futó gondolatok

nem azé, aki fut

nem azé, aki fut

"Nem" (Spartathlon 2022)

2022. október 12. - SimonyiBalázs

img_1582.JPGAkárhányszor járok a budapesti reptéren, ezen a szakaszon a kijárat felé ez az arány. Pedig a bőröndkiadás még odébb van, és a lépcsőzés élethosszító hatású. Dehát amondás úgy tartja: 100.000 légy nem tévedhet!

A kép amúgy Athénból visszajövet készült. Megfogadtam, hogy nem írok beszámolót az idei Spartathlonról, nem is lenne miért, szép, szordínós, eseménytelen futás volt, meglepően kellemes hőmérsékletű éjszakával, hullócsillaggal. A 9. teljesítés zsinórban. A DUV szerint a 30:54 eredmény age graded performance-ként 29:35-nek felel meg, na tavaly annyit futottam, így öregszem.

Nem strapáltam magam, fáradt is voltam a három héttel korábbi Thermopülai-Spárta 420 km-től. Kicsit hosszabb, mint a Moab, kicsit sem szervezett, zéró hírveréssel járt, mondjuk századannyiba se került, de legalább én fizettem. 

De az agyonkoptatott versenybeszámoláson kívül egy-két dologra kitérek. Mókás és szomorú egyszerre. A végén képgaléria!

297383405_1121573428710196_6388905544672522663_n.jpg

Ezt a képet Kiss Laci pilóta / futó barátom készítette az utasszállítója pilótafülkéjéből. Jól kivehető a Korinthoszi-csatorna és a verseny útvonala is a tengerparton.

A SÖR NEM AZÉ, AKI FUT

A sztori:

91 km-nél, a régi Korinthosz romjainál levő csekkpontra rongyoltam le. Hőség volt, és már nem esett jól a CP-ken levő egyhangú víz-narancslé-kóla kombó. Isoital nincs a Spartathlonon, néha elvétve látni a pontokon palackos Lucozade rettenetet, ragacsos és savas energiaital.

Szénsavasat és keserűt kívántam: tonikot vagy sört. A pontra, ami két taverna közt van egy lejtőről lehet érkezni, a perspektívámba beesett egy SP magyar csapatos póló. Felnézek, látok egy hölgyet, mondom:

Szia, meghívnál egy sörre? Visszaadom a pénzt vagy visszahívlak a verseny után.

Válasz kategorikus:

Nem. A férjemet várom.

De legalább annyira elutasító volt, mint a Születésnapomra versben:

Intelme gyorsan, nyersen ért

a „Nincsen apám” versemért,  

a hont  

kivont

szablyával óvta ellenem.

Oké, gondoltam, várod, és? Intenzív, megfeszített várakozás, amibe tizenöt másodperc zsebben turkálás vagy 30 másodperc pincértől rendelés nem fér bele?

Úgy, hogy addigra már 9 és fél óra eltelt a versenyből, volt addig 2 nagy találka pont, régi Korinthoszon nem is lehetett hivatalosan találkozni a futóval.  

Ej, ej, neked sincs semmi keresnivalód egy ultraversenyen, sem kísérőként, sem közönségként. Bár nem tudom, ki a férjed, de az előző 10 kilin csak előztem és magyar futóval nem találkoztam, várhatod még félórát, nyomjad csak, intenzíven.

Félreértés ne essék, ez nem rólam szól, nem hepciáskodom, hogy "nekem ez a sör jár". Nem az én jóllétemről szól a dolog, nem is a SP magyar csapatról, hanem individumokról, azon belül viselkedéstípusról. Egy hozzáállásról, ami testidegen futóközegben. A magáról kiállított bizonyítványról.

img_1532.jpg

Egy amatőr futóversenyen, pláne ultrán nincs helye antipátiának vagy bezárkózásnak, függetlenül attól, hogy kísérővel vagy szólóban fut az ember. Márkus Öcsi 2019-ben Bódis Tomi begörcsölt japán ellenfelét masszírozta a csekkponton, mikor egymást üldözték.

Ha a Szijjártó Péter előttem esne össze a maratonon, akkor felsegítem. Ha a Németh Balázs elejti a kulacsát, utánaviszem és jó futást kívánok. Miközben kínosnak érzem, hogy egy híradóban (a Híradóban, "híradóban", ahol ő anno "hírolvasó" volt) szerepeltem vele a Budapest Maraton kapcsán - de ez a szerkesztői önkény / szabadság. (54. perctől)

És de bizony: egy ultraverseny belülről simán kívánságműsor, mert az adott helyzet, a futó homeosztázisa a lényeg: mit kíván, mi lendíti tovább.

És ezen szükségleteit vagy a csekkpontról kielégíti, vagy ha mást kíván, akkor kér és/vagy megoldja (vásárol).

A bámész dolga a rendelkezésre állás, a futóé pedig a mobilitás fenntartása. Függetlenül attól, hogy van-e kísérője vagy nincs. A kísért futónak is lehet olyan 25-40 kilométerre, amikor nincs ott kísérő, és kerülhet olyan helyzetbe, hogy kérjen vagy vásároljon.

Szóval ilyen hozzállással még nem találkoztam, pedig 13 éve ultrázom. Ez is egy nívó. De kivétel.

A sztori folytatása:

Gondoltam, asszonyom, akkor bazdmeg a fűnyíródat.

Lenyúltam egy kóláért, beleraktam egy csipet sót, zutty le, de azonnal fel is jött. És minden más az előző két órából. A ponttól 5 méterre egy trafik oldalában kihánytam. Abban a pillanatban kinyúlt a trafikos keze egy vizespalackkal. Mondom, köszönöm, lehetne esetleg mást, tartalmasabb italt választanom? Persze, bármit. Egy jó cukros, taurinos Monsterral mentem tovább. Remélem a hölgy látta a mintát.

Ami kezdetben bosszantott, a következő huszonnégy óra alatt szórakozatott. Röhögnöm kellett, ha erre a reakcióra, erre a jelenetre gondoltam. Szóval végülis jó, hogy így történt.

img_1442_1.jpg

Talán ugyanezen hölgynek vagy másnak viszonylag népes társasága volt a SP magyar csapatos pólók alapján. Sok órán át mindig feltűntek a pontokon, amerre jártam, vélhetően a férjet követték előremenve, várakozva. Egyszer nem hallottam, hogy tapsoltak volna bármelyik bejövő-elmenő futónak (nem nekem, nem igénylem), biztatták volna, kérdeztek volna, informálták volna.

Magyaros intorvertáltsággal és zárkózottsággal ültek koszorúban a tavernákban vagy álltak kisterpeszben a pontokon. Tényleg nem értem, mit keresnek egy versenyen. Nem fogok kiselőadást tartani a futóetikáról, altruizmusról, sporttársiasságról. Vagy érzik, vagy nem. Legalább kereplőjük nem volt, egy plusz pont oda.

Vélhetően - legalábbis érkezett ilyen visszajelzés egy magyar futótól - berágtak a bemutatkozó / beharangozó írásomra (Egy verseny színeváltozása), amiben érintettem pár érzékenyebb kérdést a Spartathlon kapcsán.

Sajnos ez a magyar futó sem értette a dolgot.

Aki meg akar sértődni, az keresi az alkalmat, hogy megsértődhessen. Pont annyi energiába telik érvelni, gondolkodni, visszajelzést adni kulturált módon, mint megsértődni.

De mindenütt megfigyelhető korszellem, hogy a tömegek a megértést (gondolkodást) az átélésre cserélték. Legyen az pártszimpátia és voksolás vagy éppen verseny. 

Volt, aki szóban vagy írásban az elmúlt hetekben fontos és jó észrevételeket tett, ezekben értelmes párbeszédet folytattunk, pl. Korányi Balázzsal, hogy minden változik, és ezt számon kérni nem érdemes, felesleges. Én is beszálltam valahol, előtte már ment 20 évig, azalatt is változott. Elfogadom. Beszéltem mással a kísérésről, ami valakinek közös élmény, szerintem meg a haldoklásban vagy a születésnél van értelme, de amikor magunkat méretjük meg (nyelvvizsga, felvételi, randi, szex, futás, stb), akkor minek a kísérés?

De ez az egész írás úgy alakult, hogy nem akartam írni semmit, hanem unszoltak, hogy válaszoljak a bemutatkozó kérdésekre, amit megtettem végül.

Szóval nehogy már egy kért személyes véleményt kelljen magyarázni. Aki vitatkozni akar vele, tegye megfelelő színvonalon, terjedelemben, átgondolva.

Update:

Sajnos magyarázni kell, mert számos direkt értetlen vagy sértődékeny ember (kommentmező király) dobja fel ugyanazokat az unalomig ismert, de már sokszor megválaszolt dolgokat. Mit ember: nickname-ek! El kell végezni a gyűjtőmunkát a blogszövegekben, és akkor lesz válasz, nem engem csuklóztatni. Ha nem bírják sem az érvekkel támasztott kritikát, sem a véleményt, pláne ha radikális és erős tapasztalati alapja van, akkor vásároljanak mosómedvét.

Egy kalap alá vesznek a bunkó reakciójú hölggyel, miközben vajmi keveset, ha egyáltalán tettek le az asztalra: mint sport, mint a futáshoz kapcsolódó kulturális szinten.

Csak az önfelstilizálás, a kéz kezet most, a körbehátbaveregetés megy, az imidzsfényesítés. Tele a net nívós futóbohócokkal, akiknek a stílusa vagy olyan faék, hogy térdcsapkodóan szórakoztató egyeseknek, vagy olyan simulékony és happy, mint az olajozott mókusszőrecset.

Még nem próbáltam nem Simonyi Balázsként írni, ahogy versenyezni sem. Nincs egy számító publikus selfem, ami szerepel, jófejkedik, csudipofa, és mindenki haver (lásd influenszerek, amikor "szolgálatba helyezik magukat"), hanem leírom, amit gondolok 1/1 SB.

A mimózák szerint rögtön öncenzúrát kellett volna folytatnom, és kihúznom sorokat a felkérésre írt bemutatkozó szövegből. Vagy csak a blogon megjelentetni, nem a magyar csapat oldalán. Ja, mert ha csak a blogon jelenik meg, akkor nem téved ide senki az újoncokból?

Egy írástól, egy véleménytől rogyik meg a térdük?! Ignorálni is lehet egy írást, vagy "csakazértis megmutatom"-mal nekiállni a versenynek. Esetleg a SP magyar csapat szerkesztőjének kellett volna résen lennie, hogy kiszűrje a "felforgató szamizdatot".

Ha én külföldre megyek, akkor igyekszem a "külfölddel" lenni, és nem magyarokkal, szerintem ez érthető. Amúgy itt válik el, hogy valaki az idegen kultúrára kíváncsi máshol, vagy a biztonságos langymeleg hazaira.

Magyar csapat: nagyon szép ez az "egy a tábor, egy a zászló"-érzet, de hol volt a SP magyar csapat, amikor Erős Tibinek kellett orvost intézni? Shopping, tengerpart, én meg a szállodában ültem egy délelőtt forró drótban a verseny doktornőjével ill. a feleséggel. Egyedül Maráz Zsuzsi vigyázott Tibi gyerekére. 

A kísérés kérdésköréről is jön mindig ugyanaz a faszkódás. Tényleg, még a végén kihozzák a dologból, hogy más futotta le a versenyeimet. Ismerjük az ókori futárok sztoriját. Elindultak és útközben magukra hagyva ÉS az útközbeni random segítségre, felkínálásra, kérésre-adásra támaszkodtak. 

A kísérésnek nem fokozata van, hanem módozata, egybitesen. A 0 = nem kísérés, de útközbeni dolgokkal feltalálja magát a futó. 1 = kísérés, ahol ha épp nem jön a kísérő, akkor az útközbeni dolgokkal szintén feltalál(hat)ja magát a futó.

A SP szervezőktől már többször kérdeztem, oké-e, ha bemegyek egy boltba és ellátom magam. Ok. Ha pedig ők segítenek, mert konkrétan ez a dolguk (autóznak és megkérdezik a futókat, hogy minden OK-e, és van, hogy esőkabátot, van, hogy elemet szereznek a fejlámpába), az ugyanúgy rendben van. nem én fogom bárkinek megmondani, mi szabad vagy helyes.

Egy nyelvvizsgán, felvételin, szexben, stb te számítasz. A te teljesítményed, hozott anyagod, önkörülményeid, érzelmeid, értelmed stb számít, különben magadnak hazudsz. Nyelvvizsgára, ha nem viszek tollat, kérek, de nem írják meg helyettem a tesztet.

Fel kell találnia magát az embernek, átugorni az árnyékát, élni a lehetőséggel, de nem visszaélni vele, és önazonosan végigmenni. Ha valakinek a kísértetés az önazonos, akkor úgy, ha nekem a nem kísérés, az adaptáció, a random helyzetmegoldás, akkor úgy. Mindenkinek megvan a maga játszótere. 

Az a kommentek meg, hogy "ne csodálkozz, hogy ennek fényében ez történt" vajon legitimálja az ultrafutóversenyre nem való viselkedését az illető nőnek?! Volt, aki zaklatással vádolt meg. Neki ugye az leesett, hogy ez egy futóversenyen történt fényes nappal egy zsúfolt főtéren, ahol én rajtszámmal mezőnyben futva a csekkponton szólítottam meg egy ultrafutóverseny kísérőjét? Mit keres ott?! 

Amúgy érdekes statisztikát láttam a DUV-on: 2015 óta a legkevesebb célbaérő volt, 181 futó / 355 induló, 51%-os teljesítési arány. 

Meggyőződésem, hogy nem a kísérés fontos egy újoncnak, hanem az ismeretek elsajátítása.

A) pályaismeret. Vagy az alapos bejárás vagy egy olyan ember, aki pontosan elmondja szakaszról szakaszra, hogy itt gyorsíts, ott takarékosan, itt erős lejtő, ott döngölt út, mire készülj, milyen etapokra oszd fel fejben a távot. Hogy a hegyről lejövet 10 km erős-könnyű lejtő, ott muszáj nyomni, hogy a spártai főúton 208-ig brutál emelkedő, de utána 10 kili lejtőzés, hogy Malandreni (139) után oda kell lépni, mert nagyon futható az út stb.

B) önismeret. De főleg: az öntovalendítés képessége. Nem hiszem, hogy egy UB-val és egy Korinthosszal ezt meg lehet szerezni. Sokan ilyen track recorddal jelentkeznek. 

C) táj/klímaismeret. Egyszerűen el kell jönni több  más görög versenyre megszokni a dolgokat. Nemcsak szebbek, de kihívásokkal teliek.

310942965_5803793046338746_482534751737814511_n.jpg

Ami a SP magyar csapatot illeti a visszatérőkből csak én értem célba, mindenki (12 ember) újonc volt. Quod erat demonstrandum - már ami a verseny színeváltozását érintő posztomat illeti. Az eloszlás még érdekeseb így: az újoncokból 30 órán belül, egy 32:38, a többiek 34:30-on túl értek be kicentizve / biztonsággal.

Még említésre méltó: a görögök ismét megmutatták a filoxeniát.

55-nél Agioi Theodoriban a kisboltos tonikot, grapefruitlevet adott, békésen tűrte, hogy a hideg padlón üljek, hátamat a még hidegebb hűtőnek vetve.

Szokásos napnyugtás pontomon, 110-nél Soulinariban az öreg tavernás néni már adta a sört, mint minden évben, csodásat beszélgettünk a gyerekekről görögül.

139-nél Malandreniben a helyiek voltak proaktívak és kínáltak meg.

148-nál Lyrkeiaban a szokásos nagy pont, még a közért is nyitva, tej ki a hűtőből, a boltos nagyvonalúan ajándékba adja.

185-nél Arcadia Zevgolatioban a hajnalban nyitó pék biztatott, hogy csak válasszak, és hogy akkor mit kérek még a bougatsa (galaktoburek) mellé. Eszpresszót, asszonyom!

223-nál ételkölteményt rögtönöztek két egymásra rakott toastkenyérből (szegény ember szendvicse). 

234-nél a Voutiani benzinkúton a kutas előzékenyen szalad sörért, viszont 2.20-ra lehúz, ami egy markáns ár.

De említhetném Yannt, a francia futót, akit az említett korinthoszi eset után levettem 10 euróval, hogy legyen nálam pénz. Szó nélkül adott, értette a dolgot, szépen finiselt 35 órával. A 10 euróból menet közben elpattintottam négyet, két liter tejre.

333 volt a rajtszám, numerológiailag az 9. Hogy visszamegyek-e a 10. finisre jövőre, vagy pont hogy megtartom a jubilálást következő évekre, még nem tudom. Néha nem tudom megmagyarázni magamnak, miért futok ultraversenyt. És azt sem, hogy baj-e vagy sem, ha ez automatizmussá vált.

Egyfelől ha automatizmus, akkor reflektálatlan, belülről fakadó, egylényegű, tehát ösztönös.

Másfelől, ha automatizmus, és nincs mögötte gondolat vagy szándék, akkor agyatlan rutin.

Passz.

És akkor egy kis képgaléria.

A verseny előtt pár napot Hiosz szigetén töltöttem, ez a török partoktól pár kilométerre van, csodálatos hely, csak a déli részen terem egy speckó pisztácia fafaj, a maszticha, amiből likőr, rágó és fogkrém alapanyag készül. Ebből él   közel ezer éve óta a sziget, és csak itt nő ez az évszázadok alatt kikísérletezett fafaj. Itt született Homérosz. A sziget szerencsés fekvése miatt mindig zöld, még a legdurvább hőségben is.

A maszticha-falvak házai sajátos vakolattal-festéssel készülnek. Én ilyen tripeken a bérelt kocsiban alszom, a tengerben mosdok, egész nap megyek, este eszem. Athénból szinte minden szigetre napi 5-6 járat van jópofa légcsavaros gépekkel.

Vissza az SP-hez. A legnagyobb király Földesi József Föci volt, aki Nagy Miklóst kísérte. Korinthosznál bungee jumpingolt egyet, amíg várta futóját. Tehát nem a verseny után, hanem alatt!

kepernyofoto_2022-10-12_13_33_40.png

Üde színfolt volt és nagyon örültem neki illetve a célbaérésének: Csizi, a sóföldi patikus, ide kattintva szép poszt róla. Alias a székely spártai. Kevés nála alázatosabb, udvariasabb, kedvesebb ember létezik. Ja még Janika.

img_1494_1.jpg

A spártai futóklubom elnöke, Jorgosz, maga is idén először teljesítette a SP-t, hazafutott. Az ő története különösen szép, negyed évszázada kamszként egy volt a sok spártai bringával bekísérő gyerek közül. Egyszer a verseny 15x teljesítőjét Seppo Leionen kísérte be. Idén Seppo kísérte be őt. A baloldali képen Jorgosz Seppo mögött balra. A jobboldalin Jorgosz koszorúval, mellette jobbra Seppo.

george.jpg

És Jorgosz a gálán:

img_1522.jpg

Marios, a legtöbbszörös görög induló (24-ből 14 finish), aki már évek óta nem fut, de díszoklevelet vett át. Ő lett volna az ULTRA egyik főszereplője, ha nem bassza át a stábot, s így a film dramaturgiáját. Kár érte.

img_1504.jpg

Katerina és az elnyűhetetlen norvég, Eiolf - jön ide jövőre megnézni a norvég klasszisokat a vébén. Előbbi a SP orvoscsapatának vezetője, az ő segítségével tudtuk kórházba vitetni Erős Tibit két nappal (!) a célbaérés után teljesen kifacsarva. Addig nem akart.

img_1480.jpg

Doukas és Alex, előbbi Tsiakiris elnők fia. Tsiakiris 18 évig volt a SP elnöke, rendbe tette, fejlesztette a versenyt. A két jómadár évek óta Race Officialként autózgat, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy végig zrikáljanak a kocsiból, de persze néha meg is itatnak Mythos sörrel. Ha a ilyen "csalásra" gondolt az egyik magyar induló, aki kiszállt és erről posztolt, akkor vállalom, mert a szervezők is benne vannak.

img_1437_1.jpg

Somiya Toru a 2. helyen ért célba, óriási reszpekt a japán srácnak, full egyedül tolta eszement tempóban, mögötte másfélórával lemaradva ért be kísérőivel Ishikawa, az idei Badwater és egykori SP bajnok. Szorokint 2017-es futását idézte fel, akkor is kísérő nélkül futott és nyert a litván.

Somiya a pontokon kikereste az előreküldött csomagját, kibontotta, kiporciózta a port a vízbe, felkavarta, megitta, elvitte a szemetesig, meghajolt a pontőröknek és futott tovább. Bődületes időt futott ő is, a verseny valaha volt 4. legjobb idejét, oké 2:16-os maratonista. Zisimopulos, aki idén is nyert 6-7 km-t eltévedt (nemtom, hogyan, amikor rakat kísérője volt és ismerte a pályát), és ha az nincs, megdönti Kouros rekordját.

img_1523.jpg

A befutó után lefeküdtem az árnyékba a főutca pázsitján, 34 fok volt, a láz még melegített pluszban, szurkoltam kicsit, aztán elmentem a város határába az eperfás kedvenc éttermembe. A ház napi ajánlata a párolt kecske volt, kértem még a kedvencemet, a cukkinifasírtot és a megbolondí†ott saganakit (sültsajt szezámos mézes bundában). Tintoretto középen befigyel.

img_1468.jpg

Visszafele Andriskára bukkantam.

img_1466.jpg

Mondanám, hogy hiányzott Andriska, de Büki Tivadar (akinek a Pink Floyd pólót köszönhetem a Sakura Michi alatt cseréltem vele) most is csodás szobatárs volt, akárcsak Japánban egykor. Úristen, mennyit röhögtünk! Most rajta a kalap.

img_1460_1.jpg

Másnap Spártában volt minden, mint a búcsúban. Csak előkerült a népviseletes fotós! Szentendre házhoz jött.

img_1482.jpg

Athénba végre bemerészkedtem, évek ótanem tettem ilyet, undorító büdös, folyamatos motorzaj, turistahordák. De szerencsére a sörgyárból átalakított kortárs művészeti múzeumra senki nem kíváncsi, pedig elég impozáns és jó a felhozatal. Na az első néptelen teremben mi volt? Trianon és pilisi szívcsakra kiállítás szórakoztató, ironikus felhanggal.

img_1533.jpg

img_1537.jpg

Pár teremmel arrébb egy alkotó instant állampolgárságot kínált a világ minden országába. A csomagokra rá volt írva, milyen előnyökkel, jogokkal, kötelezettségekkel jár, ha ezt választja valaki (nyilván egy szegény menekült, bevándorló). Ironikus ez is, de keserű és kemény pirula egyben.

img_1544.jpg

Az utolsó teremben egy művész a családja egész éves szemetét állította ki szépen szortírozva típusra, fajtára. Számos zsák még érintetlenül állt, a művész egy nagy asztalon dolgozott közben rendületlenül, hogy a maradékot is feldolgozza.

img_1558.jpg

Aki kellemes klímában, szép helyen, jó pályán, remek emberekkel akar futni, főleg a méregdrága Tel Avivban 4 csillagos szállodában 30 dollárért / nap, akkor menjen Gilad Krauz barátom Spartanion versenyére Izraelbe január 5-én. Itt futott Szorokin 12 órás világcsúcsot idén. Haifa, Akko, Jerikó, Ramallah, Betlehem, Jeruzsálem - mind közelben.

img_1527.jpg

És végül az ULTRA family reunion keretében Athénban járt Herbert (kiesett infleunza miatt) és kísérője, Anett!

img_1531.jpg
Gilles-ék is ott voltak.

310029255_5198198143642824_4173508869234429766_n.jpg

See you next year / sometimes.

Ui: egyszer majd írok a Thébai Szent Seregről, ami 150 meleg férfi katonapárosból állt, és akiknek nagy szerepük volt az i.e. 4 században, hogy megtörjön a spártai katonai hegemónia, egy darabig. Szóval a spártai 300-akkal szemben volt egy thébai 300 is.

A bejegyzés trackback címe:

https://nemaze.blog.hu/api/trackback/id/tr5717949390

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gela65 2022.10.12. 21:22:28

mindig szívesen olvasok tőled.... jó látni más szemmel is. Gratulálok!

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2022.10.12. 21:38:35

Lehet, hogy a hölgy idétlen csajozós dumának gondolta!
Nagyon tetszenek a rövid sztorik! Érdekes és üdítő ez az írás a szokásos versenybeszámolók között. Igazi szemlyes blogbejegyzés.

Továbbra sem megyek spartathlonra.

milena2000 2022.10.13. 08:58:00

Bocsi, de nőként a hölggyel kell egyetértenem. A fenti dumával férfiak 99%-ban akkor lépnek oda, ha többet akarnak, vagy le akarnak húzni, és ezt az ember biztonsága szempontjából jobb minél hamarabb rövidre zárni. Nyilván neked nem volt rossz szándékod, de ezt nőként sose tudja az ember, nekem is volt már rossz tapasztalatom erőszakos / manipulatív férfival, nem is egyszer. Nem véletlenül tartózkodóak a nők, ez nem ellened szól.

SimonyiBalázs 2022.10.13. 09:05:01

@milena2000: de ugye az leesett, hogy ez egy futóversenyen történt fényes nappal egy zsúfolt főtéren, ahol én rajtszámmal mezőnyben futva a csekkponton szólítottam meg egy futóverseny kísérőjét, aki SP magyar csapatos pólóban volt? mi köze ennek ahhoz, hogy nőként vagy férfiként nézed? mi köze ennek a "biztonsághoz"?

SimonyiBalázs 2022.10.13. 09:05:37

@rrroka: eljön az idő! kedved ne szegje semmi.

zsurzsenka 2022.10.14. 20:21:10

Kedves Balázs!
Először is gratulálok a futásodhoz neked is és mindenkinek, aki részt vett, elindult! Másodszor, picit személyesebb okoból lenne pár kérdésem, észrevételem.
Nem tartok fairnek és/vagy objektívnek egy már cenzúrázott és kitörölt kommentet kritizálni, Nem gondolod, hogy ezt valahogy máshogy kellene? Persze, ez csak én vagyok, és mint írtam, picit személyes a dolog, hiszen az öcsémről beszélsz.
Ugyanakkor szintén ebben a bemutatkozó írásodban nem túl udvariasan, és laikusként is olvasva meglehetősen nyílvánvalóan lehúzod azokat a futókat, akik segítőkkel futnak. (Kiemelném a laikus jelzőmet, hiszen ez volt az első Spartathlonom, futóversenyem segítőként, de aki ezt a verseny futva, mászva, gurulva, egyedül, vagy éppen segítőkkel teljesíti, vagy egyáltalán elindul rajta, az mind egy tiszteletreméltó hős a szememben) Majd, egyszercsak segítségre van szükséged, és kvázi elvárod, hogy kapj is egy másik csapat tagjától. Fact, nem úgy reagáltam volna, mint a szóban forgó hölgy, de lehet, hogy neki sem esett túl jól a magasból intézett beszéd az egyedüli futás jellemcsiszoló, történelmet tisztelő mivoltáról. Mondom, a hölgy reakciója számomra abszolút nem egy jó minta, ellenben nagyon büszke vagyok magamra, amikor a magyar csapat pólóját viselve tapsoltam az összes befutónak, majd a mellettünk álló csapat egyik tagja megkérdezte, hogy ismerem-e a futót. Nem, nem ismertem, De ahogy szurkolok az öcsémnek, úgy szurkolok az összes résztvevőnek is, mert így helyes, és így fair. Szerintem.

SimonyiBalázs 2022.10.14. 21:12:37

@zsurzsenka: halló, kivel beszélek? Egy nickname kér magyarázatot? És milyen kitörölt komment? Milyen öcs? Hősök? Súlyos aránytévesztés. Ez csak egy futóverseny, de egy csecsemőnek is minden vicc új. Tehát, aki tapasztalt, művelt egy-két témában és leír azokról bármit, az magasról beszél? Nem vártam el semmilyen segítséget, kértem, nem kaptam, mentem tovább. Itt folyamatos félreértésben vannak a kísérős emberek: a futó menedzseli az útját, mint egy úton levő vándor. Ha nem, nem, csaó, legyen boldog vele. Most mondjam azt, h csak a magyarok viselkedtek így? Más kávéház. Vigyen mindenki nyolc segí†őt, vagy tízet, és majd oldja fel a kogni†v disszonanciát magában, hogy ez mennyiben szól valóban róla. Üdv!

milena2000 2022.10.16. 12:00:10

@SimonyiBalázs: Teljesen mindegy, hogy hol, mikor, milyen napszakban vagy pólóban kérsz pénzt / sört / segítséget egy hölgytől, joga van megtagadni. Természetesen udvarias dolog segíteni, de senkinek nem a kötelessége. Ha például nincs a hölgynél pénz, hogy sört vegyen neked, vagy a saját biztonsága érdekében távolságot tart az idegen férfiaktól, ehhez minden joga megvan.

"A bámész dolga a rendelkezésre állás"
Nem, a nők nem neked kirendelt szolgálók, egy futóversenyen sem. Ha szükséged van pénzre / sörre / segítségre, beszéld meg segítővel. Ja, hogy azt lenézed, és inkább ismeretlen nőket zaklatsz és tarhálsz le...

SimonyiBalázs 2022.10.16. 18:38:25

@milena2000: yes, megérkezett a feminizmus / woke / safe space is a blogra, üdvözlet. Már csak annyi kéne, hogy névvel és arccal vállald magad. Az teljesen mindegy, hogy a nő, férfi vagy gomba az illető. Az egy személy egy futóversenyen. Mint egy szolgáatba helyezett rendőr. Belépett a versenybe, csapatpólót visel, részese az eseményeknek, s így alakí†ója is. Ha bámészkodik, akkor úgy, ha segí† akkor úgy. Sajátos interpretáció, hogy lenézem a segí†őket. Kérlek mutass olyan szövegrészt, amiben ezt mondtam. Vagy duplagondol van? A kísérés intézményéről van véleményem, de ez elsősorban a futót illeti, nem a kísérőt. Abban igazad van, hogy nem kötelessége segíteni, ez nem jár senkinek, de a futóversenyek íratlan szabályai (szokásjog, tapasztaltak) szerint ez alapértelemzett. Fogadhatunk, hogy random odamegyünk egy versenyen futóként egy versenyen résztvevő személyhez, és segítséget kérünk tőle, mi lesz a reakciója. Ahogy a versenyről írt riportom is bizonyítja, mindenki más segí†éssel reagált, és én is így tennék. Az viszont képtelenség, hogy pikírten megint a "biztonsággal" és "zaklatással" próbálsz érvelni. Ezt te tényleg komolyan veszed, vagy hazudsz magadnak, mert ráálltál erre a nyomvonalra és nehéz lejönni? Senki nem fenyegette a személy biztonságát. Vagy esetleg ott voltál? Vagy csak hallottad - mondjuk tőlem? Én ott voltam.

SimonyiBalázs 2022.10.16. 18:46:26

@milena2000: ja és kérlek még ezt olvasd el. zsuzsimegafutas.blogspot.com/2022/10/spartathlon-2022.html
Idemásolom neked a részt. A futóhölgy két kísérővel teljesítette a távot btw.

"Ősi Korinthosz, találkapont, 92 km, egy órával vagyok pontzárás előtt. Eredetileg 100 km körül akartam az első koffeintablettát bevenni, de érzem, hogy álmosodok, tartani kell a tempót, inkább már most kérek Gabiéktól - hát, az a kocsiban van, nem számítottak rá hogy már most kell... Sebaj, kapok valaki mástól (nem emlékszem ki volt), itt is köszi érte."

Csőváz.

AgentO 2022.10.17. 11:52:23

@milena2000: Nah, ez azért tényleg súlyos félreértelmezés, de most komolyan, ha egy nő kért volna sört/bármit férfi kísérőtől és elutasításba ütközik, az a te olvasatodban minek számított volna? Ugyanilyen beképzelt "önvédelemnek" a vélelmezett "zaklatás" ellentételezéseként, vagy szimpla bunkóságnak/érzéketlenségnek? Érdekelne ez. Másrészt, egy ilyen vagy hasonló futóversenyen azért jól leinformálható, rajtszámmal és névvel ellátott (én a 129-es voltam) egyedek sertepertélnek akiknek egyébként sem kenyerük bármiféle zaklatás - pláne nem kilencven akárhány kilométer után. Ha tőlem egy ilyen esetben elkérnék mondjuk a cipőmet, mert éppen passzol a méret és a segítségkérőé szétszakadt, akkor odaadom és jó utat kívánok, mert ebben a közösségben - általában - továbbra is ez a norma. Nem azért mert kötelesség, inkább valamiféle bajtársiasság, önzetlenség, egyszer neked, egyszer nekem. Ez a bicaj itt nagyon túl lett tolva és az ilyen túltolások vetnek árnyékot az értelmes határok között maradó törekvésekre is.
süti beállítások módosítása