A szemléletformáló sorozat 3. része következik

Árpád nyolcéves lányának a sífutó klubmeze igen jól leírja, hogy milyen is a svédek hozzáállása a sporthoz. Beszédes, hogy mit tartottak ők fontosnak megjelenteni rajta hashtag-ként:

#Glädje: Boldogság

#Stolthet: Büszkeség

#Trygghet: Biztonság

#Gemenskap: Összetartozás.

A legjobb testtanár-mondat, amit eddig hallottam: nem röhög - együttérez! Tehát gúny helyett segítsük azt a társunkat, akinek valamelyik feladat - legyen bármennyire is haszontalannak, élettől elrugaszkodottnak tűnő vagy akár éppenséggel fontos gyakorlat - nem megy.

Hallottam olyan tesitanárról, aki kosáredző is, és akár tanórán, akár edzésen, letakarja azt eredményjelzőt, hogy ne a pontokra játszanak, ne frusztrálódjon semelyik csapat vagy egyén, csak játsszanak.

A fizikai edukáció milyen mély nyomot váj a közgondolkodásba és lelkünkbe. De tényleg így van? Vajon hány szülő kéri ugyanúgy számon a gyerekén a tesit, mint a matekot, törti vagy magyart? Hány szülő megy be fogadóórára a tanárhoz elbeszélgetni erről ahelyett, hogy egy kurta felmentést firkantson az ellenőrzőbe, e-naplóba?

Hát ilyesmikről lesz szó.

Mi is ez a Runner's Worlddel közös széria? Körbejárom kilenc adásban a testnevelés (avagy "tornaóra") mai és egykori helyzetét a teljesség igénye nélkül. Szubjektíven, de sok oldalt megszólaltva. Az első adást mindig érdemes meghallgatni az új belépőknek, az segít navigálódni és összefoglalást nyújt.

A cél: egyéni történeteken, tapasztalatokon át feltárni a testneveléshez való kapcsolatunkat, hozzáállást diák, szülő és tanár részéről.

Az adásokban feltűnik:

- aktív és nyugdíjas testnevelő,

- főállású, besegítő, napközis (tesi)tanár

- jelenlegi és egykori iskolás

- speciális igényű gyerekekkel foglalkozó,

- külföldön élő családapa, aki a skandináv tesimodellt mutatja be

- budapesti szülőpár, akiknek fiai elit, drága, idegennyelvű alapítványi iskolába járnak

- edző, gyógytornász és fizioterapeuta,

- ismert profi és amatőr sportolók, közszereplők

- nő és férfi egyaránt. 

Megszólalnak mai és egykori diákok - örömökről, frusztrációkról, vegyes tesis élményekről. Szülők és gyerekek elvárásokról, hozzáállásról. És ne feledjük: sok testnevelő tanár szülő is, tehát látják az érem két oldalát, és elmondhatják: mit várnak el szülőként egy ideális tesitanártól.

Szó lesz az adásfolyamban a sport megszeretettetéséről, hozzáállásról diák és tanár részéről, megközelítésekről, (de)motivációról.

Korszellemről, generációs különbségekről. Milyen módszerekkel lehet megfogni a mai gyerekeket, amikor nagyságrendekkel több hatás éri őket, mint akár 10 vagy 30 éve.

Mi korszerűtlen és mi életszerűtlen? Mi ódivatú és mi mai is menő? Mennyire igazságos azt mondani, hogy a tesi megrekedt a múltban, és hogy sok tanár csak a nyugdíjig akarja kihúzni alibi tesioktatással? Lehet, hogy a régi beidegződések ma is működnek?

Személyes sztorik, tesivel kapcsolatos gondolatok és önreflexiók jönnek. Beszélünk sztereotípiákról, szakbarbárságról. Testnevelők szubkultúrájáról. Arról, hogy ki milyen sportot "erőltet" a gyerekekre. 

Beszélünk arról is, hogy a testnevelésnek mi lenne a missziója, értelme. Körbejárjuk, hogy mik a legbefolyásolóbb: körülmények, óraszám, hozzáállás, gyerekanyag, tanár. Mi a mindennapos tesi előnye, hátránya?

Egy évfolyamon, egy osztályon belül számos fizikai különbség van: hogyan lehet differenciálni? Mi van az osztályozással vagy a pálcikarajzzal? Tud-e, kell-e egy tesitanárnak vetélkedni külsős órákkal, iskolai sportkörrel vagy egyesületi sportolással, amivel a jegyet is gyakran kiváltják a diákok?

Mi van az elhízással? Mi van a melegítéssel: nem tudnak vagy nem akarnak? Van-e értelme a tornasornak? Vagy a tesztelésnek, és melyiknek? Talán Cooper? Ingafutás? 

Van-e értelme a kislabdahajításnak, a távol- és magasugrásnak? Mi van a kinevetéssel? Mi van a menstruáló lányokkal? Egyáltalán: koedukált vagy szétválasztott tesioktatás üdvös?

A kilenc részes adásfolyamból kiderül. 

Become a Patron!