A szemléletformáló sorozat 4. része következik

Beidegződések, ha találkoznak. Ugye testnevelőtanár, de tornaterem. Az előbbi kikéri magának, mondván ő nem(csak) tornát oktat.

A tesitermek a régi Fortepan-fotókon rideg helyiségeknek tűnnek, mintha csak kivégzéseket tartanának bennük. Tényleg, már csak a bitófa hiányzik.

1974-ig heti 3 tesióra volt a tantervben, utána ezt emelték, mígnem közel tíz éve bevezették a mindennapos tesit felmenő rendszerben. Azóta már felment a rendszer. Persze az infratsruktúra és a facilitások (tanár, helyiség, eszköz) sok helyen nincs meg, de sebaj. "Az ötlet jó, a kivitelezés pocsék" - ahogy a Süsüben mondta a Kancellár a Sárkányfűárusnak.

Egy tesitanártól hallottam, hogy a tesitanárok 80%-a elvált. Sajátos pálya ez, más mint egy "szellemi" tantárgyé. A RW-ben jelent meg egy érdekes cikk, ami egyfajta visszamenőleges üzenet egy egykori tesitanárnak. Vitaindítónak bedobom.

Az első vendégem sporttársam is egyben, Hallgató-Csík Ivett. Még férjezett, ő nem tartozik a 80%-ba, férje is tesitanár ugyanabban a budai (I. kerületi, vízivárosi) suliban. A Semmelweis Egyetemnél rögzített adatlapja itt található.

Ivett témái:

- mozgás öröme alsó tagozatban

- az alsós tanár nagyon fontos "indító" szerepe az első négy évben

- futás VS labdajátékok

- példamutatás tanárként, futóként

- szülők motiválása

- túlsúlyos gyerekek

- nincs rossz érdemjegy

- megalázás, rendtartás

- tehetségek kiváasztása, kiemelése

- készség tárgy-e a tesi?

- mennyire  könnyen lehet heti 5 órában "varázsolni"

Majd érkezik egy ismert vendégem, akit korábban már hallhattatok a szakmája szépségeiről mesélni a 9. Büntetőkörben 2019 telén. 

Sinkó Judit fizioterapeuta-gyógytornász szerint sok tanár megrekedt a múltban. Még mindig a szekrényugrást tanítják, melegíteni nem tudnak / akarnak a gyerekek,  az alapok nincsenek meg. A gyerekek esetlenek, gyorsan növő vagy alulfejlett kamaszok. Semmi rávezetés egy komoly feladat előtt, mégis elvárás: kézen kell állni

Korszerűtlen dolgok helyett életszerűt kéne tanítani: ülni, állni, járni megtanítani őket, futóiskolázni.

A megúszásra játszó nyugdíj előtti tanárok az avitt rutinokhoz nyúlnak: pálcikarajz, tesztelgetés (Cooper, ugrás, kislabda = gránáthají†ás)

Mit kéne változtatni? Hogy látja a gyerekállomány fiziológiáját egy szakember, egyben egy akcelerált kamasz édesanyja?

Hát ilyesmikről lesz szó. 

Mi is ez a Runner's Worlddel közös széria? Körbejárom kilenc adásban a testnevelés (avagy "tornaóra") mai és egykori helyzetét a teljesség igénye nélkül. Szubjektíven, de sok oldalt megszólaltva. Az első adást mindig érdemes meghallgatni az új belépőknek, az segít navigálódni és összefoglalást nyújt.

A cél: egyéni történeteken, tapasztalatokon át feltárni a testneveléshez való kapcsolatunkat, hozzáállást diák, szülő és tanár részéről.

Az adásokban feltűnik:

- aktív és nyugdíjas testnevelő,

- főállású, besegítő, napközis (tesi)tanár

- jelenlegi és egykori iskolás

- speciális igényű gyerekekkel foglalkozó,

- külföldön élő családapa, aki a skandináv tesimodellt mutatja be

- budapesti szülőpár, akiknek fiai elit, drága, idegennyelvű alapítványi iskolába járnak

- edző, gyógytornász és fizioterapeuta,

- ismert profi és amatőr sportolók, közszereplők

- nő és férfi egyaránt. 

Megszólalnak mai és egykori diákok - örömökről, frusztrációkról, vegyes tesis élményekről. Szülők és gyerekek elvárásokról, hozzáállásról. És ne feledjük: sok testnevelő tanár szülő is, tehát látják az érem két oldalát, és elmondhatják: mit várnak el szülőként egy ideális tesitanártól?

Szó lesz az adásfolyamban a sport megszeretettetéséről, hozzáállásról diák és tanár részéről, megközelítésekről, (de)motivációról.

Korszellemről, generációs különbségekről. Milyen módszerekkel lehet megfogni a mai gyerekeket, amikor nagyságrendekkel több hatás éri őket, mint akár 10 vagy 30 éve.

Mi korszerűtlen és mi életszerűtlen? Mi ódivatú és mi mai is menő? Mennyire igazságos azt mondani, hogy a tesi megrekedt a múltban, és hogy sok tanár csak a nyugdíjig akarja kihúzni alibi tesioktatással? Lehet, hogy a régi beidegződések ma is működnek?

Személyes sztorik, tesivel kapcsolatos gondolatok és önreflexiók jönnek. Beszélünk sztereotípiákról, szakbarbárságról. Testnevelők szubkultúrájáról. Arról, hogy ki milyen sportot "erőltet" a gyerekekre. 

Beszélünk arról is, hogy a testnevelésnek mi lenne a missziója, értelme. Körbejárjuk, hogy mik a legbefolyásolóbb: körülmények, óraszám, hozzáállás, gyerekanyag, tanár. Mi a mindennapos tesi előnye, hátránya?

Egy évfolyamon, egy osztályon belül számos fizikai különbség van: hogyan lehet differenciálni? Mi van az osztályozással vagy a pálcikarajzzal? Tud-e, kell-e egy tesitanárnak vetélkedni külsős órákkal, iskolai sportkörrel vagy egyesületi sportolással, amivel a jegyet is gyakran kiváltják a diákok?

Mi van az elhízással? Mi van a melegítéssel: nem tudnak vagy nem akarnak? Van-e értelme a tornasornak? Vagy a tesztelésnek, és melyiknek? Talán Cooper? Ingafutás? 

Van-e értelme a kislabdahajításnak, a távol- és magasugrásnak? Mi van a kinevetéssel? Mi van a menstruáló lányokkal? Egyáltalán: koedukált vagy szétválasztott tesioktatás üdvös?

A kilenc részes adásfolyamból kiderül. 

Become a Patron!