Dupla UltraBalaton: visszatérés és elsőnek finiselés. A futás és az élet fájdalmairól. Szeretetről, gyászról, apa–fiú kapcsolatról és arról, hogyan lehet a veszteséget erővé változtatni.
A teljes podcastot és további extra tartalmakat keresd a Patreonon. Előzetes:
Folytatjuk a beszélgetést Zeidler Miklós (sport)történésszel a távgyaloglás és távfutás hőskorából. Kis színesek és nagy fekete-fehér sztorik, de ez az epizód még mélyebbre megy: nemcsak sporttörténet, hanem kultúrtörténet, mentalitástörténet és emberi teljesítmény határainak vizsgálata.
Üzengetések és kihívások extrém lábon kihordott teljesítményekkel az előző évezredben.
amatőrök és profik "osztályharca"
szerelmes férfi harcosok és nők a sportban
egy elveszett japán maratonista
és egy fantaszta all-round-sportsman, egy igazi "bajnok-mester" a Délvidékről, aki nemcsak villamost épített, de meggyőződése szerint minden atlétikai rekordot ő tartott az érában.
Honnan jön a mozgás iránti vágyunk, és miért akarjuk újra és újra túllépni a saját határainkat?
A teljes podcastot és további extra tartalmakat keresd a Patreonon. Előzetes:
Egy edző, aki 50 éve csendben formál generációkat. Tapasztalatból, megfigyelésből és makacs következetességből. És a poszt / podcast megjelenése napján ünnepli 76. születésnapját.
Élsportolóból lett edző, aki felismerte a saját határait – és onnantól másokban kereste a maximumot. Tanítványai között országos csúcstartók, Európa-bajnokok, olimpikonok, miközben a háttérben konfliktusok, törések és kemény döntések kísérik a pályáját.
Egy több éve halogatott életmű-interjú: egy egész nap klubházban, pályaszélen, résztávok között. Tehetségnevelés és a tehetség üvegplafonja, a középszerűség elutasítása, dopping, tanítványok - rengeteg dolog szóba kerül. Az első, masszív részben többnyire a pályaív és az edzői krédó rajzolódik ki, a másodikban pedig majd bemegyünk a „műhelybe”.
A teljes podcastot és további extra tartalmakat keresd a Patreonon. Előzetes:
Az első részben elsőkézből érkezik a 10 részes dokumentumfilm-sorozat első szezonjának keletkezéstörténete, a szűk alkotói stáb (Józsa László, Hernáth Csaba, Simonyi Balázs) futómúltja, motivációja. 2017-ben az ULTRÁt, tíz évvel később a KÉKKÖRt gründolták össze.
Miért készítenek filmeket a küzdésről és hosszútávról? Háttérinfók, sztorik, betekintés egy speciális filmes és fizikai képességeket igénylő alkotásba.
A teljes adást mozgókép és podcast formában, valamint további extra tartalmakat keresd a Patreonon. Előzetes:
Móka és kacagás lesz!
A távgyaloglás és távfutás hőskorából két adáson át kis színesek és nagy fekete-fehér sztorik Zeidler Miklós történésszel.
Mit jelentett egykor a hendikep? Hogyan alakult ki az atlétika Magyarországon és mi minden tartozott bele? Miért sétáltak jóhiszeműen Budapestről Balatonfüredre 1875-ben? És miért futott 1934-ben Budapestről Rómába egy vega és egy húsevő?
Ki a gyorsabb: ember vagy állat rövid és/vagy hosszútávon? Hogyan kell testgyakorlással nevelni ifjainkat Platón szerint?
Sport, mint mulatság, szórakozás és vérre menő verseny. Fogadások lóversenyre és biciklire. Üzengetések és kihívások extrém teljesítményekkel az előző évezredben.
A teljes podcastot és további extra tartalmakat keresd a Patreonon. Előzetes:
Talán a legkülönlegesebb, legmegdöbbentőbb és legtiszteletreméltóbb interjúalany a blog & podcast történetében.
Ahogy ez a cikk is mondja:
Egy családi vita hevében kimondott fogadalomból indult el egy hihetetlen sportolói karrier, ami egyben alázatos emberi szolgálat.
A teljes adást podcastot és további extra tartalmakat keresd a Patreonon. Előzetes:
Spartanion Tel-Aviv – futók által, futóknak
A körözgetést - mondják - csak valami értelemmel kell felruházni, mert amúgy rettenetes. De nem úgy egy árnyas parkban, egy elnyújtott két kilométeres körön, amin csak 57x kell megfordulni a 100 kilométerhez. Előre jelzem, sőt kiáltom: MINDENKINEK NAGYON AJÁNLOM! Írjátok be a versenynaptárba 2027-re.
https://spartanion.com/
A tel-avivi Spartanion egyike azoknak az ultraversenyeknek, amelyek nemcsak a teljesítményről, hanem a közösségről és a futók mindennapi valóságáról is szólnak. A szlogenjük - Race Created by Runners For Runners, With Runners - nem (csak) marketingfogás: ez egy olyan esemény, amelyet valóban ultrafutók találtak ki, és a legapróbb részletekig a résztvevők igényeihez igazítottak. Idén rendezték meg 7. alkalommal.
A házigazda Gilad Krauz - jóbarátom, többszörös Spartathlon-teljesítő, ha nem fut, akkor az izraeli ultracsapat állandó kísérője, aki belülről ismeri a sportág minden technikai és mentális kihívását. Feleségével, Dganith-tal szervezik évek óta a versenyt.
Giládék régi álma volt, hogy a Spartathlon azévi kvalifikációs időszakának legideálisabb ablakában - január 1. és február vége között - hozzon létre egy gyors, megbízható, nemzetközileg is jegyzett versenyt Izraelben. Ennek a gondolatnak a megvalósulása lett a Spartanion. Igaz, erre már a névadó város is rárepült, a februári Sparta City Ultra is kedves verseny, mindketten futottunk ott Giladdal korábban.
Gilad az, aki tavaly megszerzett egy originál 40 évvel ezelőtti, eredeti, hivatalos Spartathlon versenytrikót: ilyet hordtak 1985-ben a futók, aminek a gyártója már rég felszámolódott, a textil még mindig tart.
Időzítés és klíma
Tel-Aviv januárban és februárban szinte ideális futóidőt kínál: nagyjából nappali 17, esti 10 Celsius-fokos, stabil, hűvös-meleg közti hőmérséklet, azaz langyika, amely sem a hőséget, sem a hidegstresszt nem hozza magával. Ez különösen vonzó azoknak, akik világranglista-eredményt vagy Spartathlon-kvalifikációt céloznak. Nekem nagyon jól esett megérkezni a mínusz 12 fokból pálma- és narancsfák közé.
Pálya: HaYarkon Park
A verseny Tel-Aviv legnagyobb, hosszanti elrendezésű zöldterületén zajlik. Egy 1.8 kilométeres, széles, kiváló minőségű aszfaltcsík - gyakorlatilag egy nagy, enyhe hajtűkanyarral. Nincsenek technikás szakaszok, szintkülönbségek vagy hepehupák. Egyenletes, gyors, jól futható körpálya, amely ideális tempófutáshoz és rekordkísérletekhez. Akár 100+ indulóval is rendkívül szellős.
Nem véletlen, hogy itt futotta pár éve Alekszandr Szorokin a 12 órás világcsúcsát, és hogy Noora Honkala, korábbi Spartathlon-győztes, idén 6 órán belül mindössze másfél kilométerrel maradt el a női világrekordtól.
Távok és formátum
A Spartanion több klasszikus ultratávot kínál egy helyszínen:
6 óra
12 óra
24 óra
100 kilométer
100 mérföld
Ez lehetővé teszi, hogy hobbi- és elitfutók ugyanabban a közegben, mégis saját céljaik szerint induljanak.
Frissítés: „terülj-terülj asztalkám”
A verseny egyik legerősebb pontja a frissítés. Volt már mindenféle szponzor, idén a SYS termékei – zselék, elektrolitporok, izotóniás italok – korlátlanul álltak rendelkezésre, emellett egy hatalmas központi büféasztal várta a futókat.
A kínálatban szerepelt:
csokoládé, sajt, paradicsom, snackek
levesek, dinnye, friss gyümölcsök
kétféle kenyér, vaj, izraeli sütemények és kalácsok
csokikrém, kekszkrém, datolya, mogyoró, ropi, kovászos uborka, chips
A hosszabb távokon indulóknak meleg étel is elérhető volt: egy kajaszponzor által mikrohullámú sütőben frissen melegíthető tészták, krumplis ételek, ázsiai fogások és húsgombóc. Természetesen ott volt a mikró.
Külön említést érdemel egy hatalmas Segafredo kávégép, amelyből futók és kísérők egyaránt korlátlanul fogyaszthatták a friss kávét.
Minden versenyzőnek rajtszám szerint kijelölt saját asztala van, így nincs tülekedés, minden gyorsan és átláthatóan elérhető. A körpálya hossza miatt nagyjából 8–10 percenként újra a frissítőponthoz ér az ember, ami mentálisan és logisztikailag is megnyugtató. Én konkrétan SEMMIT nem vittem a versenyre a ruhámon kívül, travel light. Eleve majdnem lekéstem, de erről később.
És ha nincs segítőd, mert nem tudsz hozni, helyben mindig akad. A szervező összehoz önkéntesekkel, akik táőolnak és tapsolnak és szolgálnak neked. Én nem kérek, de Bihari Zoli, Izraelbe szakadt magyar honfitársunk ott van a versenyen, vagy mások is.
Apró, de futóbarát részletek
A szervezők dupla rajtszámot adnak: két szettet, hogy pólócsere esetén ne kelljen időt veszíteni az átbiztosítótűzésre. Ez tipikusan olyan megoldás, amely csak azoknak jut eszébe, akik maguk is hosszú órákat töltöttek már pályán.
A hangulat végig családias, de energikus: önkéntesek, kísérők és futók minden körben buzdítják egymást, a célegyenesben gyakorlatilag folyamatos a szurkolás, a szpíker mindenkit néven szólít, egész álló nap és éjjel bitztatja a futókat, a zenéket is jól válogatja a DJ, és egy hatalmas monitoron látható az áthaladáskor minden versenyző fontos köradata.
Biztonság és szervezés
A park összes bejárata szigorúan ellenőrzött, karszalaggal lehet belépni. A biztonságiak kizavarják még azt a szervezőt vagy önkéntest is, aki csak a nyakbavaló passt rakja fel. Puskás katonák és parkőrök is mászkálnak, a szemetet óránként ürítik a kukákból, a földről összeszedik a ledobott üveget.
A szervezők részletes biztonsági tájékoztatót adnak: rakétatámadást jelző szirénázás esetén mindenki földre, tarkóra tett kézzel, tíz percig. A versenyidőt nem állítják meg, dehát ez csak tíz perc, a rendszer mögött tapasztalt, rutinos csapat és a helyi infrastruktúra áll, a Vaskupola addig mindent elintéz. Ez a fajta szervezettség ritka, és egyben megnyugtató is egy több száz fős nemzetközi mezőny számára.
Volt amúgy feszkó, mert félő volt, hogy az iráni tüntetések eszkalálódnak, Amerika megtámadja Iránt, aki kézenfekvő módon Izraelt veszi célba bosszúból. Mivel tapasztaltam már Tel-Avivban rakétatámadást - amikor pár éve épp Gilad kocsijával hajtottam vissza a Holt-tengertől -, tudom, hogy elég nagy rutinnal és nyugalommal veszik a helyiek. Az égen pár csóvácska, mintha egy kehes augusztus huszadikai tűzijáték eltévedt rakétái lennének. A forgalom halad, otthon meg épp Breaking News a tévében.
Az izraeliek többsége amúgy teljesen bevett módon fegyverrel mászkál, gatyába tűzött pisztollyal. Itt épp folyik a távolságmérés a 24h végén. Mi van a gatyában?!
Utazás és szállás
Budapestről napi 4-5 fapados járat indul Tel-Avivba és vissza, így a Spartanion kifejezetten „budget-barát” nemzetközi versenynek számít. A verseny mindig csütörtökön kezdődik, és pénteken, a sabbath előestéjének délelőttjén ér véget, így aki aznap utazna hamar a reptérre kell mennie, mert délutántól másnap estig nincs tömegközlekedés. A szervezők központi szállodát is ajánlanak a város szívében, kedvező áron. Alternatívaként a környékbeli kibucok is érdekes, egyedi élményt kínálnak azoknak, akik közelebbről szeretnék megismerni a helyi életet.
Magam mindig Giládéknál lakom 40 km-re Tel-Avivtól, van egy központi, őrbódés sorompó a kibuc bejáratánál, majd még egy mindegyik utcánál, amit csak mobiltelefonról tud a házigazda kinyitni. Emiatt majdnem lekéstem a rajtomat, mert ott szobroztam Gilad kocsijának volánjánál, hogy elhagyjam a kibucot, de ő épp elindította délelőtt 10-kor a 24 órás mezőnyt, nem vette fel, nekem meg mennem kellett volna a parkba, félóra az út, se rajtszám, se ruha nem volt még rajtam. 10:50-re értem a parkolóházba, 10:55-kor már a kezembe nyomták az önkéntes nénik a cuccaimt (mind a nevemen szólított!), 10:59-re odafutottam a 100 km IAU-versenybírók által kimért vonalához, 20 mp pisi, és rajt.
A kibucban a bunkerban aludtam, ami egy földalatti szoba, ahol túlélő szett van: ágy, víz és élelmiszer, tévé, internet, és belülről behatolásmentesen zárható ajtó. Az ablakon golyóálló fémredőny.
Giladék mindig fogják a fejüket, ha megyek, mert hol Jerikóban, hol Ramallahban, hol Hebronban keveredem bajba a kocsijukkal, hol a kibuc körüli homokdűnéken akadok el a kocsival, amit nekik kell kiásniuk katonai rohamásóval vagy mivel.
Amúgy fantasztikus mandarinültetvények veszik körül a kibucot, a tenger is közel, és a legfinomabb csokit is itt vettem a boltban: dubai csokihoz hasonló, de inkább mintha szárított rózsavizes-kekszes tésztával töltött roppanós nugát.
Saját tapasztalat
Idén is 100 kilométeren indultam. A verseny eredetileg január 1-jére volt kiírva, de a rossz időjárás-előrejelzés miatt Gilad két héttel elhalasztotta – szervezői szempontból kifejezetten felelős döntés. Az eleje jól ment, 50 kilométer körül a szokásos holtpont, megborulás, belassulás - vánszorgós biztonsági futás lett a vége, részben egy korábbi havas-jeges futáson térdre esés miatt.
Rövidtávra edzettség megvan, de a hosszú futásokat kihagytam a téli alapozáskor, és az elesés miatt térdelve ülni sem tudok, minden rotációs, összehajtogatós mozdulat kínok kínja. Harmadik helyen zártam, (video itt a Spartanion FB-oldalán) korrekt, de alsóhangos, öregedő teljesítménnyel.
Érem nincs, hanem egy Möbius-szalagszerűen önmagába csavarodó háromszög a medál, amit egy helyi üvegmíves készít el.
Ez már a második Spartanionom volt: 2020-ban, a covid előtti évben is rajthoz álltam, akkor egy monszunszerű eső tolta el a versenyt egy nappal. Úgy tűnik, amikor én jövök, az időjárás mindig beleszól – de a versenyt eddig minden alkalommal megtartották. Akkor sokkal erősebb voltam, nyolc óra kellett, a mostanihoz 9+.
2020:
Összegzés
A Spartanion nem látványos, nem „fesztiváljellegű” ultraverseny. Erőssége a funkcionalitás, a futóbarát gondolkodás és a nemzetközi szintű pálya. Ide azok jönnek, akik:
gyors pályán szeretnének időt futni,
Spartathlon-kvalifikációt vagy világranglista-eredményt céloznak,
értékelik a bőséges, átgondolt frissítést és a személyes hangulatot.
Ez egy verseny, ahol valóban az a benyomás alakul ki, hogy a szervezők pontosan tudják, milyen 6, 12 vagy 24 órán keresztül körözni – és ennek megfelelően mindent megtesznek azért, hogy a futónak csak egy dolga maradjon: futni. Akár mezítláb egy jó hatórást!
Szinte biztos vagyok benne, hogy öt éven belül 24 órás EB-t vagy VB-t rendeznek majd, a tel-avivi önkormányzat mér felkarolta a versenyt, látja a fejlődést, idén 130 izraeli futó indult el, egyben ez OB is volt. Már csak az kell, hogy valaki a szervezők közül 100.000 eurót szurkoljon le az IAU-nak, hogy megrendezze a vébét. Hé, nem fordtíva kéne?!
Indul a 14. éve a blog & podcastnak, kamaszodunk.
Beszélgetőtársamhoz évtizedes szakmai ismeretség fűz. Vívó, atléta, jogász és Balázs Béla-díjas, Oscar-jelölt filmproducer, több mint három évtizede meghatározó alakja a magyar művészfilmes, szerzői filmes szcénának. A hidegre tett, tetszhalott Magyar Filmszemlét tavaly feltámasztotta, és idén is gründolja. (Február 2-8. között 2026-ban a Corvin moziban!)
Lehetett volna akár olimpiai bajnok, hisz azokkal vívott OB-döntőket, akik később a nyolcvanas években aranyérmesek lettek. Pár éve még a fejébe vette, hogy felkészül a senior vébé 60 méteres távjára.
Szó lesz a hetvenes évek profi ifjúsági sportjáról, szöges cipőről és kardcsörtetésről, sportágak filmezéséről, tévéközvetítéséről, ranglistáról és utánpótlás-nevelésről, röviden futásról, filmről, pályaváltásokról és arról, hogyan lehet két – látszólag távoli – világot hitelesen összekötni.
A teljes adást podcastot és további extra tartalmakat keresd a Patreonon. Előzetes:
Folytatjuk a maratonfutó-űrhajós Kapu Tiborral az első rész cliffhangerétől: mi zajlik valakiben akkor, amikor feldübörög alatta egy héttonnás Dragon, és elkezd gyorsulni felfelé, ki a Föld légköréből?
A 2. részben
És persze szóba kerül az emberiség következő nagy kalandja, a Mars-misszió is.
Hogyan hat a hosszú távú bezártság, az izoláltság, és miért fontos, hogy a Földet nézni odafentről egyfajta mentálhigiénés kapaszkodó. Ahogy a HUNOR-program kutatásaiból kiderült: pszichológiailag elsősorban földlakók vagyunk, és a bolygó látványa ott fent valódi otthonosságélményt ad.
Jöjjön a második rész Kapu Tiborral. Naponta 16x látott naplementét és napfelkeltét a Nemzetközi Űrállomásról (mivel az ISS 92 perc alatt kerüli meg a bolygót, egyetlen nap alatt 16-szor játszódik le ugyanaz a látvány). 320 keringés, több mint 12 millió kilométer megtett út után tért vissza a Földre, a laboratóriumból, amely óránként 28 ezer kilométerrel száguld bolygónk körül. És ezt mind lengyel, indiai és amerikai társai társaságában.
Videó- és képgaléria lásd lejjebb - a képeket köszönjük a HUNOR programnak.
A teljes adást podcast / videó és további extra tartalmakat keresd a Patreonon. Előzetes:
A Spartathlon 2025 gyorsinterjúk befejező része. Első alkalommal célba érők és rutinos versenyzők osztják meg tapasztalataikat, pro és kontra véleményeket. Egy hármas-hármas, azaz egy olyan trió, akik egyenként háromszoros finisherek immár: Μπίρο Άττιλα avagy Bíró Attila, Φάρκας Ζολτάν Κάροϊ avagy Farkas Zoltán Károly, Νάγι Μίκλος avagy Nagy Miklós.
Valamint az először célba érő Χόρβατ Τάμας, azaz Horváth Tamás (tavalyi beszámolómban már írtam róla). Aki akár cserélhetett is volna ikertestvérével, ha elfárad, de persze erre nem került sor.
És a Bódis-tanítvány, Βάχτλερ Φέρεντς, azaz Vachtler Ferenc, aki a legjobb magyar férfi finisher lett, 16. hely 26:59:50 eredménnyel. Valamint felesége is megszólal, Vachtler-Harninger Tamara).
Itt pedig jönnek a beígért Spartathlon-ereklyék.
Kevesek által ismert sportmúlttal rendelkezik - szenvedélyes kosárlabdázó, és ma már futó is. A Sanyosz-istálló tagja volt, számos félmaratont, rövidebb versenyeket teljesített, sőt Barcelonában egy maratont is.
A Covid alatt kezdte felpörgetni magát. Több mint harminc hivatalos futóversenyen indult, stabil, következetes eredményekkel. Félmaratonjai többsége az 1:40–2:10 közötti sávban van, többször 1:40 körüli csúcsidőkkel, kategóriájában rendszeresen az élmezőny harmadában.
És ha ez önmagában nem lenne elég, van még egy apróság: járt az űrben.
Majdnem három hetet töltött ott, húsz napon át. Erről a videó- és képgalériát lásd lejjebb - a képeket köszönjük a HUNOR programnak.
Beszélünk fiziológiáról, terhelésről, hosszútávú teljesítményről, alkalmazkodásról és rezilienciáról. Hogyan néz ki mindez egy olyan embertől, aki nemcsak a Földön, hanem azon kívül, asztronautaként is tapasztalatot szerzett?
Az 1. részben szó lesz
Jöjjön az ember, aki naponta tizenhatszor látta felkelni a napot, összesen 320 alkalommal.
A teljes adást podcast / videó és további extra tartalmakat keresd a Patreonon. Előzetes:
Belefutottam egy gordiuszi csomóba, ami tanulságos lehet futóknak, erkölcsfilozófiai fejtegetésnek sem utolsó, ráadásul ez a poszt épp a tisztánlátást is szolgálja, így pont annak ellenkezője, mint amiről szól. Ez pedig a Barkley Marathons. A mission impossible.
Maraton, ami 5x32 km, ha valaki végigtolná, szóval már itt van egy kis diszkrepancia, de ez lényegtelen.
Egy dekád óta gondolkodom, hogy érdekes lenne egyszer részt venni rajta. Hogy érdemes-e, kiderül.
Az utóbbi években tettem is lépéseket mindezért. De nem jutottam egyről a kettőre, sőt igazából másfélre sem. Ez az esettanulmány érdekes problémákra világít rá, okuljon belőle mindenki, aki könnyelmű húrpengetésbe kezdene.
Jönnek a további a Spartathlon '25 gyorsinterjúk – friss élmények, izzadt testek, napégette fejek, őszinte mondatok a célvonal túloldaláról. Az 1. rész elérhető itt. A versenybeszámolóm Spártántangó címmel itt.
A teljes adást és további extra tartalmakat keresd a Patreonon. Előzetes:
Folytatjuk a 10x VB és 9x EB győztes paralimpikonnal. Szó lesz triatlon műhelytitkokról, kiégésról, motivációról. Krachokról, holtpontokról és kilábalásokról. A parasport anomáliáiról, a profi karrier lezárásról, és persze a gyerekek, az utánpótlás helyzetéről: miként szerettessük meg az alapsportokat (úszás, bringa, futás) a fiatalokkal? ¯(ツ)/¯ Az 1. részt keresd itt.
A teljes adást és további extra tartalmakat keresd a Patreonon. Előzetes:
Gyorsinterjúk gonzo stílusban rögtön a 2025-ös Spartathlon után a résztvevőkkel. Privátélmények és benyomások 3 részben. Ebben az 1. adásban főszereplő: Μόροτσα Ανδρέα (Mórocza Andrea, a 2025-ös női győztes), Μαράζ Ζουζάννα (Maráz Zsuzsanna, Andi edzője, 2x SP győztes), Μπογκάρ Γιανός (Bogár János, 1991-es SP-győztes), Αττίλα Στρίφλερ (Strifler Attila, Andi kísérője). A teljes adást és további extra tartalmakat keresd a Patreonon.
Előzetes:
Árukapcsolás: már elérhető a rendes évi beszámolóm, mint egy gazdasági társaságnak a cégbíróság felé, tőlem nektek Spártántangó címmel itt. Nem linkelem be az összes évi írást 2013-tól, akit érdekel, nyálazza végig.
Pár kép a vendégekről:
Andi:
» korábbi adás Andival itt az UltraBalaton kapcsán.
Na jó, van róla jobb képünk is.
Attila (itt Andi anyukája is szerepel):
Zsuzsi:
» korábbi adások Zsuzsival itt (életút) és itt (Pheiddippides-futás)
Jani:
» korábbi adás Janival itt (életút)
A szerző:
Innen folytatjuk a 2. és 3. podcast résszel!
Szállj be a finanszírozásba, patronáld a 13 éve fennálló Nem Azé blog és a podcast nyilvános működését, továbbá férj hozzá exkluzív tartalmakhoz is, amik a a futás vonzáskörzetében levő, izgalmas és értékes alakokról, témákról készülnek.
Hagyományos egyben rendhagyó Spartathlon poszt, olyan ez, mint az évértékelő beszéd, immár a 12. Szakítva a korábbi évek tradíciójával, és teljesen felrúgva a "soha többé nem írok beszámolót" választási kampányhazugságomat, ezúttal három részes Spartathlon legendahabosítás következik.
Az első maga a beszámoló: gondolatfolyam, automatikus írás, ön- és versenyanalízis. Mindezt, hogy én is találjak benne további élvezeti értéket, Krasznahorkai László stílusában írtam meg, akinek látnoki módon megéreztem a Nobel-díját. Erről is szól a szöveg. Nyilvánvalóan, természeténél fogva hosszú, emberpróbáló. Bekezdésekre tagoltam, ami Krasznahorkaitól idegen, ennyi könnyítést tettem.
Ha továbbgörgetne az elkedvetlenedett olvasó, elkeserítem: a versenyről szóló alapos statisztika, illetve a képnézegetés, a Biblia Pauperum (Szegények Bibliája) a következő posztokban jön. Itt csupán néhány kép működik hullámtörőként a szövegtengerben. A következő részekben további teljesítők és segítők beszélnek az úti élményeikről
Árukapcsolás: már elérhető az Izzósztár új podcastja az idei Spartathlonról itt. Gonzo stílusban gyorsinterjúk a résztvevőkkel, szintén 3 részben. Ebben az adásban főszereplő: Μόροτσα Ανδρέα (Mórocza Andrea, a 2025-ös női győztes), Μαράζ Ζουζάννα (Maráz Zsuzsanna, Andi edzője, 2x SP győztes), Μπογκάρ Γιανός (Bogár János, 1991-es SP-győztes), Αττίλα Στρίφλερ (Strifler Attila, Andi kísérője). A teljes adást és további extra tartalmakat keresd a Patreonon. Előzetes:
Mielőtt belekezdenénk, a kötelező irodalmat, a ráhangodást ne felejtsük ki:
1) Lassan sietni
Aki igazán hű akar lenni Hérodotosz történetírásához, az lassan siet, festina lente, ahogy a latin mondás int, s amit egy óragyártó is találékony szlogennak választott – egy karcolat az idő rozsdás számlapján –, mert minden mozgás mögött ott lapul a hezitálás, zavar, elszontyolodás, köd, „időelbaszás”, ahogy emberünk, az elbeszélő én mormogja, amelyben a lépés nem is haladás többé, hanem mintha egy helyben örvénylene; így aztán a futóember csak a lemenő nap utolsó pászmasimogatásaira ér Spártába, épp ahogy az ókori legenda mondja, „a futár napkeltekor indult, s másnap napnyugtára ért a városba”, nem pedig reggelre vagy délre, minek is sietné túl az írott tradíciót, mert kétséges vállalkozásokban, ahol a cél úgyis homályba vész, már mindegy, mikor érkezik az ember – ha megérkezik egyáltalán.
10x VB és 9x EB győztes paralimpikon triatlonista, ironman. Végtaghiánnyal született, gyerekkora óta úszik, kamaszként igazolt vízilabdás volt, szociális munkásként dolgozott. Beceneve Félkarú Rabló. Jelenleg a triatlon paraválogatott szövetségi kapitánya, utánpótlás kapitány. (https://peterboronkay.com)
19 évesen, 2000. október 1-én 4:47-es idővel debütált a Kaiser's Plus Budapest Maratonon, kínok között.
Most, a 2025. október 12-ei 40. Budapest Maratonon nagy dobásra készül: a világon nem volt még, hogy egy sérült embert végigtoljon egy másik sérült ember 42 km-en keresztül, márpedig Peti dr. Nagy Andrást fogja végigkísérni ezen az úton.
Ha támogatni szeretnéd ezt az adománygyűjtő kezdeményezést, ami a példamutatásról, a jótékonyságról és az unikális sportteljesítményről szól, amelynek célja a kecskeméti fogyatékkal és autizmussal élők sportolási lehetőségeinek elősegítése, a következő számlaszámon teheted meg: Modern Gondoskodás Alapítvány – 10700103-75517979-51100005 CIB Bank. (Facebook-link a vállalásról itt.)
Peti mottója:
kell, hogy örömöt találj a szenvedésben.
Az 1. részben a kezdetektől indulunk el a profi sport felé.
A teljes adást és további extra tartalmakat keresd a Patreonon. Előzetes:
Jubileum! 10². A Kettes Számrendszer műsorvezetői, Behumi Dóri és Veress Dóri beszélgettek az IzzóSztár házigazdájával (velem, ez egyben egy szép falu is a Dél-Dunántúli Kéktúrán, korábban az Országos Kéktúra végpontja volt).
100 adás az kb. átlagosan 100 óra = 6000 perc ≈ 4 nap és 4 óra, ha az elejétől a végéig végighallgatjátok. És ez csak az IzzóSztár. Nincs benne a Büntetőkör, a Laza Tízes vagy éppen a Versenyközpont korábbi podcastok. Azzal már 250 körül tartanánk.
Mit mondhatnék? Kösz mindent. So far so good.
A mindenki számára elérhető 90 perces adásban egy extra főcímzenét is hallhattok több változatban (Fekete Pákó featuring Dopeman, producer Pierrot).
Az adásban csak az 55. perctől kezdődik a futós rész - hálistennek! A korábbi adásokat és további extra tartalmakat keresd a Patreonon.
Szolgálati közlemény: augusztusban elindult az új 25 részes adásom az Atalonon (app ios és android készülékre elérhető), a Töri Tabu. S már a 9. adásnál tart.
Minden, ami izgalmas vagy kalandos, botrányos vagy ellentmondásos, meghökkentő vagy felvillanyozó a múltból. Vagy amit nem tanultunk az iskolában.
Azaz: történelem hallótávolságban. Rejtélyek és háttérmozzanatok. Legendák és mítoszok. Hiedelmek és tények. Tévhitek és cáfolatok.
Feltárul a múlt szennyese, homályos históriák, a történelmi underground.
Marginalizáltak és devianciák. Hiedelmek és vallásos torzulások. Gazdasági és társadalmi hatalmi rendszerek titkai. Kalandos, ellentmondásos élettörténetek.
Ahol a szórakoztatás találkozik az ismeretterjesztéssel (nem az ismeret-erjesztéssel).
A sorozat féléven át fut heti rendszerességgel a házigazdaságomban.
Folytatjuk!
Szállj be a finanszírozásba, patronáld a 13 éve fennálló Nem Azé blog és a podcast nyilvános működését, továbbá férj hozzá exkluzív tartalmakhoz is, amik a a futás vonzáskörzetében levő, izgalmas és értékes alakokról, témákról készülnek.
A kőszegi fiúból lett Vasas-legenda története emlékeztet arra, hogy a sport nem csak eredményekről szól, hanem életutakról, közösségekről és arról a szenvedélyről, amely nemzedékeken át képes továbbadódni.
1983. szeptember 25., Montréal. A startlövés után 2 óra, 14 perc és 7 másodperc múlva egy magyar futó átszeli a célvonalat. Ez az időeredmény máig ott van a magyar maratoni élvonal toplistáján, és egy kőszegi fiú álmainak beteljesedését jelenti. Különös, hogy ugyanő a legelső Budapest Maratonon (1984. április 14.), ahol övé volt az egyes rajtszám, 25 kilométer után kiszállt – bizonyítva, hogy még a nagyoknak is vannak rossz napjaik.
A 2. részben a maratoni versenyekről beszélünk főleg, de kitekintünk az ultrára is.
A teljes adást és további extra tartalmakat keresd a Patreonon. Előzetes:
25 ember indulhat (nemcsak futók, mert vannak, akik végiggyalogolják), a nevezési díj jelképes svédországi mércével: kb. 30000 forint, ezért rajtszámot, nyomkövetőt kap a futó, sikeres célbaérés esetén Finisher-pólót. Se érem, se pódium, se záróceremónia, se check- vagy frissítőpont: semmit nem kínálnak.
A szervezők:
A verseny előtti helyzet:
És a verseny utáni:
A távolból látszik a híres Turning Torso, a csavart toronyház, amilyen építészeti bravúrból már jó pár van a világban (pl. Kínában Xiamenben, vagy Nakamurában Japánban), és aminek a "tesója" lehet a prágai táncoló ház).
Malmö:
Lund 1:
Egyben egyetemi város is. rengeteg diák tanul itt mindenhonnan, magyarokkal is találkoztam. Számos diákegyesület és koleszház van, az egyetemi könyvtár épülete mint Roxfort, gyönyörűen befuttatva repkénnyel és orgonával. A botanikus kert egyben egy hatalmas, kései órákig nyitva tartó park.
Van villamosa, és a vonat is gyakran jár, 35 perc a koppenhágai reptér, 15 perc Malmő. És a lundi katedrális lenyűgöző:
Na de vissza a startmezőre. Kísérőmnek szegődött Diana, akit én kétszer pátyolgattam az UltraBalatonon.
Apropó, volt már, aki itt adta fel?! Ugye, nem.
K-Í-S-É-R-Ő?! Nekem, a nem-kísérés Savonarolájának? Aki a pátyolgatás elleni tételeit a wittenbergi vártempomra tűztem!? Mindjárt kiderül, miért.
A rajt előtt és cél után Dianával:
A verseny a 136. kilométernél éri el Svédország keleti felét, majd indul vissza ugyanazon az útvonalon nyugatra, csakhogy kb. 210 kilométernél van egy leváltás, és a cél a festői egyetemi városban, Lundban érhető el a futóknak
Oké, voltak azért ad hoc frisssítőpontok (emlékezzünk Csepregi Ákos 2025-ös gerilla UB-pontjára):
Egy farmerháznál anya és fia kínált jeget, az éjszaka közepén egy másik farmer terülj-terülj asztalkája várt kinn hagyva reggelig (a visszaút is arra vezetett), termoszban forró vízzel.
Ez az egész kicsit merev, kicsit távolságtartó, spontaneitás mentes, szabálykövető magatartás az ott töltött napok alatt ismét szembetűnő volt.
Például a hotelba visszavánszorogva nem adtak ki szobát, mert hajnali 3 után érkeztünk, és az már csak a másnaphoz számolódik, nem lehet becsekkolni, csak délután 14h-től. Hiába fizetek, hiába mondom, hogy lelépek 11-ig, így a takarítónő ugyanúgy meg tudja csinálni, mint a többi távozó szobáját, hiába mondom, hogy most végeztem a svéd átfutással, nem lehet. Az early check-in ára pedig drágább, mint a szoba.
Szállj be a finanszírozásba, patronáld a 13 éve fennálló Nem Azé blog és a podcast nyilvános működését, továbbá férj hozzá exkluzív tartalmakhoz is, amik a a futás vonzáskörzetében levő, izgalmas és értékes alakokról, témákról készülnek.