyi hely, hisz nála ha elpártol 50 ember, lesz helyette másik 50.
További kockázat: ha nemzetközi a verseny, oda tudnak-e utazni a futók külföldről? Mi ilyenkor a vis maior - merthogy minden országban máshol tart a járvány, más a hivatali hozzáállás. Mi legyen a lemondás esetén a pénzvisszatérítéssel? És hogy kommunikálja mindezt - láttunk a közelmúltban mindenféle példát, a nagyvonalú együttműködőtől, jogosan a szabályzat X pontjára mutogató, kuncsaftot ledorongoló hangneműig.
Mit tegyen, mit tehet egy szervező?
Minimalizáljon = inkább meg se hirdesse, mert mi van, ha bukik, ha jönnek újabb korlátozások? Vagy csak szimplán hazai futóknak kis számban hirdessen?
Optimalizáljon, azaz keressen egy kicsit, hegessze be az elszenvedett eddigi veszteségeit, nyújtson a futóknak is élményt, mégha olcsóbban, fapadosabbat?
Vagy maximalizáljon, és tegyen fel mindent egy lapra, sokat nyerhet, de minden el is veszthet? Egyáltalán miben bízzon? És mi van, ha jön egy második járványhullám?
Ez itt a reménykedők, az óvatos duhajok, a teljes visszavonulót fújók és a rizikózók mezőnye.
A vírus letakarodás után mindenki fentre tekint (pedig szolgák ők, miniszterek), és várja, hogy mit rendelnek. Az enyhülésben vélhetően a tömegrendezvények engedélykiadása a sokadik prioritás lesz a hivatali sorban, főleg hogy sok igénylés jön majd be akár ugyanarra a helyre, időre. És akkor hol van még a második hullám!
Ha nyílnak a sebtiben (újra)szervezett versenyek, a kiéhezett futók nekiindulnak, és - anyagi lehetőségeiktől függően, vagy épp attól függetlenül, mert a futó már csak ilyen addiktív szerencsétlen, hogy drogra mindig szerez pénzt - beneveznek mindenre. Minden héten verseny. Nem kevés sérülést vizionálok és aranybányát a gyógytornászoknak.
Na de ha jón egy 2. hullám? Ha újabb korlátozások lesznek - lásd Belgrád? És mi van, ha az lesz a döntés, hogy pl. Eu-n belül csak kocsival lehet közlekedeni?
Athénba egy magyar elautózik - már ha nyitva az össes odavazető határ - de a japán, amcsi, brit, argentín, stb? Az ilyen felemás verseny mennyire értékes? Egyáltalán érvényes-e?
És akkor is elautózik a futó, ha visszafele jövet 14 nap karanténban kell mennie, akár már a görög-macedón határon?
És ha repülővel jön, minden klappol, de a reptéren szúrópróbaszerűen letesztelik, és már a fogadóországban karanténba kerül (pedig nem is beteg, csak tünetmentes vírusgazda).
És mindenki maszkban fusson? Tömeges indítás helyett percenkénti egyéni? A frissítőpontok elején kötelező kézfertőtlenítés, eldobható nylonkesztyűhúzás utána, és csak azzal lehet vagy fogpiszkálóval a tálakba nyúlni?
Az UTT-n már sok új szabály van, pl. “Tudomásul veszem, hogy a frissítőasztalokon a kért terméket kizárólag a Staff adhatja át, az ételt tartalmazó dobozokba szabad kézzel belenyúlni tilos, abból a Staff adagol számomra. A vizes és izós gallonokból folyadékot önkiszolgáló adagolással tudok saját hozott poharamba vagy kulacsomba vételezni. Tudomásul veszem, hogy a vírushelyzetre való tekintettel a Szervező szivacsos frissítést a gáton nem biztosít!
A Spartathlonon sokat egyeztettünk Kostissal, az egyik főszervezővel. Nem fontoskodásból írom ezt ide, hanem mert a barátja vagyok, versenyen kívül is találkozunk Athénban vagy Budapesten. Megkérdezte, hogy Magyarországon milyen lépések, intézkedések vannak a versenyekkel kapcsolatban, mit javaslunk futóként, ami üdvös lenne. Ez a fontos, hisz a görög szervezők nem futók, nem nagyon tudnak a fejünkkel gondolkodni. A tanácsok nagy részét megfogadták, a többit finomhangolják a szeptember végi versenyig.
Nagyon optimisták, hogy lesz verseny. (Hacsak Második Hullám Apó máshogy nem akarja). Viszont valószínűleg a "keep distance" jegyében egy csomó megkötés lesz a kontaktelkerülés miatt, például a CP-ken sorbanállás lesz, és akkor frissíthetsz, ha az előző futó elment. Na ilyen se volt még ultraversenyen, kíváncsi leszek a gyakorlatra: futók 1.5 méterre állnak egymástól sorba, várva, hogy kiszolgálja őket a depószemélyzet? Időjóváírás vagy limitidő lazítás vélhetően csak a táv első harmadáig lesz, amikor még együtt megy a mezőny nagy része. Ez persze változhat. Lehetnek majd teljesen utopisztikus szabályok is vagy akár lazítás.
Összességében:
Egy (korai, késői) döntés simán dupla veszteség, szájból seggcsinálás. Miközben minden futó toporzékoló versenylóként, formaidőzítés zavarban várja, hogy valahol bizonyítson, legalább abban a kis ablaknyi résidő alatt, ami nyitva lehet és akkor is esetleg ősz-tél környékén.
Ultrások még megjátszhatják a késő őszi UB-t, a görög aszfaltos (Dromos Athanaton) és terepversenyeket (Rodopi, Virgin Forest), az 500 kilis Pheidippidest, a török Kappadókiát. Vélhetően több verseny be fogja vállalni, hogy a szokásos április-május és szeptember-október időszakok helyett télre rakják át a futamot. Kihívás lesz futónak, szervezőnek is. De tán ez a közös akarat. Mi is ezen igyekszünk a Black Hole-lal.
Az atlétika világában is furaságok: a nemzetközi atlétikai szövetség úgy döntött, hogy 2020-ban az augusztus 8-9-ére eső hétvégét teszi szabaddá a nemzeti szövetségek számára, hogy megrendezzék országos bajnokságaikat. Ezzel szemben a szeptemberi 100 kilis vébé már lemondva. A 24h EB Olaszországban lenne szintén szeptemberben; kizárt, hogy megrendezzék.
A SZERVEZÉSRŐL FUTÓSZEMPONTBÓL
Minden versenynek megvan az arculata, vállalása, és teljesen normális, hogy nem kell mindig a nevezési díjba épített kért vagy kéretlen tartalom, éremátadós puccparádé, terülterülj depó (v.ö. Euchidios 215km, ahol minden második depót az útszélre lebaszott bálavíz jelentette, és nemcsak ezért, de szvsz az Euchidios nehezebb mint a Spartathlon). A puccparádé nem is elvárás kisebb versenyeken. De azt gondolom, hogy a nagy rendezvényeken alap. Pontosan megmutatja, hogy profitorientált és/vagy futóbarát. A dörzsölt szervező a kettőt szintetizálja.
Az sem árt, ha a szervezők tudják, mit szerveznek. Történetesen, ha futók, például sokat látott ultrások, egykori pályaatléták, az ösvények porát szipuzó hobbifutó - lásd fentebb a finom Spartathlon-kritikám. Így egy dekádnyi futkorászás után kicsit már elegem van abból, hogy gyakran olyanok szerveznek nagy versenyeket, akik életükben nem futottak, vagy nem ilyen hosszút. Amiről azt hiszik logikus egy futónak, nem az. Például a jelölés, tápolás. Vagy amire szükség van, teljesen haszontalan túlbiztosítás és túlsúly.
Bizonyos szempontból persze jó, hogy nem-futók szerveznek: nincs részrehajlás, nem tesznek kedvezményeket a futóknak, mert nem is tudják mivel kedvezhetnének, hogy jobban fussanak. (Nem komfortról beszélek, nem nagyvonalúbb szintidőkről vagy engedményekről. Hanem arról, hogy külső segítség nélkül, több belső "segítséggel" miként lehetne a teljesítményt fokozni, milyen logikus lépéseket tehetne egy szervező, hogy a futó dolgát ne nehezítse magával a szervezéssel.)
Az, hogy egy szervező nem tudja, mi történik a saját pályáján, mi zajlik a futás alatt, mikor mire lenne és mire nem lenne szüksége a futónak, az ciki, vagy nemtörődöség. Példa: rendszeresen előfordul ultratávokon, hogy éjjel nincs (már, még) meleg kávé, de van (már, még) jég. Oké, örüljünk ennek is, egy évtizede ez ritkaságszámba ment, ma már valahol alap. De ha vannak, akkor legalább logikusan legyenek: jég nappal a melegre, meleg kávé éjjel a hidegben. Nüansznak tűnik, pedig marhára számít. Más: zacskós leves. Van ugyan, de melegvíz nincs, a hidegben pedig kavargathatod, csomós marad, és szar is.
Szóval a karantén nemcsak szolidaritást hozott a felszínre, hanem turbulenciát is okozott.
A reakciók sokfélék voltak. Eleve a futóélet tele van turbulenciával a kenyérharc, érvényesülés, versenyszellem miatt, és nemcsak az ultra vs atléta cicaharcra gondolok.
A futóéletben, kivált most az ultrában szokatlanul sok mozgolódás, átrendeződés van.
Jönnek fel, halványodnak el futók.
Cél lett a nagy eredmény, az erős futás, a rekord, a nagyot álmodás és ezért tevés.
Új vállalkozások, kezdeményezések indulnak be, buknak el.
Szekértáborok, holdudvarok, sleppek.
Vannak, lettek elkötelezettek és maradtak szabad vegyértékek, akik átjárnak a táborokon.
Gratulációk helyett burkolt lekezelés. Face to face kiállás helyett üzengetés. Egymással diplomatizmus, hát mögött savazás.
Nevek a szerkesztőségben.
A kis rezervátumomba a hírek ritkásan érkeznek, a pletykákra nem vagyok kíváncsi, mégis olyan sztorikat hallok, olyan károgásokat, egymásra fújásokat, olyan posztokat és imidzsalakításokat - influenszerkedés, szerepmodell-kísérletek.
Például mi a faszért kell minden edzést, ízlésesnek gondolt kajálást, napraforgómezőt, cipőt, erdei ösvényt, sziklára kiállást lefotózni, idézetekkel ellátni és agyonszínezve “közkinccsé” tenni instagramon, Fb-n? Mi ez a szelfi-ejakuláció? Valami vírus?!
Már megírtam az influenszeres esszémet, de mindennap bővítgetem. Egyszer majd kirakom. Nem az informálással van baj, hanem annak minőségével és értelmével. Vagy velem van baj, és csak én nem érzem a korszellemet. A magunk közszemlére tevése mint mindennap program - ez fura nekem.
Búsan állok, mint Kosztolányi, és megpróbálom a törésvonalakat megérteni. Nem állítom, hogy minden influenszer lufi, mert előfordul, hogy egy influenszer mögött valós teljesítmény áll. Kényszer alatt cselekszik (nevezzük reklámszerződésnek; mondjuk senki nem tartott a fejéhez pisztolyt, hogy írja alá) vagy nagyon a törzsét kell etetni.
Hallok olyan szervezőkről, versenyzőkről, edzőkről, akik egymást megfojtanák egy kanál izóban. OB-k helyetti pánultrafutós pikniket kéne rendezni a jövőben. A szokásos idealizmus felötlött bennem: a futók jó társadalma.
Frászt. Itt is vannak irigyek, szarkeverők, rosszakarók, kárörvendők, beszólók. A futás csak ideig-óráig tompítja a karaktert, de bármilyen megbicsaklott jellemen sokat tud pozitív irányba formálni. Csak az a fránya versenyszellem ne terjengene, ne párlana rá mindenre, mint egy kamasz hokicsapat öltözőjében a csípős fingszag és a szúrós hónaljizzadság.
Ugyanakkor mégiscsak kell a versenyszellem, kell a teljesítmény. Futásban ideig óráig lehet csak faszt méregetni, valamit virítani kell idővel. Akár eredményt, akár más tetteket.
Különben szerezzük be ezeket, szükség lesz rájuk.
