This is England - ahogy a Clash énekelte egykoron. Egy brit életbiztosító mindenféle kedvezményeket és készpénzes visszacsorgatást ad Vitality-programján belül, ha a biztosított egészségesen él, és rendszeresen eljár szűrővizsgálatokra. (A részletek nyilván az apróbetűben és a személyre szabott megállapodásban rejlenek.) A program arca Jessica Ennis-Hill, a tízpróba londoni olimpiai bajnoka. Részletek és hirdetések még itt. Baszki, erre a monitoringrendszerre várhatunk itthon, hacsak a metróbeléptető kapuk, és városi bringa kölcsönzés körüli szarakodást nézem.

Rövid leszek: megosztott vagyok ezt a félverseny-cipőnek titulált Hokát illetően. Inkább negatív a véleményem. A Nomadsportban akció volt, és ez a Kailua felkeltette a figyelmemet. Passzentos volt, s mivel a Hoka Bondi meggyőzött, ez a kék-fekete-fehér jószág haza is jött 28ezerért. Végre egy közepesen jól kinéző Hoka! (Megjegyzem: csak Hokákért fizetettem ennyit eddig. Minden mást Ebayről, havertól, ja és online olcsón. De ott a Hoka is ugyanannyi.) 

Hülye a nyelvünk, hogy megenged olyan formákat, mint kellemes csalódás, vagy sikeres öngyilkosság. Ezért inkább azt írom, jóleső meglepetés az a sportedző OKJ-képzés eddig, amire beiratkoztam. "Remélem, nem fogtok csalódni, és nagyjából azt kapjátok, amit vártatok"- ezekkel a szavakkal indította el a sportedző/sportoktató tanfolyamot a TE (leánykori nevén TF) egyik felnőttoktatási felelőse október 16-án. Last minute jelentkeztem 2013 nyarának végén, mikor megtudtam, hogy egy új rendelet miatt szeptembertől nemcsak kétszer olyan hosszú ideig tartanak majd az OKJ-s képzések, de dupla annyiba is kerülnek: például a sportedző két éves lesz és közel négyszázezer forint. De ugorjunk vissza félévet! Nyáron írtam már róla, hogy az UltraBalaton utáni kedden volt a nevetséges gyakorlati felvételi a TF levelezős rekreációs szakára. Innen indul a sztori. Egyébként a cím sem jó: nem vagy, hanem egyetem ÉS okj lenne a helyes, mert nem kizárják egymást, hanem javallott mindkettő.

Magyarország. Torkos csütörtökök. Zabálás. (Legutóbb tegnap, március 6-án országszerte. A reklámképet a Csalogató Étterem honlapjáról szedtem. Hm.)

Kenya. Fartlek csütörtökök. Futás.

A Kenya felföldi részén fekvő Itenben rendszeresek a fartlek csütörtökök, sokszor 1000 résztvevő is összegyűlik. A legtöbbjüknek nincs edzője, csak kedvtelésből fut, meg a közösségi élmény kedvéért. Az edzésterv alapján futók hétfőnként állóképességi tréninget végeznek, kedden pályaatlétikáznak, csütörtökön fartlek ugye, szombaton meg a hosszúfutások. Képek egy ilyen buliról itt.

Bár a helyzet Peking óta javul, személykezelési, etikai, pszichológiai, jogi szempontokból van még mit tanulnia a magyar trénereknek. Akárcsak a szülőknek és sportolóknak is. Legalábbis ez volt a végkicsengése az edzői hivatásról rendezett konferenciának. Valentin-napkor házhoz mentek a pofonért a szakemberek.

Nem verseny. Nincs nevezési díj. Nincs benne sok szint: csupán 7100 m. 30 óra alatt, óramutató szerint a teljes, 152 km-es útvonal bejárandó. Évente két próbálkozás lehetségres. Az egyetlen kötelező felszerelés a szervező által adott GPS-jeladó, hisz nekik bizonyíték kell, nem ígéret. Itt a futó-kirándulók újkeletű őrülete: a Kör. (A cikkem eredeti változata a VS.hu portálon jelent meg 2014.02.01-jén. Ott a képek is szebbek, nagyobbak.) Mindenkit bátorítok, hogy menjen a Körre: rossz lesz jó lesz! Mottó: „Ha egyszer odébbállok / A kör közepébõl majd hiányzok, / Rám többé nem találtok.”

Kedves, drága 35 évet betöltött sporttársaim!

Menjetek a... fenébe, hogy már ilyen öregek vagytok.

És pont emiatt menjetek a Budapesten megrendezendő veterán atlétikai világbajnokságra is. Bárki, aki 35 felett van, elindulhat egy rakás versenyszámban, csak a pénztárcája és felkészültsége szabhat határt, az ambíciók nem. Március végén a Népstadion környékén gyűlnek össze a seniorok mindenféle age groupokban. Egy rossz hírem van: a félmaratonra csak 40 felett lehet nevezni, és a Városligetben kell nyargalászni. Van egy alap regisztrációs díj, és aztán számonként kell még eurót perkálni. Tehát aki súlyt is akar lökni, magasugrani, meg teszem azt 3000 métert loholni, hajrá, egészségére! Nézőként drukkolok majd. Ritkán szeretne az ember öregebb lenni, most irigylek minden aggastyánt, hogy otthon szerezheti meg ilyen-olyan érmét.

Ki az a kortársunk, aki Egerszegi Krisztina mellett egy – még nem államosított – ötödikes tankönyvben az elszántság, a kitartás példájaként szerepel? Mit csinált Schmitt Pál Balczóval egy döntő asszó végén? Hogyan, mennyit és miért ennyire brutálisan edzett Münchenre az addigra már (csapatban) kétszeres olimpiai bajnok öttusázó? Mi a siker titka? És ki a legendás hekkpultos ember a Küldetésben? Lesznek válaszok, és nyitott zárójelek. Ha magánbeszélgetés, miért publikálom? Mert egy számomra meghatározó beszélgetés kivonatát, gyorsjegyzeteit szeretném megosztani. Minden szart „share”-elnek manapság, ritkán értékeset, vagy olyat, amiből érdemes tanulni, amit/akit lehet becsülni. Tartalma és súlya miatt nem érzem illetlennek közölni mindazt, amit emlékezetből vissza tudok idézni. Hosszú lesz.

Egy 102 éves, keretes történet a magát szégyenlő  maratonistáról: a derék japán megállt az olimpiai versenyfutás közben egy kerti partin frissíteni! Mintha csak magamat látnám.

2011 novemberében Dél-Koreában jártam egy filmfesztiválon, megpróbáltam feltérképezni az irdatlan méretű Szöult (videóm itt a narrálásommal), majd elmentem a két Korea közti DMZ-be, azaz a demilitarizált övezetbe. (Utóbbiról másik videóm emitt.) Távcsövön keresztül már láttam valamit Észak-Koreából. Az elmúlt hónapok híradásai, Féreg Rodman magánszáma, a fogolytáborból megszökött memoáríró (amúgy érdekfeszítő) könyves beszámolója nem korbácsolták fel a kedvemet, hogy odautazzak. De ez az infó megbizsergetett: hivatalos IAAF maraton Phenjanban április 13-án, Kim Ir Szen születésnapi ünnepségsorozatának részeként. A package-ben járó nevezés + hotel + transzfer + repjegy potom 995 euróért, és kell még egy Bp-Peking retúrjegy. Részletek ezen a honlapon. A kellő szintidőm megvan: sub3h szükséges.

Curro, currare - latinul futni (is). De számos leszármazása is van (elektromos áram, vízsodor, stb), de az alapszóból képzett jelzőről is komoly viták folynak: időszerűt vagy szokásosat jelent, esetleg mást.  Maradjunk annál, hogy én aktuális/fontos jelentéssel használom - még ha vannak hónapos hírek, FB-n kapott linkek, is benne. Dehát ultrafutóéknál lassan telik az idő.  Mazsolázni lehet Zatopek, Joe Fejes, 500 kilis világcsúcs, Salazar, extrém terepfutó szerzetes, vagy épp amerikai ultrafutók kapcsán írott cikkekből.

Elindult a Badwater nevezése ma. Ennek apropóján egy ultrafutós amatőr dokumentumfilmet osztanék meg magyar főhőssel. Ha a YouTube-on az ultrarunning és a documentary szavakat ütöd be, valszeg ezt dobja ki elsőre. A 217 km-es verseny a "Halál Völgyéből" indul, és a versenyzőknek a kaliforniai perzselő hőségben kell szinte folyamatosan aszfaltszerpentint mászni, lejönni és újra felkúszni végül a 2530 méteres Mount Whitney csúcsa alá. Ez is a "világ egyik legkeményebb futóversenye" címre aspirál. Minden más érdekesség itt. A cikk végén pedig egy 8 évvel ezelőtti Spuri magazin cikke.

Kiss Noémi szövege fontos (sport)dokumentum. A magából kurvát faragó Szepesi Nikolett könyve mellett egy másik, de ténylegesen irodalmi igényű, megrendítő leírás a '80-as évek utánpótlás-neveléséről, a klórszagú gyermekéletről. Távolságtartó és belemenős egyszerre - olyan szubjektív szöveg, amit szeretünk sporttal kapcsolatban olvasni, vannak kapcsolódási pontjaink, és így a saját életünkkel, sportmúltunkkal kerülünk dialógusba. (Azt mondjuk sosem írom meg, hogy milyen volt 3 napig vívni a BSE-ben. Semmilyen. Unalmas.) Meg aztán a blogon nemcsak futás, hanem triatlon is van, az meg már úszás is, nna. A szerzővel készült interjú a VS.hu-n olvasható. (A szerző engedélyével itt közölt szöveg megjelent a MŰÚT irodalmi portálon.)

Lewis Carrollról gyerekkoromban azt hittem a neve alapján, hogy nő. Nos: egy művelt, érdeklődő, választékos modorú, kalandozó kedvű férfi volt. Matematikus, szómágus, kvízkészítő, irodalmár, újságíró alteregói mellett sokoldalúságát mutatja, hogy a 19. század második felében a még friss médiumnak számító fényképezőgépet is forgatta - nem utolsósorban az utókor a finom intimitásoktól vibráló gyerekportréi miatt (is) bélyegezte meg látens pedofilnak. Csoda-e hogy főhőslánykáival ennyi minden bizarr dolog történik? Kölyökként itthon "mesekönyveiről" ismerhettük: a fura, vicces, LSD-tripbe illő epizódok megragadnak az Alíz Csodaországbant olvasókban, a Tükörország pedig csak rátett még egy lapáttal. A '90-es évek elején a könyv feldolgozásában magam is játszottam a Játékszínben (Kútvölgyi Erzsébettel, Kerekes Évával, Méhes Lászlóval, és az OMO-mosóporreklámmal a kor viszonyai közt legendásan sokat kasszírozó - 1 milla - Borbély Lászlóval, a szomszédokos Alma Presszó pincérével. A fiatalabbak kedvéért leírom az elhíresült szállóigéket: "Mit tudhat egy férfi a mosásról?!" illetve "Na ne mondja, hogy csak az OMÓtól lett ilyen!")

FUTÁS:

213 edzés

megtett táv: 3077.78 km

futott/sétált idő: 305h 23m 38s

Magasságnövekedés: 45838 m

Átl. sebesség: 10.2 km/h

Átl.pulzus: 152 ütés/perc

Kalória: 215197 C

1 Spartathlon (246 km)

1 UltraBalaton (212 km)

1 Terep100 (104 km) - eltévedéssel

1 Budapest Terepkupa (86 km, 3. hely) - eltévedéssel

1 6órás futás (SUHANJ6, 62.21km, PB)

1 maraton (Boston, 42 km, 2h57m, PB)

2 félmaraton (Birmingham 21km: 1h25m, Boston Maraton féltáv: 1h22m, PB)

4 db 10km-es verseny (Vivicitta; Esztergom: 1. hely (március) ill. 3. hely (október), Borota: 3. hely (november), legjobb idő 36m06s PB, legrosszabb 38m05s)

(fotó: Stiller Ákos, HVG)

A remek karácsonyi ajándékommal együtt a csajom egy kis filológiai kutatást is a nyakamba varrt. Kaptam egy remek ofszet plakátot (69x48cm), amely egy hatvan évvel ezelőtti "kötelezően ajánlott" tömegsport-tevékenységet népszerűsít, hirdet.  Vincze Lajos: Dolgozók - fiatalok! Előre az MHK ismétlőpróbák jelvényéért! 1953-as plakátja, amellett, hogy a nappali dísze lett a bordásfal mellett, és mindig ámulatba ejt, hogy a fehértrikós fazon pont ugyanúgy néz ki, mint a pirostrikós, fejtörést is okozott, hisz a fene se tudja, mik voltak azok az ismétlőpróbák. Aki tud az ismétlőpróbákról valamit, kommenteljen! Az internet sem segít: kidobja magát a plakátot, kidob pár színházi próbát (ezt a teátrumi szaknyelven felfrissítő, beálló emlékpróbának hívjuk), és egyetlen egy linket, amelyen a Szegedi Egyetem saját újságának április 29-ei facsimile számát lehet végiglapozni.

Az egyik kedvenc kortárs magyar íróm, kinek megfigyelőpóza a kislátószög, érdeme a precíz, fájó és szellemes magyar való világ. Nem utolsósorban immáron futótársunk is. Moldova eltévedt futója után egy célbaérő következik: Tibor idevágó írása a novemberi Balaton Maratonról a Literán jelent meg, és biztos sok rokonléleknél penget meg ismerős húrokat. A szerző engedélyével futtassuk végig szemünket azon, amin ő a lábát. És még Péter Attila szpíker is megkapja a jólmegérdemelt magáét. És mivel itt vannak a áldott-átkozott ünnepek, aki Tibor írásaiban jobban elmerülne, keresse A készlet erejéig c., írásait összefoglaló kötetet, és benne A karácsonyfás embert vagy egy másik vicces ünnepi sztorit.

AZ EZERÖTSZÁZADIK (Keresztury Tibor írása)

A pénzem, a busz és nő után, kutya, ellenőr és önmagam elől futottam eleget munkás életem során, ám hogy csak úgy, csak azért, hogy fussak – olyan korábban nem fordult elő. Mint ahogy nem szoktam ebédelni, ha nem vagyok éhes, csak azért mert dél van, nem láttam semmi okát annak, hogy szaladjak, ha egyszer nem kerget senki és nem sietek sehova.

A nemrég indult VS.hu számára csináltam egy interjút a vegánokról. Már régóta érdekelt ez az életforma, főleg mióta olvastam ezt a kemény cuccot, Szasza interjúját a zöldségből ultrát futó hardcore srácról. Mikki bá barátomat szoftosan meg is ihlette, azóta tisztábbnak, szárazabbnak, biztonságosabbnak érzi magát. Talán kicsit offtopik ez a posztom, de (sport)táplálkozás szempontjából  érdekes lehet, valamint azért, mert az egyik interjúalanyom egy olyan ember volt, aki volt már 3., 4. is a maraton OB-n (Budapest Maraton), és sok-sok versenyen lehet vele az élen találkozni. Nem, nem a Scott Jurek: kicsit kisebb, savanyúbb, de a miénk. :-)  Beda Szabolcs, az Elte Polythlon versenyzője. Olvasd el, ha érdekel, hogyan élnek kímélő koszton embertársaid! Itt meg egy kis eligazító, hogyan vágj bele.